Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-17 / 7. szám

Nagy-Károly, 1901. február 17. r7’_ szám XXYII. évfolyam. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ^ SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagy-Kár olybán, Megyeház-utcza 40. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyoi községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés be­küldése mellett 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. *==­Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HIVATA J^O 8 R E 8 397—1901. szám. Szatmár vármegye főispánja. Meghivó Van szerencsém az állandó választmány tagjait a folyó hó 19-én délelőtt 10 órakor kezdődő ijL 1 é s x e a vármegye székházának kis tanácstermébe tisztelettel meghívni. Nagy-Károly, 1901. február 7. Gróf Jlugonnai Béla, — főispán. 398.— 1901. SZ. Szatmár vármegye főispánja. Meghívó. Van szerencsém a vármegye törvényható­ságának bizottsági tagjait a folyó hó 19-én d. e. 11 órakor kezdődő rendkívüli közgyűlésre a vármegye székházának nagytermébe tiszte­lettel meghívni. Nagy-Károly, 1901. február 7. Gr. Hugonnai Béla, főispán. Tárgysorozat t 1. A nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter ur körrendeleté a törvényhatósági tisztviselők és más al­kalmazottak temetkezési járulékainak kiszolgáltatása körül követendő eljárás tárgyában Fj. 2. A nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur leirata a Remetemező—ujhutai viczinális ut ügyében Fj. 3. A nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur leirata a fehérgyarmati házaló kereskedést betiltó szabályrendelet tárgyában II. 4. A nagyméltóságu föídmivelésügyi m. kir. miniszter ur leirata az Istvándi községben létesítendő népkönyvtár ügyében III. 5. Heves vármegye átirata a hazai ipar pártolása ügyében III. 6. Vármegyei alispán előterjesztése Kosa János Ó-Pályi volt biró számadási ügyében Fj. 7. Ugyanaz Gyermán Grigor és Mihucz Grigor a Felsőbánya—kapnikbányai törvényhatósági útvona­lon alkalmazva volt utkapsréknak végkielégítés iránt be­adott kérvénye tárgyában Fj. 8. Ugyanaz vámegyei várnagynak egy hivatal­szolgai állás rendszeresitése iránt beadott kérvénye tárgyában Fj. 9. Ugyanaz Felső-Bánya képviselőtestületének megalakításához elnök kiküldése ügyében I. 10. Ugyanaz Domahidy Elemér nagykárolyi fő­szolgabírónak hivatala részére egy sokszorosító gép beszerzése tárgyában beadott kérvényére Fj. 11. Ugyanaz a közsegélyre szorultak segélyezése tárgyában alkotott községi szabályrendeletek ügyében II. 12. Ugyanaz az erdőszádai körbába állás rend­szeresitése ügyében III. 13. Ugyanaz a nagysomkuti vásárvám árszabály­zat ügyében III. 14. Ugyanaz a községi számvizsgáló elnökök ki­küldése tárgyában I. lő. Vármegyei árvaszék előterjesztése Pap Jenő napdijas részére 16 kor. irodaszer beszerzési árának fedezete tárgyában V. 16. Esztró község képviselőtestületének kölcsön felvétele tárgyában hozott határozata I. 17. Győrte'ek község r'yy'.c kártalanítási kötvénye ellenértékének megtérítési ügye I. 18. Zajta község törzsvagyon elidegenítési ügye I. 19. Berkesz község képviselőtestületének a kör­jegyző tűzbiztosítás ügyekben hozott határozata I. 20. Veresmart község módosított szervezési szabályzata I. 21. Szamosszeg községnek az ecsedi-láp lecsa­poló társulattal kisajátítás iránt kötött egyezsége I. 22. Nagy-Károly város képviselőtesületének sze­mét-lerakóhely vásárlása tárgyában kelt határozata I. 23. Mező-Petri község képviselőtestületének f. évi 11. sz. a. hozott határozata elleni felebbezés I. 24. Nagykároly város képviselőtestületének ital­mérési pótadó tárgyában hozott határozata, s ezzel együttesen az ezen határozat ellen beadott felebbezés IV. 25. Lázári, Nagy-Peleske, Zajta, Gacsály, Császló, Rozsály és Tiszta-Berek községek kérvénye a lázári— fülesdi viczinális útvonal kettéosztása tárgyában. Fj. 26—90. Szappanpataka 1899. évi háztartási, S.-M.-Berkesz 1899. évi háztartási, óvoda, pótadó, köz­ségi törzsvagyon, tenyész-apaállat-alap, szegény-alap, iskola pótadó, mezőőri és községi közmunka száma­dása, Lukácsfalu 1899. évi háztartási, N-Fentős 1899. évi háztart., szegény-alap, magtári pénzalap, községi törzs­vagyon és községi közmunka, Fericse 1899. évi ház­tartási, Szappanpataka 1899. évi községi közbirtokos- sági, szegény-alap, közmunka és volt úrbéres közön­ségének számadása, Fericse 1897—1898—1899. évi községi szegény-alap, Csőit 1899. évi háztartási, Puszta-Fentős 1899. évi háztartási, községi szegény­alap, erdőbirtokossági, mezőőri, községi törzsvagyon és községi közmunka, Pribékfalu, Dánfalu és Ó-Bozin- ta 1899. évi háztartási számadása, Nagy-Nyires 1901. évi háztartási pót, Csőit, Butyásza és Jóháza 1901. évi községi közmunka, Sz.-Váralja 1899. évi háztartási pót és 1901. évi háztartási és mezőőri, Tartolcz 1901. évi mezőőri és Terep 1901. évi községi közmunka költ­ségelőirányzata, Barlafalu 1899. évi közbirtokossági, Rózsapallag, Lekencze, Kőszeg-Remete, Erdőaranyos, Turvékonya, Avas-Felsőfalu és Barlafalu 1899, évi háztartási, Nagy-Ecsed 1899. évi községi szegény-alap, Kántor-Jánosi 1899. évi háztartási és szegény-alap, Nagy-Ecsed, Fábiánháza és M.-Szalka 1899. évi ház­tartási, llk 1899. évi háztartási és szegényalap, Olcsva 1899. évi háztartási, Gebe és Vitka 1899. évi háztartási és szegényalap, Jármi és Nyir-Megyes 1899. évi háztartási, szegényalap és közmunka, Iklód 1899. évi háztartási és szegényalap, Tunyog és Nyir-Vas- vári 1899. évi háztartási, Hodász 1899. évi háztar­tási, szegény és közmunka, Gyűrtelek, Kocsord és Nyir-Császári 1899. évi háztartási, Olcsva-Apáti 1899. évi háztartási és szegény-alap, Szamosszeg 1899. évi háztartási, Papos 1899. évi háztartási, szegény-alap és közmunka, Laczfalu 1897—1898., Dobra, Lophágy, / r A IN C Z A. Kölcsey és philosophiaja. Irta : Domahidy Ujfalussy Amadil. Kölcsey nagy költőnk, kit Wesselényi nem közénk valónak mondott, busongó bölcs volt, aki tényleg nem jól érezte magát a tökéletességtől nagyon is távol álló emberiség közepette. Szenytelen lelkületével, az er­kölcsi eszményért lángolva, jobb hazába vágyott, fel a magasba, eg}' szebb világba, ide lent szenvedt mint az olasz Leopárdó, noha boldogtalansága más színe­zetű. Amaz kétségbeesetten boldogfalan — talányos monstrum-nak nevezi a természetet, melytől mi sincs távolabb mint a könyörület, mert könyörgésünk nála süket fülekre akadnak, békélhetetlen ellenségünknek tartja, mert a „nyomorult ember hiába kiáltja jajsza­vát a vak éjbe, sem ég, sem föld nem válaszol neki“. Erőnek erejével beletemeti magát a bánatba, szinte élvezi. A Kölcsey boldogtalansága más, az ő szenve­dése nem szivetrázó, ideget ölő, valami csöndes, álmodozó szenvedés az. Nem átkoz eget s földet, szelíd melanchóliával tűri a rárótt életet. Szitok nélküli méla kesergéssel, csöndes panaszkodással párosult megnyugvásból áll az ő életphilosophiája. Lágy szen- timentálizmus uralja egész lényét, a változtathatlanba szomorú megadással való beletörődés hatja át valóját. „Bu kél vele, bu jár vele“, de azért nem káromolja Istent, szelíden tűr s erre inti embertársait is. Egyfor­mán vegyük a but s örömet, lelkünk egyensúlyát ép úgy tartsuk mégha szélvész dúl köríilettünk, ha „éle­tünk sajkája a sors óceánjának mérges hullámain ide-oda hányatódik, mintha kedvező időben egy szép partra kiköthetünk.“ Arra tanít bennünket, hogy jó és balszerencsében egyaránt fent hordjuk fejünket, ne emésszük magunkat, hisz nem érdemes, úgyis minden hiába való. Ezzel vigasztalgatja magát midőn egyszer-egyszer nagyon is elfogja a bu. Az élet sem­miségét, küzdésünk czéltalanságát nem egyszer említi verseiben. „Ne gondolj a világgal, bölcs az, mindent ki megvet“ szól. Legyünk mint sziklák érzéketlenek, igyekezzünk nyugodtak lenni, úgymond, mert ő is min­dég erre törekszik s azon van, hogy bensőjének sóvár­gását elfojtsa, noha eredménytelenül, hisz nem szűnik meg epedni soha ! Egyre azt sóhajtja ami nincs, azért epekedik, amit nem érhet el, szünőszüntelen kínozza egy szebb sors utáni vágy, jóllehet megnyugodni ipar­kodik, a jelenben, Senecaként azt tanácsolva, ne gyötörjük magunkat a múlttal s jövendővel is, azt a kevés jót, amit a jelen nyújt, vegyük köszönettel. Emigy beszél, de azért eltűnt álmákért kesereg, mint a gyerek, aki az égről szertefoszlott szivárványt siratja ; a múlt emlékei sűrűén elevenednek fel szivében s phantáziája „rózsalepelt sző körülettük“. Ó is futko­sott álmok után, mint más földi halandó, a remény őt is kecsegtette. A csábos szép asszony, nem várja be azonban az utána rohanókat, csak integet, csalogat, de meg nem áll. Kölcsey sokat csalódott, szenvedett. Korának küzdelmei különösen lehangoló hatással voltak reá, de azért soha sem szűnt meg a szépért, jóért lelke­sülni. Minden nemes törekvést, vállalatot támogatott, csak az akadémia eszméje iránt nem tudott sehogy sem felmelegedni. A folyóiratok ügye, nagyon érdekelte irodalmi dolgokban sürü levelezést folytatott, legszí­vesebben Kazinczyval. Előtte egészen feltárja szivét, még szerelméről is beszél neki. Őt is emésztette szerelmi bánat habár a szerelem aránylag sokkal kisebb szerepet játszott életében, mint más költőében. Nála nem lépett föl szenvedélyként, csak epedő ábrándozásban, sóvárgásban nyilvánult. Az ő ideálja nem a forró hévvel megénekelt Laura, nem is gazdagította az irodalmat, Petrarka féle pszychológiai rajzokkal. Csak mélán vágyakozik a barna lányka után, ki a szelíd berek árn}fai mellett, könyes szemekkel koszorút fon kékes fényű fürtjeire „s aki aztán búcsúzik tőle és alkonyi csillagként messze a homályba letün“ mire aztán arra kéri az eget, hogy mentői előbb hozza vissza őt számára. Neki is volt hát „sötéthaju, lángszemü“ eszményképe kitől elválni nehezére esik, de azért nem talált ő a világon egy nőt sem aki teljesen megfelelt volna az ő lelke álmainak, amiért is nem volt soha sem amúgy szerelmes mint más poéta. Klasszikus szópompával, kissé dagályosan is Írott lyrai versei, nélkülözik is a kellő melegséget, sokkal több ihlet szól hazafias köl­teményeiből. Nyilván való, hogy jobban lelkesült a hazáért, mint a nőkért. Imádta honát, hazafiui érzel­meivel magával ragad, szerelmével azonban nem tud hatni, hisz csak amolyan költői ábránd volt az, mely­nek igazi tárgya talán nem is igen volt! “Fentebb és nehezebb tárgyakért“ érdeklődött ő már fiatal korában, mint maga is említi, s épen ezért, valamint amiatt is, hogy sóvárgásainak teljesen megfelelő ideált nem ta­lált, maradt meg agglegénynek. Életének legnagyobb részét magányban, bánatos merengésben élte le, mely merengés olykor bölcsé- szetü jellegű is volt, noha a „lét és nem lét“ feletti hamleti töprengések nem háborgatták annyira, mint más genié-t, Schopenhauer metaphisisch Bedürfniss" je nem ösztökélte ellenállhatatlanul, természet feletti dolgok kutatására. Foglalkozott ugyan filosofiával, a görög bölcsészetről hosszasan is ir, éles elmére valló pontossággal bonczolgatva, de nevezetesebb mü­vet nem hagyott e téren hátra. Nem volt a fausti két­kedés embere, sőt olykor vallási ihlet szállja meg lel­két. A vallást az isteni gondviselés legnagyobb jótété­nek tartja, „mivel boldogít, vigasztal, reményt hágy“. Legyen is szent előttünk, úgymond, „tekintsük lefá­tyolozott képnek, melyet felfedni nem szaDad“. Nem helyesli a reformátusok ama törekvését, hogy a val, lási dogmákat minden áron egyszerűsíteni, kézzel foghatóvá tenni iparkodnak sőt nem egyszer kikelve- a reformáczió okozta forrongások és szakadások miatt, határozottan a katholiczizmus felé látszik huzni, me­lyet a művészet előmozdítójának pártfogójának mond, s mely szerinte a vallásos vigasztalás illúziójával, ha­bár csak ideig-óráig is, de mégis képes az ember lel­két megtéríteni. Nem tudott ugyan mindenben feltét­lenül megnyugodni, Istenben azonban hitt. Áldja is „a mindenség nagyurát, kinek nagyságához illő nevet, az emberi elme találni nem tud“, az istenség ideáljá­nál „bájolóbbat, szentebbet“ nem is képzelve. Gyer­meteg lelkületével nem is tudott volna atheista, materiálista lenni, — mindig inkább a szív embere volt, nem a higgadt értelemé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom