Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-16 / 24. szám
SZATMÁR VARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. EGJELEN MINDEN VASÁRNAP, *=■<> Hl SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Aagy-Károlybán, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. *&Hirdetóselí^jutáÁirp^-áEoáJiözöltetnek. ■;,.NyHttér?^oríí4tfi|ér. Kéziratok nem ki^Metnel^ \í$za, 'Ö^rfrientetlen levelek csak 51 tatnak el. rendes' levelez HÍV talos rész. 15735—1901. Budapest székes főváros thatósága által József főherczeg ur ő cs. és kir. fensége honvéd főparancsnokságának 25-ik évfordulója emlékére, a m. kir. honvédség kötelékébe tartozó vagy tartozott egyének árvái vagy félárvái neveltetésére létesített alapítványi helyek közül az 1901—1902. tanév kezdetén a József fiárva házban 1 hely az Erzsébet leány- árvaházban pedig szintén 1 hely kerül betöltés alá, mely helyekre nézve a kijelölés joga, az illetőségre való tekintet nélkül ő császári és királyi fenségét József főherczeg urat, illetőleg családjának mindenkori legidősebb férfi tagját illeti meg. — Ezen helyek betöltése czáljából az alábbi pályázati hirdetményt bocsátom ki. Pályázati hirdetmény. Budapest székes főváros közönsége által József főherczeg ur ő cs. és kir. fensége honvéd főparancsnokságának 25-ik év fordulója alkalmából s annak emlékére a m. kir. honvédség árvái részére az illetőségre való tekintet nélkül létesített alapítványi helyek közül, f. évi szeptember 1-től a József fiárvaházban egy hely, az Erzsébet leány- árvaházban pedig szintén egy hely kerül betöltés aiá, melyeknek betöltése czéljából ezennel pályázat hirdet- tetik. A József fiárvaházba, valamint az Erzsébet leány- árvaházba való fölvétel kellékcikép igazolandó: a) az hogy a felvétetni kért gyermek tényleg a m. kir. honvédség kötelékbe tartozott vagy tartozó apának törvényes leszármazója; b) a vagyontalanság; c) félárváknál (a kik t. i. apátlanok vagy anyátlanok) az életben lévő szülő vagyontalansága; d) hogy az árva 6-ik életévét már betöltötte és hogy a fiuárvu 10-ik, a leányárva pedig 12-ik évét még túl nem haladta: e) hogy éptestü és elméjű, a himlőn átesett, vagy ellene sikerrel beoltatott. Az árva kora és a szülők elhalálozása hiteles anyakönyvi kivonattal, a testi és elmebéli állapot, a himlőoltás és a vagyontalanság közha- tóságilag hitelesített orvosi és helyhatósági bizonyit- ványnyal igazolandó. A kellően felszerelt bélyegtelen kérvények melyekben a szülő vagy gyám neve állása és lakhelye (város, megye, utolsóposta) is felemlítendő, f. évi aug. hó 1-ig a m. kir. honvédelmi miniszterhez nyújtandók be, a honnan Budapest székes főváros hatóságához fognak küldetni és a kijelölési jog gyakorlása végett József főherczeg ur ő cs. és kir. fenségéhez fognak felterjesztetni. Az alapítványi helyek az 1901 —1902. tanév kezdetén lesznek betöltendők, s a felvételről vagy fel nem vételről az árvák hozzá tartozói Budapest székes főváros tanácsa által hatósági utón fognak értesittetni. Fölhívom ennélfogva a törvény- hatóságot, hogy ezen pályályázati hirdetményt a törvényhatóság egész területén, a szokásos módon, a legszélesebb körben azonnal tegye közhírré. Budapesten, 1901. évi május hó 20-án. A miniszter helyett: G r o m o n, államtitkár. Nagy-Károly, 1901. Junius 4. Alispán helyett: 11 o s v a y, Aladár, vm. főjegyző. Két aratás. A forró nyár közeledtével kettős aratásnak néz elébe a nemzet. Az egyik aratás a földé, szerte egész Magyarországon >a határban a nép gyűjti az élelmet, a ruháját, meg az adót. Es szerte az ország iskoláiban most folynak a vizsgálatok, a fiatalság egy évvel idősebb, egy osztálylyal okqsabb lett. Még nem tudjuk az aratás eredményét, de annyit már hivatalosan megállapítottak, hogy — hacsak valami elemi csapás közbe nem jő — az nem marad alul a közepesnél. Néhol jobb, másut gyengébb termés ígérkezik, de úgy általánosságban jó reménységgel eltelve néz a magyar szántóvető elébe az aratásnak. Az árakat sem lehet épp cn rossznak mondani, a munkájának bérét meg fogja kapni a gazda. Az idén a megszokottnál nagyobb fontosságot kell tulajdonítani a jó aratásnak. Mert ennek eredményétől várja a magyar iparos és kereskedő a pangó üzleti élet föllendülését. Több mint két esztendő óta tart ez a pangás, mely oly bénító hatással volt mindenfelé az iparosra és kereskedőre, hogy már—már egy országos gazdasági csődnek előre vetett árnyékát látták azok, akik fekete szemüvegen keresztül szokták nézni a közállapotokat. Ez a sötétlátás, hála az Istennek nem volt megokolva, de szomorú volt a helyzet mindenesetre. Most a tavaszszal fellendült annyira — amennyire az üzleti élet, de ez nagyon kevés a múltakban okozott sebek hegesztésére. Ezt csakis egy jó aratással lehet elérni — részben. Mert évek, melyek egymás után következnek, kellenek ahoz, hogy a hosszantartó üzleti pangás által okozott kárak teljességükben megtérüljenek. S midőn igy egy kedvező aratás reményétől eltelve tekintünk a legközelebbi jövőbe, önkéntelenül is az eszünkbe ötlik a mind jobban erősbödő agrár mozgalomnak az ipar és kereskedelem ellen törő irányzata. Amilyen örömmel látjuk a föld tulajdonosainak öntudatra ébredését a közös érdekek védelmére, olyan aggodalommal halljuk a mind inkább erősbödő agrár jelszavakat, melyek az ipari és kereskedelmi érdekek ellen ingerük a harczra a föld- tulajdonosokat. Egyoldalú és rosszindulatú politika az, mely harczra ingerli a parasztot a boltos, a földbirtokost a gyáros ellen. Mert a nem földmivelők éppen oly fontos tényezői a haza vagyonának és vagyonosodásának, mint a földmivelők. Egyik osztály a másik osztály nélkül soha sem boldogulhat, az egyik a másik után él és megfordítva. Ha diadalra jutnának az elfajult agrárizrnusjelszavai, akkor igazán bekövetkeznék a gazdasági csőd, amelyből aztán olyan társadalmi harcz keletkeznék, melynek vészes következményei messze kihatnának Magyarország történetére. Forró kívánságunk, hogy a remélhető aratás eredménye kielégítse és megbékítse a már hadsorokban álló gazdasági pártokat. A másik aratás az iskoláké. Ez az idő forduló pontot képez sok diák életében. EzekT Á R C Z A. Siess.*) Siess, siess mohón vár a közönség, Légy ünnepeli te szép komédiás, A sok ficsur egy röpke mosolyodra, Mint a gyémántra meglásd úgy vigyáz! Feledd csak el az egyszerű világot . . . Hisz úgysem ég szivedben semmi vád, Ha fődre gördül egy-egy tiszta könycsepp, A mit teérted hullat el anyád! Siess, siess mohón vár a közönség ... Kigyul az arczuk, zug a tapsvihar, Kis lenge, libbenő, fehér ruhádban, Elődbe száll a hir, a diadal . . . Feledd csak el, hogy hervadoznak otthon, Te csak virulj, és dobd a csókokat . . . Hiszen szived még megmarad a régi, Ha jó anyádnak szive meghasad! Siess, siess, mohón vár a közönség, Tanulj kaczagni, hogy ha bánat ér . . . És add csak el csodaszép, szűzi lelked’ Egy ragyogó darab kis aranyér’! . Kaczérkodjál a páholyok urával . . . S mi mámorral tart, ép csak azt imád.. . A taps között hisz úgyse hallhatod meg Az anyaszivnek siró sóhaját! Siess, siess, mohón vár a közönség . . . Lelkedre vár az éhes, bamba had . . . És nyújtsd a földnek, mi az Istené volt, A te kaczagó, csókos ajkadat! . És taps között, hadd szórják tele sárral, Megváltod pénzen, elég ez neked . . . * Mutatvány szerzőnek sajtó alatt levő kötetéből, Mig otthon anyád reszkető kezével . . . Dagasztja meg a falat kenyeret! . Siess, siess, mohón vár a közönség, Arany fogad, hintón repit a lét, Mig én velem, gyalog ha jártad volna, Az álom rengeteg bus rejtekét. Én tenyeremen hordanálak folyton, Ott bársony pamlag, hírnév vár reád ... És otthon elenyészik ismeretlen Szegény, nevelő, elhagyott anyád ! Siess, siess ne is hallgass e dalra, Tudom, szivednek ép csak balgaság . . . Én dalba fontam vón' tiszta fődet . . . És ott mi sok lesz a csokor, virág ! Oktattalak vón’ édes szerelemre, Mit a Teremtő, angyal is szeret . . . És ott ? Siess .. . mohón vár a közönség . .. Feledd anyádat, ott a fény megett! Siess, siess csak és kaczagj ki engem .. . Úgyis eljő még a fölébredés . . . És könnyed árja, sóhaja szivednek A feledésre mind nagyon kevés! És ébredésed éjnél is sötétebb Egy sir ölénél lesz homályosabb . . . Mert elveszett rég tiszta, drága lelked, Mert lelked lesz az égő kárhozat! Eltesz Henrik. A titkos rendőr. Az asszony az elhibázott élet czinizmusával beszélt férjéhez : — Lásd be, hogy a lelkünk utjai már rég elváltak. Intézzük el békésen az ügyet. Tudod nagyon jól, hogy soha, értsd meg: soha sem szerettelek. Neked az ily élet kin, nekem irtóztató gyötrelem. . . . Hidegen hangzott a felelet: — Nos, mit akarsz. Az asszony könyörgőre fogta: — Váljunk el, — talán boldogok lehetünk mindketten, hisz egymással úgy sem leszünk soha. Metsző, éles gúny volt a férj szavaiba: — - Ma már megint tele olvastad magadat fran- czia novellákkal, úgy látom ; hiába, mert én éppenséggel nem vagyok hajlandó semmiféle novella hősévé felcsapni. Vedd tehát tudomásul, hogy nem válók. Ha óhajtod és súlyt helyezel reá, még azt is hozzátehetem, hogy ez az utolsó szavam. Most pedig olvasd a fran- czia regényeidet tovább. Nem zavarlak, megyek hazulról. Az asszony a megkövült fájdalom merevségével nézett a férfira. Nem volt már könnye. Egy pillantás alatt végig lovaglott Feithné lelkén sorsának szomorú története. Nagyon sablonos volt ez: novella annak aki olvassa, de tragédia, aki átéli. Négy csitri leány árvájával maradt özvegyen Bergs szappangyáros, aki nem érezte még magát oly öregnek, hogy felesége elhunytéval aszkétaságban élje életét. A négy leány természetesen útjában volt s a félmüveit emberek ridegségével akart túladni rajtuk. Alig másfél esztendő lefolyása alatt férjnél voltak a lányok. Szó sincs róla, Bergs értett az üzletek gyors lebonyolításához, s leányai férjhez adásában is ez az üzleti elv volt neki irányadó. Égyszerüen a véletlen játéka volt, hogy a négy leány közül, háromnak a házas életét a három férj tuczatjósága elfogadhatóvá tette, a negyedik, Leona, pedig Feithnek kötötte le az életét, és Bergs teljesen ártatlannak hihette magát, hogy a két homlokegyenest ellenkező lélek sohasem tudta egymást megérteni. A nő lelke bár nem nélkülözött egy kis beteges szentimentálizmust, de oly finoman czizelált volt, amin Feith durva, hétköznapi egyénisége nap nap után véres sebet ütött. Az állatias megszokás volt az, ami
