Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-22 / 38. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY szükségleteit kielégítse, nem kell tehát a külföldi termék, mert az nyomja a hazainak árát. Hogy igazuk van-e a német agráriusoknak, midőn igy okoskodnak, hogy tényleg termel-e annyit Németország számára földje, kertje és legelője, mint amennyi a közel hatvan milliónyi lakosság életíentartásához szükséges — azt nem vitatjuk, nem kutatjuk, ahoz közünk nincsen. Azt azonban tudjuk, hogy millió és millió forintnyi értékű magyar gazdasági termény megy ki jelenleg Németországba legkivált árpa, búza, liszt, szarvasmarha, ló, szőllő és gyümölcs. Daczára a már eddig is eléggé felsrófolt vámtételeknek Németország nekünk olyan évszázados piaczunk volt, amely szinte pótolhatatlannak látszik. A német agráriusok, egy olyan vámtarifát akarnak törvénynyé tenni, amely a legtöbb esetben egyenesen kizárná azt, hogy külföldi mezőgazdasági termény, tehát magyar- országi is, a német határokon beljebb kerüljenek. Közforgalmi czikkek vámját 100, 200, 300 százalékkal akarja felemelni az agrárius vámtarifa tervezet. Azt is tudjuk, hogy a birodalmi gyűlés pártjainak többsége, ha nem is kifejezetten agrárius, de e kérdésben, illetve ennek nagy vonatkozásaiban egyetért az agráriusokkal. S igy a legkomolyabban el lehetünk rá készülve, hogy az uj vámtarifát elfogadják s egy csúnya napon arra ébredünk, hogy mezőgazdasági exportunknak Ausztriát kivéve legnagyobb piacza bezárult előttünk és mi mehetünk áruinknak uj piaczot keresni, de megtalálni nem fogjuk. Szóval komor, sőt megdöbbentő perspektíva tárul elénk, ha a német agrár—vámtarifa bekövetkezésének eshetőségével foglalkozunk. S egyelőre minden kompetens forrásból jövő hir megerősíti azon hihedelmünket, hogy az agráriusok keresztül fogják vinni, amit akarnak. íme, egy súlyos gazdasági harcz küszöbén állunk. A német, a kivel véd és dacz szövetségünk van politikailag és katonailag, ellenségünkké készül válni a nemzetgazdaság terén, amely pedig a mi nézetünk szerint, a békésen dolgozó polgárság nézete szerint fontosabb a két fentemlitett tényezőnél. Ellenséget ölni vele megyünk, de ha kenyeret akarunk keresni, azt kikapja a szájunkból. Köszönjük sógor ! S mialatt az ellenség teljes felszereléssel, a győzelem biztos reményében indulnak a háborúba a magyar gazdasági termények ellen, azalatt mi idehaza nem teszünk semmit. Ölre tett kezekkel nézi úgy a közönség, mint az illetékes faktorok, mint gyülekeznek a sötét fellegek északnyugat felől, Sőt a mi kedves agráriusaink nem titkolt örömmel nézik a nékép. De nem akarta a leány boldogságát megrövidíteni, hát csak az utolsó előtti napon, hogy haza kellett utaznia, akkor szólt. A kicsi szőke leány csókos ajkán elhalt a kaczaj. Nagy okos szemével csak nézett, nézett, azután kicsordultak a könnyei. Csöndesen zokogott. Másnap találkoztunk utoljára. A szobában már ott állt összecsomagolva a Péter holmija. Künn a kapu előtt várt a kocsi. A bucsuzásuk egyszerű volt. Nem beszéltek sokat, de fájt a szivük. A leány körül tekintet a szobában, hol annyi boldog perczet élt át, s a melybe nem fog belépni többé soha. Péter csak állt csöndesen, szomorúan. Azután megcsókolták egymást. A leány vette napernyőjét, Péter a csomagját, úgy indultak kifelé a vasúthoz. Az ajtóban megálltak visszanéztek. Sohasem látam annyi fájdalmat tekintetben. Künn az utczán sütött a nap, a julius forró aranyos napja, hol van még az ősz! S ime a két fiatal teremtés szivében a novemberi hideg fagyos ködének sötété költözött. Fájdalmasan csókolták meg egymást utoljára. Péter felugrott gyorsan a kocsiba, a leány pedig sarkon fordult és szinte menekülve suhant keresztül a tömegen el, el. Én pedig, a mint a vonat lassú dübörgéssel elindult vigasztalni kezdtem Pétert. De ő lemondó hangon szólt: Hadd abba. Jobb igy talán. De lásd ennek a pillanatnak a bánatáért nem fog kárpótolni engem soha semmi. Érzem hogy mindennél többet érőt vesztettem e pillanatban. Elmegyek abba a faluba, ne hidd, hogy az valami poetikus hely. Piszkos, ronda népe van. Képes ember vagyok. Ma kaptam meg a diplomám, már el kell temetkeznem. Mert a kit oda kineveznek, az ott marad, paraszt lesz. Úri embert még ünnepnapon is ritkán lát. A mit én most siratok, a mit én most elvesztettem, nem ez a szép város, nem ez a szép, bájos leány, hanem valami más, a minek vége a mai nappal, a mit otthagytam a kis utczában a — fiatalságom. A száraz leveleket nézve ismétlem a rég elhangzott szavakat.... ott hagytam a kis utczában a fiatalságom. Nemeskéri Kiss József. met elvtársak diadalmát. Pedig ezek a derék urak fognak legjobban jajgatni, ha megfelelő piacz hiányában majd rohamosan száll alá a termények értéke. Persze, akkor majd az az átkos merkantilista rendszer lesz az oka minden bajnak ! Valamit tenni kell a német agráriusok végzetes terve ellen. Tenni még mielőtt későn van. Vagy igyekezzünk jó eleve uj piaczot szerezni, vagy üzenjük meg a németnek, hogy ha te úgy, én is úgy. Ha ők lehetetlen vámmal sújtják a mi gazdasági terményeinket, mi viszont nem eresztjük be az ő gépeiket, posztójukat s a többi ipari készítményeiket, melyekért évente sok millió forintot adunk Németországnak. íme, fejünkre kezd nőni egy nagy, égető kérdés s mi még a fejünket se mozdítjuk. Bezzeg, ha Németország ipara és kereskedelme ellen tervezne valamely külföldi állam ilyen merényletet, a Bundok, Innungok, Kammerek és Gesellschaftok már fölforgatták volna az országjukat! — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk közönsége gr. Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt f. hó 19-én két rendkívüli közgyűlést is tartott. Az elsőnek egyedüli tárgya volt a kegyelmes királyi meghívó levél kihirdetése, a melylyel ő felsége a jövő országgyűlést okt. 24-re egybe hívja. A közgyűlés tagjai a királyi leirat felolvasását állva hallgatták végig. A közgyűlés a választások megejtése tekintetében a szükséges intézkedéseket megtette. — A második közgyűlésnek tárgya volt Domahidy Elemérnek, a nagykárolyi járás főszolgabírójának lemondása feletti intézkedés. A közgyűlés a lemondást tudomásul vette s az alispán jelentésében foglalt indítványhoz képest a lemondott Domahidy Elemérnek 14-éves hosszas közszolgálatáért jegyzőkönyvi elismerést szavazott. A főispán ur ő méltósága pedig Domahidy Elemért tb. főjegyzőnek nevezte ki. Választási mozgalmak. Vármegyeszerte élénk sürgés-forgás észlelhető, mintha csak megmozdult volna a közvélemény az ígért tiszta választások tudatára, egyik jelöltet a másik után lépteti fel s mindenik párt elkövet mindent arra nézve, hogy kibontott lobogóját győzelemre vezesse. A választás képe, nap-nap után változik, mert uj jelöltek neve jön forgalomba, úgy hogy csak a jövő héten lehet beszélni egész határozottsággal arról, hogy az egyes kerületekben ki a jelölt s minők az esélyek. De annyit már most is lehet constatálni, hogy a szabadelvüpárt a legtöbb kerületben győzni fog s legfeljebb két-három kerületben lesz ellenzéki képviselő. A választási mozgalmakról a következőket írhatjuk : A központi választmány f. hó 20-án tartott gyűlést Nagy László alispán elnöklete alatt. — A kegyelmes kir. leirat és a belügyminiszter körrendeletének felolvasása után, a választás napjául a vármegye területére október hó 3-á t tűzték ki. Megalakították ezután a választást vezető küldöttségeket, A központi választmánynak lapunk hivatalos részében közzé tett hirdetménye e tekintetben részletes felvilágosítást nyújt s itt csak a választási elnökök neveit soroljuk fel. A n.-károlyi vál. kerületre llosvay Aladárt, a mátészalkaira: Földváry Sándort, a fehér- gyarmatira : Sántha Kálmánt, a csengerire: Nemestóthi Szabó Antalt, a krassóira: Majos Károlyt, az aranyos- megyesire dr. Schönpflug Richárdot, a nagybányaira : Torday Imrét és a nagysomkutira nézve Jeney Gézát küldték ki választási elnöknek. A máté-szalkai kerületben az egyedüli jelölt Jékey Zsigmond géberjéni nagy- birtokos, a vármegyei középosztály egyik legrokonszenvesebb tagja, a kinek ellenjelöltje sem lesz. Tudva levő, hogy dr. Barthos Andor miniszterititkár, aki a múlt választáskor a kormánypártnak volt jelöltje, a kit most nagytöbbséggel megválasztottak volna, tőle nem függő okok miatt, a jelöltséget el nem fogadta. A m.-szalkai szabadelvüpárt értekezlete Barthos Andorhoz a következő sürgönyt intézte : „A mátészalkai szabadelvű párt mai napon tartott népes értekezlete sajnálattal vette tudomásul a hozzá intézett levélből s a „Magyarország“ czimü lap folyó év szeptember 15-iki számában közzé tett nyilatkozatból, hogy nagyságod a teljesen biztos képviselőjelöltséget tőle nem függő körülmények következtében el nem fogadhatja s midőn a párt iránta állandó nagyrabecsülését szeretetét s bizalmát kifejezi, egyben kijelenti, hogy a mennyiben más jelölt megválasztását kivihetőnek nem tartja, jelöltet állítani nem fog s a köz- becsülésben részesülő Jékey Zsigmond urnák a függetlenségi párt által történt jelölését tudomásul veszi. Pártelnökség“. Mint ebből is látszik a szabadelvű párt belenyugodott Jékey Zsigmond, a függetlenségi párt jelöltjének felléptetésébe s igy megválasztása bizonyos. Jékey Zsigmond. f. hó 24-én tartja programm beszédét M.-Szalkán. A krassói kerületben két jelölt áll egymással szemben, Ifj. Böszörményi Sándor és Ragályi Lajos, mindkettő szabadelvű párti. A szabadelvű párt f. hó 16-án tartotta kijelölő értekezletét Erdődön, a melyen minden község képviselve volt. N. Szabó Antal mint a vármegyei szabadelvű párt kiküldöttje szólt a választó nagy sokasághoz s a krassói kerület párt- alakulását indítványozta, minek folytán egyhangú lelkesedéssel elnöknek Szuhányi Ödönt, jegyzőnek Kálmán Sándor hiripi lelkészt választották. Elnök, ki két czikluson keresztül képviselte a krassói kerületet, a mellette nyilvánult bizalom megköszönése mellett képviselő-jelölésre hívta fel a közönséget s ajánlata folytán meg-megujuló nagy lelkesedés közt Böszörményi Sándor pettyéni birtokost j ejölték, kit Pap Ambrus gör. kath. esperes lelkész elnöklete alatt kiküldött bizottság hivott meg programbeszédének megtartására. Szívből jövő ragaszkodás nyilatkozott meg a jelölt láttára, ki a közönség lelkes óvácziója mellett foglalta el szónoki helyét. A teljes egy órán keresztül tartott s mesterileg kidolgozott meggyőző szónoklat többször ragadta magával a hallgatóságot, a beszéd felölelte az összes nagyobb politikai kérdéseket, a vámközösséget, az adózási kulcsot és egyszerűsítést, a nemzetiségi, felekezeti kérdést, közigazgatás és népoktatás államosítását tiszta józan felfogással a haza s az állampolgárok javára irányuló nemes törekvéssel, lokális érdekekből a kerület úthálózatának kiépítése mellett nyilatkozott, s azzal a kijelentéssel zárta be nagyszabású beszédét, hogy mint a nép között elő, megválasztása esetén fontosabb kérdésekben, mindenkor meghallgatja választókerületének véleménynyilvánítását. Szűnni nem akaró éljenzés követte a beszédet, melyet Pap Ambrus román nyelven tolmácsolt, a jelentékeny számú román ajkú választók előtt. Elnök indítványára a jelölő gyűlésről távirati értesítés küldetett a miniszterelnöknek. Délben társasebéd volt a nagyvendéglőben, melyen a képviselő-jelölt a vármegyei szabadelvű pártot s annak kiküldöttét éltette, mig N. Szabó Antal a vármegyei szabadelvű párt egyedüli, Sinka Lajos a független párt egyedüli jelöltjéért, Pap Ambrus s Ladányi Endre a jelöltért ürítettek poharat. Az általános hangulat Böszörményi Sándor megválasztása mellett nyilatkozik s mi sem teszi valószínűbbé a választás sikerét, mint az a körülmény, hogy Sinka Lajos a választókerület függetlenségi pártjának elnöke pártja nevében csatlakozását jelentette ki a Böszörményi zászlójához s igy az a hir, hogy Bartók Lajos fellépne itt függetlenségi programmal, nem bizonyult valónak. Mint értesültünk Ragályi Lajost az uradalom pártolja, de nem sok szerencsével mivel úgy látszik a központban Böszörményi jelölését fogadták el, a mit a következő sürgöny váltás is igazol. A jelölő értekezletből a következő sürgönyt menesztették Széli Kálmán miniszterelnökhöz: „A Szatmár vármegyei szabadelvű párt összehívására szervezett Krassó kerületbeli szabadelvű párt Erdődön tartott jelölő gyűlésén Böszörményi Sándor pettyéni föld- birtokost jelölte egyhangúlag képviselőjének. Midőn ezt nagyméltóságodnak mély tisztelettel bejelentjük, méltóztassék kegyesen fogadni bizalmunk és tántoríthatatlan ragaszkodásunk kifejezését“. Szuhányi Ödön, pártelnök. A miniszter erre a következő választ küldte : „Köszönettel fogadtam a krassói kerület szabadelvű pártja megbízásából hozzám küldött üdvözletét bizalmuk kijelentését és hálásan megköszönöm. Széli.“ — Böszörményi megválasztása mint levelezőnk Írja biztosra vehető. Itt fellemlitjük még, hogy a kerületnek két czikluson át volt képviselője Szuhányi Ferencz nyiltle- vélben vett búcsút a kerület választóitól, a melyben kijelenti, hogy magán viszonyai miatt nem reflektál többé a kerületre. A nyílt levél igen tartalmas beszámoló s meleg hangon van megírva. Az aranyosmegyesi kerületben nem változott a helyzet. A népszerű volt képviselőnek Szentiványi Gyulának Pásztory Árkád az ellenjelöltje s a jelekből ítélve élénk választási harcz lesz itt. Az a hir, hogy itt Sándor Pált is felléptették volna, nem bizonyult valónak. A nagybányai kerületben Láng Lajos szabadelvű párti volt képviselőnek Bay Lajos szintén szabadelvű párti az ellerjjelöltje s mint nekünk Írják, Láng csak erős küzdelem utján lesz megválasztható. A fehérgyarmati kerületben Luby Géza volt függetlenségi képviselő ellenjelölt nélkül áll, mert a kerület intelligencziájának az a része, a mely szabadelvű párti, tudva azt, hogy a kerület mindig függetlenségi volt, nem akarja a kerület békéjét oknélküi választási harczokkal felzavarni. Luby^ egyhangúlag fogják megválasztani. Anagysomkuti kerületben dr. Bam' berger Béla, Papp József kir. táblai biró és Drágos Theofil állanak egymással szemben, dr. Bamberger Béla, a központ jelöltje f. hó 18-án érkezett meg a választó kerületbe. Élébe utaztak a választók 440 szekeren egész Kovásig, a hol beszéddel fogadták. Innét a beláthatlan menet, 60 bandéristával élén, Nagy. somkutra vonult. Itt a hídnál mint levelezőnk írja a csőcselék megállította a menetet. Később a csendőrség szabaddá tette az utat, de ez alatt megtartotta a jelölt programbeszédét a párt iroda udvarán 1500 választó előtt. A beszéd mint szónoki mü is remek volt. Bamberger a Széli Kálmán politikája hívének vallotta magát. A beszéd, a melyet román nyelven Bo- hatiel János h.-láposi gör. kath. lelkész tolmácsolt, nagy hatást tett. Bohatiel beszéde végén rámutatott arra, hogy a pártot ne félemlitse meg az ellenpárt által felbérelt csőcselék magatartása, mivel a törvény kellőleg biztosítani tudja minden választó polgárra nézve a választói jog szabad gyakorlatát s erre nézve a czélt szolgáló eszközökről is gondoskodott, a melyet a szabadválasztások korszakában alkalmazni fognak. A programbeszéd után a választók egy része haza
