Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-07 / 27. szám
Nagy-Károly, 1901. julius 7 (2'7_ szám XXVII. évfolyam. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, mSZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : A'agy-Kórolybán, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés küldése mellett 5 korona.-5* ügyes szám ára 20 fillér. ss=Hirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. ____________ HI VATALOS RÉSZ. 1846—1901. sz. Szatmár vármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. Szatmár vármegye törvényhatóságánál kinevezés utján betöltendő másodosztályú irnoki állásra pályázatot hirdetek. Minősítés tekintetében az 1883. 1. t.-cz. 1. s 19. §-ai irányadók. A kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló 1873. II. t. ez. 5. §-a értelmében az esetre, ha ez állásra kebelbeli hivatalnokok nem jelentkeznének, teljes képességüket igazolt igénynyel biró altiszteknek niás pályázókkal szemben előnyt adok. Évi javadalmazás: 1100 korona fizetés s 100 korona lakpénz. Pályázati kérvényeket julius 31-ig átveszek. Nagy-Károly, 1901. junius 25. Gróf Hugonnai Béla, — főispán. 1843—1901. sz. Szatmár vármegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. Szatmár vármegye törvényhatóságánál kinevezés utján betöltendő mátészalkai járási irnoki állásra pályázatot hirdetek. Minősítés tekintetében az 1883. I. t. ez. 1. s 19. §-ai irányadók. A kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló 1873. II. t. ez. 5. §-a értelmében az esetre, ha ez állásra kebelbeli hivatalnokok nem jelentkeznek, teljes képességüket igazolt igénynyel biró altiszteknek más pályázókkal, szemben előnyt adok. Évi javadalmazás: 1100 korona fizetés s 200 korona lakpénz. Pályázati kérvényeket julius 3l-ig átveszek. Nagy-Károly, 1901. junius 25. Gr. Hugonnai Béla, — főispán. 18283—1901. sz. Összes főszolgabírók és polgármester uraknak. A nmgu földmivelésügyi m. kir. miniszter urnák f. évi junius hó 13-án 35782. sz. a. kelt leirata szerint ismételten tudomására jutottak olyan esetek, hogy a marhaleveleken a vonatkozó adatoknak hiányosan vagy helytelen kifejezések használata folytán érthetetlenül és igen gyakran olvashatatlanul történt bejegyzése következtében a marha leveleken leirt állatok azonossága, származási és rendeltetési helye, a tulajdonos kiléte és lakóhelye az ily marhalevelek alapján megáilapitható nem volt. Minthogy a marhalevél rendeltetése első sorban az, hogy a leirt állatra vonatkozó tulajdonjog annak alapján igazolható s az állat azonossága és származási helye megállapítható legyen s mivel a marhalevél ezen rendeltetésének csak abban az esetben felel meg, ha abbóhla leirt állatra vonatkozó összes ismerni kívánt adatok megtudhatók: a marhalevél kezelők felületes eljárásából származható esetleges visszaélések, különösen pedig azon indokolatlan munka szaporítás megelőzése czéljából, a melyet ilyen esetben a hiányzó, vagy helytelen kifejezések használata, esetleg olvashatatlan Írás miatt érthetetlen adatok kiderítése támasztana, felhívom, figyelmeztesse a hatósága területén működő összes marhalevél kezelőket, hogy a marha levelek kiállítása körül mindenkor az 1888. évi 40,000 sz. végrehajtási rendelet 18-ik § óban foglaltak szoros szemelőtt tartásával s kellő gonddal, vagyis akként járjanak el, hogy a marhalevél fentebb hivatkozott rendeltetésének mindenkor megfelelő s ily czélra felhasználható legyen. Nagy-Károly, 1901. junius 28. 16324—1901. sz. Folyó hó 1-én Dara községben a Szamos folyóból egy ismeretlen egyén hulláját fogták ki. Személy leírása a következő : A hulla közép termetű, mintegy 166 cm. magas, ruházata durva kanavácz, hosszú, vörös csikolatos ing, durva, a csípőknél feltüzött bőszáju gatya. Hajzata 2 cm. hosszú, barna szinü, a tarkón" A. fejtetőn elég tömött, a homlokánál magasabban kihullott kopasz. Bajusza 4—5 cm. hosszú, világosabb szinü, elég tömött. Szakála egy hetes őszbevegyült, borotvált barna, a szemei szürkés kékek. A fogak ritkák, épek, alig hiányosak. A kül erőszaknak nyomai nem találtattak. A hulla úgy látszik munkás emberé. Nagy-Károly, 1901. junius 14. ________________________Nagy László, alispán. A madarak védelme. Lapunk múlt számában megemlékeztünk már röviden arról a felette hasznos munkáról, melyet Darányi Ignácz földmivelésügyi m. kir. miniszter a napokban adott ki. Herman Ottónak, e minden izében magyar embernek és nagy tudósnak „A madarak hasznáról és káráról“ czirnü munkája ez; s hogy újból visszatérünk rá és vezérczikkben foglalkozunk vele, sőt tárczánkban is mutatványt közlünk belőle, azt tesszük azért, mert megérdemli maga a munka, megérdemli a munka tárgya, annak czélja, hogy ismételten foglalkozzunk vele, mert hisszük és valljuk, hogy olvasóinknak nagy lelki gyönyörűséget okozunk, és a közügynek, a nemzeti közvagyonosodásnak nagyon fontos szolgálatot teszünk, midőn e felette hasznos munkára irányítjuk figyelmét, midőn propagandát csinálunk e munkának, mely azt akarja, hogy a hazának minden józan íelfogásu lakossá e munka kitűzött czél- ját szolgálva, annak lelkes zászlóvivőjévé váljék, s igyekezzék családjára, gyermekeire és a népre hatva a madarakat a megérdemelt védelemben részesíteni. Mert higyjék el tisztelt olvasóink, hogy e munka minden magyar ember figyelmére érdemes. Mert neki, az ő zeng- zetes, dallamos nyelvén, az ő szivéhez, az ő leikéhez van ez megírva és oly nagy tudással, a minő zengzetes magyar nyelven csak Herman Ottó tud írni, a minő lelkes tudással ismeri ő a magyar föld madarainak életét. A könyv ajánlása maga is oly szép, mely jellemzi Hermannak a magyar föld, a magyar nép iránti rajongó szeretetét. „A föld- mivelő, kertészkedő, halászó és pásztorkodó magyarság használatára“ ajánlja müvét és elöljáró beszédjében elmondja, hogy áldja a sorsát azért, hogy megérhette, hogy akadt olyan térfiu, kit saját igyekezete és a sors kegye magasra emelt — Darányi Ignácz föld- mivelésügyi miniszter, — de azért még sem emelhette sorsa oly magasra, hogy ne lássa, ne ismerje meg a magyar gazdanép szükségét, okulásra törekvő vágyát, s a ki őt megbizta T Á R C Z A. Untat a vigság.. .*) Untat a vigság, zaj, a tréfa ... Untat, a sok.. sok emberarcz . . . Kifárasztott a lázas élet, E meddő küzdelem, e harcz ! A lánysziv nem ihlet dalokra, Elhervadt álmom rózsabokra . . . S ha egy-egy nóta néha cseng még : Arról beszél, hogy messze mennék! Miért ? Van mindenem e földön ... Fejemre sohse száll a gond . . . Oly vig lehetne még a lelkem . . . Oly kaczagó, mint a bolond . . 1 És Isten tudja, mért is érzem : Unalom szivem közepében . . . S hol ember él, titokban, önként Kerülöm ugv miként az örvényt! Kalmár világ, te vad, te ezéda, Oh! mint gyűlöllek mord világ ! A hol a szív csak ép a bűnnek Kiált zengő alleluját. Oh! mint mennék, már messze, messze, Bozótos, örök rengetegbe, Hol álom játszik a szivemmel, És nem a bűnös, törpe ember! Fliesz Henrik. *) Mutatvány szerzőnek sajtó alatt lévő verskötetéből. Védj étek a madarakat!*) Irta: Herman Ottó. Bizony csak a gonosz és tudatlan bánthatja a madarat, mielőtt hogy megyőzödött volna, vájjon igazán káros-é az ? Már mondottam is, de megismétlem, hogy magában a természetben nincsen sem káros, sem hasznos madár, mert csak szükséges van. Arra szükséges, hogy végezze az élő természetben azt a munkát, a melyet más teremtmény el sem végezhetne. Károssá és hasznossá az emberre nézve a madarat csak az ember maga teszi akkor, a mikor feltöri a gyepet és beveti oly maggal, mely tömeges termést ad, olyant, a mely madártáplálék is; vagy kertet, szőlőt állít oda, a hol azelőtt nem volt. Azért a madárnak, de az embernek is a java azt követeli, hogy nagyon is okkal-móddal járjunk el. Megszámlálhatatlan kincs az, a mit a czinegék, poszáták, a légykapók és mások pihenést alig ismerő szorgalma az okos gazdának jövedelmez. Mert a mig a legszemesebb és legszorgalmasabb gazda is csak nagyjából szedheti le a már nagyonis szemet szúró hernyófészket, addig a hasznos madarak rajta függö- getve, bujkálva, kopácsolva, kapdosva irtja mind azt a kártékony teremtést, a mit az ember meg sem láthat, a mihez hozzá sem férhet. Van ám erre még számbeli kalkulus is. A picziny királykamadár éven át három milliónál is több rovart emészt föl mindenféle állapotában : hol mint petét, hol mint bábot, hol mint kifejlett rovart, a mi pedig, ha szaporodáshoz jutna, megint töméntelen- séget jelentene. Ézt a madárkát majd le is Írjuk. A kék czinege nem is sokkal nagyobb; de éven át hat és *) Mutatvány szerzőnek a földmivelésügyi m. kir. miniszter kiadásában megjelent „A madarak hasznáról és káráról“ czirnü müvéből. fél millió rovart pusztít el; de azután még hol 12, hol 16 fiókát is fölnevel, a mi megint azt jelenti, hogy egy ilyen czinege család huszonnégy millióig való rovart fogyaszt el, vagyis ennyinek kártételétől óvja meg a kertet, az erdőt és óvja mindenütt, a hol csak hozzá fér. A ki pedig tudatlanságból vagy gonoszságból elfogja és elpusztítja ezt a szárnyas munkást, any- nyival károsítja a közvagyont, a mennyi rovar megmaradt, mert a czinegét, a mely a rovart elfogta volna, megölte! A rovarok világa egyáltalában óriási hatalom, és ott, a hol a tudatlanság nem számolva, irtja vagy csökkenti a rovarokat pusztító egyéb állatokat, a rovarkár évente pénzben kifejezve, nem százezrekre, hanem száz milliókra rúg. Húsz évvel ezelőtt talán szemébe nevettek volna annak, a ki ilyent mondott volna ; de a mióta egy, puszta szemmel alig látható picziny rovar, a fillokszera, tönkretette a leghíresebb szőlős vidékeket : megszűnt a nevetés és gúnyolódás. Lehet tehát beszélni a madarak védelméről is. A rétségek és műveletlen, gazdátlan területek ősi idejében zengett Magyarország e madarak énekétől, megnyüzsgött tőlük a levegőég, a vizek és erdők rengetege. Ám ez napjainkban nagyon megváltozott és a rétek eltűnésével, lecsapolásával belévágott az eke az ősföldbe ás véget vetett sok madártanyának. Hogy szép, tiszta vetéses táblákat nyerjenek, kivágták a legkisebb bokrot is és evvel lassanként elvonták a leghasznosabb madaraktól a fészkeléshez szükséges alkalmatosságot, a mi pedig öreg hiba volt. A régentén madárénektől zengő táj csöndes, sőt néma lett; a szemet sem gyönyörködteti a madárnak üditő szemlélése — rossz dolog biz az! Hozzájárul a délszakon élő népek — bizony főkép az olaszoknak — hihetetlen madárpusztitása, táplálék czéljából. Mindent elfognak, mindent megesznek
