Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-14 / 15. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY alispánra nézve azt, hogy a saját személyére nézve igy vélekedik, de a többihez, a mi a közgyűlésre tartozik, nincs köze. Nagy László: Ismétli, hogy a határozat a közig, bizottsággal lévén közölve, az egyszerűen tudomásul veendő s nincs joga azt áttenni a közgyűléshez. Böszörményi Sándor: Igazat ad azon felfogásnak, hogy ezen kérdés itt nem tárgyalható. De igenis a közgyűlésen. Mert ő ismeri ezen ügy összes fasissait. Sajnálja, hogy abból a harmóniából, a mit fenakartak tartani, nem lett semmi. Bántja őt az is, hogy mikor egyhangúlag hozta a közig, bizottság az alispán fegyelmi ügyében felmentő határozatát, az meg lett felebbezve. d r. Schön- pflug Richárd szerint a miniszter határozata, a melynek meghozatalában mint bíróság járt el, itt bírálat tárgya nem lehet, de osztja Kende Zsigmond nézetét, hogy a vármegyét érdekelheti az, hogy mi történt az alispán fegyelmi ügyében. De ha közöltetik is a közgyűléssel, akkor sem határozhat felette, de fog- lalkozhatik az alispánnal és esetleg, sajnálatának adhat kifejezést. I s a á k Dezső is azt tartja, hogy e kérdés itt nem jöhet tárgyalás alá. Lesz alkalma többször is a vármegyének bizalmának és szeretetének kifejezést adni az alispánnál szemben. (Luby Géza: Majd a közgyűlés elé kerül e kérdés, ha másként nem az alispáni jelentésben). Gr. Hugonnai Béla főispán : Minthogy a felszólalások során reflektáltak az ő személyére is, ismételten kifejezést ad annak, hogy mindig kellemesnek találta azt a helyzetet, a melynek a vármegyében örvendett. Ő a béke olajágával jött ide a vármegyébe, egész törekvése az volt, hogy minden irányban békés viszonyokat teremtsen. Kijelenti azért, hogy nagyon sajnálja azt, hogy neki igy kellett eljárni mint tisztviselőnek. Nem az alispán barátja, de a tisztviselő volt kénytelen megfelebbezni a határozatot. A bizottság a miniszteri határozatot tudomásul vette. A beterjesztett 1901 —1902. évi úti költségelőirányzatot, a melyet a miniszter leirata értelmében állítottak össze, a bizottság el nem fogadta s felhívta az alispánt, hogy e tárgyban hívjon össze egy szükebb körű értekezletet, a melynek tagjai az értekezlet megállapodásaival azonnal menjenek fel küldöttségileg a miniszterhez, hogy a vármegye jogos kérelme végre meghallgatásra találjon. N. Szabó Antal felhívta a bizottság figyelmét azon körülményre, hogy hir szerint májusban beszüntetik a reggeli és esteli gyorsvonatokat. Inditványa folytán felír a bizottság a miniszterhez ezen gyorsvonatok fentartása iránt. Ezután Uosvay Aladár főjegyző fegyelmi ügye került tárgyalás alá. Ugyanis a főispán megkereste a bizottságot, hogy Ilosvay Aladár főjegyző ellen bizonyos hátralékos ügyek miatt, indítsa meg a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot. Ezt a kérdést a bizottság behatóan megbeszélte. így N. Szabó Antal nem akarta elrendelni a vizsgálatot, mert úgy látja, hogy a közigazgatás terén közönségessé teszik a fegyelmi eljárásokat. Ezután Nagy László alispán szólalt fel és a mellett érvelt, hogy a megkeresésnek helyt kell adni. Beszéde folyamán érdekes fejtegetésekbe bocsátkozott, így felvetette azt a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy a közigazgatásnál aránytalanul több a fegyelmi eljárás, mint az állami tisztviselőknél. — Nem lehet feltenni azt, hogy a közigazgatásnál annyi hiba, bűn lenne, hogy indoka volna a tömeges fegyelmi eljárásnak. Legalább a vizsgálatok eredménye ezt bizonyítja. De mert ebben a helyzetben vagyunk, kénytelenek vagyunk á megkeresésnek helyt adni, bár azt lehet tapasztalni, hogy a közigazgatási tisztviselő ellen indított fegyelmi eljárást, akár van rá ok, akár nem, mint az életet a halál, az elmarasztalás követi. Miután még N. Szabó Antal, dr. Schönpflug Richárd, Böszörményi Sándor szólt volna a kérdéshez, Zsiga Miklós kir. alügyész is indíttatva érezte magát a kérdés fejtegetésébe bocsátkozni. A mit mondott, hálára kötelezte maga iránt a közigazgatási átmenetikor meg nem értett, félre értett napszámosait. Mert érdekes összehasonlítást tett az igazságszolgáltatás terén előforduló fegyelmi eljárások és a közigazgatás terén levő fegyelmi eljárások között. A vármegye a mikor már el fogy az utolsó pénze is. Mi lesz vele ? Éhezni fog. A lakásból kidobják. A szabadban kell aludnia. Elfogják a rendőrök. . Nem marad más hátra, mint ismét gyufát inni. Nem! az borzasztó rossz és nem, hat biztosan. Sztrichnint fog venni, vagy cianká- lit. Éva lehunyta szemeit és összeborzongott. Hatalmasat bömbölt az orgona, a népség rázen- ditett egy szent dalra. Egyszerű egyházi ének, szomorú vontatott, nem ragadja meg a szivet, de kifejezi hiven az áhítatba merült lélekszárnyalását. Éva nem értette a száz és száz szájban harsogó szavakat, de amint kezére hajtott fejében elzsibbadtak a rossz gondolatok s a szemeit behunyva tartotta, az ének dupla erővel harsogott a fülébe. S amint az óriási hang mind jobban, erőteljesebben zudult neki az agyának s, a folyton megismétlődő melódia a fülébe zsongott, Évi feleszmélt. Ismerte ezt a szent éneket, régen, régen, nagyon régen, tudta és énekelte is. Anyjától tanulta, a sápadt, sovány parasztasszonytól, aki gyakran magával vitte a templomba. És most eszébe jutott, hogy neki milyen szép csengő hangja volt. Az anyja hányszor megdicsérte érte, egyszer a plébános egy szép almát is adott neki, amiért olyan szépen tudott énekelni. A plébános. Vájjon él-e még az öreg tisztelendő ? És az anyja? Az apja is eszébe jutott, de nem szívesen gondolt rá; a börtönben halt meg. De annál élénkebben gondolt vissza annyjára, aki szigorú volt hozzá, mindig, dolgoztatta, de azért nagyon szerette. S látta magát Éva, amint elment a szülői háztól. 0 sirt akkor, és anyjának sápadt, beteges arczát is elborították a könyek. Még egyszer megnézte a czók- mókot, rendben van-e minden aztán forrón magához ölelte és a fülébe susogta: másod tisztviselője ellen inditandó fegyelmi eljárást, előzetes megintéssel kívánta mellőzni, mert nem tartja fegyelmi vétségnek azt, hogy a vármegye főjegyzője, tudás és akarat mellett, nem képes elvégezni a kiosztott ügyeket. Érdekesen illusztrálta ezt azzal, hogy a bíróságnál elvgyanánt el van fogadva az, hogy az olyan biró. a ki a részére kiosztott ügyek felét elintézi, nem büntethető hanyagságból fegyelmileg. A bizottság a főispán által kért fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelte s annak foganatosításával Domahidy Sándor biz. tagot bízta meg. Mikolics Szeréna részére a ki a szövetes ipar tanulmányozása végett külföldi útra indul, a bizottság a közművelődési alapból 200 korona segélyt szavazott meg. _______________________________________________________ HÍ REK. — Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja a szombat déli vonattal Budapestre utazott, a honnét kedden érkezik székhelyére. — Április II városunkban. Lobogódiszszel, isteni tisztelettel ülte meg városunk közönsége 1848. ápril 11-ének, a szabadság törvényei szentesitésének évfordulóját. Délelőtt 9 órakor a róm. kath. templomban fényes segédlettel tartott istenitiszteleten a vármegye, élén gróf Hugonnai Béla főispánnal, továbbá az összes állami hivatalok, a honvéd tisztikar megjelentek, úgy szintén a tanuló ifjúság is. — Fögymnasiumi ünnepély. A főgymnasium tornacsarnokában ápril 11-én rendezett hazafias ünnepély sikerét a kellemetlen, esős időjárás nagyon csöken- tette. Gyér számú közönség előtt adta elő ügyesen a zenekar indulóját, mely után a Hymnust énekelte el az énekkar. Papp József szavalta el következő pontkép Pósa „Hódolás“ czimü költeményét. Az előadás tehetséges szavallónak tüntette fel a kis gymnazistát, majd az énekkar énekelt Káliy „Kurucz dalai“-ból nehányat elismerésére a vezető tanárnak, Hollósynak. Mire Csilléry András szavalta el Gaal Mózes „Magyarország újjászületése“ czimü versét köztetszéssel; a főgymn. zenekar játszott utánna pár mélabus, szép magyar nótát pontos összhangban, valóban megemlítésre méltó preczizitással. A főgimn. igazgatója méltányolta a nagy napot szép, nemes szazakkal, melyek a hazafias és kiváló paedagog director nemes lelkületét fényesen megvilágították. Az élvezetes beszédet tapsokkal és éljenekkel köszönték meg. A főgymn. zenekartól eljátszott induló hangjai között az ünnepély befejezést nyert. (F. H.) — Eljegyzés. Tóh István gróf Károlyi uradalmi ispán Kántorjánosiból i napokban eljegyezte Balogh Margit ürhölgyet, Balogh István urad. ispán kedves szép leányát Tiszatarjmban. Boldogságot kívánunk a kötendő frigyhez ! — Városi közgyülíS.Nagy-Károly város képviselőtestülete f. hó 8-án évnegyedes rendes közgyűlést tartott Debreczeni István polgármester elnöklete alatt. A közgyűlés első tárgya rolt a polgármester eseményi jelentése az 1901. évrő. A nagy gonddal összeállított jelentést a közgyűlés tidomásul vette. Ezután a városi alapokról szóló líOO. évi különféle számadásokat vette tudomásul a közgyűlés s azokat a törvényhatósághoz felterjeszteni radelte. Papp János volt városi aljegyzőnek végkielégiésül 1000 koronát szavaztak meg. Ezután megválaztották az egyes szakbizottságokat a közvetkezőleg : Igészségügyi-bizottság: Dr. Aáron Sándor, Dr. Jászi Ferncz, Dr. Jékel László. Gazdasági- és pénzügy i-bizolság: Dr. Adler Adolf, Albanézi Mihály, Berger Ármi1, Cservenyák Antal, Csipkés András, Csőkör Ferecz, Dr. Jékel László, Dr. Jászi Ferencz, Kaufmann Jnő, Nagy László, Palczer Ernő, Roóz Samu, Róth lároly, Dr. Serly Gusztáv Serly Ferencz, Stróhmájer rerencz, Vetzák Ede, Vida Sándor, Nemestóthi Szaó Antal. Jogügyi bizottság : Dr. Adler Adolf, Baudiszlenő, Borody György, Papp Béla, Rooz Samu, Nemetóthi Szabó Antal, Nagy László, Zanathy Mihály, Tmpe Bertalan. Építési-bizottság: Hivatalból tagjai: Gorba Gyula tüzoltó-főparancsnok, Aztán jó légyim, Éva . . . Vájjon mi Itt az anyjával? Három esztendeje, hogy az anyja mgüzente neki egy földivel, hogy kitagadja, nem aki róla tudni; még a temetésére se jöjjön el, mert nn tudna nyugodni a sírban. Azóta nem tudnak egyrr.sról semmit. Talán meg is halt már azóta, szégyenébe, szegénységben, elhagyatva. Beteg volt sokáig és siki, sem ápolta. Jött egy éjjelen a halál és nem voltsenki, aki befogja a szemét. Talán megbocsátott leáyának és hívta, hívta őt a halálos ágyon. S ő azala rossz volt, gonosz volt. — Mama, ama, mama tört ki a sóhajtás Éva ajkairól s megeredtc a könnyei. Nem zokogott, csak folyt folyt szakadatlan! szeméből a bánat vize. A füzeseid árkok kicsiny temetőben van egy elhagyatott sir./irág nincs rajta, a keresztje letörött. Nem látja máscsak a nap, nem nézi más, csak a zümmögő bogé ha arra száll. Senki ki nem jár a sirhoz, a falieliek el is felejtették már, hogy ki fekszik ott. Az5 anyja fekszik ott. Kezeit a mellére téve, fekete üieplő ruhában, fekete főkötöben. A szeme le van hiyva, mintha aludna, álmodna. Az arcza fehér, mint a iasz, és szomorú mint akkor; amikor Éva elment a íztói . . . Éva látja anyját a sírban. Mama, rima, bocsáss meg! Mama, éledj fel! így besziÉva az ő lelkében a halotthoz. De az n<ia és mozdulatlan marad . . . Az énekiegszünt. Az orgona elhallgatott. Éva föltekintett ésmegtörölte a szemeit. A tömeg oszladozni kezdetsz emberek lökdösték egymást, hogy minél hamarább ijuthassanak a templomból. Éva isnt lehunyta szemeit és folytatta álmodozását. Dr. Sönpflug Béla, tiszti orvos, Demidor Ignácz rendőrkapitány, Illyés József városi mérnök, Néma Gusztáv aljegyző. Választott tagok: Csipkés András, Kacsó Károly, Nonn Gyula, Serly Gusztáv, Serly Éerencz. Kórházi-bizottság: Dr. Sönpflug Béla, Báthory István, Dr. Czukor Lajos, Feifer Éde, Borody György, Nonn Ferencz, Rooz Samu. Teljesen ismeretlen és távollevő hadköteleseket puhatoló bizottság: Kindris Gábor, Budai József, Strómáyer Ferencz, Lespak Ede, Papp János, Griszháber István, Klein Márton, ifj. Papp József, Spitz Antal. Adókivető-bizottság: Janitzky Albert. Serly Ferencz. Esküdtek alaplajstromát összeíró-bizottság: Csipkés András, Pozsonyi László, Vetzák Ede. Városi választók névjegyzékét egybeállitó-bizottság: I. kerületben: Elnök: Palczer Ernő. Tagok : Papp Béla, Makay József, Kaufmann Adolf, Lukácsovics János. II. kerületben: Elnök : Pozsonyi László. Tagok : Serly Ferencz, Nagy Elek, Kaufmann Jenő, Csőkör Ferencz. III. kerületben: Elnök: Hadál Antal, Tagok • Stróhmájer Ferencz, Kiss József, Nyusztai Antal, Róth Mátyás. IV. kerületben: Elnök : Pazuhanics Ignácz. Tagok : Schusrteritsch Ferencz, ifj. Gindele János, Bing Mór, Lochmájer Márton. V. kerületben: Elnök: Csipkés András. Tagok: Janitzky Albert, Szabados Pál, Pigai Imre, Szabó János. Igazoló bizottság: Nemestóthi Szabó Antal, Dr: Serly Gusztáv. Végül a közgyűlés kimondta, hogy a város kezelése alatt álló pénzeket a négy pénzintézetnél helyezi el gyümölcSöztetés végett. Leányiskolái ünnepély. April. U-én d. u. 3 órakor ünnepelte meg a polgári leányiskola április 11-kének emlékét. Egy kiválóan sikerült ünnepélyről kell beszámolnunk, melynek minden pontja dicséretére válik úgy a vezetőknek mint a szereplőknek. Díszes, nagyszámú közönség előtt vette kezdetét az ünnepély. Első pontkép az énekkar énekelte el a „Fohászt“ és a siker Tőtős János ev. ref. tanító érdeme; Já- nossy Jolán tartotta, utánna felolvasását. A szép felolvasás, annak finom stílusa, az igaz és uj gondolatok, a,hallgatóság figyelmét mindvégig lekötve tartották. Éljenzés és taps hálálta meg a tanárnő fáradságát, mire Nagy Irma szavalta el kedvesen Petőfi „Magyarok Istene“ czimü versét, majd Kacsó Irén II. oszt. tan. ült a zongorához s korához képest meglepő bájosan játszotta el Schmidt „Chanson Runé“ darabját. Bakó Zsófi II. oszt. tan. tapsokkal jutalmazott szép szavalata után Ilosvay Margit szóllaltatta meg czimbalmán a legszebb magyar dalokat. A szereplő kiváló tökéletességgel, művésziesen kezeli a hangszert, melynek akkordjai a közönségnek kellemes élvezetet szereztek. Mire Kimer Margit I. oszt. tan. szavalt temperamentumosán. Adler Margit III. oszt. tan. nagytehetségre valló zongora játékával meglepte a hallgatóságot, mely éljenekkel, tapsokkal köszönte azt meg. Utánna egy kis, de nagy hanganyaggal rendelkező leányka: Bornstein Szeréna II. oszt. tan. énekelt Sternberg Anna IV. oszt. tan. szép czimbalomjátéka mellett. Csengő, érzelmes, nagy tejedelmü hangja tényleg megérdemelné a kiképez- tetést. Janitzky, Margit — szokása szerint — megkapó szépen Ábrányi „Magyar nyelv“ czimü versét szavalta el; előadása a közönség általános tetszésével találkozott. Sterubefg Anikó pedig zongora játékával emelte az ünnőpély sikerét. Utolsó pontkép az énekkar énekelte el a „Szózat“-ot kifogástalanul. Ezzel az ünnepély véget ért. (Rik.) —- Gyula napja. Városi közéletünk kiváló tagját, Nonn Gyula műépítészt neve napja alkalmával tömegesen keresték fel barátai és tisztelői, a kiket a vendégszerető házi gazda és kedves neje kitüntető figyelemmel és dús lakomával fogadott. — Halálozás. Özv. Czeisler Zsigmondné szül. Bing Rozália f. hó 6-án élte 67-ik évében városunkban elhunyt. Benne Bing Mór fakereskedő testvérét, Singer Lipót pedig anyósát vesztette el. Temetése f. hó 8-án ment végbe nagy részvét mellett. — Nyílt levél nagyságos Szerdahelyi Ágoston.v. biz. tag úrhoz. Igen tisztelt barátom! Ha bár a szabadelvű párt alakuló gyűlésére minden előleges megbeszélés és tájékozás nélkül jelentem meg, az igazság Kiment a temetőből, beért a faluba. Az embereket, akik eléje kerülnek, mind ismeri. Mosolyognak rá és beszélnek hozzá : Hát hazzajöttél, Évi ? És ő siet, siet hazafelé. Már messziről ráismer a házukra. A kapu most is be van dőlve, a kémény még mindig olyan csonka, mint amikor egy éjszakai nagy szél lehordta a felét. Dobogó szívvel lép a házba, lábujjhegyen megy a konyháig. A küszöbre lép és szive majd meghasad az örömtől. Ott áll az anyja a tűzhely mellett és vacsorát főz. Háttal áll az ajtónak, nem látja ki jön. És Éva besurran a szobába, fölnyitja a ládát. Ott feküsznek még a régi ruhái szép rendben. A piros petytyes viganója, a fodrosinge, a bársony czipője. Felöltözik szépen és konytba fonja a haját. Úgy megy ki a konyhába az anyjához és a keblére borul. Oh micsoda boldogság ez! Ez a menyország . . . Valaki gyöngéden érintette a vállát. Az öreg sekrestyés volt. Elaludt a kisasszony és én most kisöpröm a templomot, mormogta az öreg. Éva fölszökött helyéről, keresztet vetett magára és kisietett a templomból. Égy ujjongó vágy töltötte be egész valóját: Haza ! haza ! Nem gondolt a bűnre, a múltra, csak a faluját látta maga előtt, a kidült—bedült házikót, az anyját. Boldog volt, a lelkét soha nem érezte ilyen könnyűnek. Másfél óra múlva már a vonaton ült, amely szilaj robogással vitte végig az alföld éjszakába borult pusztaságain. A bűnös nagyváros soha többé nem fogja látni Évát. E» D»
