Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-08-12 / 33. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Darányi miniszter üdvözlése. A tárgysorozat tárgyalásának megkezdése előtt felállott Jékey Mór s azt indítványozta, hogy azon alkalomból kifolyólag, hogy Darányi földmivelési miniszter csak nem rég minő oknélküli megtámadásoknak volt kitéve a hírlapokban, adjon a vármegye közönsége kifejezést annak, hogy a gazda közönség általában és a megyei gazdaközönség különösen minő hálával tartozik a miniszternek. Ugyanis az ő minisztersége alatt létesítették az ecsedi-láp szabályozását, a czégényi Szamos átmetszést, valamint most van folyamatban a sályii átmetszés, a mely szabályozási műveletek üdvös hatása a messze jövőben is érezhető lesz. Miért is indítványozta, hogy Darányi minisztert felira- tilag üdvözölje a közgyűlés. N. Szabó Antal és NagyLászló alispán szólalt pártolólag hozzá az indítványhoz s miután utóbbi felemlítette azt, hogy az a körülmény, miszerint az indítvány előzetesen bejelentve nem lett, jövőre ne szolgáljon preczedensül, a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az indítványt. A választások. A vármegyei pénztárosi és egy szolgabirói állást kellett betölteni. A kijelölő bizottság tagjai lettek és pedig a főispán által kinevezve : Jékey Mór, Kende Zsigmond és Dómahidy István, a közgyűlés által megválasztva: Kölcsey Antal, N. Szabó Antal és Dómahidy Sándor. A szavazatszedő küldöttséget a következőleg alakították meg Jékey Mór elnöklete alatt, dr. Csánk István és ifj. Böszörményi Sándor. A pénztárosi állásra, miután Gallasz Ödön pályázati kérvényét visszavonta, egyedül jelölték Madarassy Gyulát, a kit a közgyűlés megválasztott. A szolgabirói á llásr a jelölték a következő pályázókat : Bay Miklós, Rába László, Vértessy Béla, Bagotai Károly és Mustárdy Miklóst. A szavazás körül élénk küzdelem fejlődött ki két jelölt mellett. Beadtak összesen 121 szavazatot, s Rába László nyugalmazott főszolgabírót választották meg 65 szavazattal, Bay Miklós 56 szavazata ellenében. Tiszteletbeli főügyésznek a főispán ur Öméltósága kinevezte ináncsi Papp Kálmán kir. törvényszéki nyug. bírót. A megyei tisztviselők nyugdíjalapja. Érdekes tárgya volt a közgyűlésnek a megyei tisztviselők nyugdij alapja kiegészítésének kérdése. Ugyanis a májusi közgyűlésre már előkészítette ezen ügyet az állandó választmány akként, hogy azt javasolta, hogy a mennyiben a megállaptiott 200 ezer korona nyugdij alap elégtelen, az alaptőke 400 ezer koronára emeltessék fel akként, hogy a nyugdij szabályrendelet szerint a múltban megállapított 200 ezer koronából- eddig az 1 százalékos pótadóból befolyt 132 ezer korona beszámításával még hiányzó 268 ezer korona törlesztéses kölcsön utján szereztessék be s ezen kölcsön évenként egy százalék pótadóval fedeztessék és ha ezen egy százalék pótadóból befolyandó összegből a kölcsön évi törlesztési részletein felül valamely összeg megmarad, a felett a vármegye közönsége szabadon rendelkezik. Minthogy azonban ezen kérdés tárgyalása a májusi közgyűlésről, az alispán indítványára, elhalasztva lett s időközben leérkezett a belügyminiszter az iránti engedélye is, hogy a vármegye közönsége e czélból az 1901. évre tervezett 1 százalékos vármegyei pótadót kivétélesen már az aug. havi rendes közgyűlésen tárgyalhassa, igy került ismét szőnyegre ez ügy. Itt felemlítjük még azt is, hogy az állandó választmány határozati javaslatát azzal indokolta, hogy az eddigi nyugdij alap elégtelenségét elé; ;gé igazolja azon körülmény, miszerint 1897—1900. években alap hiányában a nyugdíjasok részére 11624 kor. 40 fillér megállapított járulék maradt kifizetetlenül. T Á R C Z A. ■; . - ...... A bikszádi monostor felszentelése. Az Avas lombsátorral borított körhegyeinek majdnem közepén áll az a szelíd lejtőjű magányos domb, a hol a Kelet nagy egyházi Írója és tudósának nevéről elnevezett szent Bazil-rend tagjai 1700. körül megalakították a bikszádi monostort. Az első házfőnökre, Isaias archimandritára, a ki Rómában nevelkedett és kis gárdájára magasztos hivatás várt itt az akkor még a keleti egyházhoz tartozó oláh népség között. Valóságos apostolai voltak e vidéknek, a kik a schizma híveit visszaterelték a római egyházba, az orthodoxokat egyesült gör. kath. hívekké alakították át. Hogy ez a magasztos térítési törekvés ellentállásra talált a szakadár egyház papjai részéről, a természet folyománya volt s végre is a fanatizált tömeg egy éjjel megrohanta a monostort, azt felégette, s megölte a házfőnököt, a kinek papjai ezután elszéledtek. így lett vértanúja az első archimandrita az egyházi unió eszméjének. Ezután sok éven át ott álltak elhagyatva az akkor még néptelen Avas közepén a monostor romjai, mig végre Olsavszky munkácsi püspök idejében a hivek adományából ismét felépült a monostor és benépesült s híressé lett mint kegyhely a századok folyamán. És bár a bazilita atyák hiven teljesítették ott vallás-erkölcsi magasztos hivatásukat, bár a rend tagjai mindig hazafias irányban működtek hazánkban, a mit bizonyít híveiknek, az oroszoknak a századok viharaiban kipróbált hazafisága, a melyet vérrel is megpecsételtek a magyar szabadságharczok mezein, a bikszádi A tárgysorozat e pontjának tárgyalásánál élénk eszmecsere fejlődött ki. Elsőnek Nagy László a 1 i s p á n ismertette az ügy állását, a nyugdij alap eddigi elégtelenségét, úgy hogy a nyugdíjasoknak csak 64 százalékot lehet fizetni ki az őket megillető nyugdíjból s ez a perczent levonás 4—5 év alatt szerinte még nagyobb lesz. Segíteni kellett tehát a bajon s más kisegítő módot nem talált, mint az alapnak 400 ezer koronára való felemelését az évenként fizetendő 1 százalékos pótadó terhére, kölcsön utján, mi által a megye fizetési kötelezetsége mivel sem emelkedik s csakis a pótadó fizetésének ideje tolatik ki hosszabb időre. Rámutat arra, hogy kilátás van arra még az államosítás esetére is, hogy nem vétetnek át az összes alapok a megyétől, s igy a nyugdij alap sem. Legalább a lex Szapáriana ezt a kérdést külön törvényhozási intézkedésnek tartotta fen. Biztosítja a vármegye közönségét másrészről arról, hogy az alap ilyen felemelése mellett hosszú időre a nyugdijak kérdése biztosítva lesz. Másrészről megvallja őszintén azt is, hogy 10—15 év múltán ha nem jön be az alatt az államosítás, meglehet, hogy újabb segítségre lesz szükség, jóllehet a megyei tisztikar létszáma már most olyan, hogy nem egy hamar fog emeltetni. Ajánlotta az áll. vál. javaslatát elfogadásra. N. Szabó Antal megemlítve azt, hogy 10—20 év múltán az évi egy százalék nem 8, de esetleg 10 ezer írtnak fog megfelelni a vagyonosodás emelkedése folytán, azért ő e javaslat első tárgyalásakor tett abbeli indítványát, hogy az 1 százaléknak megfelelő ösz- szeg idővel történen lő emelkedésére tekintettel, már most gondoskodjék a vármegye arról, hogy ha a nyugdij igények és a nyugdij alap kölcsönének fedezése után bizonyos összeg fen marad, az oly alap megteremtésére fordittassék, a melynek segélyével ugyan azon állások p. o. az aljegyzők, szolgabirók, főszolgabírók között bizonyos fizetési fokozatokat lehessen szervezni a szolgálati idő és az érdemek jutalmazása tekintetében. Nagy László alispán előtte szólót megnyugtatta azzal, hogy a fölösleggel a vármegye közönsége szabadon rendelkezvén a határozati javaslat szerint, indítványozó eszméje idővel megvalósítható lesz. Dómahidy Sándor a mellett érvelt, hogy ne menjen bele a vármegye közönsége a hosszú lejáratú kölcsönbe, hanem ha lehetséges más utón segítsen a helyzeten. Végül az ügy tárgyalását, az alaposabb előkészítés czéljából, elhalasztani kérte. — Nagy László alispán ellene van a halasztásnak. Ez nem az ő, de a vármegye becsületbeli ügye. A vármegye tisztesség érzetével össze nem egyeztethető az, hogy nyugdij alapot tart fen, de nem képes a nyugdij igényeket kielégíteni, neki kötelessége volt ez ügyet rendezés végett ide hozni. Kende Zsigmond: Nem szükkeblüségből van ellene a javaslatnak, szerinte a hosszabb lejáratú kölcsön csak rontani fogja a vármegye hitelét, a mely az úti viszonyok rendezésére 800 ezer frt kölcsönt akar felvenni. Különben a jelenlegi rósz pénzügyi viszonyok sem engedik meg a kölcsön felvételét. Az alispán ez ügyben privát értekezletet tartott s neki e tekintetben most is meg van a nézete, indítványa. Nem lenne azért indokolatlan a tárgyalás elhalasztása. Nagy László alispán : Téte- lezzenek fel róla a biz. tagok annyit, hogy ha a kölcsönt effektuálni akarja, ezt a kérdést ismét a közgyűlés elé viszi. Ezután példákkal ilusztrálja, hogy a múltban hiába hívta össze az egyes szakbizottságokat, senki sem jelent meg. Ez lenne sorsa ezen ügynek is. Kéri a halasztás iránti indítványt mellőzni. Dómahidy István: Tekintettel a meglevő pótadókra, nem fogadhatja el. Kölcsey Antal: Inkább szavaz meg még egy százalék pótadót, mint a kölcsönt. N. Szabó Antal abbeli aggályának adott kifejezést, hogy ezt a kölcsönt semmiféle pénzintézet meg nem szavazza, mert az évenkénti 1 százalékos pótadó megszavazását a vármegye közönsége mindig megtagadhatja s igy nem lesz alap monostor sohasem emelkedett hazafias misszió tekintetében jelentőségre. Ennek oka abban is rejlett, hogy ez a zárda nem orosz, de kivételesen oláh lakta vidéken van, másrészről a rendház szegénységgel küz- ködött, úgy hogy már-már a csőd szélére jutott vagyoniig. Ekkor került a monostor élére a mostani házfőnök Pásztory Árkád, a ki magával vitte a szervező, regenerátor hírét, mert előzőleg a hasonló mostoha körülmények közt tengődő nagybereznai zárdát is tisztaság, ízlés és jólétben bővelködő monostorrá varázsolta át. A bikszádi monostor is átváltozott az ő alkotó keze alatt. Anyagi és szellemi javakkal bővelkedő valóságos középkori áldásos monostorrá változtatta át pár év alatt, a hol a hivek nemcsak a kegyhely áldásaiban részesültek, de a szegények ezrei búcsúk alkalmával a zárda javaiból meleg ételhez jutottak, vallásosságot, erkölcsösséget, tisztaság és rend iránti érzéket sajátítottak el és a mi fő, a magyarság szempontjából hazafias szellemmel tértek vissza hat-hét vármegye vidékére kiterjedő otthonukba. Ez az örvendetes és lélekemelő körülmény tette ismertté és becsessé a magyarság szemében a bikszádi monostort. A magyarság, a magyar állameszme bevehetetlen végvárává alakította azt át a hazafias házfőnök, s igy érthetővé válik az, hogy most, midőn az 1899. aug. 18-án leégett monostort újra felépittette a házfőnök, Széli Kálmán miniszterelnök és neje méltónak tartották azt arra, hogy a felszentelésnél a zárda keresztszülőségét elvállalják. így nyert elismerést a mamagyarság szempontjából az egyszerű monostor felavatása, s bár a miniszterelnök akadályozva volt a megjelenésben, de képviseltette magát vármegyénk közszeretetben álló főispánja gróf Hugonnai Béla által. 4ug. 5-én volt az uj monostor felavatási ünnepélye. Az egyemeletes szép épület a domb szélén épült fel, a honnét uralja az egész vidéket, erkélyéről olyan a kölcsön törlesztésére. De nehogy útját állja a rendezésnek, elfogadja az áll. vál. véleményét, annyival is inkább, mert a teher marad a régi és szerinte ha az államosításkor az állam az alapot átveszi, az 1 százalékos fizetés kötelezettsége is meg szűnik. Nagy László alispán megnyugtatta a felszólalókat, hogy mikor ez a kölcsön kérdése ismét a közgyűlés elé kerül, ő hajlandó lesz minden olyan indítványt, módosítást elfogadni, a mely a nyugdij alap rendezése tekintetében figyelembe vehető. Neki csak egy határozatra van most szüksége, hogy a pézintézetekkel a tárgyalást megkezdhesse. Az alispán ekként megnyugtatva a határozati javaslat ellenzőit, a névszerinti szavazás eredménye az lett, hogy 44 szavazattal egy ellenében elfogadta a közgyűlés az állandó választmány javaslatát. Ezek szerint a megyei tisztviselők nyugdij alapja végre a közgyűlés nagylelkűségéből rendezve lesz. — Hálásan fognak a tisztviselők mindig visszagondolni a közgyűlés ezen határozatára, a mely által öreg koruk existencziáját végre biztosítva látják. Egyéb ügyek. Az 1900. évi közúti költségelőirányzatot és Csen- ger, valamint az érdekelt községek az iránti kérvényét, hogy kijelöltessék a lápon keresztül vezetendő törvényhatósági ut, az 1901. évi közúti költségelőirányzat tárgyalásakor veszik elintézés alá. A közgyűlés második napján tárgyalt ügyekből felemlítjük a következőket: A vármegyei tisztviselők fizetési előlegeire az úti pénztárból engedélyezett kölcsön visszatérítése tárgyában azt határozta a közgyűlés a belügyminiszter leirata folytán, hogy a még eddig vissza nem térült összeget az alispán fizesse vissza az úti pénztárnak. Heves vármegye átirata folytán a törvényhatóság is felír az iránt, hogy a bűnvádi perrendtartásról szóló törvény oly irányban módosittassék, hogy a járási főszolgabírók a nyomozások teljesítése alól mentessenek fel. Ugyancsak felír a közgyűlés Nagy-Várad átirata folytán Bécs város községtanácsának a magyarországi helynevek hivatalos használata tárgyában hozott határozat ügyében, szóval szintén tiltakozik az Ofen-Pest ellnevezés ellen. A vármegye közönsége megfestette Pállik Béla festőművész által Erzsébet királyné arczképét. A közgyűlés a kép átvételére, Dómahidy Sándor, N. Szabó Antal, Debreczeni István, Luby Béla és ifj. Böszörményi Sándor bizottsági tagokból álló bizotságot küldte ki. Az arczképét az október havi rendes közgyűlésen leplezik le. A közgyűlés tudomásul vette a fehérgyarmati tüzkárosultak javára az árvíz alapból történt segély kiutalását s kimonda, hogy ezen alap jövőre is árvíz és elemi károsultak alapja czimén kezeltessék s egyben felhatalmazza az alispánt, hogy ezen alapból jövőre 100 frtig segélyeket utalhasson ki. Az adó felszólamlási bizottságban megüresedett tagsági helyre Rácz Miklós nagykárolyi lakost választották meg. Jóváhagyták Nagy-Károly város határozatát a vizi-utcza kikövezésére vonatkozólag. A szentmiklósi körjegyzői választás ellen beadott felebbezést elutasították. A közgyűlés a helyszíni vizsgálatok foganatosítására egy uj számvevői állást rendszeresített és felír a belügyminiszterhez, hogy ezen állás javadalmazását saját tárczája terhére vállalja el. A közgyűlés felír a belügyminiszterhez, hogy a tiszti főorvos nap és fuvardíj átalányát 200 koronáról 1000 koronára emelje fel a saját tárczája terhére. A szaniszlói mezőgazdasági iskolára a községi gyámpénztári tartalék alapjából megszavazott 4000 kor. segély iránti községi határozatot jóvhagyták. Folytatása a mellékleten. elragadó kilátást nyújtva az Avasnak falvakkal benépesített, hegyekkel körözött völgyére, a minőt ha lefestve látnánk, csak a képzelet és nem a mindenható alkotásának tartanánk. Maga az épület és fényes, a modern igényeket kielégítő berendezése körülbelül 100 ezer frtba került, s az egész költség ki van fizetve az utolsó fillérig. A berendezés kényelmes és modern voltára nézve csak annyit hozunk fel, hogy a vendég az emelet folyosó- , ján megtalálja a vízvezeték csapját, a mely friss hegyi vizet szolgáltat. Már az előző napon délután megérkezett Magyar- ország nagyurának, Széli Kálmánnak képviselője gróf Hugonnai Béla főispán, a ki 24 óráig utazott egyfolytában, hogy Komárom megyei birtokáról az Avas szivébe juthasson. Másnap már korán reggel a zárda virág, szőlő és gyümölcsfával díszített hegyoldaláról felhangzottak a mozsár ágyuk dörgései, jelezve az ünnepélyt. Az uj monostoron, a kegyhely templomán, a diadalkapukon, a melyek „Isten hozott" felírást viseltek, ott lengett mindenütt a magyar trikolor. A főispánon kívül igen díszes férfi és hölgy közönség sereglett fel messze vidékről a szép ünnepélyre. Ott volt a felszentelési aktus alatt Nagy László vármegyénk alispánja is, a kit azonban hivatalos dől-, gai déltájban ismét elszólitottak. Ott voltak a többek között Jékey Zsigmond birtokos, közig. biz. tag, Szu- hányi Géza főszolgabíró, Baudisz Jenő árvaszéki h. elnök, Nagy Sándor vármegyei aljegyző, Lengyel József képezdei tanár, Koroknay Károly és Wenglarcsek ügyvédek, Majos Károly állami anyakönyvi felügyelő, dr. Egri Károly, Szögyény János birtokos, Buttykai Menyhért, dr. Ember Elemér Nagy Bertalan kir. közjegyző, Neupauer János szolgabiró, Fógel Kálmán kir. telekkönyvvezető, Privigyei Bertalan, Nagy Sándor, Nagy Imre körjegyzők stb. A kerületi gör.
