Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-02-25 / 8. szám
SZATMARMEGYEI T r ív ÖZLÖN Y tandó 4 nap alatt kézbesítvén, a vétiveket haladéktalanul terjeszszék be. Végül jelen határozat a hivatalos lapban közhírré tétetni, felirat kíséretében egy példányban a nagyméltóságu föld m Ívelés ügyi m. kir. miniszter úrhoz felterjesztetni és a kir. erdőfelügyelőhöz tudomásul átküldetni rendeltetik. Kelt Szatmár vármegye közigazgatási erdészeti bizottságának Nagy- Károlyban, 1900. évi február hó 14-én tett elnöki intézkedése alapján. Nagy László, alispán, mint elnök. 4063— 1900. szám. Értesítem az erdőbirtokosokat, hogy a nagyméltóságu m. kir. földmivelésügyi miniszter a közgazdasági érdekből beerdősitendő kopár és vizmosásos területeken az 1899. év folyamán önként teljesített erdősítésekért az erre érdemesnek talált és segélyezésre szoruló birtokosoknak az illetékes m. kir. állami erdőhivatalok utján s a kir. erdőfelügyelőségek javaslatára a f.-sándorfalui volt úrbéres közbirtokosságnak 120 (egyszázhusz) koronát kiutalványozott. Nagy-Károly, 1900. évi február 14-én. Nagy László, alispán. 1947—1900. sz. A szaniszlói Zsuzsána majorban egy darab 5—6 éves, pej, bal hátsó kesely lábú, heréit, és egy drarab 2 éves pej, heréit ló bitangságból befogatott. Nagy-Károly, 1900 évi január hó 27-én. 3998—1900. szám. Folyó évi január 29-én Kodrán Péter óvárii lakos udvarára egy darab szőke szőrű ártán sertés ment be, melynek gazdája ismeretlen. Nagy-Károly, 1900. évi február 9-én. 3511 — 1900. sz. Folyó év január hó 15-én a debreczeni vásárból történt elhajtás közben Réthy Adolf csengerbagosi lakos tulajdonát képező egy darab szennyes szőrű tinóborju elbitangolt. Nagy-Károly, 1900. február 6-án. Nagy László, alispán. Vidéki városok kongresszusa. A sok kongresszus között, melyek, eltekintve attól, hogy szükségesek, valósággal divattá váltak manapság, sajnosán nékülözzük a vidéki városok kongresszusát. Eltekintve attól, hogy nincs az a vidéki város, amely megvolna elégedve az állam támogatásával s igy a vidéki városoknak a kongresszuson elfoglalt egyöntetű álláspontja az állammal szemben érvényre juthatna, a közös érdekek roppant sokasága fűzi össze a vidéki városokat. Hiszen mindenütt azokat az állapotokat találjuk, ugyan azokat a panaszokat halljuk, egy törvény szerint kormányoznak bennünket s fogyatékosságát, kicsinyességét egyaránt érezzük. A vágyak, az óhajtások, a helyzet javulására irányuló törekvések is nagyjában megegyeznek minden városban. S a kongresszus, a hol vágyainkat és panaszainkat a nagy világ füle hallatára mondhatjuk el: okvetlenül lendítene helyzetünkön. Természetesen csak úgy, ha czéltudatosan járunk el, ha reálitás határai között mozgunk. Azért mondjuk ezt, mert volt már egy kongresszusa a vidéki városoknak — ha jól — Megtörni, vagy meghajolni ! Ez volt jelszava a főhadnagy urnák. Ő tekintélye elleni ravasz merényleteket sejtett mindenütt, oly dolgokban, melyek neki nem tetszettek. A főmesternek pedig Petyit vélte. Világos, hogy e fiút meg kellett javítani és a reszkető áldozaton javában gyakorolta a főhadnagy ur a nagy munkát. Naponta százszor jelentette ki előtte, hogy a hadsereg csak olyan tiszteket használhat a kikben mindenek fölött erős a kötelességtudás és becsület érzés. Petyi elhitte ezt neki, de mindamellett ugyanannyiszor sértette meg ama fogalmakat, a melyeket a főhadnagy ur magának e katonai erényekről alkotott, így Petyi, noha tanult, mint egy kis masina, és jobban ügyelt mint egy hadvezér, egyik büntetésből a másikba esett: duplán végzett szolgálatokat; vasárnap, mikor mindenki kiment, otthon maradt és általán nem sokkal jobban élt, mint a milyen lehet, az élet a pokolban. Ma súlyosabb dolgot követett el, mint eddig bármikor. írásbeli volt ugyanis. Meg kellett írni a külöm- böző ezredek nevét, számát, parolijának, gombjainak színét, a mint azt október óta mindennap tanulták. Petyi kadét kitünően tudta a dolgot. Elégedetten készült el vele és az elsők között adta át főhadnagy ur Lorheimnak. Azután visszament a helyére és szomorú elmélkedésbe merülve várta az óra végét. Egyszere egy dörgő kiáltás hallatszott a katedráról : — Elév Szirákyl Petyi dermedten ugrott fel, hüvelykujját gépies merevséggel illesztve a nadrágja varrásához. — Jöjjön ki! Hangzott tovább a vezényszó. Petyi érezte, hogy ebből baj lesz. Reszketve az ismeretlen veszély előtt, tántorgott ki a katedrára. — Hogy merészel maga a felebbvalóival csufolódni ? (Folyt, köv.) emlékezünk, két év előtt Máramaros-Szigeten — de ahol ezeket a szempontokat szem elől tévesztették. Máramaros-Szigeten nem jutottak tovább a magas elméleteknél és a kongresz- szus eredményt nem mutatott fel. Őszinte örömmel üdvözöljük tehát Győr városának kezdeményezését az iránt, hogy kongresszusra nivja össze a vidéki városokat. Hogy a kongresszust megtartják, az már fait accompli. Győr lelkes felhívására eddig 25 város jelentette be, hogy részt vesz a kongresz- szuson, melyet minden valószínűség szerint a nyár elején tartanak meg. A kongresszus tanácskozási anyagát egy Győr város közgyűléséből kiküldött bizottság dolgozza ki és készíti elő, a résztvevő vidéki városok természetesen szintén elő készülnek, hogy témáikkal emeljék a kongresszus színvonalát és hatását. Alapos és okos eszmecserére van tehát kilátásunk, a kongresszus után a vidéki városok tisztában lesznek helyzetükkel és tudni fogják, mit kérhetnek, mit követelhetnek és mit reformáljanak. Ez a kongresz- szus nem fog, de nem is szabad neki elméleti nagy általánosságok között mozogni, hanem minden irányban hü kifejezője lessz annak az álláspontnak és helyzetnek, melyet a vidéki város a környékbeli községekkel, fölöttes hatóságával, az állammal, a fővárossal és a vidéki polgár az ő városával szemben elfoglal. Elmondunk azon a kogresszuson mindent a mi a szivünkön fekszik. A kongresszus reálitásának örvendetes bizonyítéka, hogy nem csak közigazgatási emberek készítik elő az anyagot, hanem az ipar és kereskedelem szakemberei is. A kongresszusnak egyik főtémája lesz tehát a vidéki városok ipara és kereskedelme. A győri kereskedelmi és iparkamara e fontos tárgyról egész tanulmányt dolgozott már ki a kongresszus számára. A nemzetgazdaságnak íőfontosságu tényezője, az ipar és kereskedelem pang a jó vidékén. És talán nem csalódnak azok, akik ebben keresik a vidéki városok bajainak kutforrását. És ha e nagy baj orvoslásának csak egy sikeres módját eszeli is ki a kongresszus: avval már is fényesen megoldotta feladatát. Nagyon jól fogják tenni a kongresszusi urak, ha behatóan tanulmányozzák ezt a kérdést, mert nincs az a magas közteher, melyet a városi polgárnak a jól jövedelmező ipar és kereskedelem elviselhetővé nem tenne. A törvény, jog és igazság jelszavaival indul meg az uj aera, melynek tisztaságát és egészséges voltát máris érezzük, súlyos anyagi bajaink közepette is. És ezért bízunk benne, hogy a kongresszus határozatai: Magyarország városainak riadója a boldogulásért, nem lesz kiáltó szó a pusztában! Meghallgatásra fogunk találni. Jobb törvényeket fogunk kapni, és melegebb érdeklődésben, nagyobb gondozásban lesz részünk, mint ahogy eddig tapasztaltuk. E czél elérésére ül össze a kongresszus, melyen az eddig jelentkezett huszonöt városon kívül még bizonyára számosán fognak részt venni. Reméljük, hogy a városok parlamentjéből a mi városunk sem fog hiányozni. Kivitelünk Szerbiába. A kereskedelemügyi m. kir. minisztérium a debreczeni kereskedelmi és iparkamarához intézett leiratában nyomatékosan utal azon körülményre, hogy gazdasági téren való érvényesülésünk Szerbiában egyrészt üzleti köreinknek a szerb piacz iránt tanúsított közönye, másrészt a többi államok és első sorban Németországnak czéltudatos versenye következtében mindinkább szükebb határok közé szorul. Mig az uj szerbipar „ pártolási törvény által ipari vállalatok létesítésére nyújtott kedvezmények mellett, melyek Németország ipari és pénzügyi körei által is alapításokra széles körben igénybe vétetnek a szerb ipari termelés mindinkább fejlődésnek indul s ily módon Szerbia mind jobban függetleníti magát a külföldtől, addig érdekelt köreink az ezen törekvések által ipari termékeink értékesítésére nézve előálló kedvezőtlenebb helyzet orvoslására gondot alig fordítanak, holott az alkalmas idő még nem múlt el, hogy czéltudatos és élénkebb tevékenység mellett a szerb fogyasztási piaczot magunknak továbbra is biztosítsuk. Állandó panasz tárgyát képezi, hogy mig egész Szerbiát elözönlik a német kereskedelmi utazók, kik lázas tevékenységgel iparkodnak áruik részére a szerb piaczon tért hódítani, kereskedelmi köreink utazók kiküldését alig tartják érdemesnek és többé kevésbbé lelkiismeretes ügynökökben biznak meg, kik a dolog természete szerint elsősorban saját anyagi hasznukat tarják szem előtt, ritkán fordítanak kellő igyekezetét arra, hogy uj üzleti összeköttetéseket teremtsenek, uj fogyasztási piaczokat kutassanak fel, avagy csak a régi vevőket is megtartsák. Úgyszintén elszomorító jelenséget képez, hogy üzleti köreink nem követik a külföld és elsősorban Németország példáját, mely Szerbiában élénk részt- vesz a sok kisebb-nagyobb szállítási üzletekben és ezen czélja elérésére sem pénzt sem fáradságot nem kiméi a végből, hogy ezen üzletágban eredményt érjen el. Valóságos esemény számba megy, ha egy magyar ezégnek sikerül valamely nagyobb szállítást elnyerni és amennyiben ez be is következik, sok esetben mindennemű nehézségek merülnek fel a fizetési módozatok avagy a szállítás teljesítése tekintetében. Miután eminens fontosságú közgazdasági érdekek megkívánják, hogy uj piaczok megszerzésére is törekedve első sorban régi piaczaink megtartására fordítsuk egész tevékenységünket, minek legelső követelménye az, hogy hazai kereskedelmi köreink eme piaczokat folytonosan élénk figyelemmel kisérjék, érdekelt köreinknek figyelműkbe ajánljuk, miszerint a jelzett viszonyokat fontosságukhoz mért figyelembe részesítsék, nehogy közömbösségünk eredményekép oly helyzet álljon elő, melyen, ha a kellő időpont elmulaszta- tott, segíteni többé nem lesz módunkban. HÍREK. — Személyi hir Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja f. hó 24 én a fővárosba utazott. — Dr. Cho- rin Ferencz képviselő, nejével együtt pár napig Szat- máron időzik választói körében. — Meghívás. A magyar szent korona országai „Vörös Kereszt“-egyletének szatmármegyei választmánya által folyó évi február hó 25-ik napján délelőtt fél 11 órakor Nagy-Károlyban a városházánál polgár- mester ur hivatali helyiségében tartandó zárülésre az egylet tagjai meghivatnak. Kelt Nagy-Károlyban, 1900. évi február hó 18-án. Az elnökség. — A Kölcsey-Egyesület f. hó 18-án felolvasó estélyt tartott, egy korona belépődíj mellett jóté- konyczélra. Sajnos ezúttal kevés közönség igyekezett a jótékonyczélt előmozdítani. Pedig a programra ezúttal is élvezetes és változatos volt. Az első szám volt a dalárda éneke. Nagy hatás mellett kuruez dalokat énekelt. Ezután Krummergruber Emil fő- gyimnasiumi tanár ismertette Hartmann von Que középkori német költő Der Arme Heinrich ezimii miivét aesthetikailag. Az érdekes felolvasást lelkesen megtapsolták. Hasonlólag felhangzott a tapsvihar Bornemissza Géza szavalatára. Nagy László egyesületi elnök „Szeretlek“ czimü szép költeményét adta elő kitűnő alakításban. Végül Poór János tanár az irodalmi kör elnöke olvasott fel a szúnyogokról. Felolvasó ezt a különös tárgyat olyan kedves és vonzó formába foglalta, a mely egészen elbájolta a hallgatóságot. Hir szerint még csak két felolvasó estély lesz, az egyik belépődíj mellett a melynek reméljük, hogy nagyobb közönsége lesz mint a mostaninak. — Esküvő. Heltay Márton budapesti lakos, a fiumei kőolajfinomitó részvénytársaság könyvelője és tartalékos közöshadseregbeli hadnagy, tegnap tartotta esküvőjét városunkban Kerekes Ödön helybeli jónevü kereskedő kedves és szép leányával: Etel kisasszonynyal. — Esküvő után az ujpár nászutra indult. Boldogság kisérje a szerető szivek frigyét! — Megyénk küldöttsége a minisztereknél. Folyó hó 16-án tisztelgett Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternél az a tekintélyes megyei küldöttség, a mely az úthálózat jóvóhagyását és a megyei útadónak 13 százalékra való felemelését és a felveendő kölcsön engedélyezését kérelmezte. A küldöttség vezetője Nagy László alispán volt, a ki kifejtette azon indokokat, a melyek a vármegyét úthálózata megállapítására és annak kiépítésére birták, bár nagy áldozatok árán. A miniszter válaszában hangsúlyozta, hogy teljesen méltányolni tudja azt, hogy a vármegye úti ügyeit rendezni óhajlja.Lehetséges azonban, hogy az eszközök megválasztásában elfog térni a vármegye által választott módtól, de azért első sorban azon lesz, hogy a vármegye határozatát össze egyeztesse a xör- vénynyel. A küldöttségben részt vettek Nagy László alispánon kívül: Ifj. Gr. Teleki Sándor, Dr. Láng Lajos, Kende Béla, Szentiványi Gyula, Luby Géza, Szuhányi Ferencz, képviselők. Kende Zsigmond, ld. Isaák Dezső, Nemestóhi Szabó Antal, Debreczeni István, Jékey Zsigmond, Domahidy Elemér, Jékey Sándor, Kováts Gyula, Tóth Móricz, Böszörményi Zsigmond, Ifj. Böszörményi Sándor, Mándy Géza, Norm Gyula, Wagner István, Dienes Lajos, Rényi Árpád, Dr. Serly Gusztáv, Träger Albert, Farkas Rezső, Halász Imre, Medve Kálmán, bizottsági tagok. Ugyan ezen a napon délelőtt fogadták a képviselőházban Darányi és Lukács miniszterek a Szamos jobbparti érdekeltség küldöttségét, melyet szintén Nagy László alispán vezetett. A küldöttség kérelme az adó visszatérítések megadására vonatkozott. A miniszterek megígérték, hogy a kérelmet komoly megfontolás tárgyává teszik. — A helybeli kereskedők bálja f. hó 17-én volt a polgári kaszinó díszesen feldiszitett nagytermében. A rendező bizottság fáradozása és lankadatlan tevékenysége megérdemelte volna azt, hogy nagyobb számú közönsége lett volna e szép mulatságnak. Azért csakis a mostoha anyagi körülményeknek tudjuk be azt, hogy ennek a mulatságnak nem volt olyan nagyközönsége, mint az előző években.
