Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-04-29 / 17. szám
1 i" * SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY közvélemény általában nincs tudatában e reform hasznainak és igy nem nyilvánult mint eklatáns és inponáló közóhaj a hirdetési bélyeg eltörlése: éppen azért illeti nagy köszönet Magyarország jelenlegi pénzügyminiszterét, Lukács Lászlót, aki felismerte az ügy fontosságát, eltörli a hirlapbélyeget. Mindenki tudja, mily igazságtalan és hátrányos volt a hirlapbélyeg. Most julius 1-én megszűnik s uj hatalmas prespektiva nyílik meg nemcsak az iparosok, kereskedők és egyéb hirdetők, de az újságolvasó, a fogyasztó közönség előtt is. Nemcsak az újságkiadók, nemcsak az iparosok és kereskedők, hanem igenis a nagy közönség előnye a hirlapbélyeg eltörlése s az ez által előidézendő hirdetés-szaporodás. Mert a hirdetés manapság már közintézmény- nyé nőtte ki magát. Nem a magánvállalkozás, az üzletszempontjából szabad felfogni azt a módot, melylyel a kínálat a fogyasztás tudomására jön és megfordítva, hanem a közérdek szempontjából, éppen úgy mint vasutakat, vagy a kulturális intézményeket. Mert a fogyasztás és kínálat között való viszony tentartása, rendezése és rendszerbe foglalása olyan követelménye a modern kornak, a mely elől kitérni nem lehet, a melynek fontosságát hogy elismerjék mindenek, ez mindnyájuknak érdeke. És igy is van ez már évtizedek óta az ipari, kereskedelmi forgalom és a kultúra dolgában előbbre haladott nyugati népeknél. És hogy nálunk nem volt igy, annak két főoka van. Az egyik a hirdetési bélyeg, mely a hirdetésre utalt emberek nagy százalékát a hirdetéstől visszatartotta. Ez az ok most elmúlik s vele többé számolni nem kell. A másik ok a magyar publikum megfoghatatlan közönye a hirdetés iránt. A magyar újságolvasó és fogyasztó közönségben nagyrészt hiányzik az érdeklődés az iránt, ami a hirdetési rovatok között van, mintha azt a sok drága közleményt csak azért nyomtatnák ki az újságba, hogy kitöltsék a helyet. Szóval a magyar publikumban nem volt meg az érzék a hirdetés mivoltának felfogása tekintetében. És ez a főbaj, mert ha nem olvassák a hirdetést ugyan mi értelme van akkor neki ? A magyar újságolvasók óriási százaléka a lap elolvasása alatt azt érti, hogy végig futja a vezérczikket, tárczát, táviratokat, napihireket s egy-két pillantást vet a többi rovatba. Ami azután jön, a számos oldalra terjedő hirdetés, annak már sokkal csekélyebb fontosságot tulajdonit s ha talán el is olvassa, ezt nem azért teszi, hogy okuljon belőle, hogy hasznát vegye. Pedig mennyi tanulságos, hasznos a mindennapi életben okvetlenül szükséges tudnivalót tartalmaznak a hirdetési rovatok! Megtalál ott mindent, szükségleti czikket és tisztába jön minden szükségleti czikknek helyes beszerzési forrásával, árával elterjedtségével. Megtanulja, micsoda újabb vívmányai vannak az iparnak és kereskedelemnek, micsoda változásokon ment keresztül az egyes tárgyak formája, használata, kelendősége. Közvetlen tapasztalásból szerez meggyőződést magának a kereskedők, iparosok, gyárosok, termelők szóval a kínálat versenyéről és versenyképességéről s ezekből levonhatja magának a hasznos tanulságot. És ugyanezen hasznot meríti a kínálat a fogyasztó közönség hirdetéséből. Megtudja hol, mi és milyen áron kelendő, ehhez képest rendezkedik. A személyek között való érintkezés „állások üresedése, betöltése stb.“ dolgában is pompásan bevált a hirdetési forma. Szóval széles és hatalmas országút a lapok hirdetési rovata, melyen ország világ találkozhatik egymással. Tőzsde, a kínálat es kereslet tőzsdéje. Mindezt nem ismerték még fel kellőleg nálunk. A Timesben, a Figaróban, a berlini és bécsi újságokban a hirdetések száma naponta ezer és ezer, a legnagyobb czégek legelterjedtebb czikkeiket hirdetik itt és ezen hirdetéseknek fényes eredménye van. Nálunk azonban nem szívesen és sziv- szorongva adják fel a kereskedők és iparosok hirdetéseiket, mert attól félnek, hogy a publikum nem olvassa őket, miért is általában nincs és nem lehet eredménye a hirdetéseknek. Gyakran megesik, hogy egyes magyar czégek- nek a magyar lapokban közzétett hirdetései iránt több érdeklődés nyilvánul a külföldön, mint a magyar közönség körében. S igy aztán megtörténik az is, hogy mig a külföldi fogyasztás az újság hirdetés révén Magyarországon szerzi be szükségletét, a magyar fogyasztó ugyanezt a czikket külföldről vásárolja — természetesen méreg drágán. S mindez azért van, mert a mi közönségünk nem szentel kellő figyelmet a hirdetéseknek. Joggal várhatja mindenki a hirdetési bélyeg eltörlésétől a magyar ipar és kereskedelem fellendülését. Most a mikor hazafias és hasznos divattá kezd válni a magyar ipar-pártolása és az iparnak és kereskedelemnek megadták a módot arra, hogy olcsón hirdethessen: a magyar ipart és kereskedelmet pártoljuk, midőn figyelemmel kisérjük és igénybe vesszük hirdetéseit. Tessék érdeklődni, tisztelt olvasók az újságok hirdetési rovatai iránt, azok igen hasznosak, erdekesek és tanulságosak. A hirdetőnek drága pénzbe kerül, hogy a kínálat tudomására juttatja és ez a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy czélja komoly. Legyen bizalommal a közönség a hirdetések iránt és olvassa őket annál inkább, mert a tisztességtelen verseny és a valótlanságot tartalmazó hirdetések tiltva vannak és törvényileg üldöztetnek. Egyebet nem kiván a közérdek. Mert aki olvassa a hirdetéseket, az módját ejti annak is, hogy hasznát is vegye annak, amit olvasott. A dinye nagybani termesztése. Az utóbbi években a dinye-kereslet nemcsak a bel- de külföldön is jelentékenyen fokozódott s mert külföldön e nemes gyümölcsöt nem igen termesztik, Magyarország dinye kivitele évről-évre fokozódik. Megérdemli tehát e növény, hogy termelésével e helyen is kissé behatóbban foglalkozzunk. A dinye nem minden talajon terem meg, kötött nedves, mocsaras vagy vizenyős láp földeken kár termeszteni, mert csak a humuszdus, mély rétegű sikfekvésü homok, vályog, vagy középkötöttségü talajt szereti. Ilyen talajon megfelelő trágyázás mellett több éven át egymásután is termelhető, de mindenesetre jobb neki a vetés forgóban helyet adni. Legjobb előveteménye valamely gabona növény, kevésbbé jó a takarmány és kapás növény. Gyeptörésben durva rostu és kevésbbé Ízletes dinye terem. Mindenesetre jó trágyaerőben levő talajt kiván és sikeres termelése a trágyázást okvetlenül feltételezi. Legjobb alája a sertéstrágya, baromfi ürülék, hamu, állati és növényi hulladékokból készített kerti vagy erdei iszappal kevert komposzt. Éretlen trágya a dinye buja sarjadozását segíti elő és az állati paraziták fészkét képezi. Kát. holdanként — fészek trágyázást feltételezve 10—15 szekér trágya szükségeltetik. A műtrágyák közül a chili salétrom és szuperfoszfát bizonyult kitűnő hatásúnak. A chilisalétrom a melyből kát. holdanként 80—100 kg. szükséges — teljes két héttel siettette a beéredést, a mi a dinyénél roppant nagy horderejű dolog. A szuperfoszfát — a melyből kát. holdanként 150 kg. szórandó ki, a termést 30—40 százalékkal fokozta, s a szuperfoszfá- tozott talajról tulnyomólag nagy dinyék kerültek le, a mely körülmény egymagában is indokolttá teszi e becses trágyaszer használatát, mindenesetre nagy eredményeket lehet elérni e két trágyaszer kombinált használatával. A dinyének szánt talajt aratás után tarlószántásban, ősszel mély szántásban, tavászszal pedig grubbe- rolás vagy közép mély szántásban kell részesíteni, ezután pedig a talajt megboronálva simára kell lehen- gerezni. A terület most már két-három holdas parczel- lákra osztandó, közöttük egy ölnyi széles utat hagyva. Sárga dinyénél a fészkek 1 és fél, 2, a görög dinyénél 2—3 méterre essenek egymástól. A gödör mélysége 30—40 cm., szélessége 40—50 cm. legyen s ezen gödörbe kell ténni a komposztot, melyből minden gödörre 10—15 kg. számítandó. A komposztra apróra morzsolt föld szórandó, elegyengetendő s a fészek középső része tányér alakúvá formálandó, nedvesebb területeken azonban a fészkeket 15--20 cm. magas halmok alakjában kell készíteni. Szántóföldi termelésnél a palánta nevelést rendesen mellőzzük, mert a magról való nevelés is jól sikerül. Hogy azonban korai újdonságot is nevelhessünk, czélszerü lesz a bevetendő terület egy kis részét palántázni. Ezt legegyszerűbben úgy eszközöljük, hogy gyepföldet vágunk fel koczka alakban s azt valamely védett, a nap melegének kitett helyen lótrágyára fektetjük le, úgy hogy gyepes része - alul legyen ; T A K C Z A. Örökség1. A haldokló az ajtó felé tekint, várja őt, ki talán mégis eljön, hogy lefogja szempiíláit. A vonat talán ép most fut be a pályaudvarba és hozza a fővárosból az ünnepelt irót — az itt haldokló szerencsétlennek testvéröcscsét. Jól sejtette : a szomszéd szobából léptek hallatszanak, a nyíló ajtón a feldúlt arczu fivér lép be úti öltözékben: — Ottó ! . . . Csak ennyit tud mondani és oda rogy a beteg ágyára. Kezébe temeti arczát és zokog. — Géza, szól a nagybeteg, kelj fel és beszéljünk komolyan, már kevés az időm és ezt fel kell használnunk jól, a— te érdekedben. Ottó felemelte fejét és kétségbesett tekintettel szegezte bátjára, ki egyfolytába beszélt most, sietve, hogy kifogjon a halálon, mely már-már hatalmába kerité, hogy ideje előtt elhallgattassa. — Vánkosom alatt vannak az újságok és látom, hogy ez a könyved is óriási irodalmi sikert hozott nevednek. Hallgas ide, itt van az iró asztalom kulcsa, egy-két érték tárgyon és kevés pénzemen kívül egy nagy lepecsételt csomagot találsz benne, ezt vedd magadhoz, mert ez a számodra az én örökségem. Nagy sikereket fogsz elérni velve, nagy lesz a te dicsőséged, öcsém, csak bizalom. A beteg elhallgatott, hogy kissé kipihenje magát. Azután ismét előbbi siettségével folytatá: — Minden erőmet, képességemet, tudásomat ebbe a műbe öntöttem, hattyúdalom ez, utolsó munkám, Géza. Éltem csalódása, szerelmi csalódásom, küzdelmeim, — mind, mind adtak anyagot e műhöz, mely téged halhatatlanná fog tenni. A beteg visszaesett, egyet sóhajtott és meghalt. Öcscse pedig, kinek a halott halhatatlanságot Ígért kétségbeesetten feldúlt arczczal ott zokogott egész éjen át a halottas ágynál. — Másnap hírül hozták a lapok, hogy a nagy eszü irót, a fényes tehetségű és geniális Kutassy Gézát, ki egyik nagy regényével csak ép most keltett szenzácziós feltűnést, súlyos gyász érte. Egyetlen rokona, fivére, ki világgyülölő és zárkózott ember volt, a vidéken meghalt. Távolról sem volt oly nagy eszü ember, mint illusztris fivére, és mint remete élt odújában. A nagy iró bátyja temetésére szülővárosába utazott. Elárasztották a fiatal Kutassy Gézát a részvét minden nyilvánulásával. És Kutassy Géza megtörtén követte fivére koporsóját, hosszan nézte a nyitott sirt, hova két vastag kötélágon a nehéz érczkoporsót leeresztették. Az utolsó aktusnál is várta, hogy megmozdul az érczkoporsó, felnyílik fedele és kilép abból Ottó, ki egész életén át vezette, mentora volt és a kinek létéhez fűződött az ő élete. Mikor a sirt betemette az ásók munkája, Géza elalélt. Haza vitték a halottas házba. Addigra feleszmélt és minden ápolást viszautasitott. Alig várta, hogy magára maradjon; ekkor elővette a kulcsot, az íróasztal kulcsát. Az Íróasztal felett Géza olaj festett képe függött. Géza ugyérezte, hogy az ő arczképe nem méltó e helyen, mely alatt Ottó az ő legszebb munkáit irta. És a fekete ruhába öltözött fiatal ember megborzongott: Szegény bátyja! Milyen nagy ember ő, voltakepen pedig semmi, mert minden sor, minden betű, minden, ami az ő neve alatt megjelent: az ő drága halottjának munkája volt. De hogy is vállalkozhatott ilyesmire. Bátyja világgyülölő volt, nem akarta ismerni az embereket, mert már nagyon is ismerte őket és félrevonult a világtól és csak azt akarta, hogy az ő élete legyen szép, dicsőségteljes ragyogó ! Es Ottó a betűt betű után irta, dolgozott éjjeleken keresztül, mig őt ünnepelték, bátyja irodalmi munkásságáért, mind az ő tehetségének tudták be, mert hisz minden az ő neve alatt jelent meg ... A társaságok ünnepelték, a hölgyek elkényeztették, nevét felkapták és híressé tették. És ő nem szegült ellen Ottónak, mikor az először adta tudtára, hogy irodalmi alkotásait az ő neve alatt akarja forgalomba hozni. Eleinte nem tudta ez alkotások értékét; mikor pedig fölismerte, a nagy közönség már őt ünnepelte, mint nagy Írójukat. Es mig ő bátya szeszélyének eleinte nem akart ellenszegülni és beleegyezését kedvtelenül adta, hogy neve alatt jelenjenek meg a lapokban Ottó munkái, utóbb már a dicsőség, a fény közepette boldognak érezte magát és megalkudott lelkiismeretével. Kinyitja Géza az Íróasztal fiókját, kiszedi a tárgyakat, legalul ott találja a csomagot, felbontja és kisebb munkák között ott talál egy bekötött füzetet, amely egy három felvonásos drámát foglal magában. Setét lesz a szobában, meggyujtja a lámpát és még gyertyákat is gyújt, hogy jobban lásson. Mohón olvassa a könyvet, minél msszebbre jut, annál jobban elmélyed a műbe és mikor végéhez ér, önkéntelenül e szót ejti ki: Felséges! Akkor azután magához tér félve tekint a szomszédszobába, hol fivére kétna- pig ki volt terítve. Esztendeje, hogy meghalt Ottó és csodálatos, Géza fivére uj darabjának épp ma van a premierje. Csodálatos, leírhatatlan siker, frenetikus taps, mindenki a szerzőt kívánja látni. A „szerző“ a kuliszszák megett sir és imádkozik. Mikor az egész színpad könyörgésére, torzult arczczal, megjelenik a tomboló nézőtér előtt, a páholyok hölgyei feléje fordítják tekintetüket és talán az is tapsolt neki, aki a sirjábau nyugvó bátyját világ- gyűlölővé tette. Ä.
