Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-13 / 41. szám
Nagy-Károly, 1901. október 13. 4:1. szám. XXYII. évfolyam. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : X agy-Károly ban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona. hss* ügyes szám ára 20 fillér. *<=Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. ____________ Köz gyűlés. Vármegyénk közönsége f. hó 10-én' tartotta őszi rendes közgyűlését,' gr. Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. Szépszámú bizottsági tag vett részt a közgyűlésen, mint olyankor szokott történni, ha választás van napi rendre tűzve, bár ez egyszer az összes választásokat szavazás nélkül, egyhangúlag ejtették meg s a mi ritkaság, fokozatos előléptetésben részesültek derék tisztviselőtársaink. A főispán lelkes éljenzések között elfoglalva az elnöki széket, megnyitó beszédében utalt arra, hogy huzamosabb idő óta tartó gyengélkedése miatt csak rövid beszédet mondhat, nem foglalkozhatik az ügyekkel olyan tüzetesen, a mint óhajtatta volna. Üdvözölve azért a bizottsági tagokat s Isten áldását kérve munkálkodásukra, a közgyűlést megnyitott- nak jelentette ki. Az alispáni jelentést a közgyűlés tudomásul vette. Választások. Ezután a választások következtek. Napirendre volt tűzve a nagykárolyi főszolgabírói állás és az ezen választással esetleg megüresedő egyéb állások betöltése. A kijelölő bizottságot a következőleg alakították meg. A közgyűlés megválasztotta: Jé- key Mórt, N. Szabó Antalt és Szuhányi Ödönt, a főispán kinevezte Isaák Dezsőt, Szerdahelyi Güsztávot és Kölcsey Antalt. A szavazatszedő küldöttség tagjai lettek: Böszörményi Sándor elnöklete alatt, Jékey Zsigmond és Luby Géza, jegyzője: Nagy Sándor. A választásokat egyhangúlag, közfelkiáltással a következőleg ejtették meg. 1. Nagykárolyi főszolgabírónak: Gőnyey István tb. főjegyzőt, 2. I-ső aljegyzőnek Nagy Sándor tb. főjegyzőt, II-od aljegyzőt, 3. 11-odik aljegyzőnek dr. Péchy Péter III-ad aljegyzőt, 4. Ill-adik aljegyzőnek Mangu Béla IV-ik aljegyzőt, 5. IV-ed aljegyzőnek Kozma Gergely V-ik aljegyzőt és 6. V-ik aljegyzőnek Bay Miklós közigazgatási gyakornokot választották meg. Itt megjegyezzük azt, hogy a főszolgabírói állásra Takács József tasnádi szolgabiró is kandidálva volt. Részvétnyllatkozatok. Nagy László alispán indítványára Szilágyi Dezső volt rruThszter és házelnök, közéletünk kimagasló alakjának elhunyta felett, a vármegye közönsége jegyzőkönyvileg fejezte ki részvétét. Isaák Dezső indítványára pedig Pulszky Ágoston elhunyta lelett is jegyzőkönyvi részvétet nyilvánított a vármegye közönsége. Az alispán eileni vádaskodás. Ezután felszólalt Nagy László alispán s utalva arra, hogy ha 12-éves alispánsága alatt suha sem íordult a közgyűléshez kérelemmel a saját ügyében, annál ’.uogengedhetöbb lesz ma azon kérelme, hogy a tárgysorozat 12-ik pontja alatti ügyet, az ellene tett feljelentést soronkivül vegyék tárgyalás alá és a feljelentést olvastassák fel egész terjedelmében, mert mikor ezt a kérelmet terjeszti elő, csak a vármegye iránti kötelességét teljesiti az által, hogy módot ad ezen ügynek oly időbeni tárgyalására, a mikor a közgyűlés tagjai még együtt vannak s igy megismerhetik a feljelentést mindannyian s ítélhetnek felette. A közgyűlés elfogadta a napirendtől eltérés iránti indítványt, mialatt az alispán elhagyta a közgyűlési termet. Ezután felolvasták Kovács József nagykárolyi lakos bizottsági tagnak (álnév, mert ilyen nevű bizottsági tag helyben nincsen) feljelentését, a melyet a belügyminiszter további eljárás és vizsgálat végett leküldött. A feljelentés hallatára méltó idignáczió vett erőt a közgyűlésen, mert a feljelentés semmi concrét vádat nem hoz fel, s csakis családi ügyek piszkos fesze- getésébe bocsátkozik. Ezen felháborodásnak elsőnek adott kifejezést Isaák Dezső, a ki nem tartja érdemesnek a feljelentést a tárgyalásra. Ináncsi Papp Kálmán nincs megelégedve előtte szóló indítványával. Nem elégíti ki őt, mert a feljelentés piszkos kézzel nyúl bele a családi viszonyokba, Írója nem is bizottsági tag s még is a feljelentést azzal intézi el a belügyminiszter, hogy leküldi további eljárás végett. Ha elolvasta volna, meggyőződhetett volna arról, jhogy az nem alkalmas a további eljárásra. 0 ebben egy meg nem engedett hivatali üldözést Iát, a melyben már többször részesült a törvényhatóság első tisztviselője. — Azért egyúttal fel kellene hívni a belügyminisztert az iránt, hogy azon hajszának, a melyet a belügyminisztérium egy referense folytat az alispán ellen, végre vessen véget. Nagy László alispán kénytelen volt visszatérni és felszólalni a saját személyes ügyében. Neki nem volt czélja maga mellett demonstrácziót csinálni. Csak azért akarta felolvastatni a feljelentést, hogy ha az alispán ellen vád van, azt mindenki ismerje, különben a suttogásnak és találgatásnak nyujtatik tér. Ő a közéletben élve, nem foghatja fel tragikusan az ilyen dolgot. Elég elégtétele neki az, hogy a közgyűlés nem vette komolyan a vádat, jóformán nevetett a felett. Csak az a kérelme, hogy ne hozzanak olyan határozatot, a mely a belügyminisztérium egyes tisztviselőjét érintené, ne irányuljon a határozat senki ellen. (Ellenmondások.) Nemestóthi Szabó T Á R C Z A. Páros szökés. Az X városi színtársulat tagjai közül Bodnár Zoltán hős szerelmes volt a közönség kedvencae. Minden asszony szerelmes volt bele s minden leánynak ő volt a titkos ideálja. A társaságban is szimpatikus alak volt. Kellemes társalgása, élénk, közvetlen előadása nemcsak az asszonyokat, hanem a férfiakat is elbűvölte. Mikor a színpadon játszott az emberi szív minden húrját rezgésbe hozta és a szerelmi jelenetek ama részei voltak legfrappansabbak, a melyekben szerelmi nyilatkozatait kiöntötte. Az izzó szenvedély leghevesebb kifakadásaitól kezdve, a leggyöngébb susogásig felhasználta remek orgánumának minden moduláczióját s elő idézte a hatásnak ama külső nyilvánulását, melynek teknikus terminusa: tapsvihar. Megvolt benne a gentrynek minden kelléke. A gyöngédség és udvariasság a nők iránt, előkelő magatartás és a jellemző fesztelenség a társaságban. Egy szóval tetőtül talpig gentlemann. S miután tudatában volt annak, hogy imponáló megjelenése s klasszikus arczéle miatt ellenálhatatlan a nők előtt, különös passzióval kereste a gyöngéd viszonyokat s a veszélyes, de annál érdekesebb kalandokat. Kürthy fiskális három évvel ezelőtt vette nőül Almási Blankát, egy gazdag gyártulajdonos egyetlen s százezrekkel biró leányát. Gyöngéd, filligrán alkotásu teremtés volt, de azért formájában remek s a közvélemény szerint modern nevelésű, vagyis beszél francziául, zongorázott, festett és szaturálva volt a legújabban elharapózott naturálisztikus irányú regényekkel. Színekben és aranyozásban gazdag könyvtára tömve volt a pikánsát kedvelő divatos franczia és a hazai Írók termékeivel a mi azt jelentette a kis város szűk látkörö haut-voeleja előtt, hogy Kürtyné olvasott hölgy. Eleven temperamentuma, izgékony idegrendszere s előkelő magatartása folytán hangadó volt a kis város társadalmában. S miután Kürthy ügyvédnek, ki fölött már elvonult az idők viharos járása szélesen kiterjedt klien- télája volt, sokszor megtörtént, hogy felesége unatkozott. Jótékonysági czélra rendezett hangversenyek és a piknikek hoztak csak néha egy kis változatosságot életébe, s ilyenkor a helybeli dón Juánokkal flirtelt. A nyári színi szezon beérkezte mozgolódásra adott okot a városban, mert az unalmas és szürke egyhangúságba egy kis rózsa szinü sugarat lopott be. Kürtyék páholyt béreltek s a fiatal asszony minden este elvitte férjét a színházba, ki inkább szeretett volna otthon poros és pörös aktái közzé temetkezni, vagy a hírlapokat olvasni. Kürthyné is el volt ragadtatva Bodnár hatalmas játéka és vonzó egyénisége által. Mikor kitudódott, hogy Bodnár gentrv ivadék, nyitva állt előtte a városban minden ajtó. Meghívást kapott Kürthyné szerdai napokon tartott zsurjaira is és nagy örömmel tett eleget a szives meghívásnak s gyakori vendége volt Kürthyné szalonjának. Bodnár is érdeklődött a csinos Kürthyné iránt s teljes erejével arra törekedett, hogy érdeklődését alkalmas módon tudomására hozza, mert kitűnő megfigyelő képességénél fogva észrevette, hogy a csepp asszonyka unatkozik az idős férj mellett. Kürthyné is többször azon kapta rajta magát, hogy sokat gondolkozik Bodnár felől és nem egyszer párhuzamot vont férje és Bodnár között természetesen a férje rovására. Augusztus elején lehetett, a hőség kiállhatatlan volt s ilyenkor mit lehetett mást tenni vasárnaponként, mint a közeli erdőségbe kirándulni. Egész csapat verődött össze az ilyen kirándulásokra. Az ismerős és bizalmasabb lábon álló családok ossza beszéltek és kitűzték a legközelebbi vasárnapot egy újabb kirándulásra. A főszerepet itt is Kürthyné vitte, de most már segítséget nyert Bodnárban, ki az utóbbi időben feltűnően udvarolt neki. Kürthyné eleinte minden más szándéktól távol a maga szórakoztatására és egy kissé kaczérságból, teljes erővel igyekezett Bodnárt magához lánczolni s szívesen vette udvarlását. Mulattatta a dolog. Később már életszükségletévé vált, hogy Bodnár minden szabad idejét körülötte töltse, s figyelemre sem méltatta a háta mögött elejtett czélzatos gyanúsításokat. Uj világ tárult szemei elé. Ha Bodnárra gondolt, anélkül is forró vére perzselte ereit, s mint gyújtó láng szállott szivébe egy heves szenvedély a szerelem Bodnár iránt. Erezte, hogy képes volna érte megfeledkezni társadalmi állásáról, női kötelességéről s felvenni a harczot a társadalom konvencziális nyűgei lerázására, s szemébe nézni annak a megvetésnek, mely éri, ha Bodnár karjai közé veti magát. Bodnár a szerelmi dolgokban tapasztalt s kitanult roué, látta, hogy megfogta a halacskát hálójában, ostromolta szerelmi vallomásaival. A szegény asszony vergődött. Küzködött önmagával és női kötelességével, de a józan okosság és morális érzék hátráltatta vére által követelt vágya teljesítését. Ellent tudott egyideig állani Bodnár heves könyörgéseinek s mikor az szökést ajánlott, hevesen tiltakozva mondott ellent, de azért gondolkozott annak lehetősége felett. Vasárnap délután Bodnár kerülte Kürthyné társaságát s nagyon szomorúnak látszott. A társaság kisebb csapatokra oszlott, s beljebb hatoltak az erdő sűrűjébe. Kürthyné egészen véletlenül elvált a többiektől s magában barangolt gondolataiba mély ed ve.
