Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-10 / 6. szám
Nagy-Rároly, 190]. február 10. 0. szám XXVII. évfolyam. «/ SZATMÁR VARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-m MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. *sSZERKESZTŐSED ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagy-Kór olybán, Megyeház-utcza 40. ss. T A R C Z A. Poéta szerelem. Ott laktak egymás szomszédságában. Egy alacsony repedezett deszka kerítés választotta el kertjüket egymástól. És az nagyon jól volt, hogy egymással szomszédságban laktak, mivel mindennap találkozhattak. Egy kis rokoni vonzalom kötötte őket egymás hoz. A fiú egy majálison ismerkedett meg a szőke, égszínkék szemű Erzsikével. Ő volt az első ferfi- ismerőse. Azaz az első süvölvény ismerős, mert csak a nyolczadik osztályba járt és a bajusza is alig pelyhedzett az orra alatt. De faktum, hogy megismerkedtek. A kis Erzsiké tizenöt esztendős, üde szépségével, lehelletszerü tisztaságával szebb volt Marlitte „Aranyos ErzsjkéjénéJ“, Csupa élet, szendeség, ártatlanság, Olyan mint egy vakító fehérségű májusi gyöngyvirág. Fehér ruha volt rajta most js, olyan fehér, mint tudatlan mocsoktalan lelke, Olyan félénknek érezte magát ezen a diákok rendezte első mulatságon, a melyre kedves anyja elvitte. S mikor a táncztól már kipirult Jenő megállt s meghajtotta magát, öntudatlanul, de azért félve engedte magát a tánczba vezetni. S mikor a pajkos Jenő, ki úgy látszik ügyesen forgolódott a lányok körül, egy pár banális bókot sugdosott a fülébe, olyan különöset érzett a szivében és tudta, hogy minden vére az arczába szökött s szemeit lesütve, nem tudott mit válaszolni. S csak akkor mert felnézni, mikor Jenő hamiskás mosolylyal helyére kisérte és megköszönte a tánczot. Úgy örült, hogy kedves anyjának védő szárnyai alá menekülhetett, de azért keserű szemrehányásokkal illette magát ügyetlenségéért és aggódott, hogy most bizony csak nem viszi többet tánczolni Jenő. De csakhamar újra megjelent és mulattatta sokat. És ő olyan kellemesnek találta ezt. S mikor haza ért, egész éjszaka arról a pajkos Jenőről álmodott. . ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyoi községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Azután találkoztak napjában. Bizalmas, kellemes volt ez a találkozás. Ha elmaradt, nem tudtak egész nap meglenni. Pedig keveset beszéltek. Erzsiké csodálkozott, hogy a másokkal szemben annyira beszédes Jenő az ő közelében olyan néma s csak folyton sóhajtozik. De azért megértették egymást és vágyakoztak egymás után. Erzsiké mamája nem tudta kitalálni, hogy az ő vig csicsergő Erzsikéje mostanában miért olyan komoly, ábrándozó. Az önképzőkörnek pedig külön segédtitkárt kellett választani, hogy a szerelmes verseket, melyeket Jenő küldött be, kellőképen kezelhesse. S egyes iskolai ünnepélyek alkalmával, melyben Jenő mindig szerepelt mintha mindég csak a szintén jelenlevő Erzsikének szavalna, vagy olvasna fel. Az még jobban fokozta Erzsiké érzelmeit. De telt az idő. S nem tudni, hogy Jenő szorgalmának, vagy Erzsiké ájtatos fohászainak köszönhető, hogy Jenő megért, elég az, hogy érett lett. És ezzel ütött a válás órája. A kert aljában történt találkák még mindig rejtve maradtak a gonosz mama őrző szemei előtt. Találkoztak a válás előtt. Eddig még sohasem ejtették ki egymás között azt a szót: szerelem. Most sem volt egyiknek sem szándékában. De a szivük az nagyon tele volt vele. S mikor Jenő búcsút véve megfogta Erzsiké kezét s igy szólt halkan suttogva: — Isten vele!. . . Gondoljon reám sokat. Még viszont látjuk egymást.... Egykor visszatérek. . . Erzsikében a túláradó érzelem nem tudta visszatartani azt a két ragyogó gyémánt-cseppet, melyek igaz érzésének hü kifejezőiként hosszú, szőke, selyem pilláján megjelentek és Jenő vállára borult és úgy sugdosta : — Ugy-e nem felejt el soha? visszajön hamar. És valami úgy vonzotta ajkukat egymáshoz. Egy kimondhatatlan, boldogító vágy, egy titkos érzés. És megszületett az első csók. Azután elszakadtak, anélkül, hogy egyik is vissza nézett volna. Mintha szégyenlették volna tettüket. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Mert ne tessék azt sohasem elfelejteni, hogy minden indirekt adózás is, minő például nálunk a vasúton érkező áruk után szedett kövezetvám szedés is, vissza hárul magára a nagy közönségre, a kereskedő azt rajtunk veszi be és nem máson. Azért a községi pótlékok nagy emelkedése közvetlenül a megélhetési viszonyok megdrágulását eredményezi elannyira, a mely állapot nem képezhet soha városfejlesztő elemet. Tekintetbe veendő az is, hogy mig Szat- máron megfizetik a 90 százaléktóli pótadót, ezen kívül nem fizetnek sem iskolai, sem egyházi adót és az adók minden más nemét. Tehát nálunk a 72 százaléktóli pótadó fizetés önámitás, mert mint kimutattam, majdnem ennek kétszeressét fizetjük tényleg és valóságban. Azért mint a város hü fia azt tanácsolhatom csak, hogy tartsunk okos mérsékletet a haladásban s ne tegyük megélhetési viszonyainkat elviselhetetlenné. Mert ha ma belemegyünk ebbe az uj kiadásba, kitudja, hogy holnap vagy egy két év után minő újabb terhet ró reánk a törvény, a haladás, a mi elől el nem zárkózhatunk s akkor igazán odáig jutunk, hogy be áll a nonpossumus kora. De sohasem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy városunk megyei székhely, részben hivatalnok város és ha a megélhetési viszonyokat annyira megnehezítjük, hogy a hivatalnok nem jól találja itt magát, csak bajt hozunk a fejünkre, épp az ellenkező czélt érjük el. Az én indítványom azért az, hogy halasszuk el a közvilágítás gyökeres átalakítását pár évre, és legfeljebb Erzsikével az nap nem lehetett okosan beszélni. Jenő pedig, ki az egész utón nem szólt, hallgatásával felingerelte apjának haragját, ki méltán vágta fejéhez : — Tán szerelmes vagy, te nagy szamár?! —A mire az öreg hahotázott Jenő pedig rémitően elpirult. . . Erzsiké sokszor sirt titokban. Jenő apja pedig a vakáczió alatt sokszor volt abban a stádiumban, hogy odavág fiához valamit, annyit sóhajtozott. Féléjszakán keresztül hentergett álmatlanul ágyában. Előtte mindig a szőke Erzsiké alakja lebegett. Tudta, hogy ez nem tarthat sokáig. Feltette magában, hogy nagyember lesz és minden erejével arra törekszik, hogy mondhatatlan boldoggá tegye azt a szelíd aranyfejü teremtést. És belevetette magát a küzdés áradatába és munkálkodott derekasan. Felment Pestre. Mindenáron nevet és hirt akart szerezni. Sikerült is. Ambicziója, tetteinek minden rugója, Erzsiké iránt érzett szerelme volt. A lét keserves küzdelmeiben, mely szét szórta őket egymástól, nem volt alkalma, hogy hirt vegyen róla, vagy meglátogassa. Sok sürgős munkája megakasztotta őt abban. Husvétra kellett legelső kötet munkájának megjelennie. Minden üres idejét annak szentelte. Éjjel pedig lapjának rovatát vezette, odaadással és buzgalommal. Legelső kötetét Erzsikének ajánlotta. Hányszor simogatta meg azt a lapot, a melyre reá volt írva : „Erzsikének tisztelete jeléül: a szerző“ Évek teltek el azóta, mióta nem látták egymást. Kötetének megjelenése idején tervezte a viszont látást. Hitte, hogy Erzsikét érzelmeiben meggazdagodva fogja viszontláthatni, hitte erősen, hogy hű hozzá. Nagyon ideális gondolkozásu volt. Husvét előtt való éjjel, hajnalig dolgoztak a redakczióban. Kötete, melyet a sajtó a legnagyobb triumphussal és elragadtatással fogadott, ott hevert iró asztalán készen. A lobogó gázláng sárga fényét a hajnali szürkület kísértetiessé varázsolta s ő mosolygó arczczal lapozgatta még a könyvet. A világítás kérdése. A t. szerkesztő urnák e lap múlt számában tett azon ígéretére támaszkodva, hogy az oly messzekiható fontossággal biró közvilágítás kérdését, épp a közérdek szempontjából, minél szélesebb körben megbeszélés alá bocsátani hajlandó, bátorságot vettem magamnak e kérdéshez minden tartózkodás nélkül hozzá szólani. Elismerem mindenek előtt a kiküldött bizottság érdemeit, a melyet ezen kérdés tanulmányozása és minden részletében való megvilágítása körül szerzett. A munkálaton illetve jelentésén meglátszik az, hogy alapos minden tekintetben. Azért csak a javaslat lényegével foglalkozom vagyis azzal a kérdéssel, hogy miként rendezzük be utczáink és köztereink világítását. A javaslat mellőzve a költséges villanyvilágítást, sőt a kizárólagos gázvilágitást is költségesnek tartva, kettős világítást hoz javaslatba. Nevezetesen azt ajánlja, hogy a városnak 16 kim. hosszúságot kitevő utczái 290 gázlámpával és a többi utczák 290 petroleum lámpával világíttassanak meg és pedig akként, hogy a lámpák akkor is felgyujtassanak, a mikor holdvilág mellett is borulat van. A tervezet szerint, az eddigi 9187 kor 50 níiér világítási költség mellett, a jövő világítása 13565 kor. 43 fillér emelkedést mutatna vagyis a 151000 korona adóalapot figyelembe véve a községi pótadó 9°/o-al emelkednek. Ez a tervezet lényege, a mely ellen ismétlem az alaposság, jó akarat és a város haladás iránti érzéket illetőleg semmi kifogást nem lehet tenni. De hát tekintsük az érem másik oldalát, vizsgáljuk azt, hogy megbirunk-e ezzel az újabb teherrel. Mert szeretném én is azt, ha a lakásomban nem petroleum, de villany vagy gáz világítás volna, ha valódi perzsa szőnyegeken járhatnék, csak az a kérdés, hogy van-e rá pénzem? És ez a főkérdés, a mely mellett háttérbe szorul minden más kérdés, úgy az egyeseknél, mint a városoknál, testületeknél. És midőn ezt a kérdést felvetem, más válaszom nem lehet rá, minthogy ezt az újabb költséget nem bírom, nem bírja a város lakossága. Mert hogy állunk ma a pótadók tekintetében ? Városi pótadónk ma az egyenes állam adó 72 százalékára emelkedett. Ez is nagy összeg, de még nem minden, jóformán csak a fele a többi községi adónak. Nevevezetesen a tűzoltó adó legalább 3%-tóli, a városi közmunka adó 6 százalék, az aszfalt adó 15 százalék, a kövezetvám czi- mén szedett összeg 12% és a szeszfogyasztás czimén szedendő összeg legalább is 6%-tóli összegét fogja tenni az állami adónak vagyis összesen körülbelül 114%-tóli pótadót fizetünk közvetlen és közvetlenül. Már most az a kérdés, hogy elbirjuk-e még a világítás czimén fizetendő 9—10%-tóli pótadót is, vagyis képesek vagyunk e 124 százaléktóli pótadót fizetni és ezen kívül még az iskolai és egyházi adót leróni ? Világos mindezekből az, hogy szép dolog az a rohamos haladás, de van egy pont, a hol a zseb megtagadja a szolgálatot és a haladásból visszafejlődés következik be.
