Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-01 / 35. szám
SZATMARMEGYEÍ KÖZLÖNY Évek óta hasztalanul sürgetik a jobbak, a képesített iparosok az ipartörvény revízióját. Hasztalanul, mert az ipartörvény a nagyipar számára készült, annak pedig speczialiter a törvény ellen nem lehet panasza. Társadalmi utón kell tehát a harczot felvenni a kontárok ellen ! Álljanak össze a képesített iparosok és társadalmi utón védjék meg jogos exisztencziális érdekeiket, miután a törvény nem tudja megvédeni őket. Harczot kell indítani ellenük, eszköz és mód a harcz- viselésre kínálkozik elég. ligy iparos. Szinészet. Deák Péter színtársulata a héten befejezte nálunk egy hóra terjedő szezonját. Elismerjük, hogy nagyobb pártfogást érdemelt volna meg, mert mindent elkövetett arra nézve, hogy a műsorra változatos legyen, bár nagyon is sok volt az operettből és kevés a vígjátékból, drámából. De hát ennek oka abban is keresendő, hogy közönségünknek tetszik ez s a társulat is jobban megállja helyét az énekes darabokban. De amit nyújtott, elkeli ismerni, hogy összevágó és jó volt. Egész bra vurra vitte, a nap nap utáni operette előadásokat, a mi arra mutat, hogy ebben nagy műsora van, sok darab van betanulva. Ha a társulat női tagjai olyan jók lettek volna mint a férfi tagok, a társulat nagyobb vonzerőt gyakorolt volna. De hát a pártolás lanyha- sága, talán az általános anyagi rossz viszonyokban is leli magyarázatát, silyen körülmények között a pártolás tekintetében nem is állott egészen hátul városunk, az idei rossz szezonok között. Sőt azt is merjük állítani, hogy ha eltekintünk a nagy úti költségtől, a mibe került az ut Esztergomtól Nagykárolyig, a szezon deficzit nélkül záródott. Jövőre különben azt a tanácsot adjuk az igazgatónak, hogy a helyárak tekintetében alkalmazkodjék a helyi viszonyokhoz s ne emelje fel azokat, mint a körszékekkel tett, mert a közönség részéről, a mely conservativ, ez ellenszenvvel találkozik. Ilyen kis dolgok pedig képesek az egész szezonra kihatni. Általánosságban meg voltunk Deák társulatával elégedve s bizonyára meg lesz Nagy-Kikinda is, a társulat uj állomás helye. A múlt heti műsorról a következőkben emlékezünk meg. Szombaton aug. 24-én S a n - t o y t ismételték meg, Deák Péter, az igazgató jutalom játékául, közepes közönség előtt. De azért a jeles komikus jutalmazott- nak szépen kijutott az erkölcsi elismerésből. Vasárnap 25-én adták S u 1 a m i t h ot Jeruzsálem leányát. E szép zenéjü keleti opera mindég teltházat tud teremteni. Pálfi Nina ez alkalommal is bebizonyította szép drámai játéka s nagy terjedelmű hangjával, hogy a vidéki szinészet kiváló primadonnája. Sulamith szerepében énekszámait többször ismóteltette meg a közönség és sok tapsot virágot kapott. Ladiszlay Absolon szerepében remek hangja, Szalóki Absolon szolgája ügyes játékával tűnt ki. Krasznay, Kováts, Péchy a három kérő, B. Koppán Margit, Deákné és a többi szereplők mind ügyesen játsztak. Kohl Nidert gyönyörűen énekelte Békefi. Hétfőn 26-án adták Fernand házasodik G. Feydeau 3 felvonásos bohózatát, Markovics Margit jutalomjátékául: Markovics Luciette Gautiez orfeumi diva ügyesen adta a feslett életű könnyű vérü szép teremtést, s több csokor, virágesőben részesült. Fernand szerepét Krasznay játszta s e nehéz szerepben ügyesen alakított, meg van benne minden arra, hogy idővel jó szalon színész legyen. Szalóki Bouzin írnok kitünően játszott. Id. Saághy Irrigua tábornok szerepében a nála megszokott helyes alakítást láttuk. B. Molnár Gizella Duverger báróné finom, Deákné ennek leánya kedves játékuk által valamint a többiek is mind elősegítették az est sikerét. Kedden aug. 27-én A Modell czimü operette újdonság ment, a czimszerepben Pálfi Ninával. Szép zenéje van, bár a szerző Souppé sokat ollózott egy korábbi darabjából a Boccacioból. Pálfi Nina, (Coletta rnosóné) kedvesen énekelt és játszott s mint modell is nagyon discrét volt, úgy hogy a nők is megnézhették volna. B. Koppán Margit (Stella) kedvesen énekelt, Irsai pedig mint szalámi gyáros folytonos derültségben tartotta a közönséget. Sok oldalú színét. Szalóki is jó rikkancs volt, valamint Péchi Mumadrini szerepében. Péchi úgy látszik nem jut a társulatnál érvényre, nem neki való szerepekben kell fellépnie. A szakadó eső miatt kis számú közönség nézte végig az előadást. Pálfit több virág csokorral tüntették ki. Aug. 28-án szerdán újdonság volt. Gárdonyi Géza darabja A b o r került színre kis közönség előtt, amit a féléméit helyáraknak tulajdonítunk be. Gárdonyi darabja keveréke a gyengeségeknek és fényoldaloknak. A magyar paraszt szólal meg benne, zamatos magyar nyelven. És szerző ebben olyan képet fest, mely néhol pórias. A paraszt észjárás remekül van vissza adva. A cselekmény nehezen indul, úgy hogy az első felvonás egy része, de különösen a második unalmas. De a harmadikban kárpótolva van a hallgató, mert az egyszerű mese befejezése a szív igaz húrjait pengeti meg. A darab meséje olyan egyszerű és igaz, mint a mindennapi élet, ép azért hat és elbájol. Megelégedetten távozik mindenki a színházból s azután is foglalkozik lelkileg a darabbal. Ez a legnagyobb dicsérete az újdonságnak. A szereplők ügyesen mutatták be a darabot. A főszereplő Irsai Leo (Baracs Imre) sok drámai erőt öntött szerepében. Irsai folytonosan halad s meg van benne minden arra, hogy jó színész legyen belőle. Méltó társa volt MarkovicsM argit (Juli). Szalóky (Matyi) és Deákné (Rozi) a darab idilikus részét teljesen érvényre emelték, id. Saághy kitünően alakította a nagybácsit, ifj. Saághy Durbints sógort. Koronkai Ilona hamis özvegy asszony volt, B. Molnár Gizela pedig, mint mindég, remek öreg asszony. A gyermek szerepben Pintér Irmuska bátran játszott. Ez volt a legösszevágóbb, legsikerültebb előadás. Csütörtökön 29-én Szalóky jutalom játékául Strauss remek zenéjü operettjét a Bőregért játszták. A kellemetlen hideg időnek tulajdonítjuk be azt is, hogy ez az előadás nem állt egy nívón az eddig látott operettekkel. Szalóky kedvencz komikosunk Eisenstein szerepében jól, de nem úgy, ahogy ő szokott, játszott. Pálfi Nina Rosalinda szerepében ez este nem játszott elég komolyan, hanem azt a magyar dalt, a melyet szerepében magyar volta bebizonyítására énekelt, aki hallotta, nem felejti el soha oly szép volt. Deák Frank fogházfelügyelő szerepében a legkedvesebb dalt nem fütyölte. Deákné Orlovszky herczeg szerepébe kedves volt, Pálfival együtt csokrot is kaptak. Koronkay Ilona és Saághy ügyes tánczát megismételtette a közönség. Pénteken : A bort ismételték meg Irsai Leo jutalomjátékául, rendes helyárak mellett, szép számú közönség előtt. HÍREK. — Meghívás. A képviselőtestület tagjait a folyó év szeptember hó 1-ső napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó évuegyedes rendes küzgyülésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1901. aug. hó 28-án. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. Az 1902. évi házipénztári és községi közmunka-költségvetésének tárgyalása. 2. Nagykároly rend. tanácsú város részére 1848. évben engedélyezett pecsét használatbavétele iránti intézkedés. 3. A főgymnasium tulajdonát képező urai 37. sz. tjkvi ingatlanból csatornaépítésre szükséges területnek átengedése iránt kiállított szerződés aláírása. 4. Az Atilla- és Viz-utczának a vámos közutak közé felvétele tárgyában 51,914—1901. 1. sz. alatt kelt kereskedelemügyi miniszteri leirat kihirdetése. 5. A mármarosszigeti közigazgatási tanfolyam igazgatóságának kérelme segélyezés iránt. 6 A gózson-utezaiak kérelme a 2162. sz. tjkvi ingatlannak utcza czéljaira megvétele iránt. 7. 24 órával előbb beadandó indítványok tárgyalása. — Dalárdánk a Tiszavidéki Kerületi Dalosszövetség dalünnepélyén szép sikert aratott. Mint említettük is már aug. 24-én a déli vonattal utaztak el Debreczenbe. A vonatnál az érkező dalegyleteket a debreczeni Egyetértés zenekara s hatalmas éljenzés fogadta. Majd Lengyel Imre üdvözölte az érkezőket, a kinek Bogár Lajos, a nyíregyházai dalegylet elnöke válaszolt. Ezután az egyes dalegyletek tagjai saját zászlójuk alatt vonultak be a városba és tértek be kijelölt szálló helyeikre. A délutáni napon ossz és külön próbák voltak. A hangverseny esti 7 és fél órakor volt a színházban. A debreczeni figyelmes rendezőség a nagykárolyi dalegylettel érkezett 6 úrnő részére emeleti zártszékekről gondoskodott. Hangverseny után társas vacsora volt az „Angol Királynő“ összes termeiben, a melyen a 13 dalegylet tagjai mind részt vettek. Másnap délelőtt választmányi ülés volt, majd közgyűlése a dalosszövetségnek a kereskedelmi akadémia nagytermében. A népdalra hirdetett pályázatot Horváth Fábián egri tanító képezdei tanárnak ítélték oda. Ez jó jel volt a nagykárolyi dalegyletre nézve is, mert a 11 órakor kezdődő hangversenyen ép a pályadíjnyertes zeneszerző egyik darabját volt éneklendő a Könyörgést. Hogy kicsiny, de lelkes és haladni tudó dalárdánk minő eredménynyel adta elő ezt a darabot, mutatja az, a mit róla irt a „Debreczeni Hírlap“: A nagykárolyi dalárda, mely egyike a vidéki dalegyesületek legjobbjainak, gyönyörű előadásával igazi élvezetet szerzett a közönségnek. Nem is fukarkodott az elismerés jelével. Hangverseny után a dalegyletek tagjainak tiszteletére közebéd volt a „Bika Szálló“ dísztermében. Itt számos pohárköszöntő hangzott el. Simonffy Imre kir. tanácsos polgármester a szövetség tagjait, dr. Wolafka Nándor püspök ugyanezeket éltette. Pohárköszöntőt mondtak még Márk Endre, Bartók Lajos stb. Dalárdánk tagjai a vasárnap esteli vonattal érkeztek haza, azon boldog tudattal, hogy az idegenben is becsületet szereztek az egyesületnek. — A helybeli fögymnasiumban a beiratások szept. 1, 2 és 3-án lesznek, még pedig szept. 1-én csak d. e. 8—ll-ig, 2-án és 3-án d. e. 8—41-ig, d. u. 3—-5 óráig. A júniusba beirt növendékek csak az gázt tud magába szedni, és nyel el; sokféle szilárd testet tud feloldani. Ez okból egészen tiszta viz a természetben nem is fordul elő. Még legtisztább a tartós esőzés után felfogott esővíz, vagy még inkább a tél végén esett hóból olvasztott. Ez az értelme a márczi- usi hó szépítő hatásának is, mert az igazán tiszta viz; a tiszta viz pedig okvetlenül legalkalmasabb arra, hogy feloldja a bőr felületére rakodott váladékot, port és szenyet, hogy tisztává tegye a bőrt melynek tisztasága és működőképessége az egészségnek, s igy a szépségnek is lényeges feltétele. A tenger vize valóságos oldat, az ize kesernyés, sós, ihatatlan. A folyók vize mig sebesen halad, köveket aztán ezeknek a porát, porondot, iszapot hord magával, a mit később lerak, s hosszú idő alatt átalakítja a föld felszínét. Szinte nem tiszta. Még a források vize sem igazi viz, azaz nem csak viz, mert földalatti útjában felold s magába szed nagyon sok anyagot, néha annyit, hogy e miatt különös íze lesz. így keletkezik az ásványvíz; a mi azonban sok esetben gyógyszer. Ásványvizet mesterségesen is lehet készíteni, ha ismerjük a benne lévő anyagok minőségét és mennyiségét, s a szerint járunk el. Készítenek is s talán ez a viz hasonlítható még legjogosabban össze a müborral. Hát a kutak vize, különösen városokban, s méginkább régi városokban sokszor milyen szennyes. A legtöbb kutban talajvíz van, a mi mielőtt abban összegyűl, a fertőzött talajból temérdek az egészségre ártalmas anyagot old fel s viszen magával. Az ilyen kutak aztán a fertőző és járvánjms betegségeknek valóságos melegágyai. Ezért vezetik nagyobb városokba és sokszor nagy áron a jó ivóvizet néha messziről csöveken ; a hol pedig ez nem lehetséges, elsőbb kötelesség minden útnál, járdánál, világításnál és szépítésnél a községet elegendő és mélyrefurt kutakkal látni el. A mély talaj ugyanis természetszerűleg tisztább, s a rajta átszivárgó vizet is tisztára szűri. Azonban az oxygen bői és hydrogénből készült viz a legtisztább és igazi viz. Nincs színe, nincs szaga. Csakhogy aztán izetlen, mert hiányoznak belőle különösen a mészsók, a melyeket pedig a szervezet megkövetel, s hiányzik belőle a szénsav, a miért nem üditő, s inni nem kellemes. Éhez hasonlít a lepárolt viz is. Pedig Pekingben a hol vízvezeték nincs s az újabb időkig furt-kutak sem voltak a talaj pedig szenyes, s azért sok a rósz ivóvíz, legalább a jobb módúak mái régóta lepárolt vizet isznak. — Milyennek kell tehát a jó ivóvíznek lennie ? Kérdeztem én. — A mint mondtam. Legyen színtelen, legyen szagtalan, legyen friss, üditő, tehát legyen benne mérsékelten szénsav s legyenek meg benne a szükséges sók is, a mitől jó izét kapja. — Hát a jó bornak? kérdezte Feri mosolyogva a poharakat teletöltve. Aztán mindjárt maga felelt is. Sokszor hallottam apámtól, hogy a régi időkben mikor még szerettek deákul beszélni, a jó borról azt mondták, hogy habet cos. Vagyis : habet colorem, odorem, saporem. Van színe, szaga, ize. Tehát nem úgy mint a víznek, aminek csak, de nem tudóin én miféle izének szabad lenni. De az igazat megvallva, azt sem tudom szabatosan megmondani, hogy minőknek kell lenniök a jó bor ezen tulajdonságainak. Nem tudom még a tokai aszszut illetőleg sem ; már pedig az csak elég nevezetes, mert nemcsak nálunk, hanem a mint Tanárky M. még 1814-ben megjelent „Magyar- ország Természeti Ritkaságai“ czimü könyvében mondja : a „Fekete tengertől a Sequaráig, a Thamesistől a Néváig, a Déli tengertől az Északi Pólusig, szóval mindennütt a legelső bornak tartják úgy, hogy annak dicséretét maga a Ferney Bölcs Voltaire is ékes versekben hangoztatta“, s a mi elsőségét még ma sem vesztette el, jóllehet a mint a kémikusok állítják, mióta vesszejét amerikai alanyba oltva művelik, foszfor- tartalma megfogyatkozott, mert az uj alany gyökerei nem hatolnak oly mélyen, három-négy méternyire a talajba, mint a réginek. Szerencse azonban, hogy még igy is megmaradt, mert különhen vitás kérdés lenne, hogy melyik a világ első bora, amint vitás lehetett az 1650. előtt is, amely év körül kezdték Szirmay Antal szerint a Hegyalján az asszubort készíteni. De mond meg csak barátja a víznek és erénynek, — folytatta hirtelen fordulattal, mennyi viz lehet a világon. — Sok — felelt Pál meglepetve, nagyon sok. Mindenesetre több mint bor. — Fájdalom ! Hanem ezt úgy is tudtuk. — Várj csak különben — szólalt meg szemöld- jeit összehúzva, s kis jegyzőkönyet véve elő belső zsebéből. — Most jut eszembe, hogy én erre nézve valamit feljegyeztem, s mert hiteles adatokkal akarok neked szolgálni, inkább írásból beszélek. De meg ha te idézgetel, szabad nekem is. Dr. Karsten földrajzi tudásunk mai alapján, ismerve az öt világtenger és a beltengerek felületének nagyságát s azok közép mélységeit, kiszámította az összes tengerek felületét négyzetkilométerekben, s azok vizének mennyiségét köb kilométerekben. E szerint az összes tengerek felülete 3679 millió km2 és köbtartalma 1286 millió km3 Akkora vízmennyiség ez, hogy ha a földnek a tenger színénél magasabban fekvő részeit beledobnák, mélységének csak egy huszadrészét töltenék ki. 8 még mennyi viz van ezen kívül a tavakban, folyókban, beszivárogva a földbe, fűben, fában, növényben, állatban, emberben és más szárazaknak látszó testekben ; s mennyi a légkörben, mint gőz és pára! — Szörnyű számok, kiáltott fel Feri. De azt gondolod. hogy nekem nincs jegyzőkönyvem, s én nem tudok abból aránylag még szörnyűbbeket mondani ? Ezzel elővette ő is jegyzőkönyvét. A Természettudományi Közlöny 360-ik füzete közölte a Revue Scienti- fique nyomán, hogy különböző országok hány hektoliter bort fogyasztanak évenkint. Onnét írtam ki. Hallgasd csak. Én jegyeztem, s Feri olvasta: Francziaország: 37.571.000 Olaszország, 31.364,000 Spanyolország, 29.876.000 Ausztria és Magyarország 9.570,000, Portugália 6.000,000, Oroszország 2.400,000, Németország 2.350.000, Bulgária 2.340,000, Görögország 2.583,000, Törökország 2.500,000, Románia 1.850,000, Svájcz 1.382.000, Szerbia 832.000, Belgium 1.500, Algír 2.611.000, Argentina 1.500,000, Amerikai E. Államok 1.014.000, Chili 724.000, Jóreménys. foki gyarm. 241.000, Ausztrália 134.000. A többi országok 136.000. Vagyis kerek számmal a világ nagy színpadján évenként 140 millió hektoliter bor fogy el. Mi ez a tenger vizéhez képest, — mondá Pál, — s aztán meggondolandó, hogy a bornak, még a legtestesebb bornak is legnagyobb része viz. — Az ilyen viz ellen pedig nekem semmi kifogásom. — Volt reá a válasz. Egészen ott feledtem magamat. Hanem a színpad szó eszembe juttatta, hogy a feleségemet még színházba kell kisérnem. Felállottam tehát, hogy tőlök búcsút vegyek; de felállottak ők is Feri gyorsan rendet csinált, s együtt jöttünk haza. Dr. Luca lgnácz.
