Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-07-15 / 29. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY 1556—1900. sz. Szatmár vármegye főipánjától. Pályázati hirdetmény. Szatmár vármegye törvényhatósága később össze hivandó augusztus havi rendes közgyűlésében választás utján tölti be a pénztárnoki állást. A pénztárnok évi javadalmazása 2700 korona fizetés s 500 korona lakbér. Minősités tekintetében az 1883. I. t.-cz. 1 s 18. §-ai irányadók. Pályázati kérvényeket augusztus 1-ig átveszek. Nagy-Károly, 1900. julius 11. Gróf Hugonnai Béla, főispán. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 13-án tartotta julius havi ülését. Jelen voltak: gr. Hugonnai Béla főispán, Nagy László alispán, Ilosvay Aladár főjegyző, Domahidy Sándor, Jékey Zsigmond, Szuhányi Ödön bizottsági tagok. — Kováts Béla kir. tanácsos, tanfelügyelő, dr. Serly Gusztáv fő­orvos, Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató, Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök, Kacsó Károly kir. főmérnök, Nyárády László a kir, folyammérnöki hivatal főnöke, Luby Béla közgazdasági előadó, Dénes Lajos kir. ügyész, Almássy Ignácz tiszti ügyész — El­maradásukat kimentették: Nagy Béla, Ifj. Böszörményi Sándor, Kende Zsigmond, Isaák Dezső és Luby Géza bizottsági tagok. Az italmérési illeték felszólamlási bizott­ság elnökének Domahdy Sándor biz. tagot, helyettes elnöknek Ilosvay Ferenczet választotta meg a bizottság Az alispán havi jelentése szerint május hóról átjött 633, junius havában beérkezett 2777, összesen 3470 ügy darab, a melyből a múlt hóban elintéztek 2307 ügydarabot, hátralékban maradt 563 ügydarab. A belügyminiszter leküldte a mer ki ev. ref. egyház templom építési ügyé­ben Hrabovszky István plébánosnak a 9606—1900. alispáni másod fokú határozat ellen beadott felebbezését III-ad fokú elbírálás végett. A közigazgatási bizottság ez ügyben a következő határozatot hozta: A 9606—-1900. sz. alatt kelt alispáni határozat, mely szerint a járási főszolgabírónak f. évi márczius hó 23-án 1701. sz. alatt kelt azon határozatát, melylyel a megejtett helyszíni szemle alapján a mérki ev. ref. egyháznak a vármegyei épít­kezési szabályrendelet 2-ik §-a értelmében a megállapított helyen és terv szerint az építési engedélyt megadta, helyben hagyatott, ellenben megsemmisittetett azon részében, mely a feleb- bezést csak birtokon kívül mondja ki — Hrabovszky István mérki plébános felebbezése a foltot nem belül, hanem kívül varrja föl. A mütö- mészet tehát, úgy látszik még nem érte el a tökéle­tességnek azt a fokát, mint nálunk. Mint a ló korát a fogáról úgy lehet ismerni a kinai ember életkorát a szakálláról. Negyvenedik évéig ugyanis minden felnőtt kinai leberetválja szakállát és ‘bajuszát, csak akik ezt a kort már elérték viselik ezt a férfidiszt bár valami nagy dísznek a nehány szőr­szál, mely a kínaiak arczán ott vegetál épenséggel nem mondható. A kinai nőknek azt a szokását, hogy úgy füstöl­nek mint a török, manapság, amikor a mi hölgyeink is bőven áldoznak Sz. Nikotnak, furcsának már nem mondhatjuk. Aminthogy nem találjuk különösnek azt sem, hogy a kinai férfiak ép úgy használják a legye­zőt mint a nők, hiszen jó meleg napokon a mi And- rássy utunk is tele van legyezővel felfegyverkezett féfiakkal. Ránk magyarokra sem annyira furcsa, mint inkább érdekes a kínaiaknak az a szokásuk, hogy ők is ép úgy mint mi előbb a családnevet mondják és írják s csak azután a keresztnevet. De sőt még a czimekre nézve is hasonlatosság van a kinai és a magyar nyelv között. A kínaiak is a név után teszik a czimet s azt mondják: N. N. ur, a miniszter Ő exellentiája, Sándor bácsi, Anna néni. A dátumnál is a kinai, éppúgy mint a magyar előbb az évet, aztán a hónapot és legvégül a napot irja. A magyar nyelvnek ez a sajátossága megvan tehát a kinai nyelvnél is. A kinai anya sohasem csókolja gyermekét, a vőlegény nem érinti menyasszonya ajkát, a kínaiak a csókolózást nem ismerik. Az ördögök ebben a fur­csa országban fehérek. Ünnepnapot ott nem ismernek bár a kinai épp oly vallásos mint más nép. Sőt a kínaiak nagyrésze egyszerre három vallást is követ: a confucianizmust, a tauizmust és a budhaizmust. Kínában a gyilkost csak akkor szabad kivégezni, ha maga ismerte be bűnét. Végül Kina az a boldog ország, hol aggszüz és agglegény a legnagyobb ritkaság. Ez a furcsa állapot bizonyára a mi hölgyeink tetszését is megnyerné, ha egyszer a vén Európában beállana. Csikós István. folytán felülvizgálat alá vétetvén, az indokainál fogva és azért is helyben hagyatik, mert az 1-ső fokú főszolgabírói határozattal az építési engedély a vármegyei szabályrendelet értelmé­ben a megejtett helyszíni szemle alapján an­nyival is inkább ki volt adható, mert azon körülmény, hogy az építkezési engedélyért folya­modó ev. ref. egyház a saját telkén kívül mintegy 3 négyszögöl közteret is igénybe kí­ván venni, az engedély megadására jogosult 1-ső fokú közigazgatási hatóság előtt az en­gedély kiadására akadályul nem szolgálhatott, miután annak, hogy mennyiben vannak az építkezésre kijelölt terület tulajdonjogi viszo­nyai rendezve, mint magánjogi kérdésnek elbírálására illetékességgel nem bir; a kérdéses utcza terület átengedésében határozni hivatott képviselőtestület pedig a terület átengedése ellen sem kifogást nem tett, sem azt meg nem tagadta. A kir. tanfelügyelő havi jelentéséből ki emeljük a következő érdekes adatokat. A tan­felügyelőség a nyáron különösen a gyermek- menhelyek megvizsgálásával foglalkozott. A fenálló 111 menhely közül 61 menhelyet meg­látogatott. A gyermekmenhelyek tömve vannak kisdedekkel, kivéve egy-két községet mint p. o. Bikszád, N.-Nyires, hol a községi elöljá­róság közönye miatt alig egy nehány gyermek látogatja a menhelyeket. Dicsérettel emlékezett meg a jelentés a mátészalkai járásról, a hol a menhelyek tisztaság, kellő elhelyezés és látogatottság tekintetében a főszolgabíró eré- lyét és ügybuzgalmát dicsérik. Ezért Nagy László alispán indítványára a közigazgatási bizottság elismerését fejezte ki Ilosvay Endre főszolgabírónak. A kir. tanfelügyelő több köz­séggel folytat tárgyalást állami és gazdasági iskolák szervezése iránt. így Szaniszlón egy önálló gazdasági szaktanítóval és 20 holddal kellően felszerelt gazdasági ismétlő iskola szer­vezésének ügye lett lebonyolítva, úgy hogy az iskolát szeptemberben már megnyitják. A szaktanítót az állam fizeti, a dologi kiadáso­kat a község. Az országban eddig csak 12 ilyen iskola van s igy e tekintetben előljá­runk. A kir. államépitészeti hivatal főnökének havi jelentése szerint junius hóban befolyt 17170 kor. 18 fillér útadó, hátrálékban maradt 195245 kor. 87 fillér. Jelentés a jegyzői egylet múlt évi működéséről. Bodoky Béla a vármegyei községi és körjegyzők egyletének elnöke a mai közgyűlésen a következő jelentésben ecseteli az egylet múlt évi működését: Tisztelt egyleti közgyűlés ! A legutóbbi közgyűlésünk óta lefolyt időrő- jelentésemet következőkben van szerencsém beterjesz­teni : Az 1899 évi 3 számú határozat folytán, Szepes vármegye által a nyugdíj intézmény viszonossága ér­dekében tett s egyletünkkel közölt átiratra jelentésé- met a vármegyei alispán úrhoz beterjesztettem, azon értelemben, hogy nyugdijszabályrendeletünk e tekin­tetben módosítást nem igényel. Ugyanazon évi 15 számú határozat alapján az egyleti tagdijakra befizetési iveket nyomattam, a melye­ket a tagok részére megküldöttem. Kérvényt intéztem alispán úrhoz a nyugdij járu­lék tartozásoknál mutatkozó hátralék behajtásának el­rendelése iránt. Szintén 1899 évi 16 számú határozatnak meg­felelőig kérvényt nyújtottam be, a milléniumi évnek a nyugdíjazásoknál kétszeresen leendő számítása iránt. Tudomására hozom a tisztelt közgyűlésnek, hogy a nyugdíjalap számadás a szabályrendelet 23 szaka­szában foglalt rendelkezés ellenére sem hozzám nem küldetett meg, sem a nyugdij választmány megvizsgá­lása alá még nem adatott, minélfogva az alap állásáról jelentést nem tehetek. Előterjesztést tettem a nyugdijválasztmány hatá­rozata alapján arra nézve is, hogy a nyugdij tőkét képező pénz összeg a nagykárolyi pénzintézeteknél helyeztessék el. Nyugdíjazás 1899 év junius hótól mai napig két esetben történt, még pedig Kozmutza István szanisz- lói községi jegyző és Gabányi Zsigmond apai körjegyző személyére nézve, mindkettőnél betegség volt az ok a nyugdíjazásra. Bemutatom ide csatolva központi egyletünk 1899 évi közgyűlésének jegyzőkönyvét, — melyből látható, hogy a központi egylet czéljainak megfelelő működést fejt ki, méltán megérdemlik a központi egylet vezetői azon őszinte ragaszkodást és elismerést, melyben kar­társaik részéről részesülnek. Nagy elismerést érdemel az összes községi- és körjegyzők részéről oly férfiú, ki saját egyéni érdekei­től teljesen mentesen vállalkozik a közérdek szolgála tára, a mint azt központi elnökünk Kuncze Imre már 20 év óta kitartó szorgalommal és buzgósággal teljesiti, — köztudomású tény, hogy úgy vár­megyéje, mint községe részéről köztiszteletben és szere- tetben áll, — ily egyén tisztelt közgyűlés, biztosítva van arról, hogy kartársainak annyiszor kifejezett bizal­ma erős paizs arra nézve, hogy egyes röpiratok egyé­ni jellemét be nem feketítik, s a személye iránti ragasz­kodást és tiszteletet meg nem lazíthatják. Ha szerencsénkre vannak oly kartársaink is, kik­nek, akár községeik helyzete, akár egyéni körülményeik nem igényelnek semmi javítást, s mégis az általános érdek szem pontjából sorompóba lépnek, — mennyi­vel inkább ösztönözve vagyunk mi arra, hogy egye­sült erővel csatlakozzunk azokhoz, kik a községi köz- igazgatás érdekében küzdenek, e czélból szükséges te­hát, hogy az egyletet minden kartárs buzgón támogassa. A közigazgatás egyszerűsítése iránt illetékes he­lyen tett kijelentés folytán, központi egyletünk részé­ről is intézkedés lett téve, egy emlékirat benyújtására, mely tárgyalás végett a vidéki egyletekhez, igy tehát egyletünkhöz is megküldetik. Hogy mily eredményt hoz az egyszerűsítés munkája azt megállapítani nem lehet, de az kétségtelen, hogy a községek ügykörében nem lehet oly egyszerű­sítést létrehozni, mely az ügymenetet könnyebbé és gyorsabbá tegye, szervi erő szükséges a községek ügy­viteléhez, mert azt lehetetlen már be nem ismerni, hogy a községi teendők halmazában csak az egy községi jegyző hordozza a terhet. Sajátos egy helyzet is az a községi közigazgatás és a községek ügykörébe utalt egyéb teendők végre­hajtása, — mely eszményi dologgá változik a végre­hajtásban a törvények oly sok rendelkezése, kezdve az önkormányzati ügyeken, hol a törvény szerint a közgyűlést a biró vezeti, a mezőrendőrségi ügyeknél, hol az Ítéletet az elöljáróság hozza meg, a kisebb polgári peres ügyekben, hol tanú kihallgatást, hol helyszíni szemlét eszközöl, majd ítéletet hoz az elöl­járóság, — a közegészség-ügyben a ragályos beteg­ségeket bejelenti, — gyámügyi dolgoknál a közgyám nyilvántartja a gyámokat, gyámoltak és gondnokoltakat, felügyel azok vagyonkezelésére, a községi biró bűnügyi nyomozást teljesít, az esküdtek összeírása elnöklete alatt történik, de még ezenfelül számtalan ügyekben jár el az elöljáróság, már t. i. a törvény szerint, mig a végrehajtásban, ezen ügyek mind a községi jegyző nyakába szakadnak. Községeink a községi adó emelést már nem bír­hatják, az önkormányzat hatáskörében tehát nem lehet számítani a munkaerő behozatalára, — végtére is te­hát az államnak kell átvenni az ügykörnek azon ré­szét, mely állami ügyek kezelésével nehezedik a köz­ségre. Részleteket lehetne elő sorolni, a melyek az ügykezelésnél mellőzhetők lennének, de erre majd lesz alkalmunk visszatérni és tárgyalni, azt azonban egyé­ni véleményem gyanánt kifejezem, hogy az országos betegápolási pótadó kezelésére felesleges volt az oly sok időt igénylő egyénenkénti és adónemenkénti kive­tési módozatot megállapítani, mert az eddigi eljárás szerint vagyis a költségvetési előirányzatban történt beillesztéssel, sokkal könnyebben és pontosabban tör­tént a betegápolási pótadó, kivetése, beszedése és be­szállítása és sem az adófizetőkre sem az államra nem volt terhelőbb. Azon óhajjal zárom jelentésemet, hogy vajha a törvényhatóság részéről is lenne téve előterjesztés arra nézve, hogy a községek ügyviteli teendői szervi erő alkalmazása által elviselhetőkké lennének. Meghívó. A helybeli nőegylet folyó évi julius hó 15-én vasárnav délután fél 4 órakor a városháza nagytermében rendes évi közgyűlést és közvetlen ezután választmányi ülést tart, mely­re a tisztelt egyesületi tagokat, illetve a választmány t. tagjait van szerencsém meghívni. I. A közgyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki jelentés. 2. A megvizsgált pénztári számadások bemuta­tása s a pénztárnoknak a felmentvény megadása. 3. Esetleges indítványok. II. A választmányi ülés tárgya: A „Melinda“-árvaházban üresedésben levő egy árva alapítványi hely betöltése. Kelt Nagy-Károlyban, 1900. julius 5. Gróf Károlyi Istvánné, nőegyleti elnök. HIRE k. — Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla főispán kedves neje társaságában a péntek délutáni gyors­vonattal hosszasabb nyári tartózkodásra kömlődi birtokára utazott. — Kinevezések. Dr. Ilosvay Bálintot, a belügy­minisztériumhoz beosztott főispáni titkárt, a belügy­miniszter miniszteri segéd titkárnak nevezte ki. Schönherr Sándort, a nagybányai m. kir. főerdőhiva- talhoz beosztott erdőjelöltet, a földmivelési miniszter ugyanoda erdészszé nevezte ki. Gratulálunk. — Primiczia. Folyó hó 8-án tartotta első misé­jét a helybeli róm. kath. templomban Kummergruber Emil kegyesrendi tanár, Palczer Ernő házfőnök és kormánytanácsos manuductorsága mellett. Mise közben Tietz Sándor segéd-lelkész, az uj misés egykori tanára szép egyházi beszédet mondott. Mise után az uj ál- dozár körülbelül ezer hívet részesített áldásában. Délben szeretett lakoma volt a kegyesrendiek társ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom