Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-24 / 12. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY kozók támogatását keresik, gyakran hajhásszák s a mindenütt fennforgó nehéz gazdasági viszonyok a mi államférfiaink felelősségének súlyát nagyon leszállítják s a meg nem szűnő nehézségek általánosabb baj bizonyságai,mintsem annak megszüntetése hazánkban egy párt programjától vagy megalakításától függene.Tudom, hogy e kiválóán mezőgazdasággal foglalkozó vmegye szabadelvű pártjának megalakulásánál az agrár—kérdéssel mai irányban foglalkozni nagyon háládatos dolog lett volna, de a politikában is a becsületesség a legjobb politika s mindig megboszulja magát az ámítás, legyen az akár igaz ámítás, akár önámitás. Egy politikai párt keretében az állam alkotó alkatrészek érdekének méltányos kielégítést kell nyerni, a párt keretében jogosultsága van minden érdek igényeinek nyilvánulni s ha e tekintetben bármely érdek elhanyagolta a maga jogos igényeit, hibát követett el, melyet orvosolni kell, mert minden érdek jogos méltánylásában gyökerezik a helyes párt politika, de ez orvoslás a párt keretén belől, uj párt alakítása nélkül történhetik, külömben a partialis pártok tömegében megakadhat az igazság nyilvánulása s külömböző énekeknek érvényesülni akarása minden más tekintet nélkül, a párt szétbomlására fog vezetni. Ez a kérdés is bizonyítja, hogy helyesen járunk el ma, midőn a közvélemény megnyilvánulásának fórumot alkotunk, mert nemcsak egyes kérdésekben nyilatkozhatunk, hanem megkönyitjük egyeseknek érvényesülését s előtérbe nyomulását azoknak, kiket szerénységük daczára a közvélemény bizalma melenget, de más részt ép ez által a jogosulatlan egyéni önző érdekek sötétben való működésének részben legalább útját állja. Ha az én eszmém valósul, ezen mai szervezetünk által elérhetjük, hogy a párt maga jelöli ki, keresi meg azon egyéneket, kikben pártunk fenntartását, megerősödését képzeli. Csalódás is fog érni benünket, mert minden emberi dologgal együtt jár az, de e csalódások tanulságait levonni lesz tér, idő, és alkalom. Egyet szükségesnek tartok hangsúlyozni, azt, hogy ezen vármegyei párt megalakulása nem akar s nem fog az egyes kerületek rovására történni. Ez volna a legnagyobb politikai hiba, mert hiszen ha e gyűlés akarna ma vagy később az egyes kerületekre egyéneket ráerőszakolni, ez magában ellenszenvet keltene az egyén iránt, de viszont a kerületi pártoknak kell egy központ, hol esetleg a kerületekben fellobogó szenvedélyek, összeütközések kiegyenlítést vagy közvetítést nyerhessenek. Mi, kik e régi vármegyét alkotjuk, nemcsak közönyösek nem vagyunk, de komoly érdekkel kisérjük az azt alkotó kerületek mozgalmait s legszebb feladatunk lenne, ezen mozgalmakat egymással összhangba hozni s ez által vármegyénknek eddig a viszonyok miatt elhanyagolt s e miatt erkölcsi tekintetben nem megfelelő sulylyal biró helyzetét a vármegye valódi érdekeinek javára, fokozni. Az elmondottak meggyőzhettek mindenkit, hogy nem a képviselőválasztások gondolata vezetett ma ez értekezlet összehívására. Meggyőződésem szerint ez idő előtti lett volna s bár ezen feladat is idővel a kerületek sérelme nélkül a mi hatáskörünket érinti, hogy ezt helyesen oldhassuk meg, meg kellett alakítani a vármegyei pártot még akkor, midőn még időnk van a czélra vezető és lehetőleg békés megoldás módozatait megbeszélni, megállapítani. Szenvedélyesség s előre Ígért kötelezettség terhe nélkül oldhatjuk meg leghelyesebben a majd felszínre kerülő kérdéseket s én csak azt kívánom, hogy mindenki oly őszinte szándékkal oly önző czél nélkül akarjon közre működni nemesebb czéljaink elérésére, mint én, a ki egy néhéz, sokak előtt meddőnek látszó nyilvános pályának talán gyorsan közeledő végén elmondhatom, hogy a csalódás keserű mérgét nem ismerém soha, mert erőimet nem becsültem túl s önző érdekek nem vezettek ! T A R C Z A. Emlékezés 1848. márezius 15-re. Irta s a nagykárolyi márcz. 15-iki ünnepélyen felolvasta: Ilosvay Aladár. Alig múlt félszázada még, mikor hazánk borús egén feltűnt újjáéledésünk hajnalcsillaga, a legfényesebb csillag, mely valaha nemzetekre fényt sugárzott, — fény mely átvilágította a messze nyugatot, fényt mely dicsőséggel sugározta be örök időkre a magyar nemzetet — 1848. márcz. 15. — szabagságunk hajnal csillaga. Szabadság és jogegyenlőség utáni törekvés ejtette forrongásba az egész müveit Európát. A szabad szellem, a felvilágosodottság és haladás classzikus földén Francziaországba hatalmas hullámokkal fenyege- tődzött az öntudatra ébredt, jognélküli néposztály mozgalma. — Átragadt e mozgalom az egész nyugatra, nyugtalanság, forrongás, bizonytalanság vett erőt ösz- szes szomszédainkon, s’ a közeli vihar előjelei, vészt- jóslólag tették nyomasztóvá, az érvényesülésre érett korszellemet leigázva tartó uralkodó kormány rendszerek levegőjét. A népjogok zászlóvivője, Francziaország kitűzte elsőnek a forradalmi lobogót; a párisi februáriusi forradalom megdöntötte a franczia kir. trónt, megdöntötte Lajos Fülöp uralmát. Miként fogadta e hirt nyugat Európa, s miként tombolt keresztül rajta a forradalom vihara — trónokat ingatva trónokat rombolva — a történelem, ércz- lapjára véste már ez események emlékezetét. — Ismerjük a hangulatot, tudjuk a történteket, a melyek 1848. márcz. 15-ikét közvetlenül megelőzték. — Közvetlen szomszédunkban Bécsben a forradalmi hírek hatása alatt, az állapotok mind zavarosabbá — bizonytalanabbá válnak; az egyetemi ifjúság áll a mozgalom A megéljenzett beszéd után N. Szabó Antal szólott, ki annak daczára is, hogy az alispán által a szabadelvüségről előadott zárt program- mot a maga egészében elfogadja, a szólás- szabadság jogán az alakulás szempontjából egy fontos gondolatot kíván mint erkölcsi elvet kifejezésre juttatni, nevezetesen azt, hogy a megválasztandó képviselők a szabadelvüség keretén belül Szatmár vármegye valódi közvéleményének is legyenek igazi képviselői, mert e tekintetben a múlt tapasztalatai nem kielégítők, mert ama erkölcsi kapocs, mely kell, hogy a megyei képviselőket a megyei általános érdekek istápolásának kötelességéhez fűzze állandóan, — egyátalán nem vagy az eredménytelenségig lazán állott fenn. Most hogy az értekezlet impozáns volta még inkább örömmel győzte meg arról, hogy a szabadelvű program veszélyben egyáltalán nincsen, s miután állíthatja, hogy 1867. óta a jelenleginél igazságosabb kormányzat, erősebb kormány nem létezett, azt hiszi, hogy a jogos érdekek — kellő szervezet mellett — könnyebben képesek lesznek kielégítést találni. Néhány évtizede már annak, hogy a közérzés — a képviselőknek mintegy elszigeteltsége miatt egyáltalán nem juthatott olyan megfelelő kifejezésre, mint a minőt ezen a lakosság számában, vagyoni helyzetében s szellemi intelligentiájában rejlő erejénél fogva tekintélyes vármegye megérdemelt. Óhajtja: jelentse ki azért az értekezlet, hogy csakis olyanok mellett fog tömörülni, kik úgy a kisebb, helyi őrkormányzati ügyekben, mint a nagyobb politikai kérdésekben erkölcsi kötelességüknek fogják tartani, hogy Szatmár megye helyi érdekeinek is igazi képviselői lesznek. Üdvözli a megyei párt megalakulását, mert megyei párt nem létezése volt egyik oka annak, a múltban is, hogy a képviselőnek nem állott a hátamögött egy erős erkölcsi támasz. Kimondatni óhajtja azért, hogy a megyei képviselők becsületbeli, erkölcsi kötelességüknek ismerjék, hogy a most megalakuló megyei szabadelvű párttal az érintkezést bensőséggel fentartva, minden viszonyok között az egész megye érdekeit szivükön viseljék, s előmozdítsak. Kölcsey Antal szintén üdvözli a megalakulást, azonban a megyei párt programmjá- ban szívesen látná, ha a középosztályon való könnyítés külön is felvétetnek abba. Miután erre Nagy László reflektált, kijelentve azt, hogy egy nagy, általános elveken nyugvó párt kivételek felállításával csak gyanússá tenné programját, s hogy egy párt — bár azon érdekek istápolására is hivatva van az egyensúly sérelme nélkül, — speciális érdekek szószólója nem lehet, s hogy az érdekek egyenlő kielégítése illetve támogatása feletti működésen felül a képviselővel szemben való leszámolás a kerületek dolga, rövidesen ajánlja a megyei szabadelvű párt megalakulását. élére; erélyesen követeli az alkotmányt és az alkotmány főellenségének Metternichnek elbocsáttatását. — Márcz. 13-án már kivonul, csatlakozik hozzá a lakosság s’ a rendek házába megy. — E közben érkezik meg Kossuth Lajos márcziu^ 3-iki korszakot alkotó beszédének német fordítása és szóval elő nem adható hatással olvassák fel a népnek, innen vonulnak a császári lakhoz — követelni. — Erőszak, a forradalom terére lépett a békés bécsi nép s’ még az nap polgár vér öntözi a császár város utczáit. — Kiütött a forradalom. Nem kell hosszasan elmondanom — ismeretes — milyen helyzetben találták a márcziusi napok hazánkat ; — még mindig a rendi alkotmány tartotta nyűgözve a nemzet javarészét, a nemesség minden jog tulajdonába, a lakosság többi része minden jogból kizárva mondhatni jogtalan; — rendezetlen úrbéri rendezetlen birtokviszonyok; — a 40-es évek nagy szellemei ujjáalkotó munkásságának eredményeként vágyainak irányát már megjelelte a nemzet; — a legnagyobb magyar Széchenyi, a századok elnyomatása alatt álomba merült magyart öntudatra és haladásra ébresztette; — még soha több idealizmus, soha több nemzeti eszmény, és jogosultabb nemzeti kívánság ékesszólóbban hangot még nem talált mint Kossuth lánglelkü szavaiban; — emellett egy minden engedménytől makacsul vonakodó s régi traditióihoz ragaszkodó kényuralmi kormány; — maga a pozsonyi országgyűlés pedig a rohamosan fejlődő események befolyása alatt belátva, hogy hosszas alkudozás czélra nem vezethet, azon a ponton áll, hogy a követelés terére lépjen. Ilyen hangulatban, ilyen leverő, mondhatni kétségbeejtő helyzetben, a midőn legjobbjainknak minden igyekezete, minden hazafias buzgalma hajótörést szenvedett a bécsi kormány idegenkedésén, a midőn túl élt intézményeink, elmaradottságunk öntudatára ébredve a nemzet, — megértette, hogy vagy a czivilizált nyuFerenczy Béla, mint a mátészalkai kerületi párt elnöke üdvözli a megyei párt megalakulását s köszönetét mond Nagy Lászlónak a kezdeményezésért; örvend annak, hogy a képviselő jelölés a kerületek belügye gyanánt fog kezeltetni, mely egyedül lelel meg az alkotmányos eljárásnak. Szuhányi Ferencz orszgy. képviselő kénytelen reflektálni N. Szabó Antal beszédére, a parlamenti és népjog alapján kijelentve, hogy a képviselő, aki nem a megyei szabadelvű párt, de a kerület kezéből nyeri a mandátumot, az ország érdekeit köteles képviselni s igy Nemestóthi téves alapból indult ki midőn a másodsorban figyelembe jöhető — és szóló által mindig istápolt érdeket az általános, politikai érdekeknek eléje tolta. Nemestóthi viszonválaszában Szuhányi részén lát félreértést, mert ő csak azt kívánta, hogy a megyebeli képviselők az általános állami és közérdekek után ismerjék kötelességüknek a megyei érdekek szolgálatát. Arra a bizonyos erkölcsi kapocsra, hogy szükség van. maga Szuhányi is tapasztalhatta, mikor szolgálatot akart tenni főnt a megyéjének, nyolezójuk közül alig akadt kettő. (Egy hang: hát a nagykárolyi képviselő ?) Az idegen képviselők hátránya, hogy nincsenek összeforrva a megyével, pedig ennek,a múltban elhanyagolt megyének égető szüksége van arra, hogy a képviselője ha első sorban állampolgárnak, de másodsorban szívvel, lélekkel és munkássággal Szatmár megyeinek tartsa és vallja magát. Szuhányi Lajos védelmébe veszi Kölcseyt, a ki korántsem gondol elkülönítésre, pártszakadásra, de csak azt akarja, amit szóló is akar, hogy a gazdaközönség érdekei is aránylagos pártolásban részesüljenek. Jékey Mór értekezleti elnök reflektálva az elmondottakra, a közóhajhoz képest a megyei szabadelvű pártot megalakultnak jelenti. Egyénileg megjegyzi, hogy egyetért Nemestóthival. Kimondja határozatképen, hogy egy elnököt, három alelnököt, hat jegyzőt és 120 tagú végrehajtó-bizottságot választ a megyei párt, mely hivatva lesz esetről-esetre önmagát kiegészíteni; az elnökök és alelnökök egyúttal a végrehajtó bizottságnak is elnökei. Erre megejtették a választásokat az alábbi névsor szerint. Nemestóthi indítványára a párt nevében Jékey Mór üdvözlő táviratot intézett Széli miniszterelnökhöz. Miután Jékey értekezleti elnök záró beszédében ama fohásznak adott kifejezést, hogy a mai gyűlés hozzon a hazára szebb és boldogabb jövőt, a párt az agg Jékey éltetésével lelkes hangulatban szét oszlott. A végrehajtó-bizottság névsora: Elnök: Nagy Béla. Alelnökök: Nemestóthi Szabó Antal, Kende Zsigmond, Szuhányi Ödön. gátból örökre kimarad zárva, vagy jogait érvényesítve haladnia kell ha élni akar — ilyen viszonyok között — mi lett volna természetesebb, minthogy a párisi forradalom, a délnémetországi vívmányok és a bécsi forradalmi mozgalmak sikereinek kábító hatása alatt márezius 15-én forradalmi zajra virrad az ország szive Budapest. És mi történt ? A fővárosi ifjúság, a kire természetesen a franczia forradalom által életre keltett mozgalom hatásnél- kül nem maradhatott — élénken foglalkozva a napi eseményekkel, saját körében petitiót szerkesztett, mely az országgyűlés elé lett volna terjesztendő s’ a már- czius 19-ikére a Rákoson tervezett nagy reformlakomán tárgyalandó — 14-én este tudomására jut az ifjúságnak, hogy az egyetemi tanács a reformlakorrta tartását betiltotta s’ ugyanakkor veszi a bécsi tanuló ifjúság mozgalmai sikerének és Metternich bukásának hirét. — Tanácskozásra gyűlnek a történelmi nevezete sségüvé vált Pilvax kávéházba, ott meg szöve- gezik a programmpontokat, — másnap kora reggel kiragasztják több utcza szegletre, el megy az ifjúság az általa „Szabadság csarnokának“ elnevezett kávéházába s’ ott Jókai a kiáltvány alakjában megszerkesztett programmpontokat a közönség előtt felolvassa Petőfi a szabadság tüzlelkü költője „Nemzeti dalát“ elszavalja. — Ezután a kis csoport csatlakozásra hivja fel az egyetemi polgárságot és folytatja útját a a Länderer és Heckenást nyomdájához. Egy sajtót lefoglalnak s’ kinyomatják a sajtószabadság első termékét a 12 pontot és a „Nemzeti dalt.“ — Rövid várakozás után Irinyi József kezében a czenzura nélküli nyomtatványokkal a nyomda küszöbéről felszólal: „ Márezius 15-ike d. e. fél 12-re; nagy időszakasz a magyarok történetében ! ! íme ! itt van a sajtószabadságnak első példánya, a nép hatalmának első müve. — Akármi szabadsága fog lenni egykor a magyarnak,
