Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-24 / 8. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY legyen, mint amennyi azé, ki elvetette a magot, munkálta a földet, learatta, magtárba gyűjtötte a termést keserves fáradtsággal, hozzá hónapokon át koczkáz- tatta munkájának minden eredményét — az ellenkezik a méltányossággal. Az agrár — törekvések egyik sarkalatos tétele : a fogyasztónak a termelőhöz való közelebb hozása. Tudták jól úgy a magyar, mint a külföldi agráriusok, hogy a földbirtok válsága nem fog addig megszűnni, a mig e meződazdasági terméknek a közvetítők kezén keresztül vezető hosszú vándorutját meg nem szüntetik. Kell ez azért is, mert ez által a termelő is méltányos árt kap terményeiért, a fogyasztó pedig olcsóbban kapja kézhez. Ez a közös érdek a csirája a német földön immár nagyszámú és folyton szaporodó értékesítő szövetkezeteknek, amelyhez hasonlót már nálunk is létesítenek. A földbirtok érdekében folytatott munkálkodásnak azonban még mindig nem koronája a közvetítő kereskedelem túlkapásainak megszüntetése. Vannak egyes jelenségek a mezőgazdasági életben, amik gondolkodóba ejtenek. A mezőgazdaság egyoldalúsága még talán nagyobb baj, mint a közvetítő kereskedelem túlkapásai. Különösen szembe tűnő a magyar földön, a föld mivelőinek és a föld birtokosainak a régi hagyományokhoz való ragaszkodása, s az azokkal szakítani nem akarás. Pedig hát a gőz és villany korszakában élünk, midőn minden talpalatnyi térnek, minden pereznek, minden legkisebb eszköznek kell, hogy meglegyen a maga rendeltetése. A napi élet számtalan oly eseményt idéz fel, amiből meggyőződhetünk arról, hogy parányi dolognak a helyes kihasználása sokszor meglepő eredményeket szülhet. Ismeretes, hogy Budapest piacza kicsinyben képe az egész ország kereskedelmének. Értjük a kereskedelemnek azt az ágát, mely szoros összefüggésben van az ország mezőgazdaságával. A figyelmes szemlélő hamar rájön arra, hogy a magyat piaczon oly termékek, melyeknek előállítása a mezőgazdasági tevékenységek egyik mellőzhetetlen kiegészítő részét kellene képezniük — külföldről kerülnek hozzánk. Budapesten túlnyomó a szerb baromfi, zöldséget pedig Olaszország importál nékünk. Hát bizony ez szomorú dolog. A kis gazda még csak ráfanyalodik a baromfi tenyésztésre, de már a nagyobb birtokosok nem tartják érdemesnek vele foglalkozni. És igy van ez a mezőgazdasági élettel kapcsolatos minden mástéren. Állat- tenyésztésünk általában véve nem elégíti ki a várakozást és az igényeket. Mezőgazdasági iparunk egyá- talán nincsen, pedig hogy mily hordereje van a mező- gazdasági ipar féjlesztésének, azt csak az tudja, aki imeri az agrár szoczialisztikus mozgalmak indító okait. Nemrégen jelent meg egy figyelemre méltó munka, amely rámutatott arra, hogy a magyar gyümölcscsel mily sikereket lehetne a külföldön elérni, mily könnyen meg lehetne hóditanunk a külföldi gyümölcs — piaczot. Van gyümölcs kivitelünk azt el nem lehet tagadni, — de nem oly nagy, mint a minő viszonyainknak megfelelne. Látjuk, hogy a mi gazdáink a gyümölcsfatermelést az Alföld és a Dunántúl némely vidékét kivéve teljesen elhanyagolják. Más országban a nép a gabona mellett egyformán megbecsüli az Ízletes gyümölcsöt adó fát is. Kárát nem is vallja. Azt hisszük, hogy az agárpolitikának a közel jövőben nem lesz sürgősebb és fontosabb feladata, mint népünket kinevelni a mondott irányban. A föld- mivelést ki kell szabadítani mostani egyoldalúságából. Akkor mezőgazdaságunk a folyton növekedő közszükséglet minden kívánalmát ki fogja tudni elégíteni. A népbe üzleti szellemet, kereskedői tulajdonokat belécsepegtetni a jövő feladata. Meghívó. A „Nagykárolyi Vivő- és Torna Club“ tagjai a club f. évi február hó 24-én délelőtt 11 órakor a „Régi kaszinódban megtartandó |||-ik évi rendes közgyűlésére tisztelettel meghivatnak. A leánynak más udvarlói is voltak, közöttük egy csinos ember, kit nagyon szívesen látott, ez még jobban megbolondította a másodvirágzásban szenvedő szivet. Abban az időben történt ez, midőn hozzánk is eljutott az „ansichtskártya“ láz. A sugár magas leányt elárasztották udvarlói levelezőlapokkal. Egyik szebb volt mint a másik. Az özvegy embernek sehogy sem tetszett ez a komédia. Kiállhatlannak tartotta a divatos hóbortot s alig vitte reá lelkiismerete, hogy ő is a küldők közzé álljon. Erre azonban okvetlen szükség volt, ha imá- dottja előtt kellő nívón akarta tartani magát. Egyszer meg is kérte erre a leány. Ő túl akart tenni vetélytársain, kik mind helybeli levelezőlapokon ontották érzelmeiket, s haza menve szobájában nagyot gondolt. A gondolat tetté vált. Eszébe jutott, hogy van a fővárosban egy öccse, tollat fogott, irt neki s megkérte, hogy küldjön neki egy csomó szép fővárosi levelezőlapot. A küldemény gyorsan megérkezett, tele irta a cifra lapokat mondásokkal s újra vissza küldte, hogy a fővárosba legyenek lebélyegezve. Ez alatt elterjesztette barátai, meg a mende-monda utján, hogy ő a fővárosban van, hol ki akar ábrán- dulni a leányka szép szemeiből. A leányka elhitte . . . kezdett regényessé lenni előtte a szófián ember. Repdeső szívvel várta a levelezőlapokat ; egyik a másik után jött, egyik szebb volt, másik többet árult el a szótlan ember érzelmeiből. Az utolsók egyike annyira megindította a szivecs- kéjét, hogy tollat fogott s az első levelezőlapon jelTárgysorozata 1. Jelentések tárgyalása. 2. Számadások megvizsgálására 3 tagú bizottság kiküldése és a felmentvény megadása. 3. Az 1901. évi tagságdij meghatározása. 4. Az évi költségvetés megállapítása. 5. Indítványok. 6. Az igazgató-választmánynak (elnök, igazgató, titkár, pénztáros, ügyész, szertáros, orvos és 8 választmányi tag) és 4 választmányi póttagnak a legközelebbi rendes közgyűlés időtartamáig való megválasztása. Az alapszabályok értelmében a személyes kérdések titkos szavazással döntetnek el. Nagy-Károlyban, 1901. február hó 20-án. Dr. Schönpflug Kichárd, Bubregh Béla, elnök titkár. HÍREK. — Kinevezés. A pénzügyminisztérium Ko- vássy Illés itteni segéd titkárt a fiumei kir. pénzügyigazgatósághoz titkárrá nevezte ki. Gratulálunk a kellemes társadalmi ember, jó barát és jeles tisztviselőnek megérdemelt előléptetéséhez! — Estély gróf Károlyi Istvánnál. A napokban ragyogó fényes estély folyt le gróf Károlyi Istvánnak kerületünk országgyűlési képviselőjének budapesti muzeum utczai palotájában. Gazdag virágdíszben pompáztak a termek, a melyekben már 10 órakor este ott hullámzott a magyar társadalom színe, java. A vendégszerető házigazda és neje kedves meglepetést is tartogatott vendégei számára, a mennyiben fél 11 órakor egy rögtönzött hangversenyben volt részük. A hangversenyen elsőnek gr. Zichy Géza, a kitűnő komponista s bravúros zongoravirtuóz játszott előbb Mendelssohn-tól, majd bemutatta készülő hallétjének egy pezsgő-keringőjét. Utána gróf Pejacsevics Tódor- né, szül. báró Vay Lilla énekelte olaszul Giocondából a Suicido-áriát, perfekt énektudással s végül általános meglepetésre Below-Schlattan német főkonzul lépett a pódiumra s valósággal szenzácziót keltett két Zichy Géza szerzetté dallal. Az egybegyűltek ki nem fogytak a közreműködők tapsolásából s a müvek újrázásából. Éjfél már elmúlt, a mikor a hangverseny véget ért. A vendégek kedélyesen társalogva, a legjobb hangulatban élvezték a szives házigazda vendégszeretetét. — A Szinügyi bizottság, f. hó 17-én délelőtt 3U 12 órakor ülést tartott Nemestóthi Szabó Antal elnöklete alatt a vármegyeház emeleti kistermében. Az ülés tárgya volt elsősorban a beérkezett játszási engedélyek véleményezése. Három színigazgató kért a nyári szezonra engedélyt, Csóka Sándor szatmári, Szalkay Lajos miskolezi és Somogyi Károly nagyváradi színigazgató. A bizottság, a mely majdnem teljes számban együtt volt, hosszas eszmecsere után Somogjd Károly nagyváradi igazgatónak véleményezte a játszási engedély megadását a ki május 15-től június 15-ig kért engedélyt. Örvendetes tudomásul vette a bizottság az elnök azon bejelentését, hogy érintkezésbe tette magát a szatmári szinügyi bizottsággal s ennek kebelében hajlandóság mutatkozik arra nézve, hogy jövőre a szatmári színház kiadásánál meg fogják hallgatni a nagykárolyi szinügyi bizottságot is, a mikor is következetesen a helybeli szinügyi bizottság a szatmári társulatot azzal fogja támogatni, hogy a nyári szezonra a szatmári társulatnak ad engedélyt. A bizottság a múltban is igy járt el s ha jövőre a két város szinügyi bizottsága egyetértőleg fog eljárni, mi nagykárolyiak fontos ok nélkül nem fogunk eltérni ezen elvi megállapodástól. Az ülés második tárgya volt a F. M. K. É. megkeresése a polgármesterhez az iránt, hogy az egyesület javára felolvasó körúton lévő br. Luzsinszky Félix rendezhet-e felolvasást városunkban is. A bizottság tekintettel arra, hogy a felolvasó az érdekes búr háborúról tart felolvasást és a jövedelem egy részét a F. M. K. E. javára fordítja, a polgármester utján értesítette a F. M. K. E.-et, hogy kész örömmel látja a felolvasót városunkhan. A felolzett tartózkodási helyre czimezve, ő is röpített egy sokatmondó levelezőlapot. A szótalan ember öccse nem tudta mi tévő legyen. Elküldte a bátyjának. A levelezőlap éppen jó időben érkezett. A szótlan ember már megunta a szobafogságot, mety ártatlan cselfogása révén állandó otthon ülésre kényszeritette s éppen sétálni akart indulni. Nem lehetett, a levelezőlap annyira kedves volt, hogy okvetlen válaszolni kellett. Válaszolt, — ez újra egy hétre a szobához kotötötte . . . s azután még többször megismétlődött a dolog, úgy hogy mire a szótalan ember érzelmein győzedelmeskedve kikerült a szabad levegőre, annyi volt hivatalában a restanczia, hogy alig győzte. Első szabad ideje a leányhoz vezette. Ott elővették, kikérdezték pesti útja felől s hazugságai — hála a vidék hátramaradásának — nem hagyták cserben. A szótlan ember boldog volt . . . örült ötlete sikerén . . . s biztos volt a diadalban . . . mig pár nap múlva hírül nem hozta a mende—monda, hogy a sugár, magas leány mennyasszonya az ő legkiáll- hatatlanabb vetélytársának. A hir egy időre tönkre tette kedélyét, de nem sokáig .... a másodvirágzás hamar hullik. A leányka azonban még ma is álmodozva emlékezik egy szótalan emberre, ki a főváros zajába menekült, hogy feledni tudja „ő“-t. Z. D vasás április 3-án lesz s a helyárak úgy lettek megállapítva, hogy mindenki meghallgathassa a felolvasást. E szerint az ülőhelyek közül az első négy sor 3 kor., a többi 2 kor. és az állóhely 1 korona lesz. — A tankerületi főigazgató Géressy Kálmán f. hó 19-én városunkba érkezett, hogy megtegye a helybeli főgimnáziumnál a szokásos hivatalos látogatásokat. — Tánczmulatság. A Protestáns Társaskör f. hó 16-án tartotta szokásos évi mulatságát a polgári olvasókör összes termeiben. A mulatságon igen szép számú közönség vett részt, a mely egész reggelig jóízűen mulatott és tánczolt. Az intelligenczia is szép számmal volt képviselve. Az első négyest 74 pár tánczolta s igy felesleges is talán megjegyezni, hogy a diszterem ezúttal is szűknek bizonyult. — Eljegyzés. Schvartz Lajos nagyváradi lakos a napokban tartotta élj egyzését Katz Etelkával, Katz Ábrahám fogy. adó ellenőr leányával. — Városi közgyűlés. Nagy-Károly város képviselőtestülete folyó hó 17-én d. e. 10 órakor közgyűlést tartott Debreczeni István polgármester és a választás folyama alatt Nagy László alispán elnöklete alatt. A polgármester elnöklete alatt tartott közgyűlésen elhatározták, hogy a nagykároly—máté- szalka—csapi helyi érdekű vasútra megszavazott 50 ezer korona névértékű törzsrészvény vételárának fedezésére, a város törzsvagyonát képező 30 ezer, továbbá 19800 és 200 korona névértékű értékpapírt adnak el. Az értékpapírok eladását 69 szóval 1 ellenében határozták el. Ezután a választó közgyűlésen Nagy László alispán foglalta el az elnöki széket éljenzések között. Kijelölték jegyzőkönyv hitelesitő- kül és bizalmi férfiakul Vetzák Ede, Kaufman Jenő, Tömpe György és Lucz Györgyöt. A szavazatszedő küldötséget a következőleg alakították meg. Elnök : dr. Serly Gusztáv, tagok: Nonn Gyula és Somossy Miklós. A kijelölő bizottságba tagokul kinevezte az alispán Nonn Ferenczet és dr. Adler Adolfot, a közgyűlés beválasztotta Rooz Samut és Csipkés Andrást. A kijelölő bizottság befejezve működését, az alispán tudatta a közgyűléssel, hogy a városi tiszti orvosi állásra két pályázó jelentkezett dr. Schönpflug Béla és dr. Roóz Elemér, mint hogy azonban utóbbinak nincs tiszti orvosi minősítése, az alispán áz egyedül jelölt dr. Schönpflug Bélát megválasztottnak kijelentette. Az irnoki állásokra jelöltettek: Tóth Sándor, Orosz Károly, Horváth István és Pataky István, a kik közül közfelkiáltással megválasztották Tóth Sándort, Orosz Károlyt és Horváth Istvánt. Adóvégrehajtónak megválasztották Fonó Mihályt és állatorvosnak Lobi Jakabot. A megválasztott tisztviselők az esküt letették. — A gilvácsi vasúti tisztikar, folyó évi már- czius hó 2-ikán a Vörösmarti szobor alap javára Fátyol Józsi zenekarának közreműködésével zártkörű tánczestélyt rendez, Gilvácson a „Vasuti-Vendéglő“-ben Belépődíj: Személyjegy 2 korona, Családjegy 5 kor. Kezdete este 8 órakor. — Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. — Színtársulatunk. Most mikor már el van döntve az, hogy Somogyi Károly a nagyváradi színház igazgatójának társulata fog nálunk játszani a nyáron, nem tartjuk érdektelennek közölni a társulatnak azt a névsorát, a melyet Somogyi a Szigligeti színház megnyitásakor előleges színi jelentésében bemutatott. P. Adorján Berta (állandó vend.), Abránkay Mariska, B. Csik Irén, Batizfalvy Gizella, Barna Jolán, Benkő Jolán, Balázs Olga, B. Horváth Irma. Borsodi Boris- ka, K. Biró Anna, Dercsényi Julia, Delfin Henrikné, Erdei Berta, Egyed Lenke. E. Egyed Margit, Foríai Ferike, Fekete Étel, Halász Anna, E. Kovács Mariska, Kaposi Rózsa, Kéry Jolán, Komáromy Mariska, Lányi Edith, Örley Flóra, P. Szép Olga, Somogyiné Nagy Julia, Székely Anna, Szohner Olga, Szilágyi Dezsőné, Szilágyi Ödönné, Széchényi Erzsi, Tóvári Anna, D. Tóth Bözsi, Vb ág Irma. Férfiak: Bállá Kálmán, Bognár János, Bérczy Gyula, Bállá Imre, Deésy Alfréd, Delfin Henrik, Erdélyi Miklós, Erdélyi Sándor, Füredi József, Fekete Ferencz, FÖldváry Hugo Gáthy Kálmán, Gaidzsinszky Pál, Heller Béla, Herold Ede, Hegyi Sándor, Könyves Jenő, Kalmár József, Koháry Pál, Kutassy Endre, Latabár Endre, Madass Pista, Miksay Emil, Markó Elemér, Nyáray Antal, Peterdi Sándor, Perényi József, Pintér Imre, Papp János, Rákosy Gáspár, Somogyi Károly, Sághy Zsigmond, Ifjú Sághy Zsigmond, Sándory Kálmán, Sarkady Endre, Szilágyi Dezső, Szarvasi Sándor, Szilágyi Ödön, Szente Rezső. Mint látszik a névsorból, sok kitűnő színész neve olvasható ott. És bár Somogyi a kinek 3 évre adták ki a nagyváradi színházat, már az első évben is több uj tagot szerződtetett s társulata Virágvasárnapig is változni fog, de azért a közölt névsor lényeges változást nem fog szenvedni. De hát el is várjuk Somogyitól, hogy akkor, midőn először fordul meg városunkban, teljes és nem valami nyári társulattal állít be. De ez valószínű is, mert mint halljuk Somogyi társulata május 15-ig játszik Nagy-Váradon. — A nagykárolyi vivő és torna klub f. hó 16-án igazgatóválaszrmányi ülést tartott és elhatározta, hogy Zolnai Viktor vivő mester személyes meghívása folytán részt vesz a folyó hó 24 vagyis ma a Szat- máron rendezendő vivő akadémián. Továbbá elhatározták, hogy megteszik a lépéseket arra nézve, hogy egy jónevü fővárosi vivómestert szerződtessenek a klub müvezetőjeként és esetleg a tavasz folyamán vívó akadémiát tartanak, mulatsággal egybekötve. — Jégünnepély. A januári olvadás után újólag normális téli idő köszöntött be a korcsolyázók nagy gyönyörűségére. Előkerültek ismét már a nyári nyugalomra szánt vasezipők, hogy gazdáikat vigan repítsék a tükör sima jégen. Ezt a téli „másodvirágzást“ akarták
