Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-24 / 8. szám
Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1901. évi 8-ik számához. Hivatalos rész. 5851—1901. szám. Hirdetmény. A nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák a f. cvi közúti költségelőirányzat megállapítása tárgyában a vármegye közönségéhez intézett alábbi leiratát, minél szélesebb körben leendő tudomás szerzés végett teszem közhírré. Nagy-Károly, 1901. február 22. Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter 3220—1. sz. Szatmár vármegye közönségének. A vármegye törvény- hatósági bizottságának 1900. évi okt. hó 11-ik napján tartott közgyűlésében az 1901—2. évi közúti költség- előirányzat megállapítása tárgyában 758. szám alatt hozott, Domahidy Sándor, Csenger és vidékének érdekeltsége, végül Szuhányi Lajos és társai által megfe- lebbezett határozatára, nem különben a vármegye alispánjának f. évi január hó 5-én 33058—1900. sz. jelentésével elém terjesztett 1901—2. évi közúti költség- előirányzatra vonatkozólag a következőkről értesítem a közönséget: A közönség 1900- évi közúti költség- előirányzatának megállapítása, illetve közúti hálózatának kiépítése, helyi érdekű vasutak s községi közlekedési közutak segélyezése tárgyában 1899. évi decz. hó 14-én tartott közgyűlésében 1082. sz. alatt hozott határozatára 1900. évi junius hó 9 én 12094. szám alatt kiadott rendeletemmel, annak II. és IV. részében eléggé világosan s részletesen kimutattam, hogy a hivatkozott határozatban lefektetve volt utrendezési tervezet közforgalmi és közlekedési szempontból meg nem felelő és hogy annak keresztül vitele mily hátránynyal járna a közönségre nézve. Ugyancsak a rendelet ezen részében 2. pont alatt félre nem érthetően kiemeltem, hogy az utadókulcs, mely esetben emelhető fel 13 százalékra, s külön hangsúlyoztam azt is, hogy az utadókulcsnak viczinális vasutak és községi közlekedési közutak segélyezhetése czéljából 13 százalékra való felemelése az 1890. évi 1. t,-cz. 23 §-ával egyenesen ellentétben áll, vagyis törvénybe ütközik, valamint, hogy a közönség közúti hálózatának rendezését az útadó kulcsnak 13 százalékra emelése nélkül is az eddigi 10 százalék utadókulcs mellett is keresztül viheti. Mindezen okokból egyúttal határozottan kijelentettem, hogy az utadókulcsnak 13 százalékra való felemeléséhez a jövőben sem járulhatok hozzá. Idézett rendeletem V. részében ismételten kifejtettem s részleteztem a közönség előtt, hogy közúti alapjának pénzügyileg való rendezése mellett közúti hálózatát mily módozatok mellett építheti ki; nem zárván el útját annak sem, hogy a közönség e rendezés keretében az óhajtott két helyiérdekű vasút támogatására irányuló törekvéseit is megvalósithassa. Ennek meg- világositására egyúttal két combinatiót is dolgoztattam ki s közöltem a közönséggel. És pedig : 1. az „A“ combinatiót, mely az általam hangsúlyozott álláspontnak felel meg; vagyis a tervezett rendezés megvalósítására, a 80944—1898. számú rendeletben megállapított úthálózatot, hozzá adva az „Ecsedi-láp“-on átvezető utat, 1,000.000 koronás kölcsönt, 10 százalék utadókulcsot s végül évi 50.000 korona állami segélyt vesz alapul; 2. a „B“ combinátiót, mely a közönség jóvá nem hagyott 1082—99. számú határozata alapján készült, 1,600.000 koronás kölcsön, 13 százalék utadókulcs és 50.000 korona állami segély alapul vételével. Reámutattam egyúttal arra is, hogy a közönség a fennálló kérdéseket csakis az „A“ combinatió szerint oldhatja meg sikeresen, mig a „B“ combinatió, mint kivihetetlen mellőzendő lesz. Ezen alapon felhívtam a közönséget, hogy a leküldött „A“ combinatió alapul vétele mellett a fennforgó kérdések végleges megoldása tekintetében újabb határozatot hozzon, mely alkalommal a törvényhatósági közúti hálózatot az általam kifogásolt részeiben újból megállapítva, határozzon a felett is, hogy a felveendő 1,000.000 korona kölcsönt miképen kívánja felhasználni s egyidejűleg állapítsa meg azon sorrendet is, a melyben a kiépittetlen törvényhatósági közutak kiépítése foganatosítandó leend. Mindezekben határozott jelét adtam annak, hogy a közönséget útalapja rendezésében, közúti hálózatának fejlesztésében nem csak erkölcsileg, de anyagilag is támogatásban kívánom részesíteni. Ennek daczára azonban a közönségnek jelenleg felterjesztett 758—1900. közgyűlési határozatából s a felterjesztett 1901—2. évi költségelőirányzatából arról kellett meggyőződnöm, hogy a közönség az általam teljesen megvilágított s megokolt — a kérdések sikeres megoldását biztositó álláspont teljes mellőzésével, ezúttal is azon álláspontra helyezkedik, melynek tarthatatlansá gát, hivatkozott 12094—1900. évi rendeletemben világosan kimutattam. Ugyanis a jelen határozat szerint: 1. Az utadókulcsot ismét 13 százalékban állapítja meg 10 százalék helyett. 2. A törvényhatósági közutak hálózatának megállapításában 1082—99. számú határozatának ide vonatkozó s általam feloldott részétől csak annyiban tér el, hogy Nagy-Károlyból az Ecsedi lápon átvezető útvonal irányát Börvelytől a keleti csatornáig egyenes vonalban, onnan elágazással Tyúkodon át Porcsalmáig és Csenger-Újfalu irányában Csengerig terjedőleg állapítja meg. E szerint a törvényhatósági közutak hossza: 341.254 km. kiépített ________190.327 „ kiépítetlen ös szesen: 531.581 kilométert tenne ki, a nélkül hogy ezen hosszban az Ecsedi-lápon át vezető ut 25.600 kim. hossza ezen benn szerepelne. Ezen úthálózat s az általam javasolt között, az Ecsedi-lápi ut beszámításával a következő eltérés mutatkozik. A jelen határozat szerinti ut hossza : kiépített kiépítetlen összesen: 341.254 km. 190.327 km. 531.581 km. Az esedi-lápi ut . , . 25.600 „ 25.600 „ 341.254 km. 215.927 km. 557.181 km. Ezzel szemben az „A“ combinatió szerinti uthossz, beletudva az ecsedi-lápi utat 338.667 km. 150.733 km. 489.400 km. igy a különbözet 2.587 km. 65.194 km. 67.781 km. vagyis 67.781 kilométert tesz ki. 3. A 13 %>-os útadó 3 %-nak és az általam jelzett 50.000 korona állami segélynek terhére 1,600.000 koronás kölcsön felvételét mondotta ki, s ebből a) a helyiérdekű vasutak segélyezése 380.000 koronát, az 1082—99. határozatban is jelzett törvényhatósági közutak kiépítésére 636,000 koronát s községi közlekedési közutak segélyezésére 546,000 koronát határoz fordítani, a maradványt a kölcsön felvételnél elő álló árfolyam veszteségre tudván be. A határozat ezen része ellentétben áll a többször hivatkozott rendeletem minden pontjával, főleg pedig azon részeivel, mely a) az útadót 13 °/o helyett 10 °/o-ban, b) a kölcsönösszeget pedig 1.600,000 kor. helyett 1.000,000 koronában szabja meg, c) mely a viczinális vasutak segélyezését a nagykároly—mátészalkai útvonal kiépítésének mellőzéséhez köti, d) a községi közlekedési közutaknak segélyezését csakis a felveendő 1,000.000 korona kölcsön időközi kamatai terhére tartja megengedhetőnek ; végül e) mely az ecsedi lápi ut kiépítési költségeiről már az 1901 — 2. évi költségelőirányzatban való gondoskodást rendeli el. Minthogy hivatkozott rendeletemben, mint elől is kiemeltem, kellően megokoltam azon kürülményt, hogy az utadókulcs 10 százalékon felül sem helyiérdekű vasutak támogatása, sem községi közlekedési közutak segélyezése czimén nem emelhető, ezt újabban kifejteni nem kívánom. — Ki kell azonban emelnem azt, hogy az 50,000 korona állami segélyt csakis törvényhatósági közutainak fejlesztése czéljaira helyeztem, s az 1890. évi I. t.-cz. 23. §-ához képest helyezhettem is csak kilátásba, ezen összeg tehát sem a helyi érdekű vasutak, sem a viczinális közutak czéljaira igénybe nem vehető. Már pedig a jelen határozat szerint ez is tervbe van véve. Az 1.600.000 koronás kölcsön fedezete gyanánt a határozat ugyanis a 3 százalék útadó emelést és az 50,000 korona állami segélyt jelöli meg. Mivel pedig számi- tásom szerint a 3 százalék útadó emeléséből bőven számítva csak 24,000 korona bevételi többlet várható, ezen összegből a legkedvezőbb esetben is csak a tervezett kölcsön hat tizenhatod részének, az az 600,000 koronának annuitásai lennének biztosíthatók, — mig a kölcsön 10 tizenhatodrészének, azaz 1.000,000 koronának annuitásai az állami segély terhére esnének. Mivel pedig az 1.600,000 koronás kölcsön felhasználása a fentivel épen fordított arányban terveztetik, a menynyiben abból a közönség a törvényhatósági közutak építésére 640,000 koronát: tehát a hat tizenhatod részt alig meghaladó összeget, mig helyi érdekű vasutakra s viczinális utakra 922,000 koronát, vagyis közel 10 tizenhatod részt kíván fordítani; nyilván való, hogy az általam kilátásba helyezett állami segély összegét majdnem fele részében törvényszerinti rendeltetésétől eltérő czélra venné a közönség igénybe. Ezt pedig, a mint a törvénynyel össze nem egyeztethető eljárást épen úgy nem engedhetem meg, mint az útadónak hasonló czélokra tervezett felemelését. A felterjesztett közúti költségelőirányzat szerint, annak bevételi X. rovatán évi 50,000 korona helyett 120,329 K. 90 fii. és 106,384 K. 59 fii. van állami segély képen beállítva, — továbbá hogy az 1.600,000 koronás kölcsön az eredeti tervtől eltérőleg nem évi 200,000 koronás részletekben, hanem egyszerre egész összegben vétetnék fel, s ebből első sorban is a helyi érdekű vasutak és viczinális utak igényei elégittetuének ki. Ez többször hivatkozott rendeletemmel szintén ellenlétben van. Mindezen okokból hivatkozott közgyűlési határozatát és az azzal megállapított 1901—2. évi közúti költségelőirányzatot érdemleges tárgyalás és bírálat alá nem vehettem, hanem azon felhívással küldöm a közönségnek vissza, hogy úgy az 1901—1902. évi közúti költségelőirányzatát, mint az úthálózati kérdések megoldását legközelebbi gyűlésében újból vegye tárgyalás alá s e részben szorosan a 12094—1900. számú rendeletemben foglaltakhoz alkalmazkodva, az itt kiemeltek szemelőtt tartása mellett újabb határozatot hozzon s azt jóváhagyás végett terjessze elém. Megjegyezni kívánom, hogy a jelen rendeletemnek, mint a hivatkozott 12094 — 1900. sz. rendeletemnek a közgyűlés előtt egész terjedelemben való felolvasását és az általa való tárgyalását feltétlenül kívánnom kell, s e részben nem elégedhetem meg azzal, hogy azt csupán az állandó választmány tárgyalja, mely csak véleményező testület. Kívánnom kell ezt annál is inkább, mert a tárgy kivonatos közlésével a közönség az ügyet a hozott határozatból láthatólag egészen téves világításban Ítélte meg, továbbá azért is, mert a mint a tárgyiratokból meggyőződtem, még a közönség saját határozatainak közlese és közhírré tétele körül sem követtetik pontos és lelkiismeretes gyakorlat. A felterjesztett közgyűlési határozat hiteles példánya s a vármegye hivatalos lapjában a „Szatmármegyei Közlönyben“ közhírré tett 758—900. számú határozat között ugyanis lényeges ellentétek vannak, nevezetesen a 28829—1900. szátnu hirdetmény szerint a 758—900. számú határozat az 1901 —1902. évi költségelőirányzatot 609,166 K. 20 fii. bevétellel és ugyanannyi kiadással“ állapítja meg; holott a határozatnak elém terjesztett hiteles példányában s a bemutatott költségelőirányzatban is az 1901. évre 2.130,910 K. 20 fii. bevétel, ugyannyi kiadás, az 1902. évre pedig 940,255 K. 99 fii. bevétel s ugyanannyi kiadás irányoztatott elő. További eltérés van a közzé tett határozat, az az a hirdetmény s felterjesztett határozat között a következőkben : 1. A nagyecsed—győrteleki viczinális ut segélyezésére hirdetmény szerint 200,000 korona fordittatnék, holott ez csak 72,000 koronát tesz ki. 2. A szatmár—szinér- váraljai útra a határozat szerint 200,000 korona fordítandó, a hirdetményben ezen útról azonban említés téve nincsen; 3. A kömörő—nagyar—kisari útra a határozat szerint 72,000 korona adandó segélyképen, ez azonban a hirdetményből szintén kimaradt. Felhívom ez alapon a közönséget, hogy határozatának közzétételénél a kellő alapossággal s körültekintéssel járjon el. II. Ezekkel kapcsolatban idecsatolva elbírálás nélkül le- küldöm a közönségnek 1900. évi október hó 11-én tartott közgyűlésében a szatmár—bikszádi helyi érdekű vasút segélyezése kérdésében 1091 szám alatt hozott s az alispán által 1901. évi január hó 22-én 33110—1900. számú jelentésével elém terjesztett határozatát is, s felhívom a közönséget, hogy ezen egyelőre függőben tartott határozatát, vagy esetleg ezen kérdésben a fentebb elmondottakhoz képest hozandó újabb határozatát, melyben ezen vasút segélyezésének kérdése a már részletesen elmondottak szemelőtt tartása mellett, azokkal kapcsolatban oldatnék meg, annak idején terjessze fel. A közönség elől hivatkozott 758. számú határozatának azon részét, mely szerint az ecsedi-láp területén keresztül vezető törvényhatósági útvonal irányát megállapította, a mennyiben ebbe az érdekeltek is megnyugodtak, helyeslőleg tudomásul veszem. Nem vehettem azonban megnyugvással tudomásul a határozat felebbezés tárgyává is tett azon rendelkezését, mely szerint az ecsepi-láp területén átvezető útvonal kiépítéséről ezúttal nem gondoskodik, hanem utalással arra, hogy a talaj viszonyok még az építést nem engedik meg, kiépítésre azon, ezúttal meg sem állapítható összeget jelölte meg, mely egyes törvényhatósági utaknak kilátásba helyezett államosításával a kezelés és fenntartásnál mutatkozó megtakarításból rendelkezésre fog állani. Miután ugyanis ezen ut kiépítésére, illetve az építésnek a többi útépítkezésekkel egyidejűleg leendő megkezdésére, mint azt már többször hivatkozott 12094—1900. számú rendeletemben jeleztem, súlyt kell helyeznem, — a vármegye alispánjának azon állításával szemben pedig, hogy a láp területén az építkezés még talán évekig sem vihető keresztül, miután a földmunkák egyáltalán nem kezdhetők meg, az érdekeltek felebbezéseikben oda nyilatkoznak, hogy ezen ut kiépítésének megkezdését a talajviszonyok feltétlenül megengednék: ennélfogva szükségesnek tartom, hogy ezen két homlokegyenest ellentétes állítás elbirálhatása érdekében megfelelő műszaki adatok szereztessenek be; szükség esetén, vagyis akkor, ha az ottani államépitészeti hivatal ily megbizható adatok birtokában nem lenne, egy központi szolgálatot teljesítő műszaki közegnek, vagy az illető közúti kerületi felügyelőnek ezen czélból való kiküldését, a közönség e részbeni külön előterjesztése alapján hajlandó lennék elrendelni. A határozatnak a vasúti állomásokon életbe léptetendő vámszedésre vonatkozó s egész általánosságban tartott része, csak akkor lesz egyáltalában tárgyalás alá vehető, ha a közönség ez irányú kérelmét törvényhatósági bizottsági közgyűléséből, az 1890. évi I. törvényezikk rendelkezéseinek megfelelően felszerelt külön kérvényben, a netalán beadott felebbezésekkel, az ipar és kereskedelmi kamarának, valamint a mezőgazdasági előadónak nyilatkozatával együtt elém terjesztendi. Felvilágosítást kívánok végül azon eltérésre nézve,mely a közönség 1082—99. számú és az ezúttal felterjesztett 758—1900. számú közgyűlési határozatánál alapul vett úthálózat hosszai között, melyekben az ecsedi- lápon átvezetendő ut hossza számításba nem is vétetett, fennforogni látszik. E két úthálózat egybevetéséből az tűnik ki, hogy az ujabbi határozat szerinti úthálózatnál: a kiépített utak hossza növekedett -h o 853 km.-el, mig a kiépítetlen utak hossza keves- bedett — 0.316 km.-el, s igy végeredményben az úthálózat összes hossza 0.537 km.-nyi növekedést mutat. Ezen eltérés abban mutatkozik, hogy egyrészt a 13. sorszám alatti egészen kiépített ut, a régebbi kimutatásban 15.299 km.-el, mig az uj kimutatásban 15.836 km.-r*ek van feltüntetve, másrészt a 22. sorszám alatti útból a régebbi kimutatásban csak 1.734 km. volt kiépitettnek feltüntetve, mig az uj kimutatásban már 2.050 km. Minden kételyt kizárólag felderítendő az, hogy a régebbi, vagy az ujabbi adatok helyesek-e, mert ezt a beterjesztett adatokból megállapítani nem lehet. Budapest, 1901. évi febr. hó 14-én. Hegedűs.
