Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-09-16 / 38. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

nük e leghalálosabb ellenségei az egyenlőség elvének.

És mit szóljunk a sok uj magyar nemeshez? Napról-napra szaporodnak ők, gunyjára az ősi nemességüeknek és gyászára a demokratikus elveknek. A kinek sok pénze és csak egy kis összeköttetése van az intéző körökkel, játszi könnyűséggel megkaphatja mostanában a magyar nemességet. A polgári öntudatnak és férfiasságnak nyílt arczul ütése ez a napról napra szaporodó sok uj magyar nemesség. És hogy töri magát utánna mindenki, akinek csak valamicske érdemei vannak.

A magyar intelligens ifjúságban már hiába keressük a demokrata vonásokat, melyek az apákban oly hatalmasan tudtak megnyilatkozni. A mai ifjúság előkelő és konzervatív és amellett kétségbeejtően stréber. Ilyeneknek neveli őket az élet, melynek nyilvánulásaiban mindinkább csökken a szabadság, egyenlőség és testvériség. A párbaj mániától és

felekezeti huzavonától megmételyezett egyetemi ifjúság már csak híréből ismeri a demok- rácziát. Üres póz az a fiatal uraknál, hogy márczius 15-ét megünneplik es koszorút tesznek Petőfi szobrára.

Hej, de milyen más milyennek álmodták a jövőt Kossuthék és Petőfiék! Sivár külsőség maradt meg mindabból, a mit a nemzetnek hagyományoztak. Külsőség az is, hogy még ünnepeljük őket, mert megérteni őket már nem tudja a mai generátió.

A demokratia meghalt. Fölfog támadni. Fölfog támadni, mihelyt akad ismét néhány nagy ember, aki föltudja rázni a nemzetet, hogy jót tegyen vele.

Nagy feladatok.

A közel jövőben nagy feladatokat kell megoldania a magyar nemzetnek. A harmincz és egy néhány esztendő alatt, mely a nemzetnek királyával való kiegyezése óta elmúlt, sikerült már jól elvégezni néhány nagy munkát, mely a nemzeti konszolidáczió fundamentuma. Ezen a fundamentumon most tovább kell építenünk. Három század mulasztását kell helyrehoznunk, gyorsan, rövid idő alatt, nehogy mögötte maradjunk a népek versenyének, melyben hogy méltó helyünk legyen, ez képezi most fundamentális politikáját a modern Magyarországnak.

S ezt csakis mezőgazdaságunk hatalmas arányban való fejlesztésével, kereskedelmünk és iparunk nagygyá tételével érhetjük el.

A párisi kiállításon bebizonyítottuk, hogy máris nagy alkotásokra vagyunk képesek. Néhány ezerre rúg azon magyar kiállítók száma, akiket a párisi kiállítás jury-je különös elismerésre méltóknak talált. Ezeket kitüntették. A kitüntetések között elég gyakori a hors concours, a versenyen kívüliség és a grand

Ezalatt a lovasok az első fordulatot megtették. A feszültség egy pár pillanatra felenged. A startot követő halálos csendet zavaros zsibongás váltja fel.

— Mind szépen veszik az akadályokat. My dear előre tört. Sorba elhagyja őket. Most már biztos. Hallatszik összevissza, mindenfelől.

My dear csakugyan vezet. A lovak most fordultak be az egyenesre. Most már csak egy akadály van előttük. My dear hosszakkal előre van . . . Úgy látszik, a győzelmet már nem lehet tőle elvenni.

Az utolsó akadály előtt pár százméterrel azonban a ló száguldása hirtelen, észrevehetőleg megakad. Irama meglassul, tempója bizonytalanná vállik. A csoportból egy más paripa válik ki, eléri és csakhamar el is hagyja. Az akadályt már előtte veszi.

— My dearnak vége... Gabriol!.. . Gabriol 1. .. Ordítja a tömeg.

E közben Szentmarjay My dear hátán ijedten dolgozik. Sarkantyúját a ló lágyékába vágja és hatalmas ostorcsapásokat mér a nyakára. De hiába. A ló erőlködik, kinvul, aztán ismét vissza esik.

Átkozott dög . . A győzelem előtt hagyna cserbe. — Hisz ez nem lehet . . Az imént még játszva galoppozott . . Mondja a főhadnagy kétségbeesetten. Előrehajol és irtózva látja, hogy a ló orrából keskeny, sötét vér hull lassan, csendesen . . Vége . . orrvérzést kapott. Suttogja a főhadnagy. E perczben érnek az utolsó akadályhoz. My dear összeszedi minden erejét ugrani akar. Szentmarjay érzi, hogy az ugrás sikerülni fog. De előre'tekintve látja, hogy Gabriol már túl van az akadályon és biztos szökkéssel halad a bírói páholy felé, a melytől már alig száz méter választja el. Hirtelen vaskézzel kapja vissza az ugrásban lévő állat zabláját ez meghorpan . . Lába a fővénybe akad és visza rogy le a pálya homokjára . . A többi paripa rajtuk keresztül rohan a czél felé, a melyet a ló és lovas nem érnek el soha.

A versenynek vége. Zajos lárma támad, a közönség áttörve a korláton rohan a szerencsétlenség helye felé ! Az orvos is előkerül és előhozzák a hord- ágyat. Néhány katonatiszt a szemét törölgeti, egy lovászlegény zokog, egy fehérruhás lányt pedig ájul- tan visznek a kocsijába.

Báttaszéky Lajos.

prix, az arany érem. Kellemes szenzácziót keltett mindenfelé, mikor a fővárosi lapok hírül adták a ko- lumnákra terjedő kitüntetéseket. Mert őszintén szólván, várni nagyon vártuk e kitüntetéseket, de hogy ilyen hatalmas tömegben, csüstől fog ránk hullani az áldás, azt nem reméltük.

Anélkül, hogy elkapatnánk magunkat, konstatáljuk, hogy a hatalmas és előrehaladott Francziaor- szág részéről az elismerésnek ezen impozáns megnyilatkozása olyan nagyfontosságu dolog, mely következményeiben üdvösen fog kihatni mezőgazdaságunk, kereskedelmünk és iparunk fejlődésére. Másrészt pedig nagyban emeli tekintélyünket és megbízhatóságunkat a külföld előtt. Mert Páris Ítélete előtt tisztelettel hajlik meg a világ.

S nem annyira kereskedelmünkre és iparunkra, mint inkább az illetékes hatóságainkra nehezedik most az a feladat, hogy a párisi kitüntetéseket a magunk erkölcsi és anyagi előnyére a lehetőség szerint kiaknázzuk, annál is inkább, mert bizony sok-sok százezer forintba került nekünk Páris. Fényes alkalom ez arra, hogy propagandát csináljunk a világ előtt Magyarország produktumai mellett.

Mindenütt a külföldön hatása lenne ennek a propagandának, de sehol sem oly nagy, mint a Balkánban.

Iparunk és kereskedelmünk jövője a Balkánban van. Szerbia, Bulgária, Románia, Törökország, Montenegro, és még Görögország is úgy fekszenek, s a mind jobban kiépülő közlekedési vonalak is arra predesztinálják, hogy exportjukat és importjukat leg- czélszerübben és legolcsóbban Magyarországgal, illetve Magyarország révén bonyolíthatják le. Már most is számos millióra rúg kivitelünk, különösen Szerbiába, mig viszont Szerbia exportjának túlnyomó részét Magyarország emészti fel.

De még mindig messze vagyunk attól, hogy helyzetünk előnyeit kiaknázzuk. A kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági forgalom, mely Magyarország és a Balkán államok között kapcsot létesít, még korántsem oly széles és erős, mint amilyenné egy nálunk élelmesebb ország tudta volna tenni. Daczára annak, hogy kereskedelmi kormányunk Baross Gábor óta számos ügynökséget létesített a Balkán nagyobb városaiban és számos gyárunk és kiviteli czégünk ott bonyolítja le legjövedelmezőbb üzleteit, még mindig nem tudunk sikerrel konkurrálni a Balkánban operáló többi külföldi állammal.

S hogy sikerrel tudjunk konkurrálni, ez egyik legfontosabb nemzetgazdasági feladatunk. A Balkán piaczai nekünk vannak teremtve. Más, természetesebb piaczunk alig van nekünk, akik nyugatról és északról Európa nagy iparüző állami közé vagytink ékelve. Életkérdés ránk nézve a Balkán.

Ismerjük fel e kérdés óriási horderejét! Most, a párisi világkiállítás kitüntetései a legjobb impulzust adják arra, hogy a magyar ipar, kereskedelem és mező- gázdaság vállalkozási kedvet és tetterőt kapjon. Minden tényező át van hatva párisi sikerünktől, most kell megkezdeni a Balkánban a nagy előmunkálatot, melynek végczélja csak az lehet, hogy a forgalom szempontjából mi az legyünk a Balkán államoknak, ami nekünk Ausztria volt.

Nem nehéz dolog ez. Hisz alig van vidéki városunk, melyben egy-két olyan kereskedelmi és iparág nem virulna, amely nem tudna prosperálni a Balkánban. Hát még mezőgazdasági terményeink !

Álljanak össze kisebb-nagyobb csoportokban gazdáink, iparosaink és kereskedőink, alakuljanak szövetségesekké, társulatokká e czélból. Az illetékes faktorok, első sorban a kormány minden telhető erejével támogatni fogja őket. S induljanak el, hogy meghódítsák a Balkánt a magyar pénznek és a magyar értelemnek.

Mert ez a mi küldetésünk most, a küldetésre hivatott nemzetek között.

H I IN E K.

— Gyászisteni tiszteletet tartottak a helybeli róm.

kath. templomban f. hó 10-én Erzsébet királyné halálának szomorú évfordulója napján, a melyen a helybeli hatóságok testületileg megjelentek. Mise alatt az Örök imádás templom javára Papp Béláné, Báthory Istvánná, Nonn Ferenczné úrnők és Balogh Terka kisasszony gyűjtést eszközöltek, a melynek eredménye 60 korona 94 fillér volt.

— Rendkívüli közigazgatási bizottsági ülés lesz f. hó 20-án d. e 11 órakor.

— Főúri esküvő. A múlt kedden vezette oltárhoz Nagy-Doboson, a br. Perényiek kastélyában dr. Lukács György Békés vármegye főispánja, Perényi Madoly báró kisasszonyt, néhai báró Perényi Péternek, a m.- szalkai kerület feledhetlen emlékű képviselőjének és nejének szül. tiszaujhelyi Újhelyi Ilonának kedves és szép leányát. A nászünnepély fényét emelték megjelenésükkel Lukács László pénzügyminiszter és Szilágyi Dezső volt igazságügyi miniszter, politikai életünk nagynevű vezérférfiai, a vőlegény nagy bátyjai. Kedden reggel érkeztek Máté-Szalkára, a hol őket gr. Hugo- nai Béla vármegyénk főispánja, Nagy László alispán és Iiosvay Endre főszolgabíró ünnepélyesen fogadták. A polgári házasság kötés funkczióját Iiosvay Endre főszolgabíró végezte a melynél tanuk voltak Lukács László pénzügyminiszter és báró Perényi Zsigmond. Délután 5 órakor volt az egyházi szertartás a kastély kápolnájában. Orgona-bugás hangjai mellett a következő sorrendben vonult a nászmenet az oltár elé: a menyasszonyt Lukács Sándor és br. Perényi Péter, a vőlegényt br. Perényi Helén' és Lukács Gizella vezették,— mint nyoszolyópárok, br. Perényi Zsigmond br. Perényi Edittel, Lukács Ernő báró Perényi Zsófiával követték őket. A vőlegény násznagya : Lukács László

pénzügyminiszter özv. báró Perényi Péterné szül. tiszaujhelyi Újhelyi Ilona örömanyát, a menyasszony násznagya: br. Perényi Zsigmond özv. erzsébetvárosi Lukács Györgyné szül. gyarmati Tar Krisztina örömanyát, Szilágyi Dezső Lukács Bélánét, a párisi kormánybiztos nejét, gr. Hugonnai Béla Szatmárvármegye főispánja br. Perényi Zsigmondnét, tiszaujhelyi Újhelyi Mihály br. Perényi Gábornét, dr. Fábry Sándor kir. tanácsos, Békés vármegye alispánja tiszaujhelyi Újhelyi Mihálynét, Nagy László Szatmárvármegye alispánja tiszaujhelyi Újhelyi Tamásnét vezette a karján; követték őket br. Horváth Ferencz, br. Perényi Péter dragonyos kapitány, Iiosvay Endre mátészalkai főszolgabíró, tiszaujhelyi Újhelyi Tamás nyírbátori szolgabiró s a rokon családok több tagja. A násznép csillogó dísze gyönyörű látványt nyújtott. A menyasszony hófehér nehéz moiré ruhát viselt, mirtuszszal körülfonva hajában kincseket érő diadém csillogott. Gyönyörű uszályát egyik nyoszolyó-pár emelte. Az örömanyák fekete selyemben, a nyoszolyólányok fehérben és rózsaszínben voltak, modern vagy rokokkó toilettekben. Az urak diszmagyart vagy uniformist viseltek, különösen feltűnt a vőlegény aranynyal áttört vörös diszmagyarja, Lukács László megyszinü, Szilágyi Dezső és báró Perényi Zsigmond fekete, Fábry Sándor sötétkék díszruhája. A násznép . két oldalt a faragott tölgyfa padokban foglalt helyet, az uj pár az oltár előtt áll ó, vörös posztóval borított imazsámoly előtt állott meg, mögöttük a násznagyok. Az esketést, mivel Meszlényi Gyula szatmári püspök betegsége miatt akadályozva volt, Hehelein Károly kanonok végezte, Schmelz Lajos nagybobosi, Fehér Kálmán vitkai és Vadász Gusztáv mátészalkai plébánosok asszisztencziájával. Hehelein kanonok megható beszéd kíséretében adta rá az egyház áldását az uj párra. Este 7 órakor nászlakoma volt a kastélyban. Felköszöntőkben a lakoma folyamán nem volt hiány. Szép beszédek hangzottak el, melyek részletes ismertetését szűk terünk nem engedi. Báró Perényi Zsigmond az uj párra, Lukács László pénzügyminiszter az örömanyákra, Gróf Hugonnai Béla főispán Lukács Lászlóra, Nagy László alispán Szilágyi Dezsőre, dr. Lukács György főispán az eskető kanonokra, dr. Fábry Sándor alispán Békésvármegye közönsége nevében az ifjú párra, Lukács Sándor a nyoszolyó-lányokra, báró Perényi Péter az uj párra, Nagy László alispán dr. Fábry Sándorra, báró Perényi Zsigmond Szilágyi Dezsőre, Lukács György főispán Szatmár- és Békésvármegyék testvériesülésére, gróf Hugonnai Béla és Schmelz Lajos plébános az uj párra mondtak felköszöntőket. Vacsora után a kastély udvarán tűzijáték gyönyörködtette a vendégeket, majd a mátészalkai czigány muzsikája mellett tánczraperdült az ifjúság. A levélbeli és távirati gratulácziók százával érkeztek az uj párhoz a nap folyamán. így hogy többet ne említsünk fel, gratulált valamennyi miniszter és közéletünk legtöbb kitűnősége. Az ifjú pár esküvő után Békés-Gyulára utazott a főispán székhelyére. Békés megyében egész ütjük diadalmenethez hasonlított. Már a megye határán üdvözölte őket Krcsmarik János főszolgabiró, hasonlóképen Gyomán, H.-Berény- ben. Impozáns volt a fogadtatás Békés-Csabán, a hol a nőegylet testületileg vonult ki és Fábry Manczika kisasszony szép beszéddel üdvözölte a főispánnét. Gyulán Dutkay Béla polgármester üdvözölte a főispáni párt, a megyei székháznál dr. Bodoky Zoltán főjegyző. Boldogság frigyükre !

— Éretségi vizsgálatok. Folyó hó 10-én a helybeli főgimnasiuinnál javító érettségi vizsgálat volt, Géresi Kálmán tankerületi főigazgató előtt. Három jelentkezőt képesítettek. A főigazgató itt tartózkodása alatt megtekintette a Lövölde kertben kijelölt ifjúsági játszó teret.

— A helybeli dalegyesület, f. hó 7-én Demidor Ignácz elnöklete alatt választmányi ülést tartott, a melyen beszámolt az elnök a szatmári és zilahi dalünnepélyekről, az azokon elért szép eredményről. Igen jó hatást tett a szatmári dalegylet átirata, a melyben köszönetét mondott a dalegyletnek a 25 éves jubiláns ünnepélyen történt megjelenéséért. A választmány köszönetét mondott Makay József vál. tagnak azon értékes nemzeti szinü szalagért, a melyet az egyletnek ajándékozott s a melyet ez a zilahi dalkör zászlójára helyezett el. Végül elhatározták, hogy a dalegylet nov. hó 3-án a polgári olvasókör nagytermében terített asztalok s 1 korona belépő dij mellett, dalestélyt tart.

— Színészet. Szeptember 8-án telt ház előtt Goldfaden operája „Rabbi Jozelmann, a csoda ember“ került színre. A darab zenéje szép s egyes részei valóban megkapok, melyeket Szegedy Zelma és Kemény többször bravúrosan énekeltek. Szegedy Zelma „Sarah“ szerepében, Kemény a czimszerepben, Heté- nyi „Kuncz“ szerepében, s Virág „Fogler“ szerepében jók voltak s ez utóbbi sikerült koupléit többször megismételtették. A karok szépen működtek közre. A darab a Sulamithoz hasonlóan a zsidó életből van merítve, de nem oly szerencsés mint amaz, mert a meséje határozottan gyenge, s valóban kár a saját- szerű, szép keleti motívumokkal gazdag zenéért, hogy oly gyönge mesére van alapítva. Szeptember 9-én gyermekelőadásul délutáni zóna előadásban „Csipke Rózsi“ látványos tündérregét adták elő kevés számú közönség előtt, s Holéczy Ilona és Pálfi Mariska játé kán jól mulatott a megjelent gyermek sereg. Vasárnap este Szigligeti Ede „Nagy Apó“ czimü énekes népszínművét adták, kis közönség előtt. A czimszerepben Szepessy Gusztáv igazi áttanult, remek alakítást nyújtott. Mintha csak neki Írták volna ezt a szerepet. Szépen játzott és énekelt Szegedy Zelma (Zsuzsi) és méltó pártnerje volt Kemény Lajos (Gyula) Hetényi Nagy Jancsija egy kissé túlzott volt. Áz előadáson bizonyos vontatottság volt észrevehető. — Szeptember 10-én a zónaelőadásban harmadszor előadott „Az asszony