Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-14 / 28. szám

— Borkedvelők figyelmébe. A napokban a kir. Szabadalmi Hivatal egy „Borvédő“ nevű készüléket szabadalmazott, mely lehetővé teszi, hogy a legkisebb háztartás is nagyban — tehát olcsóbban — szerez * hesse be a bort, s ne kelljen mint eddig attól tartania, hogy a csapon járó hordó tartalma minél előbb elvirágosodik, utolsó negyedrésze pedig a sok alj miatt ihatatlanná válik. A készülék gummi párnás müdugóját egyszerűen beverjük az akna helyébe és beleszoritunk egy különös szerkezetű üveghengert, melynek belső csöveiben olyan folyadék van, hogy a csapnyitáskor beáramló pinczei levegőnek minden bacillusa menten elpusztul benne s igy a bort soha meg nem fertőztetheti. Eltörés ellen egy bádog süveg védi a készüléket. Ha meggondoljuk, mennyi pe' pecseléssel jár az üvegre fejtés, aztán meg hogy pár hét múlva benne a bor elzavarosodik : igazán hasznosnak kell tartanunk a találmányt, mely csak két koronába kerül és már az első hektó bornál megtakarítható abban, hogy nem lesz neki alja s utolsó literig tisztán megiható. Használati utasítás és 2 —3 évre kellő anyag is van minden darabhoz pakolva, úgy hogy egy perez alatt mindenki el tud vele bánni elsőlátásra. Kapható Budapesten (Vili. Népszínház utcza 27) dr. Molnár István feltalálónál. Kívánatos lenne, ha városunk és vidéke számára valamelyik kereskedőnk megszerezné e fontos háztartási czikk képviseletét. (Szerk.)

— Lótenyésztési jutalomdijosztás. Ezennel közhírré tétetik, miszerint a Szatmárvármegyei lótenyésztés emelésére a nmltgu földmivelésügyi m. kir. miniszter ur által folyó évi 43,903. szám alatt a nmltsgu földmivelésügyi miniszteri tárcza javadalmának terhére engedélyezett lótenyésztési jutalom-dijosztás folyó évi julius hó 2l-én d. e. 10 órakor Máté-Szalkán a „Sar- kadi-féle vendéglő“ előtti téren fog megtartatni, mely alkalommal a következő államdijak lesznek kitűzve : I. Sikerült, ez évben ellett csikóval bemutatott anya- kanczák számára, melyek jól ápolt, egészséges és erőteljes állapotban vannak, öröklő hibáktól mentek, s jó tenyészkanczák kellékeivel bírnak: Első dij 80 kor. Második dij 60 korona. Harmadik dij 40 korona. Negyedik dij 20 korona. Ötödik dij 18 korona. Hatodik dij 16 korona. Hetedik dij 14 korona. Nyolczadik dij 12 korona. Négy éves, egészséges, jól táplált és ápolt, öröklő hibáktól ment kanczacsikók számára, melyeket a tulajdonos gazda maga nevelt és állami vagy fedez- tetési igazolványnyal ellátott mén által folyó évben fedeztetett és három éves kancza csikók számára, melyek kitűnő tenyészképességet ígérnek: Négy évesnek első dij 50 korona. Négy évesnek második dij 40 korona. Három évesnek harmadik dij 30 korona. Három évesnek negyedik dij 10 korona. Három évesnek ötödik dij 10 korona. Pályázhat minden Szatmár vármegyei tenyésztő, ha községelőljárói bizonyitvány- nyal igazolni tudja azt, hogy az ez évben ellett csikóval bemutatott anyakancza már az ellés előtt sajátja volt, vagy pedig, hogy a kiállított négy és három éves kanczacsikó egy az ellés idejekor birtokában volt anyaállattól származik és általa neveltetett:, a négy éveseknél a fedeztetési-jegy is előmutatandó. Megjegyeztetik azonban, hogy pénzjutalomdijban csak földmives tenyésztők (kisgazdák) részesülhetnek. A pályázatból csak angol telivér lovak vannak kizárva. A bemutatott lovak megbirálása, valamint az odaítélt dijak kiosztása is, egy e végre alakult vegyes szak- bizottság által azonnal a helyszínén fog eszközöltetni. Hogy a dijosztó-bizottság kellő időben megtudhassa valamennyi pályázó ottlétét, köteles minden pályázó a kijelölt nap reggelén, Mátészalkán a községi elöljáróságnál jelentkezni, hol további utasítást nyerend. Sváiczer Gábor, vármegyei lótenyésztési bizottsági elnök. Nagy László, alispán.

KÖZGAZDASÁG

Rövid útmutatás a gabonafutrinka ellen való védekezésre.

A m. kir. földmivelésügyi miniszter kiadványa.

A mely földben árpa után azonnal búzát termesztenek, vagy a hol az árpatarló közelébe buza- vetés kerül, ott a buzavetés őszszel sajátszerü módon pusztul. A kikelt vetésen eleinte csak az látszik, hogy a kikelt szálak száma egyre fogy; későbben, vagy még inkább tavaszszal, a mikor a vetés jobban meg- sásosodott és meg is bokrosodott, a buzatő nem pusztul el, helyén maradt, de sása a föld színéig le van huzva, egy csomóba össze van gyűrve és éppen úgy szét van foszlatva, mint a hogyan az egér szétoszlatja, puhára rágcsálja a fészkébe hordott szalmát. Az igy tönkre tett sásu bokorból, ha e baj még őszszel vagy tavaszszal a szárbaindulás előtt érte, rendesen semmi sem lesz, mert egészen kivész; de ha csak szárbaindulás után éri, akkor még fejleszt valamelyes szárat és hozhat némi kalászt is.

E baj igen gyakori és okozója a gabonafutrinka (Zabrus gibbus Fab., vagy máskép Zabrus tenebrioides Goetz). A gabonafutrinka megeszi ugyan a rovarok kisebb-nagyobb lárváit is, de inkább szereti a növényi táplálékot, még pedig bogár korában legszívesebben az érdelő árpakalász tejes szemét, lárva korában bármely gabonanemü sását.

SZATMARMEGYEI KÖZLŐ

E kártékony bogár ugyanis már akkor jelentkezik, a mikor az árpa kalásza az érés kezdetén van. Mint igazi gonosztevő csak éjente lepi el az árpaszálat és kapaszkodik bele a kalászába, hogy kiegye az útjába kerülő puha szemeket : némelyiket tisztára megeszi, mig a legtöbbjét csak megrágja, de ezzel annyira tönkre teszi azt, hogy abból már csak hitvány ocsu lesz.

Ez a kártevő bogár nem nagy, akkora mint egy középszerű fekete babszem (másfél czentiméter hosszú) és akkora vastag, mint a libatoll csévéje. Fényes fekete, alul barnás-fekete. Fejét rendesen lehorgasztva tartja.

E bogár gyakori egész nyáron át és ha a puha árpaszem, vagy egyéb gabonanemü szeme elfogyott, hernyóval és egyéb rovarral él. Nappal a földbe bújik, vagy kövek és rögök alatt tanyázik.

Ha az árpa a földről elkerült és tarlója kizöldült, vagy ha közelben másféle gabonatarlóra is akad, akkor a gabonafutrinka odahuzódik és tojását az egyes zöldülő tövekhez közel, de sekélyen a föld alá tojja. Több tojást tojik és minthogy a bogár az egymás mellett levő töveket mind fölkeresi és rendesen mindegyik mellé egy-egy tojást helyez: innen következik, hogy a bogár későbbi kártétele, amelyet a tojásból kikelő lárvája okoz, szintén foltonként fog mutatkozni. A föld alá helyezett tojásból nemsokára kikel a kis lárva, a mely a hozzá legközelebb eső gabonatőhöz telepszik és mellette búvóhelyül a földbe kis aknát (csövet) váj. Ebben, a földbe meredeken vezető aknában tanyázik a gabonafutrinka lárvája nappal és csak éjjel jön a föld színére, hogy a gabonatő egyik sását a földre lehúzza és táplálkozik belőle. Ha a sás még igen gyönge, akkor alig hagy meg belőle valamit, de ha már öregebb, rostosabb, akkor csak a rostközi puhább részét szedegeti ki, mig a rostokat összegyűrve (összecsócsárolva) meghagyja. Ha a lehúzott szállal igy elbánt, akkor lehúzza egymásután a többit és velők is úgy bánik el, mint az előbbivel.

Ha pedig elfogyott a tő valamennyi sása, akkor a gabonafutrinka lárvája, vagy mint egyik-másik helyen mondani szokás, a „csócsároló“, egy gabonatővel odébb áll és melléje letelepedve tönkre teszi azt is.

így él a gabonafutrinka lárvája eleinte a tarlón. Ha azt feltörik, akkor addig, mig ismét zöld gabonát nem kap, rovarokkal és egyébbel él, de ha akár a feltört árpatarlóba, akár a tarló mellett lévő földbe vetett búza kikelt, akkor a csócsároló ennek megy neki és vele is úgy bánik, mint elébb láttuk. Az árpatarlóba vetett búzában foltonkint fog jelentkezni; ellenben az árpatarló melletti búzatáblákon leginkább az árpatarló felé eső széleik mentén látható, mert a csócsároló ott vándorol be. S ez a magyarázata annak, hogy az árpatarlóba, vagy a melléje vetett őszi buzavetés miért pusztul.

E csócsároló, a gabonafutrinka lárvája, teljesen megnőtt korában majdnem kétszer akkora hosszú, mint a bogara, de felével vékonyabb. Feje barna, hátát (a nyakát is beleértve) hosszában 12 tojásdad alakú és szintén barnaszinü paizsocska fedi, a mely azon módon kisebbedik, mint a hogyan egyre kisebbednek a csócsiárolóriak egyes testszelvényei. A csócsároló ugyanis a feje táján a legszélesebb, holott teste vége felé kissé vékonyodik. A test alsó vége fehéres szinü.

A csócsároló pusztító munkája csak nagy télen szünetel, a mikor a föld fagyott; de enyhe napokon még télen is „csócsárol“-ja a vetést. Tavaszszal, a mikor ő maga is megnőtt, még nagyobb és szembe- ötlőbb mértékben pusztít és pusztítását majdnem május elejéig, közepéig folytatja. Kártékony volta azonban csak addig tart, a mig a vetés szárba nem indul, tehát a mig meg nem erősödik annyira, hogy sását a csócsároló nem éri el, vagy már nem bir vele. Ilyenkor, ha teljes kifejlődéséig még szüksége volna némi táplálékra, csak azzal a sással él, a mely közel esik a föld színéhez. De ezzel már nem tesz nagyobb kárt.

A megnőtt csócsároló földbe húzódik, ott be- bábozódik és mikor a gabonanemüek szeme megduzzadt és tejesedni kezd, akkor már mint teljesen kifejlődött bogár a föld szinére kerül, hogy kártételét itt újra úgy kezdje meg, mint ezt már elébb láttuk.

A gabonafutrinka kártétele helylyel-közzel igen nagy lehet. A hol nagyon is szokásos, hogy búzát árpa után vessenek, vagy a hol a búza árpa mellé kerül, ott nem csak száz, hanem ezer holdnyi buzavetés is tönkre mehet. Ezt a szomorú tapasztalatot éppen hazánkban szereztük, kivált azokon a helyeken, a hol az árpa termesztése újabban szép virágzásnak indult. Ilyen helyen nagy kárt tesz a gabonafutrinka az árpában is, de az utána következő őszi vetésben is.

Irtására, ha már kárt tesz, és azt még jókor őszszel vesszük észre, mielőtt a kár nagyobb mértéket öltött volna, ajánljuk a dohányluggal (thanaton-nal) való permetezést. Tudjuk már, hogy a kártevő eleinte foltonkint kezdi pusztító munkáját: ez oknál fogva tehát nem kell egyebet tenni, mint valamely szép derült napon meg kell permetezni a dohánylug 3 százalékos oldatával a fertőzött folt összes gabonatövét és a folt körül is még vagy kétméternyi szélességben. Ha a csócsároló az igy megmérgezett gabonasásból eszik, elpusztul.

Hogy a permetezés sikeres legyen, kell, hogy az napos és száraz időben történjék; esős időben, ha az eső a növényről a dohánylugot lemossa, nem érünk czélt. Gondoskodni kell, hogy a kipermetezett anyag bőven, de ne pazar módon jusson a fertőzött foltokra.

N Y

Hol a fertőzés kisebb, ott megteszi a jó szolgálatot a közönséges háti permetező (peronoszpora permetező) : nagy gazdaságokban és nagy fertőzés esetén, hogy a munka szaporább legyen, fogatos permetezőt kell alkalmazni.

A dohánylug (thanaton) ilyen rovarirtó czélra biztosan egyelőre csak a Magyar Dohánykereskedelmi Részvénytársaságnál (Budapesten, V., Erzsébeti ér 15.) kapható; az 5 kilogrammos doboz ára 6, az 1 kilogrammosé pedig 2 K. — 100 liter vízre 3 kg. dohánylug szükséges és egy holdnyi egészen fertőzött területre körülbelül 300—400 liter dohánylugos oldat kell. Ha korán kezdjük a védekezést, akkor kisebbek a fertőzött foltok és igy kevesebb anyag is fog elfogyni.

A védekezés második módja a gabonafutrinka elszaporodásának megakadályozása. Ez abból áll, hogy kalászost kalászos után, és legkevésbbé búzát árpatarlóba ne vessünk. Okát a bogár életmódjában láttuk. A ki árpatarlóba őszszel búzát vet, az nagyon jól gondoskodik e bogárról, mert mig a bogár az árpakalászból megél, addig a csócsároló az őszi vetésben tanyázhatik. A hol pedig a búza az árpatarló mellé kerül és a hol a gabonafutrinkától okozott kártétel gyakori, de a föld nem igen pajoros, ott tanácsos a fertőzött tarlót előbb sertéssel gyakran megjáratni, hogy az a csócsárolót összeszedje, mielőtt ez az uj vetésbe átvándorolna. Ugyanezt kell tennie annak is, a ki búzáját árpatarlóba kénytelen vetni.

A csócsárolótól fertőzött foltot úgy is meg lehet tisztogatni, hogy a zöld tarlót addig hagyjuk helyén, mig benne a gabonafutrinka kártétele jól meg nem látszik, s akkor úgy permetezzük meg dohányluggal, mint azt az elébb láttuk. Ha a permetezés után egy héttel későbben azt veszszük észre, hogy a csócsároló elpusztult, akkor az igy megtisztított tarlót feltöretjük. A hol az árpa-tarló ki nem zöldül, mert pl. aratáskor kevés mag pergett ki, ott helyébe a csalogató-vetést alkalmazhatjuk olyanformán, hogy a fertőzött táblákban 5—6 barázdányi földet búzával vetünk be. Ha ez kizöldült és a csócsároló belehuzódott, akkor ez utóbbit dohánylugoldattal úgy irtjuk, mint az előbbi esetben.

Miként látjuk, a védekezésnek utóbbi része nemcsak hogy kissé körülményes, hanem költséges is. így tehát annál tanácsosabb, hogy e kártevővel szemben a jól megválasztott vetésforgót megtartsuk és árpa után búzát ne vessünk. A ki azt követi, annak nem lesz baja a gabonafutrinkával.

Kelt Budapesten, 1901. évi április havában.

M. kir. áll. Rovartani Állomás.

— Tenyészdijazás. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület a nm. földmivelésügyi m. kir. miniszter ur által adományozott pénzdíjakkal és a rendező egyesület által adandó oklevelekkel e hó 29-én d. e. 10 órakor, Szinérváralján — a vásártéren — szarvasmarha tenyészdijazást rendez, az alább felsorolt feltételek mellett: I. Kisgazdák tulajdonát képező kis borjas tehenek után : 1., 80 korona államdij és dicsérő oklevél. 2., 60 korona államdij és elismerő oklevél. 3., 40 korona államdij és elismerő oklevél. 4., 30 korona államdij és elismerő oklevél. II. Kis gazdák tulajdonát képező 2 éves üsző borjuk után: 1., 50 kor. államdij és dicsérő oklevél. 2., 30 kor. államdij és elismerő oklevél. 3., 20 kor. államdij. III. Kis gazdák tulajdonát képező 1 éves üsző borjuk után : 1., 40 kor., államdij és dicsérő oklevél. 2., 30 kor., államdij és elismerő oklevél. 3., 20 kor. államdij. IV. Közép és nagybirtokosok tulajdonát képező kis borjas tehenek után: 1., Arany oklevél. 2. Dicsérő oklevél. 3., Elismerő oklevél. 4., Elismerő oklevél. V. Közép és nagybirtokosok tulajdonát képező 2 éves üszők után : 1., Arany oklevél. 2., Dicsérő oklevél. 3., Elismerő oklevél. VI. Közép és nagybirtokosok tulajdonát képező 1 éves üszők után: 1., Arany oklevél. 2., Dicsérő oklevél. 3., Elismerő oklevél. Vll. Közép és nagybirtokosok tulajdonát képező 1 éven felüli bika borjuk után: 1., Arany oklevél. 2., Dicsérő oklevél. 3., Elismerő oklevél. Általános szabályok: 1.) Ugv a pénzdijak, min- oklevelek csak a vidéki viszonyokhoz mérten absolut becsű és olyan szarvasmarhák után fognak kiadatni, melyek Szatmár vármegye területén neveltettek. 2. Csakis magyar fajú marhák vezethetők elő. 3.) Díjazva csak saját nevelésű marha lesz. 4.) Saját nevelés, valamint a tulajdonos birtokviszonya kívánatra községi bizonyitványnyal igazolandó. 5.) Bejelentések a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület titkári hivatalánál (Szatmár, Rákóczi-utcza 36. sz.) szóval vagy írásban eszközlendők, vagy a díjazást megelőzőleg 1 órával a helyszínén. 6.) A biráló-bizottság a helyszínén fog megalakittatni. Szerdahelyi Ágoston, mint az állat- tenyésztési szakosztály elnöke. Domahidy Sándor, mint a Szatmármegyei G. E. I. alelnöke. Pethő György, az álattenyésztési szakosztály előadója. Posz- vék Nándor, a Szatmármegyei G. E. titkára.

Jelen számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.

Felelős szerkesztő: BADD1SZ JENŐ Laptulajdonos: RÓTH KÁROLY.