Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-11 / 32. szám

SZATMARMEGYEI tt ív Ö Z L Ö N Y ügydarab, a melyből a múlt hó folyamán elintéztek 3003 ügy darabot. Kende Zsigmond indítványára átír a bizottság a szatmári kir. törvényszékhez, hogy a felfüggesztett nagyarii körjegyző bűnügyét mielőbb fejezze be, mi­vel a községekre nézve nagy teher az, hogy a felfüg­gesztett körjegyző fizetésének egyharmadát is fizesse. A bizottság előadói részéről beterjesztett évközi jelentésekből összeállított éves jelentést a bizottság a miniszterelnökhöz felterjeszteni rendelte. A kir. pénzügyigazgató a közadók késedelmes behajtása miatt K.-Namény, Riese, Majtis, Csaholcz, Mánd, Sz.-Ujlak, Gyügye, V.-Oroszi, Borzova, Jánk, Kis-Szekeres, Darnó, F.-Darócz, Penyigo, Kis-Ar, Köl­ese, Kömörő, Panyola, F.-Gyarmat, Géberjén, Keér- Semlyén, Dányád, Sonkád, Fülesd, Nagy-Ar, Fülpös, Istvándi, Nábrád, Matolcs, N.-Szekeres, Zsarolyán, Czégény, Szamosszeg, Keér, Vitka, Ilk, Hodász, Papos, Jármi, Nagy-Dobos, Ó-Pályi, Parasznya, N.-Peleske, Tatárfalva, Hermánszeg, Dara, Szamosbecs, Pettyén, Sz.-Zsadány, Amacz, Genes, Pálfalva, Komlódtótfalu, Szent-Miklós, Sz.-Dob, Cs.-Bagos, Porcsalma, Angyalos, Sályi, Pátyod, Nyir-Megyes, O.-Apáti, Olcsva, Gebe, Dengeleg, Penészlek, Bere, Csomaköz, Kis-Kolcs, Sz.- Kóród, Ombód, Sárköz-Újlak, Ér.-Endréd, Magosliget, D.-Apáti, N.-Kolcs, Nagy-Hodos, K.-Hodos, N.-Palád, Tiszta-Berek, Bot-Palád, K.-Palád, Adorján, Sárköz, Ér.-Körtvélyes, Egri, Mikola és Iriny községek ellen a felelősség kimondását kérte. Ifj. Böszörményi Sándor felhivta a bizottság figyelmét a községek nagy számára, a mely igazolja azt, hogy a községi elöljáróság nem hanyagságból mulasztja el az adók behajtását, hanem a hátralék ab­ban keresendő, hogy a lakosság csak az ősz folya­mán képes terményei eladása folytán adót fizetni. Azért ma midőn a cséplés folyik, a felelősség kimon­dásával még egy hónapig várni kell. Mert közgazda- sági tekintetben is kímélni kell a népet, mivel ha most megrohanják az adófizetőket, kénytelen úgy eladni ter­ményét, a mint kérik s ez is közrehat nálunk arra nézve, hogy a termények ára mesterségesen alá- hanyatlik. Nagy László alispán a fel elősség kimondását az útadó behajtása tekintetében szükségesnek tartja, mi­vel az állam segithet magán esetleg a pénzkészletek igénybe vételével, de ha az útadó nemfolyik be, a vármegyei utak fentartása megakad. Különben is azt tartja, hogy az adók behajtása tekintetében meg kell tartani a rendes proczessust, a kir. pénzügyigaz­gató tudni fogja, hogy mikor vegye igénybe a felelős­ség tényleges alkalmazását. Indítványa mellett ismétel­ten felszólalt Böszörményi Sándor és utána Luby Géza, a ki szintén a felelősség kimondásának elhalasztását kérte, annyival is inkább, mert szerinte is a búzaárak feltűnő hanyatlását az is előidézi, hogy az adó miatt megszorított nép tömegesen dobja a piaczra termé­nyeit. Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató erre kije­lentette, hogy valamint a múltban tette, úgy az idén is a felelősség kimondásával kezébe adott fegyvert csak a legvégső esetben veszi igénybe. Ezen kijelen­tésre ifj. Böszörményi Sándor visszavonta indítványát, minthogy annak czélja csak provokálása volt azon ígéretnek, a mit a kir. pénzügyigazgató meg is tett, hogy csak októberben lesz végrehajtva a felelősség. Erre a bizottság elfogadta a kir. pénzügyigazgató határozati javaslatát. A kir. államépitészeti hivatal főnökének havi jelentése szerint julius hó végéig befolyt 31050 kor. 73 fillér útadó, hátralékban maradt 210290 kor. 73 fillér. Köszöntötte az urak egyikét. — Ki volt ez a förtelmes bácsi ? tán a Barnum szörnyeiből maradt itt ? kérdezte nevetve a szép asz- szony. — Rombos Józsi. Elég szép eszü fiú, de olyan durva, mint a darócz. Polgári foglalkozásra nézve mérnök. A véletlen úgy hozta, hogy bemutatták az ocs- mány férfit a szép asszonynak. Egy alkalommal ketten előre mentek, hátra hagyva a többieket. — A mint látom, maga is fölcsapott udvarlóim táborába; évelődött vele a szép asszony. — Eszem ágában sincs, hogy magának udva­roljak. — Na hallja, ez nem valami gyöngéd felelet. — Hát hol áll az megírva, hogy én magának gyöngéden felelgessek. — A maga szótárában úgy látszik sehol. — Igaza van. Utálom az ostoba széptevéseket. És semmi sem undokabb előttem, mint a hazugság. — És ha maga azt mondaná, hogy szívesen van társaságomban, ez csak hazugság lenne. — Még pedig első rendű. Egyáltalában semmi kellemeset se találok abban, ha nálam együgyübb lénynyel kell eszmecserébe bocsátkoznom. — És maga az asszonyokat együgyübbeknek tartja, mint a férfiakat ? De még mennyivel! Nem a természet tette ilye­nekké, de maguk alakították ilyenekké magukat. Mit beszélhet egy férfi az asszonynyal, ha azok szemeit, a haját, a termetét, a fogát, a lábát nem dicséri. Oh, én semmit se sajnálok jobban, mint azt az elvesztett negyed vagy fél órát, amit asszony társaságban fecsé­reltem el. — Hát akkor mért szegődött hozzám, maga fara­gatlan tuskó ? — Ez megint olyan ráfogás, a mi asszonytól telhetik ki. Nem maga magyaráztatta velem az uj viadukt építési módját ? Persze azért tette, mert azt remélte, hogy fölvilágositás helyett, arra használom fel a téte-á-téte-t, hogy életre-halára szépeket mondok magának. A Széchenyi-Társulat beterjesztette 1900. évi számadását és 1901. évi költségvetését, a mely sze­rint 23280 korona bevétel és ugyanannyi kiadás mellett a vármegyei közművelődési pótadó terhére 19,000 koronát állított be költségvetésébe fedezet gyanánt. A közigazgatási bizottság, minthogy a pótadó kezeléséről szóló szabályrendelet értelmében csak a pótadó három­negyed része fordítható e czélra, az ennek megfe­lelő öszeget és az 1 negyed részből fel nem használt összeget a társulat részére meg szavazta. Nagy-Gécz község korcsma engedélyezésért folyamodott a kir. pénzügyigazgatósághoz. Hiába adott kedvező véleményt a főszolgabíró a kérvényre, hiába igazolta azt, hogy a községben egy korcsma sincs csakis Kis-Géczen és a simái határban, a pénzügyigaz­gatóság a kérelmet elutasította s a miniszter is jóvá­hagyta ezen határozatot. Erre a község közvetlenül a közig, bizottsághoz folyamodott ügyének kedvező elintézése iránt. Luby Géza erélyes hangon kelt védel­mére a kérvényezőknek, a miben Luby Béla is támo­gatta őt. A bizottság illetékes intézkedés végett kiadta a kérvényt a kir. pénzügyigazgatósághoz. Színészet. Deák Péternek, a soproni színház igazgatójának tár­sulata, már egy hete működik városunkban s igy fo­galmat alkothatunk magunknak a társulat szervezeté­ről és erőiről. A társulat jól van szervezve, s csakis egy pár drámai erőre volna szüksége. A vígjátékokban is be- vállik, de a legjobb az operettében. Mert Pálfy Nina primadonna kitűnő hanggal és játékkal rendelkezik, a tenorista, baritonista is jó. Kedves ismerősünk a nők közzül Markovits Margit is. Deák Péter a komikus pedig bármely színpadon megállhatja helyét. A zene­karról is csak jót és szépet mondhatunk, sőt azt állít­hatjuk, hogy olyan kitünően szervezett zenekar még nem volt városunkban. Szóval mint nyári társulat, kel­lő erőkből van összealkotva, alkalmas arra, hogy sok élvezetes estét szerezzen közönségünknek. Kár, hogy a bemutató előadás nem valamely operette volt, hanem Ocskay brigadéros, a mely darab nagy színpadot, sok közreműködőt követel, s igy mint látványos dráma nem a vidéki kisebb színpadokra való. A bemutató előadással nem is arattak valami nagy sikert, azonban már az opera és első operette előadással teljesen meghódították közönségünket. Pálfy Nina hangja még nyert erőben, a mióta utoljára hallot­tuk őt, kedves színpadi jelenség s alapos remény van arra, hogy most is közönségünk kedvencze lesz. Ha nem nagy igényekkel állunk elő, a mi hely­zetünkhöz képest túlságos követelés volna, meglehe­tünk elégedve színészeinkkel. Az elmúlt hét sikere azt mutatja, hogy közönségünk pártolása csak növekedni fog, mert kiválólag kedveli a könyüvérü operetteket, s e téren a tárulat igen jó előadásokat tud nyújtani. Folyó hó 3-án, bemutató előadásul Herczeg Fe- rencz nagyhatású színmüvét az Ocskay brigá­dé r o s t adták, közepes közönség előtt. A darab re­mekül van megirva és elfogadhatóvá teszi némileg azt a költői szabadságot, a mely Ocskayból, az áruló­ból hőst igyekszik csinálni, bár sokaknál visszatetszést szül az, hogy midőn a gyászos emlékű árulót a tör­téneti igazság rovására drámai alakká teszi, mellesleg, de csak is lélektani indokolásul hősét tekintve, Rákó- czy udvarára mond kíméletlenségeket. De hát ez csak nézet, helyesebben érzelem dolga, de a darab . azért, mert szépen van megirva, szintere a Rákóczy szabad­Somlakyné orczái égtek, szemei szikrákat szórtak, a mikor ismét ott volt a régi környezetében, a hol újra megzendült a szokott nóta : a hol istenítették és fölébe helyezték minden más asszonynak. Miről beszélhet egy férfi az asszonynyal, hacsak, a szemeit, a haját, a termetét, a fogát, a lábát nem dicséri. Kicsattant a méltóságos fölgerjedés : — Azt megmondom maguknak, hogy ide ne hozzák többé azt a förtelmes vadállatot, azt a két lábú vakondokot. — Az inzsellért ? nevetett Menyhért Ábris. Na, ugy-e hogy mégis van nálunk kellemetlenebb ember is ? Álló hétig nem tett egyebet az asszony, mint a hol, a mikor szerét ejthette szidta szapulta a „vad­állatot“. A következő héten már annyira fokozódott a dühe: kereste az alkalmat, hogy megvetését éreztesse vele. A harmadik héten már szemtől szembe mondta neki : — A milyen förtelmes, olyan undok ember maga. És a förtelmes ember csak ennyit felelt teljes nyuga­lommal : — S ha a legkisebb fáradságot venném, mégis az én feleségem lenne maga. Na erre aztán akkora dühbe borult, hogy egyet­len tekintetével izekre szakgatta a — Barnum szörnye- tegjét. Elhatározta, hogy mivel más módon nem szaba­dulhat az „undok vadállattól“ odahagyja a fürdő helyet . . És özvegy Somlaky Árpádné tényleg elutazott rövid hét elteltével, de nem egyedül, hanem vőlegénye Zsombor Józsi mérnök társaságában. Most fogadom : mindenki azt mondja, hogy ez vagy tolihiba, vagy a szedő csinált baklövést, mikor Zsombor Józsi, a „szörnyeteg“ nevét rótta ide. Pedig szavamra mondom, ez nem tévedés. A világszép özvegy Zsombor Imre felesége lett. De hisz ez egy megoldhatlan rejtély! kiáltanak fel. Hát igen, rejtély, a melynek másik neve: asz- szony. Kövér Ilma. ságharcz, nagy hatást tesz. Színészeink mindent elkö­vettek arra nézve, hogy a darab látványosságának is eleget tegyenek. Magukról a szereplőkről általánosság­ban elmondhatjuk azt, hogy meglátszott rajtuk az, hogy fáradtak még az utazástól, szóval első előadás volt. Ä czimszerep személyesitője Kovács Arnold igyekezett alakítani, de azért nem felelt meg feladatának. Sok helyen színtelen volt. Tisza Ilonát kedvesen alakította, közönségünk egyik kedvencze Markovics Margit. Igen jó volt Krasznai mint Jávorka, a szatmári diák, Deák Péterné mint Deli czigányleány, Deák mint Szörényi a vén kuruez, Sághy Zsigmond mint a vikárius és Szabó Dani mint a palócz. Szabónak ez nagyon jó szerepe volt. Marosi Géza nem találta el a rokonszenves Tarics igaz hangját, valamint Kovács Arnold sem tett hatást végső jelenténél. A zenekar a kuruez nótákat remekül játszotta. Vasárnap f. hó 4-én két előadás volt. Délután félhely árakkal N á n i népszínmű ment, kis közönség előtt. Este aCsárda Virága népszínművet adtákval Lukácsi sikerült darabja ez, a melyben Pálfy Nina játszta a czimszerepet. Kiléptekor zajosan megtapsol­ták s dalaiért és szép játékáért is sok tetszésben ré­szesült. Mellette Szalóky (Kese) feltűnt ügyes játéká- valamint B. Molnár Gizella (Markosné) átgondolt ala­kításával. Az előadásnak nagyon is közepes számú közönsége volt. Hétfőn aug. 5-én a A Parasztbecsület operát adták itt először. Merész vállalkozás volt társu­latunktól előadni Mascagni nehéz zenéjü operáját. De a vállalkozás fényesen sikerült, mert sikerült nekik ér­vényre emelni a szép zene részleteit, a mi minden esetre a karnagynak Delin Henriknek is nagy érdeme. Pálfy Nina a nehéz és szép énekszámokat erős hang­ján szépen énekelte és méltó partnere volt Békefi mint Turiddu. Pálfyt a viszontlátáskor rokonszenves taps­sal fogadta közönségünk. Jó volt írsai is Alfio szerepében. A kar is megállta helyét. Szóval elmondhatjuk az előadás­ról azt, hogy operát még nem hallottunk ilyen jó előadás­ban városunkban, mint a Parasztbecsületet. Ezt követte a Barátságból ez. angol vígjáték. Az egyfelvonásos vígjáték az angol irodalom gyöngye, finom élczczel és meglepő fordulatokkal. Kedvesen játszott Markovics Margit (Lucy) és Deák Péterné (Carry), ellenben Szalóky Dezső (Trotter) túlzott. Jó volt Krasznai is, mint Mere­dith. Közönség közepes számban volt. Kedden aug. 6-án volt az operette bemutató elő­adás, szinrekerült S a n -1 o y, nagy operette itt elő­ször. Sidney szép zenéjü operettéje nálunk nagy si­kert aratott. A czimszerepben Pálfy Nina remekül éne­kelt és elragadó kedves volt. Toilettjei is igen szépek voltak. Kijutott neki bőven a tapsból. Utána Deákot említhetjük, a ki mint Csu-Li remekül mókázott s kupiéival nagy hatást ért el. Kedves volt Deákné is (Dudley) és csinosan énekelt, bár hangja nem nagy terjedelmű. Sok tapsot kapott. Jó volt Békeffyné (Poppy) és énekszámait is érvényre emelte. Békeffy (Bobbie) dalai is tetszettek, kölönösen San-toyvali kettősei. De a tenorista mellett mint baritonista méltán feltűnt Ladiszlay József. A többi szereplő is mindent elkövetett arra nézve, hogy összevágó, élvezetes elő­adást nyújtson. A kosztümök és diszletetek is szépek voltak. Ezzel az operette előadással teljesen meghó­dították színészeink a közönséget, a mely egészen be­töltötte a színkört. Szerdán aug. 7-én A Tartalékos férj ke­rült színre. A Guthi Soma és Rákosi Viktor irói ezég- től szállított bohózat bár nagyon alant jár a humor tekintetében, de azért tetszett közönségünknek, a mely először látta nálunk e darabot. A közreműködők nem játszottak valami nagy kedvvel, mivel csak negyedrész publikumuk volt, a mit az esteli esőzésnek lehet be­tudni. De azért összevágó volt az előadás. Jó volt id. Sághy (Bukovics), Krasznai (Tímár), Marosy (Csil­lám) , Mihályi (Oszkár). Markovics Margit kedvesen ala­kította Évát, valamint D. Kovacsics Margit is takaros csapodár Dorottya volt. Sághy mint Ede zongoramester túlzott, ellenben Szalóky Dezső minden túlzás nélkül adta a pofonokban utazó Hólyog Tónit és ez nagy dicséret, mivel a szerep olyan, hogy könyen túlzásokra ragadja a személyesitőt. Szalóky folytonos derültség­ben tartotta a közönséget, a mely jól mulatott a bohó­zaton. B. Molnár Gizella is kivette a részét a hatásból mert minta anyós volt. Úgy látszik ő minden szerepét átérti és érzi. Aug. hó 8-án csütörtökön Konti bájos zenéjü operettéje Az eleven ördög került színre. A közönség meglehetős érdeklődéssel fogadta a darabot, mert szép számban gyűlt egybe.A czimszerepet PálfyNina adta, a ki ez alkalommal egyik legjobb alakítását mu­tatta be. Üde hangjával, élénk temperamentumával meg­hódította a közönséget. Valóban ez az előadás a leg­sikerültebbek egyike, a melyből az oroszlán rész mél­tán a Pálfy Niná-énak mondható, a ki a többiek kö­zül minden tekintetben kimagaslott. Mellette kitűnt még Koppán Margit (Hermine), a ki szintén hozzájá­rult az est sikeréhez, Deákné (Marianna) is megfelelő alakítást nyújtott. A férfiak közül első helyen az igaz­gatót kell megemlíteni, a ki a tanácsos szerepét adta kitűnő humorral, de kár volt, hogy kissé túlzott, mi­kor a sugólyukra borult s igy csalódásig híven elhi­tette a közönséggel, hogy sokat ivott a „classicusok-“ ból. Szalóky Dezső a társulat igen tehetséges tagja, kitűnő felfogással játszotta Pomponius szerepét, méltó pártnere volt Pálfy Ninának. Krasznay nem neki való szerepet kapott s az is rontotta a hatást, hogy gyak­ran nevetett. Végül megemlítjük, hogy szerep csere is volt a darabban, ugyanis a herczegnő szerepét Kova- csicsné helyett B. Molnár Gizella adta, még pedig oly méltóságteljes kimértséggel, hogy e kis szerepben is minta alakítást mutatott be. A herczeg szerepe is más kézbe került. Aug. hó 9-én pénteken leszállított helyárakkal „G é s á k“ operette-ét adták telt ház előtt. Az előadás általánosságban sikerült volt, de hiányát éreztük Pálfy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom