Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-29 / 52. szám

Nagy-Károly, 1901. deczember 29. 52- szám. XXVn. évfolyam. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ós VEGYESTARTALMU HETILAP. SZATMÁR VARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-m MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : A' ayy-Kár oly ban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés be­küldése mellett ó korona.-s* ügyes szám ára 20 fillér. «=­Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. _______ HI VATALOS RÉSZ. 3788— 1901. sz. Szatmár vármegye főispánja. Meghivó. Van szerencsém az állandó választmány tagjait a folyó hó 30-án délelőtt 9 órakor kezdődő ű. 1 é s i e a vármegye székházának kis tanácstermébe tisztelettel meghívni. Nagy-Károly, 1901. deczember 22. Gróf Uugonnai Béla, — főispán. 3789— 1901. sz. Szatmár vármegye főispánja Meghívó. Van szerencsém a vármegye törvényható­ságának bizottsági tagjait a folyó hó 30-án dél­előtt 1072 órakor kezdődő rendkívüli közgyűlésre a vármegye székházának nagytermébe tiszte­lettel meghívni. Nagy-Károly, 1901. deczember 22. Gróf Hugonnai Béla, főispán. Tárgysorozat: 1. Alispáni előterjesztés a házipénztárnak a gyámpénztárral szemben fennálló követelésé­nek megtérítése iránt. Fj. 2. Árvaszéki elnök előterjesztése Baudisz Jenő nyugdíjazott árvaszéki h. elnöknek 1000 korona jutalomdij megszavazása iránt. Fj. 3. A tisztviselői nyugdij-alapot kezelő vá­lasztmány megválasztása. Fj. 4. Fehér-Gyarmat község képviselő-testü­letének a hús- és borfogyasztási adó kezelés bérbeadására vonatkozó megfelebbezett határo­zata. V. T Á R C Z A. Ut a magasba. Valóban nem tudom, rnegállapodtak-e már a böl­csek arra a kérdésre nézve, vájjon az emberek karak­tere velük születik-e, vagy pedig lassan különböző rendű befolyások hatása alatt rakódik-e reájuk, mint a bronzra a platina ? Vájjon a vérmérséklet és a haj­lamok döntők-e fejlődésükre nézve, vagy áll-e reájuk is egy némely tudós ama nagy tétele; hogy minden élő olyan a milyenné a környezete és életszükségletei teszik? Mondom nem tudom volna-e válasz e nagy kérdésekre és remelhető-e, hogy ezeket helyesen meg­fogják oldani. Azt gondolom azonban, hogyha nem ál­talánosítjuk, hanem vizsgáljuk az egyes embert, ok­vetlenül megtaláljuk azokat az okokat, a melyeknél fogva az illető nem lehetett mássá, mint a milyenné vált, nem tehetett máskép, mint a hogyan épen cselekedett. Eme történet hőse polgári nevén Vértes János például mindenképen az átöröklés tanát látszik igazol­ni. Azonban részben csupán. Részben mondom, mert apját nem ismerjük, csak anyját. Ez időben már csak egyedül élnek az ódon házban, a barátok templomá­nak tövében. Az idősb Vértes nincs már itt, hogy ful­dokló köhögésével, melynek oka mint ismeretes az asthma volt, némi zajt vigyen a viszhangos folyosókra. Ő harmincz esztendői köhögés után végre belefuladt ama kellemetlen betegségbe. Most tehát csendes a ház. Csak ketten laknak benne János a kis vézna fiúcska és anyja Vértes Te­réz. Kicsi és vézna az asszony is. Fekete ruhájában mint egy árnyék suhan végig a boltozatos menynye- zetü szobában, melyek mintha szellőztetve sohasem lettek volna, különös módon, nehéz és mégsem kelle­metlen illattal vannak telve. A bútorokat szakadozott vászontakaró borítja, a falakon régi kopottas aranyke- retü aczélmetszetek: a tiszta szobában ó divatu csillár gyertyatartók, melyeknek metszett üveglapjain szikrázva játszik délelőttönként a napsugár . . . A fa­5—74. Felső-Boldád 1902. évi közmunka és házi költségvetese; Piskárkos, Tőketerebes 1902. évi házi költségvetése; Nagy-Szokond 1902. évi közmunka és házi költségvetése; Király-Darócz, Szakasz, Alsó-Boldád, Oroszfalu, Hirip és Géres 1902. évi házi költségvetese; Gyöngy 1902. évi házi és közmunka költség- vetése; Erdőd, Alsó-Homoród, Ivácskó, Pácza- talu és Szinfalu 1902. évi házi költségvetése; Rozsály, Császló, Gacsály, Csonger-Bagos és Szamos-Dob 1902. évi házi és közmunka költ­ségvetése; Dara, Komlódtótíalu, Tatárfalva, Szá­mos-Becs és Hermánszeg 1902. évi házi költ­ség vetése; Csenger 1902. évi házi és köz­munka költségvetése; Sándorfalu 1902. évi házi költségvetése; Géres, Gyöngy, Szakasz, Sándorfalu, Alsó-Boldád és Sándorfalu 1901. évi pót házi költségvetése; uroszfalu, Reztelek 1901. és 1902. évi házi és pótköltségvetése; Ccenger-Ujfalu 1901. évi házi rendes költség- vetésének helyesbítése; Nagy-Bánya város 1902. évi költségvetése; Bajfalu, Györkefalu, Kis-Bá­nya, Laczfalu, Nyegrefalu, Dióshalom és Pusztalelek 1900. évi házi számadása; Óvári, Vetés 1902. évi házi és közmunka költségvetése ; Pete, Atya, Sima, Nagy-Gécz, Csegöld községek 1902. évi házi- és közmunka költségelő­irányzatai. 75—115. Szamos-Kóród és Pálfalva köz­ségek 1901. évi pótköltségelőirányzata; Nagy- Hodos község 1901. évi, Darnó, Jánk, Kis- Peleske, Gyügye, Majtis, Szamos-Újlak, Kis­szekeres, Keér-Semlyén, Matolcs, Fülpös-Darócz, Géberjén, Puszta-Darócz, Nábrád, Szamos-Kó­ród, Ombód, Kölese, Panyola, Fülpös, Kömörő, Lázári, Pálfalva, Zsadány, Amacz és Pettyén községek 1902. évi közmunka költségelőirány­lon az öreg zenélő óra; ennek zsinórját János néha meghúzza és ilyenkor csendesen, mintegy beteg em­ber sóhaja hangzik fel a vén óra édes hangja. A „Schöne Minka, wir müssen scheiden“ kezdetű régi, nótát játszsza, tetején pedig lassan kilép — piczi Watteau idejebeli pásztor párjával. Ütemesen hajbókol­nak egymásnak, majd mikor a nótának vége, illedel­mesen meghajolván, ismét eltűnnek. Eme ódon holmik között járkál a ház asszonya. Egy perczig sem pihen, örökké tesz, vesz rendelke­zik. Kicsiny vékony alakja csupa nyugtalan lázas energia, a mint fekete ruhájában, sápadt arczával, melyből kilobognak nagy sötét szemei, a ház ügyeit intézi. Pihenése nincs: egész valóságát valami lázas izgatottság tartja elfoglalva, mintha folyvást valami rendkívüli nagy fontosságú dolgot várna, a mely min­den pillanatban bekövetkezhetik. Fojtott és szigorú hangon adja ki parancsait az öreg gazdasszonynak: — Jozefin, ma befőztet csinálunk. Elkészíti a mérleget, két kiló ezukrot megtör, öt liter almát meg­hámoz, a dunsztpapirt körülvágja. így rövidesen és határozottan hangzanak paran­csai a kicsi asszonynak. Zsinórra megy minden itt az öreg házban, mint valamely kaszárnyában. Korán kel­nek János a fiú veszi könyveit és megy a piaristák gymnáziumába. Fél egykor van az ebéd azután Já­nos tanul. Délután hatkor Teréz fekete viklerjébe bur­kolódzik és ki a korzóra viszi Jánost sétálni. Ezután vacsoráznak és János a függőlámpa alatt ismét köny­véhez ül, Teréz pedig komolyan kötöget. Mikor János leczkéjét elvégezte lefekszenek és az éjszaka mélysé­ges nyugalma borul a csendes házra. * * * Ha megfigyeljük a ház életét, mely a barátok templomának tövében áll, látni fogjuk, .hogy annak központja a kis János. Mikor ő otthon van, Józefin az öreg gazdasszony lábujjhegyen lépked a konyhában és ha a másik cseléd, egy kis csitri parasztleány megfeledkezvén magáról véletlenül belekezd valami vidám dalba, haragosan szól reá : — Nem hallgatsz, te ördög pozdorjája ! Hát nem tudod, hogy János urfi tanul ? . . . zatai; Amacz, Zsadány, Pettyén, Lázári, Köl­ese, Nagy-Hodos, Pálfalva, Kis-Peleske, Ombód, Szamos-Kóród és Puszta-Darócz községek 1902. évi háztartási költségelőirányzatai; Zsadány, Ombód és Pettyén községek 1899. évi háztar­tási zárszámadásai. 116-165. Nyir-Vasvári község 1902. évi házi költségvetésének helyesbítése, Nagy-Do­bos, Vitka, Ilk községek 1901. évi kataszteri munkálatok költségvetése, Ilk, Vitka, Sebespa­tak, Iloba, Tartolcz, Ó-Pályi és Komprzán községek 1901. évi házi pótköltségvetése, Remetemező, Sebespatak, Barlafalu. Borhid és Szamostelek községek 1902. évi házi költségve­tése, O.-Mogyorós, Ó-Huta, Uj-Huta, Papbikó, Bikszád, Avas-Felsőfalu, Avas-Ujtalu, Hagy- máslápos, Lekencze, Veresmart, Kányaháza, Kőszeg-Remete, Turvékoriya, Vámfalu, Rózsa- pallag, Avas-Újváros és Ó-Pályi községek 1902. évi házi és közmunka költségvetései, Ráksa, Komorzán és Tartolcz községek 1902. évi házi, közmunka és mezőbirtokossági költségvetése, Nyir-Csaholy, Nyir-Vasvári, Ny-Császári, Derzs, Iklód, Kántor-Jánosi, Fábiánháza, Kocsord, Tu- nyog, Győrtelek, Máté-Szalka, Parasznya és Nagy-Dobos községek 1902. évi közmunka költségelőirányzata. ________________________ El őfizetési felhívás A SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY XXVIII-ik évfolyamára. A újév közeledtével mi is megújítjuk a szokáshoz képest előfizetési felhívásunkat. Újévkor lapunk XXVIII-ik évfolyamába lép, a mi nem csak a vidéki lapok, de még a fő­városban megjelenő napi sajtó orgánumok éle­A csitri leány ijedten hallgat el és ismét csend lesz. Benn a szobában pedig János tanul lázasan, szüntelenül eszi a betűt és szedi magába a tudományt. Ha elvégezte az iskolai leczkét, drága nagy könyve­ket vesz elő, a melyeket anyja Pestről hozott és ezek­ből tanul folytonosan egyenlő hévvel, egyforma buz- gósággal. Néha bevilágít kis szobájába a halovány hajnal és ő még mindig a könyv mellett ül, vagy pe­dig gyors, kicsiny léptekkel járja körül a szobát, elis­mételve a mit végzett. Teréz a szomszéd szobában van és kötése mellől komolyan nézi. Szeméből vég- hetetlen imádás sugárzik. Néha csendesen suttog maga elé. — Úgy te gyönyörűségem, úgy te drágám . . . Csak dolgozz, csak tanulj, hogy külömb légy vala- menynyinél, hogy diadalmaskodj felettünk. Dicső le­szel, nagy leszel, rabszolgáid lesznek mind és te ural­kodni fogsz rajtunk, nem úgy mint az apád, aki sört ivott, köhögött és semire sem bírta vinni . . A te akaratod le fog győzni minden akadályt, te hatalmas­sá és gazdaggá és irigyeltté fogsz tenni bennünket. Te drága, te egyetlen . . . Es mig kötését folytatta, látta a kicsiny, vézna fiút fényes ruhában, rendjelekkel borított mellel, a mint előkelő urak hajbókolnak neki és selyemruhás, drágakövektől szikrázó szépséges úrasszonyok moso­lyognak reá. Ő pedig büszkén halad el közöttük, ha­lovány finom arcza komoly marad és fejét alighogy megbólintja . . . Ennek láttára szive megremegett a kéjes örömtől, fejét pedig édes szédülettel hajtotta le. A tiszta szobából behallatszott az öreg óra mély zöngésü hangja. Lassan reá kezdte: Liebe Minka wir müssen scheiden . . . Teréz szeméből kicsordult a köny és kezeit összetéve csendesen fohászkodott: — Édes jó, nagy Istenem, add hogy úgy legyen.. . János tizenkét évig járta a kis város iskoláit. Eme tizenkét esztendő alatt egyetlenegyszer sem for­dult elő, hogy társai között nem a legelső lett volna. Mindenből legelső volt, a matematikán kezdve le a tornáig. Mert roppant akarat lakott a kis vézna fiúba; ugyanaz a lázas, nem nyugodó ereje az akaratnak, mely anyjának is sajátja volt. A testgyakorlás nem ment eleinte sehogysem. A kicsiny, gyenge fiú nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom