Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-10 / 10. szám
Nagy-Károly, 1901. márczius 10. IO. szám. XXVII. évfolyam. SZATMÁR VARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-m MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. «1=SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : A’ágy-Kár olybán, Megyeház-utcza 46. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyoi községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-sä» Egyes szám ára 20 fillér. «=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmeutetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ. 598—1901. szám. Szatmár vármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. Szatmár vármegye törvényhatóságánál kinevezés utján betöltendő Ira^tá-rrrolrl állásra, pályázatot hirdetek. Minősítés tekintetében az 1883. 1. t.-cz. 1. s 19. §-ai irányadók. Évi javadalmazás 1550 korona fizetés s 200 korona lakpénz. Pályázati kérvényeket e hó végéig átveszek. Nagy-Károly, 1901. évi márczius 2-án. 1—2 Gróf Hugonnai Béla, — főispán. 3277—1901. sz. Hirdetmény. A vármegye közönségének f. évi 3 Bjkv. sz- a. hozott közgyűlési határozatát azzal teszem közhírré, hogy az ellen a felebbezés 15 napon belül adandó be. Nagy-Károly 1901. február 23-án. Nagy László, alispán. Szatmárvármegye közönségének 1901. évi jan. hó 10-én tartott rendes bizottsági közgyűlésének jkvi. kivonata. 3. sz. Bjkv. Olvastatott a nagyméltóságu m. kir. kereskedelemügyi miniszter urnák 65734—900. sz. a. kelt leirata, melyben tekintettel arra a körülményre, hogy Szilágy vármegye közönsége előtt felebbezés folytán vitássá vált azon kérdés, hogy a Tasnádszántó—Peéri vicinális utcsoportból Sződeme- tertől kiágazólag az Ete pusztán át Érendréd felé vezető útirány kihagyassék e vagy fentartassék, hozzon a vármegye közönsége határozatot arra nézve, hogy a mennyiben a Szilágyvármegye felé irányuló közlekedés szempontjából az Érendréd Ete pusztai irányt fentartandónak tartja, Érendrédtől a megye határáig Ete puszta irányában vonuló útrészt felveszi e a Nagykároly — érendrédi vicinális útvonal folytatásaként a vicinális úthálózatba, vagy fentartja a jelenleg felvett s Érendrédtől Peér felé vezető irányt. Az állandó választmány véleményével egyezőleg amennyiben az ez irányban meghallgatott, Érendréd mint legközelebb érdekelt község képviselőtestülete a 9—99 sz. a. hozott határozatában az Érendréd Etei irányt tartja kívánatosabbnak a forgalom szempontjából fontosabbnak, de tekintettel különösen arra hogy ezen útirány jelentékenyen rövidebb és a talajviszoknál fogva is mindenkor járhatóbb, a közgyűlés a Nagykároly — érendrédi vicinális útvonalnak az Érendrédtől a megye határáig Ete puszta felé vezető irányát az érdekeltség és hozzájárulási arány változatlanul hagyása mellett a vicinális úthálózatba felvenni elhatározza, mihez- képest a Nagykároly—érendrédi vicinális útvonal Érendrédtől két elágazással Peér és Ete irányában a vármegyei határig illesztetik be a vicinális úthálózati kimutatásába. Vármegyei alispán pedig utasittatik hogy ezen határozatot szabályszerűen hirdesse ki, s a netalán beérkező felebbezésekkel együtt a nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz terjeszsze fel jóváhagyás végett. Miről vármegyei alispán Domahidy Élemér főszolgabíró és az ő utján az ut- érdekeltség, továbbá Szilágy vármegye közönsége tudomásvétel végett jegyzőkönyvi kivonaton értesittetik. Kiadta llosvay Aladár s. k. vármegyei főjegyző. Nagy László, s. k. alispán. 596—1901. szám. Pályázat erdősítési jutalmakra. Az országos erdei alapból —magasabb hegységek fensikjainak, tetőinek és gerinczeinek, vagy meredek oldalainak s közgazdasági érdekből erdészetileg művelendő oly területeknek beerdősitésére, melyeken hegyomlások, hó vagy kőgörgetegek megakadályozása, szélvészek és vizek rombolásának, valamint a futóhomok tovább terjedésének meggátlása végett az 1879. évi XXXI. t.-cz. 165. §-ában megjelölt erdősítés közgazda- sági szempontból szükséges, a folyó évre hat nagy jutalmat és tizenkét elismerő jutalmat tűzök ki és pedig: két elsőrendű nagy jutalmat egyenként 1000 koronára, két másodrendű nagy jutalmat egyenként 800 koronára, két harmadrendű nagy jutalmat egyenként 600 koronára, három elsőrendű elismerő jutalmat egyenként 500 koronára, három másodrendű elismerő jutalmat egyenkint 400 koronára, három harmadrendű elismerő jutalmat egyenként 300 koronára, három negyedrendű elismerő jutalmat egyenként 200 koronára. Versenyre bocsáthatók mindazok az erdősítések, a melyek a folyó évben nem állami költségen foganatosítva lettek, még pedig a nagy jutalmakra, ha egy tagban legalább 25 (huszonöt) k. holdra, az elismerő jutalmakra pedig, ha egy vagy két tagban legalább 10 (tiz) k. holdra terjednek. Versenyezhetnek erdő- birtokosok, birtokos testületek, polgári-, egyházi-, vagy utbéres községek s illetve erdőtisztek, kiknek költségén s illétve kiknek tanácsa szerint és felügyelete alatt az erdősités teljesittetett — feltéve, hogy a jutalom odaitélésének idejében azok az újból létesített és jutalmazott erdőnek még birtokában vannak, illetve az erdőtiszti minőségben kezelik s az erdősített területet a beerdősités biztos sikerének elősegitése végett a folyó évtől vagy az első munkálatoktól kezdve a jutalom odaitélésének idejéig állandóan gondozták, versenyző területen netalán pótlólag szükséges újabb erdősítési munkálatokat is évenként foganatosították s a létrejövő erdőnek az erdőtörvény 2., illetőleg 4. §-a szerint való kezelése iránt intézkedtek. A jutalmak az 1906. évben fognak odaitéltetni s a jutalomdij kétharmadrésze az erdősités költségeit viselő erdőtulajdonost, egy-har- madrésze pedig az erdősítést teljesítő erdőlisztet fogja illetni. A jutalmakat az országos főerdőmester vagy helyettesének elnöklete alatt erdőtisztekből alakított öttagú bizottság Ítéli oda az erdősités közérdekű becsének sorrendje és minősége szerint. A biráló-bizott- ság ítéletének alapjául szolgálnak az illetékes közig, erdészeti bizottságának s illetve a kir. erdőfelügyelőnek a versenyre bocsátott erdősítések felett adott javaslatai és a biráló-bizottság részéről esetleg teljesítendő helyi szemlék. A kik a kitűzött jutalmakra pályázni kívánnak, azok a folyó év tavaszán történő erdősítést legkésőbb folyó év julius hó végéig, a folyó év őszén r Ä K C Z A. Márczius 15Irta : Fliesz Henrik. Mint ragyog fel, mint lobog fel A büszkeség minden arczon, Mint andalog annyi lélek Annyi csodás, mesés harczon. Petőfivel a kezében Borul térdre minden ember, Még a lég is olyan izzó. . . Tele van honszeretettel. S mig a napot üdvözöljük, Lelkünk mintha lángban égne, Dicső fényben áll Petőfi, Csak a lant van a kezébe. És az sir és bug és harsan Mintha fegyver, kard csattogna Mintha minden zsarnokságnak Bucsuzója, jajja szólna. Fényes mente lebeg vállán, Mintha angyal szárnya érné, Ajakán egy szent imádság Hangja szebb minden zenénél. Lemutat a Tiszatájra, Mennyi a köny, a köd rajta. . . És a költő bus szemében Kigyul a szabadság napja ! Talpra magyar! És a dal szállt Ott rezgeti az iskolákban, És a dal szállt mint a szélvész, Csupa ihlet járt nyomában. Édes dalos szép nyelvünkért Hogy harczolt a gyerek, férfi A mi lelkünk ha rágondol Alig, alig hogy megérti! Gligor Bécsben. Mintha látnám a belsejét Egy tündéri mesehonnak. . . Pir az arczon, tűz a szemben, Koszorút a lányok fonnak. Az volt csak az igaz ünnep, Nem lesz soha olyan tábor, A leggyávább erősebb volt Mint mostan az igaz bátor! Oh! nem álom, szent valóság: Nincsen jobbágy, ur, csak testvér, Oh ! te nap, te tiszta szent nap Ezredévnél nagyobb lettél Ezer évnek hosszú árja, Se adta meg azt mi nekünk, A mi egy kis, kurta napban Lett a miénk, jogos részünk. Oh! szabad már a szegénynek Kaczagni is, nem mint régen, Mikor ott állt az a deres Az udvarnak közepében. Oh! szabad már élni, élni, Nem csak sírni a halálért, Oh! szabad már imádkozni Szegény, magyar, jó hazánkért. Oh ! szabad már dalt dalolni, Szeretni a jót, a szépet, Csodálni a múltak álmát, Azt a magyar dicsőséget. Márcziusnak szent idusán, Hadd vigadjunk, hadd nevessünk, A mikor mi magyaroká, Igaz magyarokká lettünk !! ('p')N- Ntsr tgr Gligor a császár katonája fönt Bécsben. Anyja, akinek olyan a képe, mint a kicserzett sárga kordo- vány, dicsekedve újságolja fünek-fának, akit csak előtalál a faluban, hogy milyen jó sorsa van a fiának. A császár nagyon megszerette, aztán vele őrizteti a koronát. Ott bizony nagyon megbecsülik Gligort. Az emberek mosolyognak az öreg oláh asszony beszédjén, de a sibisánbeliek szentül hisznek benne. Mert Sibisánból való a Gligor anyja s onnan hozzák be reggelenkint a frissen fejt tejet a faluba. A sibi- sániak ugyan, a mikor a falunk felé veszik az Útjukat, azt szokták mondani, hogy: megyek a városba, — de a mappán máskép áll az. Hanem hát erre mifelénk ennek a szegény oláh népségnek város bizony a mi falucskánk is. Igaz, hogy amióta Romosán Petru, a dászkál sógora kint járt Bukarestben, arról is tud egyik-másik, hogy vannak ám olyan házak is, amelyek egymás tetejére vannak rakva, de azt sem hiszi el a többje. Márcsak olyan nagy ház még sem lehet az, mint az uj templom tornya, mert hát annak ablakából a holt Marosig is el lehet látni. ... Na, de érvel ez ellen a Gligor anyja, akinek azt irta a fia, aki a koronát őrzi Bécsben, hogy ott olyan nagyok a házak, hogy a padlyáslyukból el lehetne látni a Veres Pali martjáig, vagy a „nagyságos“ báró ur szőlőjéig. — Na, na — ágaskodik két sarkára a daszkel világlátott sógora. — Ezt már még sem hiszem. A kordoványképü oláh asszonyt azonban nem bántja ez a kételkedés. Tudja ő azt jól, hogy az irigység beszél a daszkel sógorából. Hát persze ő csak Bukarestig járt. Jó kedvüen mondogatja is ezt, amig a tejet méregeti ki a fertályába azoknál a házaknál, amelyekhez ő szállítja a tejet. Ha pedig látja, Olcsó bevásárlási forrás I “Sh® Van szerencsém a n. é. közönség becses tudomására hozni, hogy bevásárlási utamról hazaérkeztem és raktárom újólag a legdivatosabb ruhaszövet-, karton és hazai gyártmányú vászonáruval rendeztem be. Legújabb aranydiszek és gombok nagyválasztékban. Tisztelettel kéiem a n. é. közönséget erről meggyőződést szerezni és bizalmával megtisztelni. Kiváló tisztelettel XJzletem Kaufmann Jakab ur házában. 1 -10 Mi OMMX Ifi A Mt ti MJSWj.
