Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-06-24 / 26. szám
SZA i mARMEGYEI t r ív 0 Z L Ö N Y viszály támadt a katholikus és zsidó vallásu egyetemi ifjak között, ez a viszály hogy miféle botrányoknak kezdetét jelenti, azt talán csak azok tudják, akik önző czéljaik elérésére az ifjúság felheczczelésében is segédeszközt látnak. A heczcznek ez a neme pedig óriási rombolást visz véghez az ifjúi kedélyekre, mert téves irányba tereli az ifjúi szenvedelmet, mely a megállapodott férfi filozófiának az alapköve. Nap nap után látjuk, hogy különféle felekeze- ten levő papjaink, de még egyházaink is torzsalkodnak, ujjat húznak. Aminő a pásztor, olyan a nyája is. Féltjük nagyon, féltjük ezt a nyájat az elvadulástól. Aki jó fia ennek a hazának és még immunizálva van a gyülölség mérge ellen, akár nagy ember, akár kicsiny polgár, hasson oda egész_ lelke erejével, hogy a méreg tovaterjedését 'megakadályozza. Mert ha tovább terjed a felekezetek idegessége, ha a méreg átszivárog a társadalom rétegein, az az erkölcsi élet csődjét és anyagi romlást fog maga után vonni. A felekezet ki- élesitése nálunknál hatalmasabb nemzetek életszerveit is megbontja. Hát még nálunk, ahol oly kevesen vagyunk magyarok és annyi gyűlölködő nemzetiség tör államiságunk és nemzeti gyarapodásunk ellen ! Gondolják meg ezt azok, akik a türelmetlenség magvait hinték szét közöttünk, önző érdekből, rövidéletü czélokért! Közvetlen közelségből egy nagy veszede- delem fenyegeti Magyarországot: a gazdasági válság. Ennek elhárítására fogjunk össze valamennyien, teremtsünk közös munkával jólétet e hazában és ne hagyjunk átkos örökséget az utódainkra. H I R E K. — Személyi hir. Gr. Károlyi István kerületünk országgyűlési képviselője f. hó 17-én családjával együtt hosszasabb tartózkodásra városunkban érkezett. — Kinevezés. A belügyminisztérium Steinkogler Jánost, vármegyénk főispánjának titkárát a belügyminisztériumi létszámban miniszteri segédtitkárnak nevezte ki. Gratulálunk ! — Elszámolás. Id. Lendvay Mártonnak Nagy- Bányán fölállítandó szobor javára folyó hó 9-én Szatmáron megtartott „Díszelőadás“ — levonva a felmerült 272 forint 85 kr. kiadást és beletudva a színház átengedéséért és világításért a közgyűlés által már elengedett de csak később befolyandó 25 frtot, valamint a 245 frt 50 kr. felülíizetést — 613 frt 05 kr. tiszta jövedelmet hozott. Felülfizettek, illetőleg jegyre nem tartottak igényt: — Id. Báró Vécsey Miklós 8 frt, Lovrich Gusztáv 10 frt, Pásztory Árkád 19 frt, Dr. Bársony János egyet, tanár 8 frt, Dr. Láng Lajos orsz. képviselő 10 frt, gróf Teleki Sándor, Somkutról 8 frt, gróf Teleki László Gyula, Hegedűs Sándor miniszter 10—10 frt, Meszlényi Gyula megyés püspök 40 frt, Br. Fejérváry Géza miniszter 20 frt, Haracsek László, Br. Vécsey Józsefné 10—10 frt, özv. Szőke Jánosné 5 frt, Gróf Károlyi Istvánná 10 frt, Dr. Schlauch Lőrincz bíbor - nok 30 frt, Br. Uray Kálmán, Dr. Darányi Ignácz miniszter, Stoll Gábor 10—10 frt, Thóma László 5 frt, Dr. Schönherr Gyula 2 frt 50 kr. Ezen valóban meglepő anyagi és erkölcsi eredményért fogadják köszönetemet első sorban a Budapesti Nemzeti Színház közreműködött tagjai u. m. Csillag Teréz, R. Maróthy Margit művésznők, Náday Ferencz, Gyenes László és Zilahy Gyula művészek, továbbá Bartók Lajos a Petőfi-Társaság elnöke, nemkülönben a szatmári férfi dalegylet és a 3-ik kerületi m. kir. honvédzenekar továbbá a nagyérdemű közönség végre a rendezésben részt vett Papp Géza, Majos Károly és Batha Kálmán urak és a megyei lapok, melyek a közönség figyelmét a nemes ügyre terelték. Kelt Nagy- Károlyban, 1900. évi junius hó 20. Gróf Hugonnai Béla. — A főispán ur köszönetnyilvánításával szemben kedves kötelességet vélünk teljesíteni akkor, a midőn a díszelőadás sikerének oroszlán részét visza- háritjuk a főispán urra és kedves nejére, mint a kik voltak annak kezdeményézői, létesítői s a megyénket érdeklő hazafias ügyet, befolyásukkal, fáradtságot nem ismerő utánjárásukkal oly fényes eredményre vezették úgy szellemileg mint anyagilag, a mely mulatság sokáig feledhetlen marad a vármegye határai között. — A honvédség köréből. A helybeli és szatmári honvédzászlóaljakat ezred összpontosításra f. hó 20-án M.-Szigetre vezényelték, a honnét csak aug. 3-án térnek vissza. A honvédorvosi tisztikar főnöke dr. haraszti Bernolák József vezértörzsorvos f. hó 21-én megszemlélte a helybeli honvédlaktanyát és az egészség- ügyi szakba vágó dolgokat. — Hírek az egyházmegyéből. Meszlényi Gyula megyés püspök Drahus István egyházmegyei áldozó papot Mező-Teremre segéd-lelkésznek nevezte ki. Pott Adolf mezőteremi s.-lelkészt Beregszászba, Gopcsa Endre beregszászi s.-lelkészt pedig Nagy-Majényba helyezte át. — Eljegyzés. Dr. Madzsar József budapesti orvos a napokban jegyet váltott városunkban Jászy Alice kisasszonynyal, dr. Jászy Ferencz orvos kedves és szép leányával. Boldogságot kívánunk a szívből kötendő frigyhez. — Hymen. Kállay Ödön, az erdődi járás szol- gabirója a tegnapi napon vezette oltárhoz Budapesten Török Mariska kisasszonyt. Az esketési szertartást Tóthfalussy Dániel kepezdei tanár végezte. — A nagyecsedi ev. ref. templom felavatási ünnepélye. Folyó hó 16-án este 6 óra 3 perczkor érkezett meg főtiszteletü és méltóságos Kiss Áron püspök ur a nagykárolyi állomásra Debreczenből,Balogh Ferencz, dr. Erdős József, Erőss Lajos theologiai tanárok, Hajdú Zsigmond püspöki titkár, Juhász László gimn. tanár s az útközben hozzájuk csatlakozott lelkészek kíséretében. Szép közönség vonult ki meglátni s megéljenezni az ősz egyháznagyot, ki meghatottan válaszolt Domahidy Elemér egyházmegyei gondnok és Asztalos György nagykárolyi ev. ref. lelkész üdvöslő beszédeire. Ä menet innen megindult a rendőr- főkapitány s a nagykárolyi presbitérium vezetése mellett Ecsed felé, vivén a püspököt Domahidy Elemér saját ötös fogatán, mig a kiséret a többi kocsik követte. A város végétől, hol a presbitérium elvált, gyorsabban haladt az utazás Vállajíg, hol a mérki bandérium vette át a vezetést, óriási porfelleget verve fel lovas és kocsi egyaránt. A mérki ev. ref. templom előtt, Tukacs Bertalan lelkész üdvözlő beszéde tartóztatta fel a tovább utazást nehány perezre, a fábiánházi határszélen pedig már csatlakozott a fábiánházai, mátészalka járási és ecsedi egyenruhás bandérium, hol már legalább 80 lovas képezte a vezető sereget. Itt a járás határszélén Ilosvay Endre főszolgabíró fogadta lelkes beszéddel a püspököt, mig Fábiánházán, a középső diadalkapugondolni sem lehetett. Elég volt az egyháznak magát fentartani s adósságait fizetni. Végre az ur könyörülvén s az ideiglenes Kraszna meder is használhatóvá tevén a határt, a gyülekezet fellélegzett s 1891. márczius elsején elhatározta, hogy bár nagy áldozattal, össze fogja ra kni a templom és torony újjá építéséhez a szükséges összeget ; egyszersmind Nonn Gyula, nagykárolyi lakos építész urat kérte fel a tervrajzok és költségvetés elkészítésére. 1892. január 24-ikén az egyházi közgyűlés megajánlotta állami adójának kétszeresét, három éven keresztül, mely mintegy 24 ezer forintra volt tehető, kamat nélkül; e mellett az egyház is megtakarítván filléreit, rendelkezett az építés idejére mintegy ötezer forinttal. Két évi óriási csapás (jég-árviz) gátolta az építést. Az 1896. évben, édes hazánk fenállásának eze- redik esztendejében, az egész magyar hazában minden község maradandó emléket akarván állítani az ország ezeréves fenállásának megörökítéséhez, mi is kifejezést akartunk adni azon örömünknek, mely eltöltött a millenáris évben bennünket s erre jobb alkalom nem kínálkozott, mint a torony építésének megkezdése. Ugyanazért az egyháztanács 1896. aug. 16-án elhatározta, hogy az építésre a pályázatot meghirdeti s még azon évben az építkezést meg is kezdeti. A pályázók közül, szeptember 6-án id. Tóth Mihály és Kovács István nagykárolyi lakosok társ- vállalkozók ajánlata fogadtatott el, kikkel a szerződés megköttetvén, miután okt. 19—22-ig a torony alapját képező egy méter vastag beton alap elkészíttetett, az alapkő 1896. október 25-ikén ünnepélyesen letétetett. 1898. október 2-ikán szintén ünnepélyesen, de a királyné halála felett érzett gyász miatt, egész csendben tartatott meg a torony gömb feltétele. Mind az alapkőbe, mind a torony gömbé, légmentesen, pergamenre tussal írva helyeztettek el az iratok s pénzek. Végre 1899-ik év végére befejeztetvén ez építkezés, a templom felavatása 1900-ik év tavaszára határoztatott s junius 17-én a templomhoz méltó ünnepélyesség között megtörtént. Mennyibe került az 1863—1869-iki építkezés biztosan meg nem állapítható, miután fel nem jegyeztetett. Némelyek 46 ezer forintról emlékeznek. A mostani építési költség mintegy 30—32 ezer forint, nem számítva a természetben teljesitett fuvarozást, melynek értéke szintén tehető 4 ezer forintra. Miután a templompénz jó része 1892-től kezdve kamatozott s az egyház is pénztára feleslegét folyton takarékpénztárban gyümölcsöztette, innen érthető, hogy habár templompénz czimen csak 2 3 ezer forint tőke fizettetett be, még is nem csak az összes építési költség talált fedezetet, hanem a papilak is átalakítható volt 3200 frt költséggel s az egyháznak még pénztári maradványa is van. Nagy áldozatot hozott vallásos czélra, a különben gazdagnak nem mondható egyház, nélkülözéssel bírhatta meg a nagy terhet, de midőn a felavatási ünnepély alkalmával látta azt, hogy egyházi és világi nagyjaink elismeréssel adóz nak a buzgóságért, hála teljes kebellel köszönik meg, hogy jelenlétükkel az ünnepély fényét emelni s az örömet fokozni kegyesek voltak. Nagy-Ecsed. Berey József, ev. ref. lelkész. , nál Asztalos Kálmán lelkész üdvözölte az egyház na- j gyot. Végre 9 óra tájban megérkezett porfelleg és hosszú kocsisorral a menet, élén a járási főszolgabíróval az ecsedi vashidhoz, mely ez alkalomra transparent- tel, lampionokkal, zöld gályákkal dúsan feldiszittetett, s valóságos fényárban úszott. Itt a hivatalos fogadtatást meggátolta az aláhulló eső s tovább sietett a menet a kivilágított utczákon a lelkészi lakhoz, hol a menettől előbb elvált házi gazda fogadta egyháza nevében a magas vendégeket. Vacsora után nyugalomra tért mindenki, hogy másnap 17-én, pihent erővel avathassa fel a díszes templomot. 17-én kora reggeli órákban egyik fogat a másikat érte, hozva az egyházi és világi kitűnőségeket. A legelsők egyike volt Gróf Degenfeld József, egyházkerületi főgondnok Hajdumegye főispánja, valamint gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja. Gr. Hugonnai Béla főispánunk megjelenése úgy is mint kath.főurnak, úgy is mint a kormány megyebeli képviselőjének nagyon jó hatást tett. Itt megjegyezük azt, hogy a főispánt érkezése alkalmával a nagyecsedi határban Ilosvay Endre főszolgabíró fogadta ünnepélyesen a nagyecsedi bandérium élén és kisérte be Nagy-Ecsedre. 9 órára telve volt a lelkészi lak illusztris vendégekkel, kik püspök ur vezetése alatt harangzúgás közt vonultak be a felszentelendő tágas templomba, melynek közép térségén voltak felállítva az úrvacsora kiszolgáltatására díszes térítőkkel bevont asztalok. Egyik remek selyem terítő 1639-ik évben ajándékoztatott az egyháznak, a másik bársony takaró pedig ez alkalomra készíttetett az ecsedi nők áldozatkészségéből mintegy 400 korona költséggel. Nem csak a templom telt meg a messze vidékről idezarándokolt hallgatósággal, hanem kívül is még egyszeraunyi volt a gyülekezet, úgy hogy a be nem fért híveknek Szabó Lajos segéd lelkész mondott imát s beszédet, mig bent a nyomtatásban kiosztott sorrend szerint, éneklés után az ősz főpap, Kiss Áron püspök ur ment fel a szószékbe, reszketeg ajkaival elmondva imáját, melyben az Isten dicsőségére, oly sok viszontagság után felépült hajlékot Isten imádására megnyitotta. Utána Berey József ecsedi lelkész 2. krónikák 7. 12 része alapján vázolva azt az áldozatot, melyre e templom alkottatott, felavatta magasztos rendeltetésére. Kincses István mátészalkai lelkész keresztelt meg ezután négy fiúgyermeket magasröptű beszéd kíséretében, majd dr. Erdős József ur kenetteljes urvacsorai beszéde után kezdetét vette a szent sákramentom kiosztása. Közel 2000 ember részesült az úrvacsorában, köztük legutoljára mintegy 25 lelkész. Végre Erőss Lajos ur esketett össze két párt megható beszéd közben és Segesváry József esperes ur bibliai tartalmú befejező imádsága s a gyülekezet dicsőítő éneklése zárta be az egyházi szertartást, melynek magasztosságát emelte a helybeli énekkar sikerrel előadott több darabja is. Néhány perczczel 12 óra után bevégződött az ünnepély egyházi része s kivonult a közönség az uradalmi területen levő tágas épületbe közebédre, hol mintegy 200-an foglaltak helyet. Az első pohárköszöntőt a királyra püspök ur mondotta, mialatt a közönség fenállott; gr. Hugonnai Béla főispán ur éltette nagy hatás közt a püspököt s főgondnokot, Domahidy Elemér ugyanazokat, történelmi adatokkal fűszerezett tartalmas beszédben. Szabó Gusztáv szamosszegi lelkész a főispánért, Berey József a vendégekért, Jékey Mór és Ilosvay Endre Nagy-Ecsed község és az egyház lakosaiért, s. lelkészéért, Baudisz Jenő az egyetértésért, dr. Rosenberg Ignácz E. Kovács Gyula emlékéért, Segesváry József esperes a püspök kíséretében levő theologiai tanárokért, Balogh Ferencz, dr. Erdős József és Erőss Lajosért; Berey József a templom tervezőjéért: Nonn Gyuláért; Erőss Lajos Papp Antal g. kath. esperesért.; Papp Antal a hazáért és a kölcsönös szeretetért; Király István Ilosvay Endréért; Korány János Segesváry József és Domahidy Elemér gondnokért; Domahidy istván az egyenlőség, testvériség és felekezeti türelmességért ürítettek poharat. A közebéd vidám hangulatban folyt le s habár sokan eltávoztak, főleg a magas vendégek közül, mégis sikerültnek mondható az esti tánczmulatság is, mely az orgona alap javára rendeztetett s a reggeli órákig, világos virradtig tartott. Hálás köszönettel emlékezik meg a nagyecsedi egyház Dienes Lajos úrról, ki az úrvacsora osztáshoz 100 liter finom bort ajándékozott, valamint Szálkái Sándor és Klein Mór úrról kik a mátészalkai izraelita hitközség nevében megjelenvén a főtiszteletü püspök ur tiszteletére, egyúttal az orgona-alap javára 10—10 koronát adományoztak ; nem különben a következő adományok és felülfizetésekről: Kende Béla orsz. képviselő 20 korona, a mátészalkai takarékpénztár 10 korona, Csipkés András (N.-Károly) 10 korona, Adorján Zoltán (Porcsalma) 2 korona, Földváry Farkas, Rácz Elek 1—1 korona, Dienes Lajos 2 korona, Torday Károly 2 korona, Kiss Áron püspök 5 korona, Balogh Ferencz 3 kor., Erdős J. 3 kor. Jeney Géza 8 kor. Ilosvay Endre 5 korona. Spitz Dezső 5 korona, Róth Károly 8 korona Komoróczy Jenő 1 korona, Gyárfás Béla (Szolnok) 2 korona, Orosz Árpád 8 korona, Maraszka József 8 korona, Nonn Gyula 8 korona, Juhász László (Debreczen) 3 korona, Budaházy Lajos (En- csencs) 1 korona, Lányi Dezső 5 korona, Zoltán László 4 korona, Kossuth János (Vasvári) 1 korona, Szabó Dezső (Csanálos) 5 korona. Az orgona alap szaporodott 273 koronával, melyért fogadják a nemesszivü adományozók az egyház hálás köszönetét. Sajnálattal vette tudomásul az egyház Kende Béla orsz. képviselő ur, Nagy László alispán ur s még számosaknak távirati s levél utjáni értesítését, hogy az ünnepélyen meg nem jelenhetnek. Az esteli táncznrulatságon résztvett hölgyek neveit, habár hiánytalanul összeállítani nem sikerült közöljük. Asszonyok : Asztalos Kálmánná, Bakos Istvánná (Fábiánháza,) Rencz Sándorné (Tyúkod,) Berey Józsefné, Bodoky Gyuláné (Börvely,) Csipkés Andrásné (Nagy-Károly,) Fintha Sándorné, Gyárfás Béláné (Szolnok,) Had&dy
