Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-06 / 40. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Szabályrendelet. Szatmár vármegye közgyűlési ügyrendjéről alkotott szabályrendelet módosításáról. 1. §. Az 1900. évi 100. bjkv. sz. határozattal alkotott s az 1900. évi junius hó ll-én 50800 sz. a. kelt bel­ügyminiszteri rendelettel alkotott szábá'yrendelet hatályon kívül helyeztetik. 2. §. Rendes közgyűlés évenkint két­szer tartatik és pedig mindenkor május és október 1-ső felében. 3. §. Az alispáni jelentések a két rendes közgyűlést megelőzőleg a szokásos alakban kinyomat­nak és az összes megyebizottsági tagoknak megkül­detnek. 740—1901. bjkv. Megállapittatott — Szatmár vármegye közönségének Nagy-Károlyban, 1901. évi augusztus hó 9. napján tartott rendes bizottsági köz­gyűlésében. — Alispán helyett Ilosvay Aladár vm. főjegyző. Kiadta Ilosvay Aladár vm. főjegyző. Másolat 101,984—II. sz, m. kir. belügyminiszter — Jóváhagyom. — Budapesten, 1901. évi szeptember hó 20-án. A miniszter helyett: Gulner államtitkár (P. H.) A választások. Mikor e sorokat Írjuk, már megtörténtek a képviselő-választások vármegyénkben s az eredmény egészében áll előttünk, úgy hogy teljes képet alkothatunk magunknak az alkot­mányos küzdelemről, annak irányáról, öntuda­tos eredményéről és véletlen meglepetéseiről. Számszerű adatokban az eredményt igy csoportosíthatjuk: A nyolcz választó-kerület közül eddig csak hatnak van képviselője, mert a nagykárolyiban és csengeriben pótválasztás lesz. Megválasz­tottak szabadelvű-pártit négyet, függetlenségi pártit kettőt. Egyhangú választás csak a füg­getlenségiek voltak. Négy kerületben szabad­elvű állott szabadelvűvel szemben. Csak két kerületben küzdött a függetlenségi párt és a néppárt a kormánypárttal s mind a két kerü­letben eldöntetlen lett a csata, úgy azonban, hogy az egyik helyen a függetlenségi, a másik helyen pedig a néppárt maradt bent a máso­dik választásra. Ha felemlítjük még azt, hogy a volt képviselők közül csak kettő lett ismét megválasztva, Szentiványi Gyula szabadelvű és Luby Géza Kossuth-párti, s az eddig meg­választott hat képviselő közül négy uj ember, be is fejeztük ezt a kis választási statisz­tikát. A mi a választási harcz hevét illeti, el­mondhatjuk azt, hogy a tiszta választások korszakában sokkal erősebb volt a küzdelem, mint a múltban. De hát az nem baj. A leg­erősebb választási csata folyt a csengeriben és nagykárolyiban, úgy hogy eldöntetlen maradt. De a hol szabadelvűek küzdöttek egymással, ott is nagyon erős szíj húzás volt, mint p. o. Krassón és Nagy-Bányán. Ugylátszik a választásokon az a vezérfo­nal húzódott keresztül mini óhaj, hogy lehe­tőleg vármegyebelit válasszanak, s az idegen­ből jött képviselő-jelölteket megbuktassák. Így esett ezen törekvésnek áldozatul Nagy-Bányán Láng Lajos, a magyar parlament egyik kiváló kész lesz makacsságában újra elutazni és a leány nem mehet utána, hogy vissza hivja. Hirtelen jó gondolata támadt. Felugorva a pam- lagról barátja elé lépett: — Várj Dezső egy eszmém van, s neked el kell azt fogadnod, ha nem akarsz két szivet, — már mint a Juliskáét és a tiedet — megsemmisíteni. Kissé különös eszme, de azt hiszem megfogja hozni a kívánt eredményt, de add szavad, hogy megteszed e azt, amire kérlek. — Hagyd el barátom. Egész életünk csalódások lánczolata, és már megszoktam, hogy sorsom úgy vegyem, mint egy megmásithatatlan tényt, ; amit egy felsőbb lény bocsát rám. Sorsom az, hogy folyton csalódjam abban, kibe a legnagyobb bizalmam helye­zem. Talán már nem is olyan nagyon fáj ez a szív, mit a közéletben az érzelmek központjának neveznek. Elemér azonban nem állt el a tervétől és annyi érvet és okot hozott fel annak a bizonyítására, hogy Dezső kapitulálni volt kénytelen. Délután azután dobogó szívvel, de még mindig kétkedő gondolatokkal lépte át Juliskáék lakásának küszöbét. Ott minden a régi volt. A piros szekfük. a nefelejts szemű lobéliák, a büszke rózsák most is mosolyogva tekintettek rá, még a Sajó kutya is fark­csóválva üdvözölte, mint régebben, mikor jogász korá­ban ebben a házban mindennapos vendég volt. Kopogására egy csengő leány hang felelt s ő belépve maga előtt látta a leányt. Dezső, Juliska! hangzott egyszerre, azután pár pillanatig szótlanul nézték egymást. Oh a szerelem oly gazdag érzelem­ben és oly szegény szavakban. Pár pillanatig boldog volt Dezső nagyon, de azután ismét felütötte fejét lel­kében a féltékenység, hátha nem szeret már s a viszontlátás csak azért kedves neki; mert régen nem látta s csak pillanatig tartó, múlandó öröm az a bájos leány arczán. A kétkedés győzött a szerelem felett és meghajtva magát, mosolyogva mondá: — Nagyon óhajtottam látni Juliska kisasszony, és Erdős Elemér is megkért, hogy mentsem ki őt, tagja, a kinek bukását, nagy tehetségét tekint­ve, csak sajnálni tudjuk. Másrészről azonban azon törekvés érvé­nyesülését a választásokban, hogy csak úgy­nevezett benszülöttek legyenek képviselők, a vármegye mai sajátságos viszonyai között csak helyeselni tudjuk. Mert elérkezett az az idő, hogy Szatmár vármegye képviselői pártkü­lönbség nélkül testületileg érvényesítsék befo­lyásukat ott, a hol a vármegye érdekeiről van szó. Végül ha van értelme annak a valóság­ban, hogy a szabadelvű-pártot régi és uj sza­badelvűekre osztják, akkor Széli Kálmán meg­lehet elégedve már az eddigi választásokkal is, mert vármegyénkből leginkább uj emberek, tehát az ő hívei kerültek be pártjába, s a régi képviselő Szentiványi Gyula is nemzeti párti volt annak idején. A választások lefolyásáról, leginkább táv­irati értesítések alapján, a következőket közöl­hetjük. Nagy-Károly. Az egész vármegyében a legérdekesebb és leg- izgatottabb választás volt a nagykárolyi. Mert három párt küzdött egymással, a szabadelvű, a Kossuth-párt és a néppárt. Az elsőnek Domahidy Elemér volt főszolga­bíró, a másodiknak Gyapay Pál fehérmegyei birtokos és a harmadiknak Báthory István helybeli gyógyszerész volt a jelöltje. Előre látható volt, hogy absolut több­sége egyiknek sem lesz s igy a pártok nem a vég­leges győzelemért küzdöttek, hanem csak azért, hogy bent maradjanak a pótválasztásra. Városunk igazi választási napokat élt már napok óta. A pártok óriási erőfeszítéseket tettek. A város külső képén is meglátszott az alkotmányos küzdelem képe, mert majdnem mindenik második házon lobogó lengett, sőt a Báthory és Gyapay pártnak a város szélső utczáin, magas póznákra felerősített nagy lobogói voltak. Érdekes volt az egyes vidéki választók bevonu­lása is. A beláthatatlan kocsisor minden irányból a piacztér felé sietett, a hol a szekér tábor volt elhelyez­ve. Innét a pártok czigány és fúvó zenekarok hangjai mellett a párt tanyára siettek, éltetve jelöltjeiket. A Báthory párt a régi kaszinóban, a Domahidy párt a polgári kaszinóban és a Magyar Király szállo­dában és a Gyapay párt Lendek Pál és Friedl István vendéglőjében ütött tanyát s innét vonultak a válasz­tás színhelyére, a városháza elé, zeneszó mellett és lobogó-erdő között. A néppárton magyar csikósnak öltöztetett legények vezették az egyes szavazni induló községeket, a sorok élén tánczolva. Némelyik község­nek, a nagyobb községeknek, a község nevét viselő zászlója volt a néppárton. Számra nézve a néppárt látszott a legerősebbnek, a vidéki választókat tekintve. Azonban a helybeli választók számát hozzá adva a vidékről beszállított választók számához, mindjárt lehetett sejteni azt, hogy Domahidy rendelkezik a leg­több szavazattal, mert bár a Kossuth-pártnak volt a legtöbb szavazata a városban, de a vidékről a másik két párthoz képest kevés választót tudott behozni. A szavazás a városházán három küldöttség előtt vette kezdetét. Sorshúzás utján a Gyapay, azután a Báthory és végül a Domahidy párt következett a szavazásban. A szavazás nagy izgatottság között folyt és a következő számadatokat mutatta időnként: mivel ma nem teheti tiszteletét, sürgős ügyei elutazni késztetik. Azonban bucsuüdvözletét általam küldi, e levélke által. Így szólt és átadta Juliskának a levelet, szemei azonban fürkészőleg vizsgálták a lányka arczát, hogy minő hatással lesz rája Élemér neve, elutazása és a levele. Juliska édes mosolylyal az ajkán átvette a leve­let és letéve az asztalra, minden zavar és pirulás nél­kül azt felelte, hogy sajnálja Elemért hogy el kellett utaznia s igy nem lehet tanúja a fölött való örömének, hogy Dezsőt újra viszontláthatja oly hosszú idő múltán. Vidám csevegés közt telt el a délután. A mama is látható örömmel fogadta a hazatért Dezsőt, hiszen már régen egymásnak szánta a fiatalokat. Az est kezdte bontogatni sötét fátyolét, mikor Dezső a bucsuzásra gondolt. A délután folyamán meg­győződött, hogy Juliska csakugyan nem változott, Elemér barátja pedig csak az ő kedvéért járt ide oly gyakran és azért fogadták oly szívesen. Ami legjobban meggyőzte, az asztalon levő és még mindig felbontat­lan levélke volt. Azt gondolta ki ugyanis Elemér, barátjának meggyőzésére hogy menjen az el Julis­kához és jelentse az ő elutazását. Ha Juliska szereti Elemért, sajnálkozni fog nagyon és a levertség észre­vehető lesz rajta, mit Dezső tudni fog mire magyaráz­ni. Azután a leány bizonyosan iparkodni fog a levelet felbontani, hogy az eltávozott kedves búcsúszavait szemeivel lássa s talán pár könnyet hullasson a sorok­ra. De a levél most is ott fekszik érintetlenül, pedig elég alkalma lett volna a lánynak, hogy a levelet el­olvassa, Juliska a konyhára is kiment, hogy a vacsora iránt intézkedjék, de a levélre nem gondolt. Mikor azután másnap Elemérrel együtt újra láto­gatást tett, és akkor újra meggyőződött, hogy a plety­kák rossz akaratú rágalmak — akkor már hitt és ma Dezső a legboldogabb vőlegény, aki boldogságát annak a levélkének köszönheti, mely a Juliskáék asztalán felbontatlanul hever. L. II. déli 12 órakor. I-ső küldöttség Gyapay, Báthory, Domahidy, 217 14 — Il-ik küldöttség 67 107 77 111-ik küldöttség 3 91 176 összesen 287 212 253 Ekkor Gyapay volt többségben a nagykárolyi szavazatokkal, mert az első küldöttségnél csak a város szavazott. d. u. 3 és Ví órakor I-ső küldöttség Gyapay Báthory Domahidy 295 51 130 11-ik 92 164 209 III-ik 72 206 350 összesen: 459 421 689. Itt már a vidéki magyar községek szavazata Domahidyt jut­tatták előnybe. d. u. 5 órakor I-ső küldöttség Gyapay, Báthory, Domahidy. 301 84 188 Il-ik 93 266 240 III-ik 72 245 375 összesen : 466, 595, 803. Ekkor már lehetett kombinálni arra nézve, hogy Domahidy nyeri a legtöbb szavazatot. 5 és 3/é órakor I-ső küldöttség Gyapay Báthory Domahidy 372 84 188 Il-ik 95 370 260 III-ik 72 291 384 összesen : 539 745 832 Ekkor már a függetlenségi párton lehangoltság vett erőt, mert látták, hogy a néppártot is alig érik utói. A zárórát először a harmadik küldöttségnél tűz­ték ki 6 óra 35 perczkor és 30—40 percznyi időköz­ben a többi bizottságnál is kitűzték a zárórát. Zárórakor I-ső küldöttség Gyapay Báthory Domahidy 389 97 230 Il-ik 138 370 364 III-ik „ 96 292 417 összesen: 623 759 1011 Ekkor már meglehetett állapítani azt, hogy a Gyapay-párt nem éri utói a néppártot s igy nem ver­gődhet^ pótválasztásra, mert több mint 160 választó­jának kellett volna leszavazni, hogy utói érje a nép­párt eddigi és a záróra alatt netalán beérkező szava­zatait. Záróra alatt igen kevés szavazó jelentkezett, mert a három pártra összesen csak 86-an szavaztak le, a mi szintén mutatja a pártok erős küzdelmét. Ilosvay Aladár választási-elnök 8|i-ed 10 órakor hirdette ki az eredményt. A választás meghiúsult mert Domahidy Elemérre 1058, Gyapay Pálra 653 és Báthory Istvánra 766 szavazat esett s igy absulut többség nem volt. Tehát p ó t vá­lás z t á s lesz a szabadelvű Domahidy és a néppárti Báthory között. Az eredmény kihirdetése nagy lelkesedést keltett a Domahidy-pártnál, a mely bizik abba, hogy a pót­választáson övé lesz a győzelem. Két sajnos esemény is történt a választás alatt. Az egyik a következő volt. Délelőtt Domahidy Sándor, a jelölt nagybátyja és Maróthy Sándor, a füg­getlenségi párt tanyája, a Friedl vendéglő felé sétáltak a járdán. Hir szerint Maróthy Sándor kalapot akart venni. Ekkor a függetlenségi polgárok, akik azt hitték, hogy szavazatokat akarnak vásárolni, megtámadták őket botokkal és zászlórudakkal. Maróthy Sándort le­verték a földre, a ki több sérülést szenvedett a fején, valamint Domahidy Sándor is. Maróthyt alig tudta megmenteni a közelben álló rendőrkapitány a nép dühé­től, Domahidy Sándort pedig az épp ott elhaladó Papp Béláné úrnő vezette be az egyik üzletbe. Ez olyan bru­tális eljárás volt, a mire nem emlékezünk városunkban. A másik sajnálatos eset estefelé történt a város­háza előtt. Itt a függetlenségi párttal szemben felállí­tott huszárság közé valaki követ dobott s megütötte a kapitány lova fejét s egy ember, a ki nem is sza­vazó, bosszúból megütött egy huszárőrmestert, a ki­nek a keze alatt szolgált mint közember. Erre a ka­pitány atakot fuvatott és szétverte a tömeget, nagyobb sérülések azonban nem történtek, mert szerencsére be­tört a kaszárnya kapuja a tömeg nyomása alatt s igy sokan oda menekülhettek. Mint érdekes adatot felemlítjük azt, hogy Gyapayra a városból körülbelül 400-an, a néppártra 100-an és Domahidyra 240-en szavazlak le. A vidék­ről a függetlenségi-pártnak nem volt több 240—250 emberénél. A néppártot pedig mindenki erősebbnek hitte, mert még a 800 szavazatot sem érte el. Érdekes adat az is, hogy Nagy-Károly városból nem szavazott több az 1064 választóból mint 750. Most a választási harcz lefolyása után el kell ismernünk azt, hogy a függetlenségi párt igen lelkes tevékenységet fejtett ki s hogy nem került pótválasz­tásra, azt csak az idő rövidségének tudhatja be. Mind a két ellenfél elismeri azt, hogy a függetlenségi párt csak elvi harczot vívott s igy remélhető, hogy ha a választási harcz hevében elő állani szokott súrlódások és keserűség utóize eloszlik, a pótválasztásnál is elvi alapon fogja szavazatát érvényesiteni. Fehér-Gyarmat. Fehér-Gyarmaton Luby Géza Kossuth-pártit, a volt képviselőt választották meg nagy lelkesedéssel egy­hangúlag. Ez mindig függetlenségi kerület volt. Máté-SzaMn. Itt is egyhangú választás volt. Jékey Zsigmond Kossuth-pártit választották meg nagy lelkesedéssel. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom