Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-06 / 40. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Szabályrendelet. Szatmár vármegye közgyűlési ügyrendjéről alkotott szabályrendelet módosításáról. 1. §. Az 1900. évi 100. bjkv. sz. határozattal alkotott s az 1900. évi junius hó ll-én 50800 sz. a. kelt belügyminiszteri rendelettel alkotott szábá'yrendelet hatályon kívül helyeztetik. 2. §. Rendes közgyűlés évenkint kétszer tartatik és pedig mindenkor május és október 1-ső felében. 3. §. Az alispáni jelentések a két rendes közgyűlést megelőzőleg a szokásos alakban kinyomatnak és az összes megyebizottsági tagoknak megküldetnek. 740—1901. bjkv. Megállapittatott — Szatmár vármegye közönségének Nagy-Károlyban, 1901. évi augusztus hó 9. napján tartott rendes bizottsági közgyűlésében. — Alispán helyett Ilosvay Aladár vm. főjegyző. Kiadta Ilosvay Aladár vm. főjegyző. Másolat 101,984—II. sz, m. kir. belügyminiszter — Jóváhagyom. — Budapesten, 1901. évi szeptember hó 20-án. A miniszter helyett: Gulner államtitkár (P. H.) A választások. Mikor e sorokat Írjuk, már megtörténtek a képviselő-választások vármegyénkben s az eredmény egészében áll előttünk, úgy hogy teljes képet alkothatunk magunknak az alkotmányos küzdelemről, annak irányáról, öntudatos eredményéről és véletlen meglepetéseiről. Számszerű adatokban az eredményt igy csoportosíthatjuk: A nyolcz választó-kerület közül eddig csak hatnak van képviselője, mert a nagykárolyiban és csengeriben pótválasztás lesz. Megválasztottak szabadelvű-pártit négyet, függetlenségi pártit kettőt. Egyhangú választás csak a függetlenségiek voltak. Négy kerületben szabadelvű állott szabadelvűvel szemben. Csak két kerületben küzdött a függetlenségi párt és a néppárt a kormánypárttal s mind a két kerületben eldöntetlen lett a csata, úgy azonban, hogy az egyik helyen a függetlenségi, a másik helyen pedig a néppárt maradt bent a második választásra. Ha felemlítjük még azt, hogy a volt képviselők közül csak kettő lett ismét megválasztva, Szentiványi Gyula szabadelvű és Luby Géza Kossuth-párti, s az eddig megválasztott hat képviselő közül négy uj ember, be is fejeztük ezt a kis választási statisztikát. A mi a választási harcz hevét illeti, elmondhatjuk azt, hogy a tiszta választások korszakában sokkal erősebb volt a küzdelem, mint a múltban. De hát az nem baj. A legerősebb választási csata folyt a csengeriben és nagykárolyiban, úgy hogy eldöntetlen maradt. De a hol szabadelvűek küzdöttek egymással, ott is nagyon erős szíj húzás volt, mint p. o. Krassón és Nagy-Bányán. Ugylátszik a választásokon az a vezérfonal húzódott keresztül mini óhaj, hogy lehetőleg vármegyebelit válasszanak, s az idegenből jött képviselő-jelölteket megbuktassák. Így esett ezen törekvésnek áldozatul Nagy-Bányán Láng Lajos, a magyar parlament egyik kiváló kész lesz makacsságában újra elutazni és a leány nem mehet utána, hogy vissza hivja. Hirtelen jó gondolata támadt. Felugorva a pam- lagról barátja elé lépett: — Várj Dezső egy eszmém van, s neked el kell azt fogadnod, ha nem akarsz két szivet, — már mint a Juliskáét és a tiedet — megsemmisíteni. Kissé különös eszme, de azt hiszem megfogja hozni a kívánt eredményt, de add szavad, hogy megteszed e azt, amire kérlek. — Hagyd el barátom. Egész életünk csalódások lánczolata, és már megszoktam, hogy sorsom úgy vegyem, mint egy megmásithatatlan tényt, ; amit egy felsőbb lény bocsát rám. Sorsom az, hogy folyton csalódjam abban, kibe a legnagyobb bizalmam helyezem. Talán már nem is olyan nagyon fáj ez a szív, mit a közéletben az érzelmek központjának neveznek. Elemér azonban nem állt el a tervétől és annyi érvet és okot hozott fel annak a bizonyítására, hogy Dezső kapitulálni volt kénytelen. Délután azután dobogó szívvel, de még mindig kétkedő gondolatokkal lépte át Juliskáék lakásának küszöbét. Ott minden a régi volt. A piros szekfük. a nefelejts szemű lobéliák, a büszke rózsák most is mosolyogva tekintettek rá, még a Sajó kutya is farkcsóválva üdvözölte, mint régebben, mikor jogász korában ebben a házban mindennapos vendég volt. Kopogására egy csengő leány hang felelt s ő belépve maga előtt látta a leányt. Dezső, Juliska! hangzott egyszerre, azután pár pillanatig szótlanul nézték egymást. Oh a szerelem oly gazdag érzelemben és oly szegény szavakban. Pár pillanatig boldog volt Dezső nagyon, de azután ismét felütötte fejét lelkében a féltékenység, hátha nem szeret már s a viszontlátás csak azért kedves neki; mert régen nem látta s csak pillanatig tartó, múlandó öröm az a bájos leány arczán. A kétkedés győzött a szerelem felett és meghajtva magát, mosolyogva mondá: — Nagyon óhajtottam látni Juliska kisasszony, és Erdős Elemér is megkért, hogy mentsem ki őt, tagja, a kinek bukását, nagy tehetségét tekintve, csak sajnálni tudjuk. Másrészről azonban azon törekvés érvényesülését a választásokban, hogy csak úgynevezett benszülöttek legyenek képviselők, a vármegye mai sajátságos viszonyai között csak helyeselni tudjuk. Mert elérkezett az az idő, hogy Szatmár vármegye képviselői pártkülönbség nélkül testületileg érvényesítsék befolyásukat ott, a hol a vármegye érdekeiről van szó. Végül ha van értelme annak a valóságban, hogy a szabadelvű-pártot régi és uj szabadelvűekre osztják, akkor Széli Kálmán meglehet elégedve már az eddigi választásokkal is, mert vármegyénkből leginkább uj emberek, tehát az ő hívei kerültek be pártjába, s a régi képviselő Szentiványi Gyula is nemzeti párti volt annak idején. A választások lefolyásáról, leginkább távirati értesítések alapján, a következőket közölhetjük. Nagy-Károly. Az egész vármegyében a legérdekesebb és leg- izgatottabb választás volt a nagykárolyi. Mert három párt küzdött egymással, a szabadelvű, a Kossuth-párt és a néppárt. Az elsőnek Domahidy Elemér volt főszolgabíró, a másodiknak Gyapay Pál fehérmegyei birtokos és a harmadiknak Báthory István helybeli gyógyszerész volt a jelöltje. Előre látható volt, hogy absolut többsége egyiknek sem lesz s igy a pártok nem a végleges győzelemért küzdöttek, hanem csak azért, hogy bent maradjanak a pótválasztásra. Városunk igazi választási napokat élt már napok óta. A pártok óriási erőfeszítéseket tettek. A város külső képén is meglátszott az alkotmányos küzdelem képe, mert majdnem mindenik második házon lobogó lengett, sőt a Báthory és Gyapay pártnak a város szélső utczáin, magas póznákra felerősített nagy lobogói voltak. Érdekes volt az egyes vidéki választók bevonulása is. A beláthatatlan kocsisor minden irányból a piacztér felé sietett, a hol a szekér tábor volt elhelyezve. Innét a pártok czigány és fúvó zenekarok hangjai mellett a párt tanyára siettek, éltetve jelöltjeiket. A Báthory párt a régi kaszinóban, a Domahidy párt a polgári kaszinóban és a Magyar Király szállodában és a Gyapay párt Lendek Pál és Friedl István vendéglőjében ütött tanyát s innét vonultak a választás színhelyére, a városháza elé, zeneszó mellett és lobogó-erdő között. A néppárton magyar csikósnak öltöztetett legények vezették az egyes szavazni induló községeket, a sorok élén tánczolva. Némelyik községnek, a nagyobb községeknek, a község nevét viselő zászlója volt a néppárton. Számra nézve a néppárt látszott a legerősebbnek, a vidéki választókat tekintve. Azonban a helybeli választók számát hozzá adva a vidékről beszállított választók számához, mindjárt lehetett sejteni azt, hogy Domahidy rendelkezik a legtöbb szavazattal, mert bár a Kossuth-pártnak volt a legtöbb szavazata a városban, de a vidékről a másik két párthoz képest kevés választót tudott behozni. A szavazás a városházán három küldöttség előtt vette kezdetét. Sorshúzás utján a Gyapay, azután a Báthory és végül a Domahidy párt következett a szavazásban. A szavazás nagy izgatottság között folyt és a következő számadatokat mutatta időnként: mivel ma nem teheti tiszteletét, sürgős ügyei elutazni késztetik. Azonban bucsuüdvözletét általam küldi, e levélke által. Így szólt és átadta Juliskának a levelet, szemei azonban fürkészőleg vizsgálták a lányka arczát, hogy minő hatással lesz rája Élemér neve, elutazása és a levele. Juliska édes mosolylyal az ajkán átvette a levelet és letéve az asztalra, minden zavar és pirulás nélkül azt felelte, hogy sajnálja Elemért hogy el kellett utaznia s igy nem lehet tanúja a fölött való örömének, hogy Dezsőt újra viszontláthatja oly hosszú idő múltán. Vidám csevegés közt telt el a délután. A mama is látható örömmel fogadta a hazatért Dezsőt, hiszen már régen egymásnak szánta a fiatalokat. Az est kezdte bontogatni sötét fátyolét, mikor Dezső a bucsuzásra gondolt. A délután folyamán meggyőződött, hogy Juliska csakugyan nem változott, Elemér barátja pedig csak az ő kedvéért járt ide oly gyakran és azért fogadták oly szívesen. Ami legjobban meggyőzte, az asztalon levő és még mindig felbontatlan levélke volt. Azt gondolta ki ugyanis Elemér, barátjának meggyőzésére hogy menjen az el Juliskához és jelentse az ő elutazását. Ha Juliska szereti Elemért, sajnálkozni fog nagyon és a levertség észrevehető lesz rajta, mit Dezső tudni fog mire magyarázni. Azután a leány bizonyosan iparkodni fog a levelet felbontani, hogy az eltávozott kedves búcsúszavait szemeivel lássa s talán pár könnyet hullasson a sorokra. De a levél most is ott fekszik érintetlenül, pedig elég alkalma lett volna a lánynak, hogy a levelet elolvassa, Juliska a konyhára is kiment, hogy a vacsora iránt intézkedjék, de a levélre nem gondolt. Mikor azután másnap Elemérrel együtt újra látogatást tett, és akkor újra meggyőződött, hogy a pletykák rossz akaratú rágalmak — akkor már hitt és ma Dezső a legboldogabb vőlegény, aki boldogságát annak a levélkének köszönheti, mely a Juliskáék asztalán felbontatlanul hever. L. II. déli 12 órakor. I-ső küldöttség Gyapay, Báthory, Domahidy, 217 14 — Il-ik küldöttség 67 107 77 111-ik küldöttség 3 91 176 összesen 287 212 253 Ekkor Gyapay volt többségben a nagykárolyi szavazatokkal, mert az első küldöttségnél csak a város szavazott. d. u. 3 és Ví órakor I-ső küldöttség Gyapay Báthory Domahidy 295 51 130 11-ik 92 164 209 III-ik 72 206 350 összesen: 459 421 689. Itt már a vidéki magyar községek szavazata Domahidyt juttatták előnybe. d. u. 5 órakor I-ső küldöttség Gyapay, Báthory, Domahidy. 301 84 188 Il-ik 93 266 240 III-ik 72 245 375 összesen : 466, 595, 803. Ekkor már lehetett kombinálni arra nézve, hogy Domahidy nyeri a legtöbb szavazatot. 5 és 3/é órakor I-ső küldöttség Gyapay Báthory Domahidy 372 84 188 Il-ik 95 370 260 III-ik 72 291 384 összesen : 539 745 832 Ekkor már a függetlenségi párton lehangoltság vett erőt, mert látták, hogy a néppártot is alig érik utói. A zárórát először a harmadik küldöttségnél tűzték ki 6 óra 35 perczkor és 30—40 percznyi időközben a többi bizottságnál is kitűzték a zárórát. Zárórakor I-ső küldöttség Gyapay Báthory Domahidy 389 97 230 Il-ik 138 370 364 III-ik „ 96 292 417 összesen: 623 759 1011 Ekkor már meglehetett állapítani azt, hogy a Gyapay-párt nem éri utói a néppártot s igy nem vergődhet^ pótválasztásra, mert több mint 160 választójának kellett volna leszavazni, hogy utói érje a néppárt eddigi és a záróra alatt netalán beérkező szavazatait. Záróra alatt igen kevés szavazó jelentkezett, mert a három pártra összesen csak 86-an szavaztak le, a mi szintén mutatja a pártok erős küzdelmét. Ilosvay Aladár választási-elnök 8|i-ed 10 órakor hirdette ki az eredményt. A választás meghiúsult mert Domahidy Elemérre 1058, Gyapay Pálra 653 és Báthory Istvánra 766 szavazat esett s igy absulut többség nem volt. Tehát p ó t válás z t á s lesz a szabadelvű Domahidy és a néppárti Báthory között. Az eredmény kihirdetése nagy lelkesedést keltett a Domahidy-pártnál, a mely bizik abba, hogy a pótválasztáson övé lesz a győzelem. Két sajnos esemény is történt a választás alatt. Az egyik a következő volt. Délelőtt Domahidy Sándor, a jelölt nagybátyja és Maróthy Sándor, a függetlenségi párt tanyája, a Friedl vendéglő felé sétáltak a járdán. Hir szerint Maróthy Sándor kalapot akart venni. Ekkor a függetlenségi polgárok, akik azt hitték, hogy szavazatokat akarnak vásárolni, megtámadták őket botokkal és zászlórudakkal. Maróthy Sándort leverték a földre, a ki több sérülést szenvedett a fején, valamint Domahidy Sándor is. Maróthyt alig tudta megmenteni a közelben álló rendőrkapitány a nép dühétől, Domahidy Sándort pedig az épp ott elhaladó Papp Béláné úrnő vezette be az egyik üzletbe. Ez olyan brutális eljárás volt, a mire nem emlékezünk városunkban. A másik sajnálatos eset estefelé történt a városháza előtt. Itt a függetlenségi párttal szemben felállított huszárság közé valaki követ dobott s megütötte a kapitány lova fejét s egy ember, a ki nem is szavazó, bosszúból megütött egy huszárőrmestert, a kinek a keze alatt szolgált mint közember. Erre a kapitány atakot fuvatott és szétverte a tömeget, nagyobb sérülések azonban nem történtek, mert szerencsére betört a kaszárnya kapuja a tömeg nyomása alatt s igy sokan oda menekülhettek. Mint érdekes adatot felemlítjük azt, hogy Gyapayra a városból körülbelül 400-an, a néppártra 100-an és Domahidyra 240-en szavazlak le. A vidékről a függetlenségi-pártnak nem volt több 240—250 emberénél. A néppártot pedig mindenki erősebbnek hitte, mert még a 800 szavazatot sem érte el. Érdekes adat az is, hogy Nagy-Károly városból nem szavazott több az 1064 választóból mint 750. Most a választási harcz lefolyása után el kell ismernünk azt, hogy a függetlenségi párt igen lelkes tevékenységet fejtett ki s hogy nem került pótválasztásra, azt csak az idő rövidségének tudhatja be. Mind a két ellenfél elismeri azt, hogy a függetlenségi párt csak elvi harczot vívott s igy remélhető, hogy ha a választási harcz hevében elő állani szokott súrlódások és keserűség utóize eloszlik, a pótválasztásnál is elvi alapon fogja szavazatát érvényesiteni. Fehér-Gyarmat. Fehér-Gyarmaton Luby Géza Kossuth-pártit, a volt képviselőt választották meg nagy lelkesedéssel egyhangúlag. Ez mindig függetlenségi kerület volt. Máté-SzaMn. Itt is egyhangú választás volt. Jékey Zsigmond Kossuth-pártit választották meg nagy lelkesedéssel. A
