Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-17 / 11. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY tötte az érdeklődő közönség s gyönyörködve hallgatta meg a műsor minden pontját. A főgimnáziumi énekkar egy indulóval nyitotta meg az ünnepélyt, mely után Suták István önképzőköri elnök egy szépen megirt megnyitó beszéde, majd az énekkar által énekelt Hymnus következett; ezután Medvey Lajosnak „Márcz. 15“ czimü ügyesen megirt ódáját szavalta el érzelemteljes hangsúlyozással : Szintay Lajos ; ezt követte egy Rákóczy nyitány igen szépen előadva Kaufmann Izidor és Csilléry Ferencz által, majd egy emlékezést márcz. löczim alatt Ruff Ferencztől olvasott fel Fok Ferencz, s ezután a zenekar egy népdal egyveleget adott elő, mit ismét azénekkarnakII. József korából eredő Gunydala követett. Ezután Csilléry András hatásosan szavalta el a „Talpra magyart“ mit az énekkar és a férfi közönség által énekelt „Szózat“ követett. Végül Csóthy Márk a „Kölcsey önképzőkör“ vezetőtanára lelkes és lelkesítő szép záróbeszéde következett melyben köszönetét mondott a közönségnek a megjelenésért, s az ifjúságot hazaszeretetre, a szabadság megbecsülésére, a király iránti hűségre tanította s a legelső magyar ember a király mint a magyar alkotmány hű őre éltetésével végezte beszédét. A Rákóczy induló hangjai mellett oszlott szót a közönség, a mely a műsor minden egyes száma bevégezte után úgy a szereplőket mint a szerűket és a vezetőtanárt is megéljenezte s azzal a tudattal távozott, hogy ily irányban vezetett főgimnázium csak jó hazafiakat és jó polgárokat nevelhet a hazának. A lelkes tanári kar méltán megérdemli ebbeli törekvésében minden oldalról úgy az erkölcsi, mint az anyagi támogatást- (dr. A) — Felhívás. Tisztelt érdektársaim ! Miután a törvény nevében működő, központi hatalom a külömböző érdekeket az ecsedi láp és Szamos balparti ármente- sitő és belvizszabályozó társulat czime alatt egy kalap alá vonta, és akaiva vagy nem akarva, együtt kell megküzdenünk valamint utódainknak is azon problematikus pályán, hogy ötvenkét év alatt a birtokainkra egyetemleges jótállás mellett föl kölcsönözött hét millió forintot letörlesszük, és csaknem fél százezerbe kerülő háztartásunkat vezessük, — általánosságban emelem föl szavamat érdektársaimhoz! — Félre lenne értve czélom és irányom, ha fölszóllalásomból Kasszánd- ra hangjait magyaráznák ki, avagy utógondolat balsejtelmével vádolnák őszinteségemet, mert legyenek meggyőződve, távol áll tőlem annak még gondolata is, hogy a jelenlegi igazgatóságot, jelesen : lemondott elnökünk távozása folytán alelnökünket, ki kellő időben velem együtt, sejtve a következményeket, zörgetett gyógyszerért a meddig jogkörünk megengedte, — s mikor már nem lön segítve rajtunk, azon időtől máig állandóan, — oda adólag, minden anyagi előnyök nélkül működik közre jól fölfogott érdekünkben, — vagy igazgató mérnökünket, ki már a törvényesített nagyszabású — sok ízben szükségtelen — és erőnket meghaladó tervet hajtotta végre, — a helytelen vezetésnek vagy hanyagságnak csak árnyu- latával vádolnám is, de tapasztalataim igazolják, hogy eljött az ideje felszóllalásomnak. Ugyanis másfél éve csak hogy a szabályozási terveknek súlyát érezzük, s azon idők alatt az elemi csapásoknak bár csak kis részével találkoztunk s daczára költséges befektetéseinknek, ma az ártéri adóknak a múlt évről még egy jó részé nincs befizetve. Én a munka embere vagyok, számítással takarékossággal — és szorgalommal vágyom s akarom megtartani ezredéves kis birtokomat utódaim részére, azonban tekintve a jelen gazdasági viszonyokat és terheket, megválom, aggodalommal nézek a jövőbe ! — Azért most mig ideje van, mig hitelünket és ingóságainkat igénybe nem veszik a terhek múlhatatlanul követelt lerovásai, ha önök is visszhangot adnak fogalmaimra, jónak látnám egy újabb megélhetési módot keresni, melylyel esetleg könnyebben megbirkózhatnánk. — Ugyan is : ha az állam és kormányunk súlyt fektetnek arra, hogy megyénk legtisztább és történelemmel biró magyar faja ősi birtokát megtarthassa, s más nép ne költözzön a szabályozott csatornák partjaira, legalább erkölcsileg is hitelét latba vetve, nyújtson segítséget arra, hogy olcsóbb hitelre konvertáljuk kölcsönünket, s ha egyesek, valamint az állam három száztóli kamatra kapnak kölcsönt, a kölcsön tőke birtokainkon biztosítva lévén, — mi 'is részesülhetnénk hasonló kedvezményben s akkor habár hosszabb időkön át adóinkhoz illesztve talán félannyi terhét a jelenleginek könnyebben megbirhatnánk. Továbbá miután a szabályozási munkálatok befejeztettek s rendes évi háztartási költségeink csaknem ötven ezer forintot vesznek igénybe, tekintve azt hogy Szatmáron a folyammérnöki, N.-Károlyban az állam- épitészeti hivatal nagy aparátussal berendezve vannak, pár hivatalnok szaporításával azon hivatalok egyike vezethetné ügyeinket is, illetve: miután az állam alkatrészei és napszámossal vagyunk, államosítanánk társulatunkat az állam közreműködésével, segélyével, de nagy megerőltetése nélkül. Tehát tisztelt érdektársaim ! Én zörgetnék abnormis helyzetünkben mosl, ' mig a föld a mienk, s barmainkat a teher föl nem emésztette ! Kérvényt intéznék a képviselő házhoz, kérném a kormányt helyszini látkép megszerzésére s követelném képviselőimtől a közreműködést! — Holdankénti hét nyolez frt jelenlegi teherrel drága bérlői vagyunk birtokainknak, és egyetlen évi csapás meg tizedeli az érdekelt birtokosokat. Ha tehát érezik önök is a helyzet súlyát, miután nálamnál hivatottabb érdekeltségi tag eddig tért nem kért az eszmecserére, most mig fejünk felett össze nem csap a hullám, kérem önöket, hogy e folyó hó 19-én délután 2 órakor méltóztassanak egy értekezletre összejönni Szatmáron a Korona kávéház termében. Domahida, 1901. márczius 10. Hazafias üdvözlettel. Domahidy István, érdekeltségi tag. — Gyászeset. Özvegy Majos Antalné szül. beszterczebányai Szártory Zsuzsánna, néhai nagy- zsennyei Majos Antal 1848—49-iki volt honvédfőhadnagy és Szatmár vármegye volt várnagyának özvegye f. hó 13 Szatmáron vejénél, Majos Károly állami anyakönyvi-felügyelő lakásán hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogult ritka műveltségű, derült kedélyű úrnő volt, úgy hogy a vármegye előkelő urai, nem csak a rokonság, de a becsülés és tisztelet által vezetve igen sokan igaz barátságot tartottak fen vele, s gyakran megfordultak vendégszerető házánál. Mi nagykárolyiak is kedvesen emlékszünk vissza az ő vonzó és kellemes körére. E mellet övéinek élő jó anya volt, a kinek életét a gyermekei iránti rajongó szeretet jellemezte. Temetése f. hó 15-én ment végbe nagy részvét mellett. Ott voltak a temetésen Domahidy Ferencz nyugalmazott főispán, Hérmann Mihály polgármester, Papolczy Gyula és Veréczy Antal kir. táblai bírók, Csaba Adorján főszolgabíró és a szatmári intelligenczia számos tagja. A koporsót egészen elborították a kegyelet koszorúi, a melyek a többi között a következő feliratot viselték: „Drága jó anyjuknak“ — Ilona és Eszter, „Kedves anyósának és jó nagyanyjuknak“ — Károly, László és Jenő, „Szeretete jeléül“ — a Baudisz család, „Szeretett rokonának“ — a Draveczky család, „Régi barátjuknak“ — dr. Fekete Samu és neje stb. A háznál Biky Károly ev. ref. lelkész mondott nagyhatású gyászbeszédet s az egyházi énekkar énekelt gyászénekeket. Kint a temetőben Rácz István búcsúzott el a kedves halottól. A szerétéiről beszélt, egyszerű, de szívhez szóló szavakban, vigaszt nyújtó szelíd hangján. A jó anyának legyen örök álma édes! A család a következő gyász- jelentésben tudatta nagy veszteségét: Majos Ilona férj: Majos Károlyné a maga és testvére — Majos Eszter, — s fiai: Majos László és Majos Jenő, — férje: Majos Károly s a rokonság nevében is mély szomorúsággal jelenti a szeretett édes anyának, a jó nagymamának, gyöngéd anyósnak és becsült rokonnak beszterczebányai Szártory Zsuzsánnának, néhai nagy- zsennyei Majos Antal özvegyének, élete 70-ik, özvegysége 10-ik évében Szatmáron, 1901. évi márczius hó 13-ik napján délután 3 órakor, övéink szerető karjai között bekövetkezett csendes elhunyták A szivünktől szakadt halott földi részei 1901. évi márczius hó 15-én délután 3 órakor fognak Szatmáron a Dianna-(Oláh) utczai 12. számú, gyászbaborult háztól az ev. ref. vallás szerint a szatmári ev. ref. temetőbe örök nyugalomra tétetni. Szatmár, 1901. márczius 13. Anyai, példás nagyszereteted örök emléket emelt sziveinkben! Béke hamvaidra! — A nagykárolyi kath. legényegyesület márczius 17-én, vasárnap este 6 órakor saját helyiségében tartja meg a szabadsajtó kivívásának ünnepét a következő programmal: 1. Alkalmi beszéd. Tietz Sándor. 2. Kik voltak a honvédek? Tóth Kálmántól. Szavalja Pink Anna k. a. 3. Alkalmi költemény Bartók Lajostól. Szavalja Sallay Lajos. 4. A menyasszony 1848-ból Kuthentől. Szavalja Cziili Veronka k. a. 5. Felolvasás. 6. Márcz. 15. Fliesz Henriktől. Szavalja Lehmann Endre. 7. Szózat. Az érdeklődő közönség figyelmét újból felhívjuk az egyesületnek e hazafias ünnepélyére. — Tisza-Becsen a f. évi márczius hó második napján megtartott jegyzőválasztás alkalmával Nagy Dezsőt, a mármarosszigeti községi közigagatási tanfolyam legelső kitűnő készültségü hallgatóját választották tneg körjegyzővé. — Halálozás. Becsky Géza dengelegi körjegyzőt súlyos csapás érte, szép reményekre jogosított fia Becsky László okleveles jegyző, állami anya- könyvezetőnek legszebb ifjú korában élte 24-ik évében történt elhunytéval A kellemes modorú derék fiatal ember végtisztességtételén az ottani és szomszédos községek lakossága nagy számban megjelent. A bánatos család a következő gyászjelentésben tudatta nagy veszteségét: Tasnádszántói Becsky Géza és neje szilágycsehi Nagy Laura a maguk és gyermekeik: György és Sándor, valamint a számos rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják a kedves jó gyermek és testvér, illetve rokonnak tasnádszántói Becsky László okleveles jegyző, m. kir. állami anya- könyvezetőnek élte 24 ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után folyó évi márczius 12-én d. e. 10 órakor Dengelegen történt csendes elhunytál. A megboldogult földi része folyó évi márczius hó 14-én d. u. 2 órakor fog a rom. kath. egyház szertartása szerint Dengelegen örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig ugyan-e hó 15-én reggel 8 órakor fog lelki üdvéért a dengelegi, tasnádszántói és mezőpetrii róm. kath. templomokban az Egek Urának bemutattatni. Dengeleg, 1901. márczius 12-én. Béke legyen hamvai felett ! — A helybeli gözfördö sorsa. A nagykárolyi Takarékpénztár-Egyesület igazgatósága határozatilag kimondotta, hogy a tulajdonát képező helybeli gőzfürdőnél az üzemet, miután annak fentartása évek óta vesztességgel zárult és sem megbízható bérlő sem a telepre vevő nem jelentkezett, f. év május 1- től kezdve teljesen beszünteti; — a fürdőnél levő alkalmazottaknak a fentirt időtől fel is mondott. Bezárul tehát az ajtó városunk ezen közegészség- ügyi intézményénél pártolás hiánya miatt, ami bizony elég sajnos, de hát az sem kívánható egy pénzintézettől, hogy részvényeseit — tudva tovább károsítsa. Mi sors vár már most ezen városunkra nélkülöz- hetlen egészségügyi intézményre, nem tudjuk, de bezárva nem maradhat, s kecsegtet bennünket a remény, hogy városunk buzgó, tetterős polgármestere életre fogja azt kelteni. — Halálozás. A helybeli orth. izraelita hitközség főrabbiját súlyos családi gyász érte. Legidősebb fia, Schvarcz Sámuel 46 éves korában elhunyt. A megboldogult híres talmudista volt. Temetése folyó hó 11-én ment végbe nagy részvét mellett. — Személyi hírek. Darányi földmivelésügyi miniszter köszönetét és elismerését nyilvánította Mauthner Ödön cs. és kir. udvari magkereskedőnek azon hazafias tevékenysége és közreműködéséért, melyet a párisi nemzetközi kiállítás magyar osztálya sikerének biztosítása érdekében kifejtett. Fiát, Mauthner Alfrédet pedig Ö Felsége ugyancsak a párisi kiállítás magyar osztályán kifejtett ügybuzgó tevékenységéért az arany érdemkereszttel tüntette ki. A fiatal, alig 23 éves képzett és törekvő kereskedő valóban rászolgált a kitüntetésre, mert a kertészeti kiállítás rendezésében, — ami oly fényesen sikerült — nagy része volt. Szívből gratulálunk az apának a fiához; mert a kitüntetés fényessége reásugárzik az apára is, ki mindkét fiát úgy nevelte, hogy ők is díszére fognak válni a hazai kereskedelemnek. — Halálozás. Radetzky Károly kereskedő, Nagy- Majtény község rég ismert közbecsülésben álló polgára f. hó 10-én élte 56, boldog házassága 31 -ik évében elhunyt. — Temetése f. hó 11-én ment végbe nagy részvét mellett. Özvegye szül. Gruber Mária és hét gyermeke gyászolja a gondos családapát. Gruber Márton szaniszlói jegyző sógorát vesztette el az elhunytban. Béke hamvaira! — Közgyűlés. A nagykárolyi izr. tanulósegélyző és önképző-egyletnek a folyó hó 7-ére hirdetett közgyűlése a tagoknak kellő számban való megnem jelenése folytán nem volt megtartható, miért is ezen közgyűlés vasárnap folyó hó 17-én este fél 6 órakor lesz a hitközség tanácstermében megtartva. Ezen közgyűlésre az egylet tagjai azon megjegyzéssel hivatnak meg ez utón is, hogy a másodízben összehívott gyűlés tekintet nélkül a megjelent tagok számára, határozatképes leend. Az elnökség. — Kínos betegség a csuz és köszvény, azonban mint hiteles orvosi nyilatkoztok és számos köszönőlevél bizonyítja a Zoltán-féle kenőcs még a legmakacsabb csuz és köszvényes bajokat is néhányszori bedörzsölés után meggyógyítja. Üvegje 2 korona Zoltán B. gyógyszertárában Budapest V.Sétatér u. és Szabadsági érsarok. — Az árvíz veszedelem úgy látszik elvonult vármegyénk felett. A több helyen össze torlódott jég szerencsésen elkotródott s igy a veszély elmúlt, bár a vizállís még mindig igen magas. A Szamos jobb oldalán a szatmári folyam mérnöki hivatal és a baloldalon az ecsedi láp lecsapoló társulat emberei megtették kötelességüket. Péchy László igazgató-főmérnök, hetekig kint volt műszaki személyzetével a helyszínén s a kellőleg előkészített védelmi szervezet megálta helyét. Különben a társulat védtöltései teljes biztonságot nyújtóknak bizonyultak be. — A magyar luezerna diadala. Végre valahára az uj század kezdetén akadt egy magkereskedő a ki a magyar lucernamagot árjegyzékében a legelső helyre tette, mig ellenben azt is kijelenté, hogy francia lucernamagot egyáltalán nem tart, mivel Magyarországnak, mint lucernamagot termelő államnak, nincs szüksége francia importra. No hát ez nagyon helyes és örvendetes jelenség, bár a többi magkereskedő cégek is igy gondolkoznának s a gazdaközönség is belátná azt, hogy nem föltétlenül szükséges mindent Franciaországból importálni. Azt hiszem, a t. gazdaközönség teljesen meggyőződhet ebből, hogy Haldek Ignác fővárosi magkereskedő nagyon hasznos dolgot végzett akkor, mikor első helyre a magyar lucernamagot tette, a francia magot pedig teljesen mellőzte a fönt említett hazafias indokolás mellett. De hát tekintetbe véve azt, hogy mily borzasztó sok pénzt adunk ki külföldi magvakért, melyeket itt helyben is termelhetnénk, sőt e tekintetben kivitelünk is föllendülne, nagyon helyesen cselekednének a többi magkereskedő ezégek is ha Haldek Ignácz ur nyomdokain járnának. — A postafönök figyelmébe. A helybeli kir. posta épület bejáróján a külfalon egy kis helyes levélgyűjtő szekrény díszeleg. Igazán jól esik látni, ha egy középületnél is tekintettel vannak az estetikai követelményekre, de már engedjen meg a kir. posta hivatal, ha ezúttal a közérdeket előbbre helyezem a szépérzéknél. Ugyanis a szekrényke — mely ezukor dobozkának is beillene, — oly hihetetlenül kicsi, melybe 3-nál több levél alig fér be. így aztán számtalanszor elő áll az az eset, hogy a beledobott levelek sarkai vigan kikandikálnak a nagy világba; — nagy épülésére néhány rosszlelkü embernek, kik nem csinálnak lelkiismereti kérdést abból, hogy a kiálló leveleket a felragasztott bélyeg kedvéért — a rendeltetési hely helyett zsebeikbe juttassák. Nem kérünkszép, de megfelelő postaszekrényt.(—látó. —) — Halálozás Róth Mátyás városi képviselő testületi tag neje a napokban élte 45-ik évében elhunyt, tizenegy árva gyermeket hagyva maga után. — Vetőmagvak. Az utóbbi időben bizonyára feltűnhetett gazdaközönségünknek, hogy mesterséges utón nagy reklámot csinálnak a vetőmagvaknak, s el kell ismerni a nagy reklámozásnak azt a hatását, hogy megszéditheti a gazdaközönség egy részét, mely figyelmen kívül hagyja azt a közmondást hogy „a jó bornak nem kell ezégér“. Mi sem akarunk ebbe a hibába esni, nem reklámozni akarunk, de a megyei termékek és árak érdekében emelünk szót. Ifj. Freund Sámuel szatmári magkereskedése nemcsak kielégíti a gazdaközönség szükségletét de megbízható kifogástalan áruival rövid idő alatt is bizalmat gerjesztett közönségünkben s midőn ő akkor is rendelkezésére áll a megyei t. gazdaközönségnek mikor a gazda termékét el akarja adni, vetőmagvak helyi kellő kielégítése mellett, óvakodjunk az idegen reklámoktól.
