Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-22 / 38. szám
Nagy »Károly, 1901. szeptember 22 33- szám. 7J n'í XXVII. évfolyam. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI Közlöny 1 A T.TUfTT TTTirPTT. A "D 901K 23 C i . ■&. / V es VEGYESTARTALMU HETILAP. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ^ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hová a ■ lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagy-Kárélyban, Jókay-utcza 2. sz. HÍV ATAL OS R É SZ. 2716—1901. sz. Szatmár vámegye főispánja. Pályzati hirdetmény. Szatmár vármegye törvényhatósága október 10-én tartandó ősszi rendes közgyűlésében választás utján tölti be a nagykárolyi főszolgabírói állást s ugyanezen alkalommal töltetnek be az esetleges élőléptetés folytán megüresedő többi állások is. Évi javadalmazás: 2700 korona fizetés, 500 korona lakpénz, 1000 korona utiátalány, 500 korona iroda általány, 1500 korona irodabér. Minősítés tekintetében az 1883. 1-ső t.-ez. 1. s 3. §-ai irányadók. Pályázati kérvényeket október 2-áig átveszek. Nagy-Károly, 1901. szeptember 19. Gróf Hugonnai Béla, — főispán. 25844—1901. sz. Szatmár vármegye alispánjától. Hirdetmény. A közönség tájékoztatása és tudomásvétel végett az 1899. XV. t.-cz. 163. §-a értelmében kérhető okmányok és képviselőválasztók névjegyzékei másolatának kiadásáról szóló szabályzatot közhirré teszem. Nagy-Károly, 1901. szeptember 15. Alispán helyett : Ilosvay Aladár vm. főjegyző. 25844—1901. sz. Szatmár vármegye alispánjától. Szabályzat. Az 1899. évi XV. t.-cz. 163. §-ában érintett képviselő választási okmányok és választási névjegyzékek másolatainak kiadásáról. 1. §. A képviselő választásokról szóló általános választási jegyzőkönyv, a szavazatszedő küldöttségek jegyzőkönyvei, a szavazási rovatos ivek, nem különben a választók névjegyzékének, — utóbbiaknak a választásokat megelőzőleg is — a törvényhatóságnál őrzött példányairól teljes vagy részleges másolatok alábbi dijjak befizetése mellett bárki kérelmére adatnak ki. 2. §. A fentebb elősorolt jegyzőkönyvek és szavazati rovatos ivek után fizetendő 1 korona irásdij ivenként, a választók névjegyzékének másolatáért minden 1000 név után 5 korona, a hitelesítés illetve összeegyeztetésért pedig a ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér, tmHirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttór“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. ___________ bélyegen f elül 4 korona. 3. §. A kívánt másolatok kiadása iránti kérvények az alispánhoz adandók be —7 a kért másolatok a kérvények sorrendjében a törvényben előirt 8 napon belül adatnak ki elösmervény mellett. 4. §. A másolási valamint a hitelesítési dijjak az átvétel alkalmával fizetendők. 5. §. A hitelesítést vármegyei kiadó teljesiti kit a hitelesítési dijjak is illetnek. 6. §. A mennyiben másolatok magánhasználatra kéretnek s hivatalos kiadvány gyanánt nem használtatnak fel, a bélyeggel való ellátás és hitelesítés nem szükséges. Nagy-Károly, 1901. szeptember 15. Alispán helyett Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. 899—901. E. B. szám. Hirdetmény. Az erdőőri alap számadásának kezelése és ellátása ügyében 200 korona kiutalása iránt 282—901. E. B. szám alatt kelt határozatot oly felhívással teszem közhirré hogy ezen határozat ellen a kihirdetéstől számított 15 nap alatt lehet felebbezni. Kelt Nagykárolyban Szatmárvármegye közigazgatási erdészeti bizottságának 1901. szeptember 11-én tartott ülésen kívüli intézkedése alapján. Nagy László, elnök, 282—901. E. B. Az erdőőri alap számadásának kezelése és ellátása ügyében. Határozat: Tekintettel arra, hogy az erdőőri volt erdőtiszti erdőfelujitási alapok nyijvántartása, kezelést és számadása körüli teendők ellátása az 1879 évi 31 t. ez. végrehajtása tárgyában kiadott utasítás értelmében hivatalos teendőt képez ugyan, azonban figyelemmel arra, hogy Ilosvay László számvevő azon teendőkért jutalmazta- tását kéri, s annak elbírálása a vm. alispán hatásköréhez tartozik, — ennélfogva az erdő bizottság kettőszáz koronát az erdőőri alapból azon czélból engedélyez, illetve vm. alispán rendelkezésére bocsát, hogy abból a nevezett alapok számviteli teendőinek ellátásáért a jutalmak és illetve segélyeket saját hatáskörében megállapíthassa. Miről a határozat kiadatik: Vm. alispánnak. Állami erdőhivatalnak 47—1901. számhoz N.-Károly. — Kir. erdőfelügyelőségnek 84—901. szhoz Debreczen. Kelt Nagykárolyban Szatmárvármegye közig : érd. biz. 1901. aug. 28 napján tartott ülésében. Ne- mestóthy, h. elnök. Szatmárvármegye közönségének Nagykárolyban 1091. évi május hó 14 napján és folytatva tartott rendes bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata 339—1901. Bjkv. A nagyméltóságu m. kir. belügy- rnifú^zter urnák f. évi április 10-én 31295 sz. alatt a vármegyei nyugdíj szabályrendelet 9. §-ának az 1896. évi XXVI. t.-cz. 45. §-a értelmében leendő módosítása tárgyában kelt rendelete. — A nméltóságu m kir. belügyminiszter urnák f. é. ápril. 19-én 3l295.sz.a. kelt rendelete alapján Szatmárvármegye tiszti — segéd. — kezelő és szolga személyzete valamint azok özvegyei és árvái nyugdíj intézete alapszabályainak 9 §-a mely másod fokú hatóságul a vármegyei közigazgatási bizottságot s III. fokú hatóságul a nagy mélt: m. kir. belügyminiszter urat jelölte meg, az 1896. évi XXVI- törvényezikk 45. § a rendelkezéséhez képest s az állandó választmány véleményével egye- zőleg akként módosittatik miszerint: „A nyugdíj választmány határozatai ellen beadott felfolyamodványok felett másod fokulag a törvényhatósági bizottság, harmad fokulag pedig a m. kir. közigazgatási bíróság határoz“. Miről a vármegyei alispán a miniszteri leirat kiadása mellett oly felhívással értesittetik, miszerint jelen határozatot szabályszerű módon hirdesse ki s a felebbezési határ idő lejárta után a megfelelően módosított szabályrendelet 3 példányát jóváhagyás végett a nagymélt. m. kir. belügyminiszter úrhoz terjessze fel. Kelt mint fent: Nagy László vm. alispán. Kiadta G ő n y e i vmegyei tb. főjegyző. A német veszedelem. Mialatt az egyre nagyobb hullámokat verő választási mozgalmak mindjobban terelik magukra a közfigyelmet s elvonják az érdeklődést a világ többi dolgaitól, azalatt rohamosan növekedik az ország határán túl egy nagy veszedelem, mely esetleg évtizedek óta nem tapasztalt gazdasági válsággal fenyegeti Magyarországot. Németországból jő a magyarok veszedelme, mely az agrár vámtarifa alakjában készül lecsapni a magyar határokra. Németország agráriusai abban látják hazájuk gazdasági boldogulásának egyedüli és biztos módját, hogy azt tőlük telhetőleg elzárják a külföld gazdasági produktumai elöl. Azt mondják, hogy a német mezőgazdaság eleget termel arra az esetre, hogy a német fogyasztás T A R C Z A. Madonna. Recseg a szálfa, — izzik a szőnyeg Zug a kiáltás, a lárma, a vad A halmon — a Schérif sátora lángban — Haj! — szerte sikoltoz az asszonyi had És áll a Nagyur is, — hangjaszegetten És nincs ki bemenjen és nincs ki segítsen — Ott szúnyad a Schérif kis fia benn. Az anyja áléit már rabasszony ölében Sok gyáva cselédnép szepegve búvik De ott, — a csoportból egy fekete asszony Kiválik, — s rohan az égő kapuig Már ott van! Megmenti, kihozza a dajka Ég óvja, —- legyen az Allah keze rajta — Ott szúnyad a Schérif kis fia benn. Recseg a szálfa, izzik a szőnyeg Némul a jaj, szó ajkhoz tapad Nézzétek, ott vap, keblin a gyermek Sistergő, üszkös gerinezfa alatt Keblin a gyermek, — rongyba takarva Az ő kis férge, szolgaporonty tya És szúnyad a Schérif kis fia benn. Ott van! Feléje szitok, üvöltés Felemelt öklök erdeje száll Köntös szélén tűz kígyó surran Nincs ut előtte, mögötte halál Lángoktól övezten, fiára hajolva Glórjája vérszin, — a földi Madonna És szunyád a Schérif kis fia benn. Margit. Levél suttogás. Szeptemberi alkonyat méla csendjében egy régi könyv akad kezembe. Élsárgult lapjai közt van néhány platán levél, nekem féltve őrzött kincseim. Egy kis utczában, egy kicsiny házban arasznyi udvaron állt a két vén fa. Abban a kis utczában laktam én soká, soká. És egy napon elkellett költöznöm a kis utczából, mert úgy jött a város urainak a gondolata, hogy nagy széles utczát, utat csinálnak a helyére. És eltűnt a kis utcza a piczi földszintes házakkal, lebontották mind, a platánokat kivágták, eltüzelték. Akkoriban magam sem tudtam, miért fáj nekem úgy a bucsuzás a kis utczától. Nagyon szomorú volt a költözködés napja. Úgy elszorult a szivem. Künn az udvaron sokáig álltam a vén platánok alatt s búcsúzóul letéptem busán bólingató ágairól néhány levelet. A mikor pedig utoljára léptem ki a kapun, előttem húzódott el a kis utcza, de már nem a régi többé. Mindenki hurczolkodott, az éves csöndet fölverte idegen munkások durva kiabálása. Olyan bus látvány volt ez, mintha a sok ismerős jó ember, a kinek el kell innen menni, mind hontalanná, otthontalanná lenne. És végig mentem utoljára a kis utczán. A sarkon megálltam vissza néztem, úgy éreztem, hogy ott hagyok valamit a roskadozó kis házban, a halálra ítélt platánok alatt, ott hagyok, ott hagytam valamit, a mi az enyém volt, de nem lesz az többé soha. Nem tudtam akkor mi az, most érzem, érzem, elmondja egy néhány elszáradt megőrzött platánlevél. Mért hogy mindig olyan sokat tudnak nekem beszélni ezek a levelek, olyan szomorú dolgokat. Miközben rájuk tapad a szemem, azt képzelem ők is éreznek. Mintha kérdenék ! Miért társalogsz most velünk, száraz, csupasz levelekkel, miért mesélünk most mi neked, hiszen valaha a csillagok, a hold, suttogó lombok mondtak neked mesét, édeset, ábrándosat, mámorba ringatót ? Miért, hogy ma nem tudsz velük beszélni, némán hidegen tekintenek le rád magányos éjszakákon. Nem keressz már nyíló virágot, talán nem is találsz. De rólunk hervadt levelekről jut eszedbe a virágnyilás kora. Hol vannak nyíló virágaid ? Hogy a levelek suttognak, mesélnek, erre, arra vezetnek emlékeim temetőjében. A lelkem visszaszál a kis ulczába, szeretnék vissza menni, hogy megkeresem azt, a mit ott hagytam, de a kis utcza eltűnt, nem lehet ott már semmit se keresni. Pedig most úgy hiányzik az, a mit ott hagytam. És tovább mesélnek a levelek csendesen. Egyre jobban, egyre világosabban értem miről szólnak. A Torda Péter történetét mesélik. A Torda Péter orvosnövendék volt, ott lakott a kis utczában, a mig csak tanulnia kellett. Az egyetemen jó barátok voltunk, bizalmasak, elválhatatlanok — legalább, akkor úgy hittük mind a ketten. És ime hogy elváltunk, hogy elszakadtunk. . . A Torda Péternek volt egy drága kincse, egy piczi bájos szőke kis leány. El-el járt hozzá, nem ritkán, minden héten hatszor, hetedszer nem jöhetett, mert vasárnap már korán reggel várta a Péter, még olykor én is, aztán mentünk ki a szabadba. A Péter nagyon boldog volt, nagyon szerették, sokszor ült ő ott a platánok alatt csendesen velem együtt és szállt a vágyunk gondolatunk ábrándunk messzi messzi előre. íme az én gondolataim most visszaszállnak. Torda Péter boldogságát egyik napon megzavarta valami. A falujából az öreg édes apja irt egy levelet, hogy tudja az egész dolgot és nem helyesli, épen nem. Attól fél, hogy a Péter majd bolondot csinál pedig az nem szabad. Körorvos volt a Péter apja. Öreg ember. Azt mondta néki, hogy ha majd meg lesz a diploma, akkor ő gondoskodik a kinevezésről, foglalja el az ő helyét az orvosi állásban tüstént, öreg napjaira pihenni akar. Ráér még az ő fia asszonynyal bíbelődni. Hiába volt minden. Péter nem tehetett más-
