Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-27 / 4. szám

SZATMÁR VARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.- MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. *s=­SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagy-Kár olybán, Megyeház-utcza 46. sz. HIVATALOS RÉSZ. 1996—1901. sz. A főszolgabiró, polgármester, vm. fő és aljegyző, törvényhatósági és járási kir. állatorvos uraknak. A nagyméltóságu . földmivelésügyi m. kir. miniszter urnák az egy éven belül kiállított régi marhaleveleknek érvényessége ügyében f. é. jan. hó 15-én 4519. sz. alatt kelt körrendeletét tudomás­vétel és haladéktalanul való közhírré tétel végett megküldöm. Nagy-Károly, 1901. január hó 22-én. Nagy László, alispán Másolat: Magyar királyi földmivelésügyi minisz­ter 4519—111. I—1901. szám. Valamennyi vármegyei és város törvényhatóságának, m. kir. állategészségügyi felügyelőnek. Az 1900. XVII. t.-cz. életbe lépte óta több helyen vitássá vált és külünbözőképen magya­ráztatott az a kérdés, vajon az ezen törvény hatálya előtt, de egy éven belül kiállított marhalevelekre is érvényben van-e az 1888. Vll. t.-cz. 40,000—1888. számú végrehajtási utasítása 26. §-ának az a rendel­kezése, mely szerint a marhalevelek kiállításuk kelté­től számítva egy évig érvényesek. Több hatósági kö­zeg, különösen pedig a vasúti szállításoknál vizsgála­tot teljesítő szakértők abban a felfogásban, hogy e rendelkezés hatálya az 1900. XVII. t.-cz. életbe lépte előtt, régi űrlapokon kiállított marhalevelekre ki nem terjed, s e marhalevelek érvénye 1901. évi január hó 1-vel megszűnt, nem fogadták el azokat az állatok for­galomba hozatala alapjául az esetben sem, ha azok egy éven belül lettek kiállítva. Ily félreértések s az állatforgalom ebből eredő megzavartatásának és kés­leltetésének megszüntetése végett a m. kir. pénzügy­miniszter úrral egyetértőén kijelentem és rendelem, hogy az 1900. XVII. t.-cz.-nek az életbe lépte előtt hatályban volt rendelkezésekkel szemben vissza­ható ereje nincs, e törvény az 1888. VII. t.-cz. 40.000—1888. számú végrehajtási utasításának 26-ík §-át hatályon kívül nem helyezte; ennélfogva az egy éven belül kiállított marhalevelek mind­addig érvényesek és kicserélés vagy bélyeg illetékének kiegészítése nélkül szabályszerű marhalevelek gyanánt használhatók, azokon leírás, uj irányitás, egészségi bizonyítvány megújítás eszközölhető mindaddig, amig kiállításuktól számítva egy év el nem telt vagy a mig a fennálló külön szabályok azok hatályát meg nem szüntetik. Felhívom a törvényhatóságot, hogy e rende­ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyoi kézségek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés be­küldése mellett 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér, i^=­letemet tegye mielőbb közhírré, s az ahoz való alkal­mazkodásra úgy a marhalevél kezelőket, mint a marha­rakodó állomásokhoz kirendelt szakértőket s az állat­vásárokon működő állatorvosokat megfelelő módon utasítsa. Budapest, 1901. évi január hó 15-én. A miniszter megbízásából: Tresnanszky. Az 1900. évi gabonaüzlet. Gazdát és kereskedőt egyaránt érdekli a gabonaárak állása. De az emberiség összes rétegei is élénk figyelemmel kisérik a gabona- termés és az árak alakulását. Természetes is, hiszen azoktól nyerik rugóit az összes köz- gazdasági tényezők. Ha végigtekintünk a múlt évi gabonaüzlet menetén, konstatálhatjuk, hogy az nem tartozott épen a legjobbak közé. Gyenge termés és alacsony árak, ezek voltak a főbb mozzanatok, melyek a gazdasági bajainkat nemhogy orvosolták volna, hanem még inkább rosszabbitották. — Az ország erőben és jó­létben nem gyarapodott, hanem gyengült és az ipar s kereskedelem pangása, valamint a vállalkozási szellem megcsappanása mellett a fogyasztó-képesség is mindinkább csökkent. De maradjunk csak a tulajdonképeni tárgyunknál, a gabonaüzletnél. A kedvezőtlen áralakulás, mely már íz elején mutatkozott átment az uj campagneba is, noha kevés készlet maradt lenn az előbbi évekből, pedig termésünk csak közepes volt s fogyasztási piaczainkon is, mint Ausztriában, főleg pedig Csehországban, tetemes terméshiany mutatkozott, melyet nálunk kellett tedezniök. Az értékesítési viszonyok mindamellett kedvezőtlenek voltak s áraink aránylagosan olcsóbbak az angol, sőt az amerikai piaczokéinál is. Mig a világpiaczokon ma mindenütt sokkal drágább a búza ára, mint tavaly ilyenkor volt, addig nálunk ellenkezőleg jóval olcsóbb. Kivételt csak a rozs képez mely majdnem két koronával drágább, mint az év Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. elején volt miután ezen czikkből legnagyobb a terméshiány. Nagyobb árfluktuáczió még a kukoriczában fordult elő, annak ára a nyáron nagyobb emelkedést ért el,t midőn a tavalyi készletek fogytán voltak. Az 1900. év termése azonban mái ^yalamivel jobb volt s Romániában is nag5mbb' aferrnés az előző évi szűk esztendő­nél, minek folytán az uj tengeri ára ismét arra az alacsony nívóra sülyedt, melyen az 1900. év elején állott. Csak íőtermelési czik- künknek, a búzának ára nem birt arra a helyre emelkedni, melyre a körülmények jogosították és ez leginkább annak tudható be, hogy a lisztkivitel, mely ránk nézve rendkívül fontosság­gal bir, az őrlési forgalom eltörlése által meg­lett nehezítve. Kivált az idén nagy kelete lett volna finom lisztjeinknek az angol piaczokon, amikor a transváli háború nagy fogyasztást vett igénybe. Összeköttetésünk nem szakadt meg nagyon a külföldi fogyasztó piaczokkal, mert a vasutak által nyújtott fuvardíj-kedvez­mény némileg kárpótolják az őrlési forgalom beszüntetése által elvesztett előnyöket, ez azonban még sem bizonyult teljesen elégséges­nek. Nagyobb szerepet játszik nálunk a Balkán- búza, habár kiviteli állam vagyunk, mint sem annak forgalmi korlátozása érzékenyebb hát­rányt ne idézne elő. A tőzsde például ez évben bevezette az idegen búza és a magyar búza külön—külön jegyzését, azért mégis a kötések legtöbbnyire az idegen (nemzetközi) búzában történnek. Még e két faj közötti árkülömbség sem tünteti fel azt az előnyt, mely az aczélos nagyobb sikértartalmú magyar búzát megilletné. Tavaly termett a hivatalos kimutatás sze­rint: Búzából 39.631,819 mm. az 1899 évi 40.904872 mm.-val szemben. Az ára pedig volt a búzának az év kezdetén 7’50—8‘20 frt. mig az év végével 7.—7-80 forint között T Á R C Z A. Az édes asszony Ha van édes dal, édes öltözet, édes idő, édes utcza stb. mennyivel több jussa lehet e divatos jel­zőhöz egy szép asszonynak. Édes asszonynak hívta mindenki, aki csak is­merte a szép Ellát, annak találta Várnay Béla, mikor feleségül vette. Sőt édesnek találta később is, habár sok keserűséget szerzett már neki ez az édes. De mikor a keserűséget is olyan édesen tudta beadni. Ella fürdőre kívánkozott, a mely horribilis kiadás nem vágott egybe a fiatal bank-pénztárnok jövedel­mével. Az ura hát kijelentette, hogy nem lehet. — Te igazán szívtelen vagy, Béla! Meghúzódott a pamlag sarkában s olyan édesen duzzogott, hogy másnap már előkeritette az ura a költséget a fürdőre. Télen jour fixeket és jour priéket adott; ez utób­biakon persze nem az ártatlan sandwischekek banális- kodtak, de a hölgyek estélyi öltözékével összhangzó lukulusi lakoma. A farsang folyamán ez állt a meghívón: „F. h. 15-én rendezendő házibálunkon szivesen látjuk önt és b. családját.“ Hm, hm ! túlságosan nagy lábon élnek ezek a Várnayék ! hangzott a kétkedő megjegyzés a bank igazgató ur ajkán. — A mi pénztárnokunk ugyancsak merészen szétterjeszti szárnyait mondá az igazgató bizottság egyik tagja, a kinek czimére szintén érkezett egy szecessziós Ízlésben kiállított meghívó. A „jó barátok“ rosszalták e pazarló életmódot. Rosszalták, megszólták miatta, de azért egytől egyik ott voltak mind. Ella olyan bájos, olyan édes volt, hogy meg- büvölp mindenkit. Édes. . . édes. . . az az egyetlen kis fiuk is úgy hívta, hogy édes szép mamuska. — Végy az öledbe, édes, szép mamuska. — Eredj innen, kis butus, egészen összegyűröd a csipke tubliermet. — Hát mikor veszesz öledbe ? — Ha háziruhában leszek. — Holnap ? faggatta a kicsike. A szép mama mintegy védőleg terjesztette maga elé karjait, aztán mikor a kicsike már kellő távolság­ban volt, összeszoritotta korall ajkacskáit s rátapasztva mutató és középujját, csókokat szórt jó messziről a gyermek felé. Ezt is olyan édesen csinálta. A házin épp úgy, mint a nyilvános bálokon, egész udvara volt az édes asszonynak. Egy Gerbeaud- cukorka, akit szemükkel ettek föl a gourmand gaval­lérok. Hogy Várnay Bélának nem rontotta-e meg néha- néha a gyomrát ez az édesség, azt bajos volna meg­állapítani. Voltak életének perczei, mikor kompaktabb eledelre vágyott, mikor a lelkének kellett volna táp­lálék. Mikor olyas valakire lett volna szüksége, aki megfelezze vele azt, ami neki már elviselhetetlen sok volt: a nagy gondokat, amiket egy ilyen nagy ház­tartás ró arra a férfira, aki munkájából tartja fönn övéit. Hisz keresett, szerzett pénzt egész a lehetőség határáig, sőt tán még túl is a határon. .No, de hisz majd kiköszörüli a csorbát, mielőtt megtudná valaki. Hisz minden emberrel megeshetik, hogy kiadásai túllépik a megengedett korlátot. Igen, túllépte a korlátot, nagyon nagy lépéssel lépte túl, de majd visszalép; aztán rendben lesz minden. — Komoly beszédem volna veled Ella. — Nekem is veled. — Engedj előbb engem szóhoz jutni. — Ne légy udvariatlan. Édesen mosolygott s aztán folytatta. — Egy remek uj csillárt szemeltem ki utolsó estélyünkre, ezt meg kell venned, czicza. — Ne léháskodjunk. — Ejnye, maga goromba. Ne beszéljen hozzám többet Menjen, menjen, látni sem akarom. És következett egy újabb fölvonása annak a tragikomédiának, melyet már hat év óta játszanak. A fölvonás végén az édes asszony győzött. Ő legalább azt hitte. — Végy amit akarsz! — Hisz már meg is vettem, mert előre tudtam, hogy morog, morog az én kis medvém, de azért még­is aranyos jó kis maczkó az. Holnap elhozzák a számlát. Bizony Isten nem volt drága. És Várnay Béla azt hitte, hogy az a számla rejlik abban a borítékban, melyet másnap hozott be a szobalány. Nem számla volt. Egy levél. „Egy igaz barátja figyelmezteti Önt: legyen rá készen, hogy holnap pénztár-vizsgálatot tart Önnél a bizottság.“ Réges-régi dal. Mire a vizsgáló bizottság belépett a pánczél szo­bába, eldördült az a bizonyos revolver, mely nem Várnay Béla kezéből hullt ki először hasonló alkalom­ból. Annak a halottnak most ez a neve: sikkasztó. És a másikat senki se hivja többé édes, de szerencsétlen asszonynak, sőt még igy is: nyomorult, könnyelmű teremtés. K I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom