Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-24 / 12. szám

SZATMARMEGYEI

Tr

ív

Ö Z L ö N Y

Jegyzők: Budaházy István, Szeőke Ödön, dr. Kovács Dezső. (3 jegyzőt később választanak.)

Tagok a képviselő-választó kerületek szerint:

I. Nagykárolyi kerületben: Nemes- tóthi Szabó Antal, Boér Endre, dr. Serly Gusztáv, Brázay Endre, dr. Csánk István, Nonn Gyula, Róth Károly, Roóz Samu, Stróbencz Péter, Tóth Sándor, Vetzák Ede, Berger Ármin, Péchy László, Bay Mihály, Gorzó Imre.

II. C s e n g e r i kerületben: Kölcsey Antal, Domahidy István, Nagy Béla, Szuhányi Lajos, Péchy László (Porcsalma), Gyene Károly, Pongrácz Imre, B. Kovács Jenő, Domahidy Viktor, Szuhányi Ferencz, Madarassy László, Szerdahelyi Ágoston, Nagy Elek, Balogh Pál, Gönczy Ignácz,Bottyán Pál,Cs. Mayer Samu.

III. K r a s s ó i kerületben : Szuhányi Ödön, Böszörményi Sándor, Rényi Árpád, Hirly József, Pap Endre, dr. Hengye Titusz, Jeszenszky Béla, Cs. Mayer Sándor, Papp Ambrus, dr. Náday Lipót, dr. Rosenblum Miksa, Fugel István, Grósz Dániel.

IV. Aranyosmegye si kerületben: Böszörményi Zsigmond, Jakó Kálmán, Szent- iványi Gyula, Kováts Gyula, Sveiczer Gábor, Boross Zoltán, Szeőke Barna, Tóth Mór, Szeőke Ödön, Pásztory Árkád, R. Nagy Imre, dr. Ecsedy Gedeon, Pechy István id., Mándy Zoltán, Weinstein Jenő, Erdős Simon, Grósz Áron.

V. Mátészalkai kerületben. Budaházy István, Ferenczy Béla, Mándy Géza, Szalkay Zoltán, Papp Antal, Spitz Dezső, Szabó Gusztáv, Újhelyi Mihály, Fisch Lajos, Tivadar Elek, Almer Béia, Szalkay Gyula, Lencsés István, Kovács József, Bernát Sándor Farnek László.

VI. Nagysomkuti kerületben: gróf Teleky Sándor, gróf Teleky Géza, Mánn Lajos, Péchy József.

VII. Nagy b ányai kerületben : Papolczy Béla, Fényes Béla, Süssner Ferencz, Csausz István, Stoll Béla, Bittsánszky Ede.

VIII. Fehérgyarmati kerületben: Sántha Kálmán, Kende Zsigmond, Jékey Mór. Stéger Arthur, Kölcsey Zoltán, Luby Zsigmond, Gacsályi Lajos, Maróthy Sándor, Szoboszlay Sándor, Jeney Pál, Dávid István.

HÍREK.

— A Kölcsey-egylet felolvasó estélye. A nagy károlyi Kölcsey-egyesület e hó 24-én, vasárnap délután 6 órakor a vármegyeháza emeleti kistermében felolvasó-estélyt rendez, melyre a város és vidéke közönségét ez utón hívja meg. Műsor: 1. .Viharban“ férfikar, Dürnertől, előadja a dalárda. 2. A gyermeknevelésről.“ Irta és felolvassa Nagy László. 3. „Fan- taisie oun Scéne de Ballet“ Beriotól, Kemény Gizella urhölgy zongora kísérete mellett hegedűn előadja Kemény Emil. 4. „Páris és a kiállítás.“ Irta és felolazon dicsőség mindig megmarad, hogy a legnevezetesebbet a sajtószabadságot magunk vívtuk ki.“

A kiálltvány igy szolt: „Mit kíván a magyar nemzet ?

Legyen béke, szabadság és egyetértés. — 1. Kivánjuk a sajtószabadságot, és a censura eltörlését.

2. Felelős minisztériumot Budapesten. 3. Évenkénti országgyűlést Budapesten. 4. Törvényelőiti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. 6. Közös teherviselés. 7. Az úrbéri viszonyok megszün tetése. 8. Esküdtszékek, képviselet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti Bank. 10. A katonaság esküdjék rm;g az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak 12. Unió Erdélylyel.

— Egyenlőség, szabadság, testvériség.“ — Délután Pest város közgyűlése a kiáltványt elfogadta s’ a városház terén összegyűlt óriási néptömegnek megpecsételve felrriutatta. Gyors egymásutánban hová fejlődtek ezután az események, mindenki tudja.

Párszóval elmondva ennyi az egyszerű száraz tény, s’ e tényben mennyi fény, mennyi dicsőség a nemzetre. — Egyedül áll, nincs rá a nagyvilágon példa sehol, hogy nemzet, mely százados elnyomatás terhe alatt görnyed még, mely százados sebeiből még mindig vérzik, — a mikor a szabadság lehellete az egész nyugatot forradalmi lázba ejtette, a mikor a forradalom csábitó sikerei biztatnak mindenfelől, a mikor főtörekvései, vágyainak egyedüli akadálya a dynastia, — akkor is meg nem tört alattvalói hűséggel maradjon hive a trónnak és békésebben prokla- máljon jogegyenlőséget és népszabadságot és pedig oly alakban, hogy a mit az ifjúság, a nép öntudata nyugalommal akaratának kijelent az országgyűlés törvényerőre .emel és szentesit változtatlanul a király.

— Semmi tisztább fényt nem vethet nemzet politikai érettségére, alkotmányos érzésére, meggondolt józanságára, mint az a nyugalom, melylyel a magyar nemzet korszakot alkotó átalakulását bevezető ezen tényben az általános forrongás és forradalmi áramlat közt dokumentált.

vassa Dr. Kovács Dezső. 5. „Balatoni dalok,“ Gaáltól, előadja a dalárda.

— Kinevezés. A kereskedelmi miniszter Pozsonyi László gépészmérnököt Biharvármegye területére Nagy- Várad székhelylyel, iparfelügyelőnek nevezte ki s ezen újonnan szervezett hivatal vezetésével bizta meg. Szívből gratulálunk városunk fiának kineveztetéséhez.

— A főgymnasium ünnepélye a harmincz éves tanár- és igazgatónak. Ritka szép ünnepségnek voltunk f. hó 19-én szem és fültanui. Ezen a napon ünnepelték a főgymn. tanári kara, ifjúsága és Nagy-Károly város egész értelmisége Hám Józsefnek, főgymnasi- umunk ügybuzgó igazgatójának nemcsak névünnepét, hanem 30 évre terjedő tanári szolgálatát is. Az ünnepség szent misével kezdődött, melynek végeztével az ifjúság a városi tornacsarnokba vonult, a hová — hogy a szerény férfiú meglepetése annál nagyobb legyen — igen szép számú hölgy és férfi társaság gyűlt egybe. Az ünneplés a jubiláns lakásán kezdődött, a hol a tanári kar szeretetét, őszinte vonzalmát és rendületlen ragaszkodását a kar nevében Tímár Péter tolmácsolta egyszerű de szívből fakadó szavakkal. Majd Csilléry András VIII. o. t. üdvözölte a fő- gymnasiumi Segélyző-egyesület nevében s egyszersmind meghívta az ifjúság általános ünnepségére. Az ünnepelt a főgymn. zenekar lelkes indulója mellett lépett a tornacsarnokba, a hol a szép számú közönség és ifjúság éljenzése mellett vonult fel a szebbnél szebb virágokkal feldíszített emelvényre. Ezzel aztán kezdetét vette a 9 számból álló műsor. A kisebb gyermekek ragaszkodását Diczig Géza I. o. t tolmácsolta meglepő értelmességgel. A nagyobb ifjak nevében Suták István VIII. o. t., az önképző-kör elnöke beszélt; majd Somlay Lajos VII. o. t. Medvey Lajos Vili. o. tanulónak ez alkalomra irt igen csinos ünnepi ódáját szavalta el a nála megszokott előadásban. Közben az ifjúsági ének- és zenekar remekelt és Csilléry Ferencz zongora-játéka gyönyörködtetett. Az ünnepelt könyekig meghatva mondott köszönetét a nem várt és nem is remélt meglepetésért. Szívből fakadó szavakkal köszönte meg a nemes város előzékenységét, a tanárikar odaadó segítségét, a közönség szives megjelenését s végre az ifjúság rajongó szeretetét. Ezzel az ünnepség véget ért — legalább mi azt hittük, pedig a jubiláns —■ és a jubileumról semmit sem sejtő férfiú ünneplése a társadalom részéről csak ezután kezdődött. Városunk legelőkelőbb férfijai keresték fel őt lakásán, hogy 30 éves közszolgálatához őszinte szívvel és páratlan becsüléssel kívánjanak szerencsét. A testületileg megjelent városi tanács szónoka, Deb- reczeni István, csak arra kérte a szeretett igazgatót, hogy az a nemes ügyszeretet és buzgóság vezérelje továbbra is, a minőkkel eddig küzdött főgymnasiumunk fejlesztése érdekében. A Szatmármegyei Közlöny szerkesztősége is üdvözölte a tanügy nagyérdemű és kitartó munkását. Az előző nap délutánján pedig a szatmári kath. főgymnasium tanári karának négy tagja rándult át, hogy a 30 éves kollégát meggratulálja. Délben ebéd volt a kegyesrendiek házában, a hol elsőnek Palczer Ernő házfőnök, kormánytanácsos és másodsorban Debreczeni István polgármester köszöntötte fel a jubilánst, a ki hiába szabatkozott az ünnepeltetés ellen, mert kénytelen volt beismerni azt, hogy az idén lett 30 éves tanár. A mint mindebből kilátszik, ha a jubiláns nem tiltakozik minden ünnepeltetés ellen, városunk társadalma, mely bir érzékkel az igaz érdemek méltatása iránt, sokkal nagyobb és szélesebb körű ovácziót rendezett volna mellette. De meg is érdemelte volna azt Hám József, a ki hosszú tanári pályája alatt, úgy is mint tanár, taniró, úgy is mint igazgató egészen hivatásának élt. Igazi pedagógus volt ő minden ízében, a ki mindig szigorú volt, de

Ámde balsorsa nemzetünket el nem hagyhatta ezúttal sem, a mit békésen kivivottnak hitt, csak vérérével, csak óriási áldozatokkal szerezhette vissza, csak vérével, csak óriási áldozatok árán tarthatta meg.

— A szentesített törvények vissza lettek vonva, önvédelmi harczba lett kényszerítve a nemzet.

Közelebb áll még hozzánk e kor, mintsem mindnyájan közvetlen emlékekből ne ismernőnk eseményeit, vannak még sokan közöttünk, kik a küzdelmeknek részesei vagy legalább szemtanúi voltak, s talán épen mert ily közel vagyunk hozzá, a történelem igazmondásának zárja nem nyílhatott még meg, de küzdelmesebb korszakot, dicsőségesebbet, nemzeti büszkeséget emelőbbet bármiként fog is Ítélni a történelem, nem fog felmutathatni soha és sehol.

Következtek a nemzetre a gyászszal vegyes dicsőség napjai; soha annyi nemes honszeretet, polgárerény és martyromság szabadságharcz emlékét nem szentelte még meg, önönmagát múlta felül nagyságában áldozatkészségében a nemzet. — Szerte hangzott a hazában „Talpra magyar hi a haza“ öreg és ifjú versenyezve sietett vérével áldozni a haza oltárán, vér folyt mindenütt. Honfi vér szentelte újra magyarrá alföldi rónáink ősi vértől ázott hantjait, épen úgy mint felvidékünk bérczeinek szikláit s a mikor az idegen invázió szabadságharczunknak véget vetett, hóhér kötél avatta nemzeti szentélylyé Arad vértanukkal telt temetőjét. — Felujult a korszak, a melyről írva, nemzetével együtt szól ismét a szinmüiró ha hősével mondja: Ne gyalázd a bitófát! — Máshol szégyen jele, nálunk szent szimbólummá lesz, akár a feszület

— s’ a késő kor ha ereklyét keres, az akasztófa tövében talál.“

Kimondhatatlan szenvedésekkel teljes mély gyász borult a nemzetre, csak önereje, csak hivatásába vetett hite tartotta fenn, hogy nem tört meg az üldözés súlya alatt; — dicsőség és hála a magyarok Istenének a nemzet nem tört meg, oszladoztak a vészfelhők és derülő egén tiszta fényben ragyog felettünk j szabadságunk hajnal csillaga, — 1848. márcz. 15-ike | és fog ragyogni mindég mig magyar él magyar hazán.

azért tanítványai valódi atyja, tanártársai odaadó kollegája és vezető szelleme, mint igazgató pedig kitűnő gazda és szervező tehetség, a ki 9 éves itteni igazgatósága alatt főgymnáziumunk ingó vagyonát megtízszerezte. Igazi mintaképe ő a hazafias, jeles és lelkes piarista tanárnak. Az isten még sokáig éltesse a magyar nevelésügy és városunk javára!

— Búcsú estély. Bródy Lajos ügyvéd tiszteletére, a ki városunkból a fővárosba költözik, f. hó 19-én búcsú estélyt rendeztek barátai és ismerősei a régi kaszinó éttermében. Szép számban volt ott képviselve az intelligencia. Debreczeni István polgármester, a távozónak a közügyek terén kifejtett érdemeit méltatva, vett tőle búcsút. Áz ügyvédi kar nevében dr. Kovács Dezső, a bírói kar nevében Csilléry Dávid kir. járás- biró éltették a távozót. Dr. Jékel László mint a Központi Takarékpénztár vezérigazgatója ürített poharat Bródyért, mint az intézet egyik alapítójáért és ügyészéért, Demidor Ignácz a dalegylet elnöke pedig ugyancsak mint az egyesület ügyészéért. Bródy Lajos megköszönve a jókívánságokat, a város polgárait éltette. Ezután Dr. Sternberg Géza a távozó kedves nejének érdemeit méltatva, boldogságot kivánt neki uj otthonába. Éltették még ezen kívül Bródyt Brichta Miksa Sternberg Jenő és Janitzky Albert, a ki a függetlenségi párt nevében Bródy Lajost mint a függetlenségi párt tevékeny és lelkes elnökét éltette. Dr. Adler Adolf a búcsúzénak három fiáért ürített poharat.

— Városi közgyűlés. Érdekes és népes közgyűlést tartott Nagy-Károly város képviselő testületé folyó hó 17-én. A közvilágítás kérdése és a napirendre tűzött választások sok város atyát csaltak be a közgyűlési terembe. A közgyűlés első tárgya volt az Attila és Hunyady utczáknak a vámos közutak közé felvétele és ezen utczáknak kisajátítás utjáni szabályozása. Debreczeni István polgármester szóbelileg is ismertette a tárgyat. A közgyűlés, miután ezen műveletek keresztül vitelére elegendő lesz az útépítési költségből megtakarított összeg, elfogadta a javaslatot. Nevezetes határozat volt ez, mert ez által az Attila, volt vizi utcza kiegyenesitése folytán a teher forgalomnak uj közlekedési utat nyitnak, úgyhogy a Kálmánd- utcza a személy forgalomnak marad fenn. Következett a közvilágítás kérdése. Debreezeni István nagy készültséggel és alapossággal ismertette a pénzügyi és jogi bizottság valamint a tanács javaslatát a közvilágítás tárgyában. Az eredeti tervezet némi módosítást szenvedett, úgy hogy az előirányzott 9 százaléktóli pótadó 5 százalékra fog leszállani. A módosítás lényege abból áll, hogy a 290-re tervezett gázlámpák számát 250-re a 290-re tervezett petroleum lámpák számát 136-ra redukálják úgy hogy a lámpák a kisebb forgalmú utczá- kon nem 50, hanem 60 esetleg 75 méter távolban lesznek elhelyezve, miáltal a kiadások tetemesen csökennek. De azért a javaslatnak ilyen alakjában is erős ellenzéke volt. így Papp Lajos hivatkozva a pótadó nagyságára ellenezte a javaslat elfogadását s ily értelemben szólalt fel Makay József is. Ellenben dr. Adler Adolf és Csipkés András a javaslat elfogadása mellett érveltek. Az izgalmas szavazásnak az lett az eredménye, hogy a közvilágításra vonatkozó javaslatot 45 szavazat ellenében 48 szavazattal, tehát csekély 3 szótöbbséggel még is elfogadta a közgyűlés. Ezután Nagy László alispán foglalta el éljenzések között az elnöki széket, mert a választások következtek. Bizalmi férfiakul megválasztotta a közgyűlés Bing Mórt, Róth Károlyt és Serly Ferenczet. A szavazatszedő küldöttségnek elnöke Kacsó Károly, tagjai Makay József és Vida Sándor lettek. A kijelölő bizottság tagjainak kinevezte az elnöklő alispán dr. Adler Adolfot és Nonn Ferenczet és a közgyűlés megválasztotta Strohmájer Ferenczet és Csőkör Ferenczet. Az aljegyzői állásra jelölt Lévay Béla, Fiók Zoltán, Buttyán János és Gönczi Gyula közzül szótöbbséggel Lévay Bélát választották meg. A közgyám és városgazdái állásra jelölték Lucz Györgyöt és Buttyán Jánost, a kik közzül közfelkiáltással Lucz Györgyöt választották meg.

— Márczius Idusát a nagykárolyi és a n.-bányai körök együttes diszülésen ünnepelték Budapesten. Leírhatatlan lelkesedés töltötte be a sziveket a magyar szabadság ujraszületésének évfordulóján. Oh nagy dicső feledhetetlen vagy te nekünk magyar szabadságnak hajnalhasadása, virágfakadása! A körök diszülését Schöberl Károly, a nagykárolyi kör elnöke nyitotta meg, szép szavakkal emlékezve meg a nap jelentőségéről. Utána Köves Mózes mondta el nagy hatást keltő ünnepi beszédét. Majd Hoffmann Sándor szavalta el lelkesen Strohmájer Józsefnek, a nagybányai kör alelnökének mély érzelmekben gazdag alkalmi versét. Nagy Gábor, a nagybányai kör elnöke „Ephialte“ czimen a 48-as időkben játszó történelmi elbeszélését olvasta föl. Az elbeszélés azt rajzolja, miképen győz a hazaszeretet még a szerelmen is. Valóságos apatheosisa a hazaszeretetnek. Makoldy Sándor, a károlyi kör fiatal tagja. „Előre“ czimen szép alkalmi költeményt olvasott fel. Thurzó Ferencz érdekesen ismertette Nagy-Bánya szereplését az 1848—49 időkben. Melchner Vilmos a halhatatlan Petőfinek örökre lelkesítő „Talpra Magyarjával fokozta a körök lelkesedését. Jól megérdemelt tapsokat aratott Kerekes János, mikor fekete disz- magyarban lépett a dobogóra s a „Magyar Szabadság születése“ czimü beszédét olvasta föl. Ily tartalmas program után Csipkés József, a nagykárolyi kör alelnöke zárta be a körök ünnepi gyűlését megköszönve a tagok közreműködését s kívánva, hogy a mai lelkesedés ne foszoijon szét, hanem dobogtassa a sziveket mindörökké. A szózat, a Kossuth nóta s más hazafias dalok, poharak csengése, szűnni nem akaró diktiók közt folyt tovább az ünnepség. Nagy a te hatalmad, te szent tűz — haza szeretet! Hej ! ha még egyszer üzenné Kossuth Lajos, hogy elfogyott a regimentje. Az ünneplő körökhöz Schönherr Gyula, a magyar tudományos akadémia levelező tagja a következő táviratot intézte : Szives meghivásu-