Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-04-22 / 16. szám
SZATMARMEGYE1 ÖZLON Y t r tv pán, hogy jelen határozatot szabályszerű kihirdetés után az esetleg beérkezhető felebbezésekkel együtt a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter úrhoz jóváhagyás végett terjessze fel. Miről vármegyei alispán további eljárás végett jegyzőkönyvi kivonaton érte- sittetik. Kelt mint fent. Jegyzetté : 11 o s va y Aladár, vili. főjegyző. Nagy László, alispán. 10539 — 1900. sz. Hirdetmény. Több községi elöljáró f. évi január hó 18-án 1799. szám alatt kelt rendeletemet oda magyarázván, hogy folyó évi ápril hó 1-től kezdve csakis konronaértékü marhalevél- űrlapok használhatók; félreértések kikerülése végett közhírré teszem, hogy a régi marhalevél-űrlap készlet kifogytáig -a régi forint értékű marhalevél-űrlapok forgalomban maradnak. Nagy-Károly, 1900. évi ápril 14-én. Nagy László, alispán. 9154—1900. sz. Kocsi Menyhért gencsi lakosnak 1 darab 1 éves, barna szőrű, jegytelen, csődör és 1 darab 3 éves, barna szőrű, kancza jegytelen csikója elveszett. Nagy-Károly, 1900. ápril 2. Nagy László, alispán. A vármegyei tisztviselők nyugdij alapjáról. A vármegye egyik múlt közgyűlése bizottságot küldött ki oly czélból, hogy tegyen javaslatot a tisztviselő, segéd- és kezelő, valamint szolgaszemélyzet nyugdij szabályrendeletének módosítása iránt oly irányban, hogy a nyugdij járandóságok lehetőleg a teljes összegükben kifizethetők legyenek. Ez a bizottság a napokban az alispán elnöklete alatt ülést tartott és elkészült javaslatával. Javaslata oda irányul, hogy a vármegye közönsége a 100 ezer frt nyudíj alapot, emelje fel 200 ezer írtra akként, hogy a 100 ezer frt alaptőke tejében az évi 1 százalék pótadóból eddig be folyt 73 ezer frton kívül, az évi 1 százalék pótadó alapra vegyen fel a vármegye 130 ezer frtot vagyis ekként egészítse ki a meglevő összeget 200 ezer frtra. Tehát itt uj pótadóról nincs szó, csakis arról, hogy az e czélra szolgáló 1 százalék pótadót mindaddig fizeti a vármegye közönsége, mig az e czimen évenkint befolyó 8 ezer Írttal le nem törleszti a 130 ezer frt kölcsönt. Hogy ez a módosítás illetve javaslat méltányos, talán fölösleges is indokolni. Az idő megmutatta azt. hogy luO ezer frt alaptőke kamatai elégtelennek bizonyultak be a nyudij igények kielégítésére, mert már évek óta a nyugdíjasok a nyugdij alap elégtelensége miatt csák 70—76°/o-kát kapják meg jogos nyugdijuknak. Pedig a nyugdijat úgy sem szokták bőkezűen kiszabni, hát még ha elveszik annak 25—30 százalékát, hogy éljen meg abból a szegény nyugdíjas. Azért az alap elégtelensége miatt a vármegye nyugdíjas tisztviselője kedvezőtlenebb helyzetbe jutott mint a nyudijba vonult körjegyző, sőt még mint a nyudijas színész is, mert ezek nyudij alapja kedvezőbb helyzetben van. De tovább megyünk. A nyugdij alap felemelését szükségessé tette a fizetések felemelése is. Mert ha nagyobb a fizetés, nagyobb lesz a nyugdij jogosultság s igy még nagyobb lesz a levonás az alap elégtelensége miatt. Az első fizetés emeles 1893. évben volt. Ekkor a tisztviselők járandóságai (igaz ebben benne van a lakbér járandóság is, a mely a nyugdij tekintetében nem jön figyelembe) 89 ezer frtról, 97100 frtra emeltettek fel. Időközben több uj állást is szerveztek. Az idén 8620 írttal javítják a tisztviselők fizetését s igy a tisztviselők fizetése a nyugdij alap megteremtése óta 16720 írttal emelkedett, nem is számítva az uj állások javadalmazását a mely állásokat vagy az állami javadalmazás, vagy más megyei alap terhére rendszeresítettek időközben, de a nyugdij tekintetében ezek is a nyugdij alapot fogják terhelni. Vagyis az alap megteremtése óta a tisztviselők fizetése 20, 30 sőt 40 százalékkal emelve lett s igy világos, hogy ha az alap jövedelme, a mely a nyugdijakra fordítható, eddig sem volt elég, a javított fizetések után járó nagyobb nyugdij igényeket még inkább nem fogja kielégíteni. Vagyis egy uj választás után, a mikor a választás esélyei mindig emelik a nyugdíjasok számát, a mostani alap jövedelméből a megállapított nyugdijaknak csak 30—40 százaléka lesz fizethető. Ez mai napság, midőn még a vidéki pénzintézetek is nyugdij alapot létesítenek, nagy méltánytalanság volna a nyugalomba vonuló tisztviselőkkel szemben. De a nyugdij alap felemelésének méltányossága mellett szól az is, hogy nincs törvényhatóság az országban, a melynek ilyen aránytalanul kis nyugdij alapja vo®a Hozza helyre azért a vármegye közönsége azt a hibát, amit az intéző körök elkövettek akkor, a mikor számot nem vetve azzal, hogy mi a tisztviselői kar fizetése, ilyen elégtelen összegben állapította meg annak idején a nyugdij alapot. És ezt annyival inkább meg teheti, mert a mai generaczionak nem kell újabb pódadót megszavazni, újabb terhet a nyakába venni, csak is az eddig is fizetett egy százalék pótadó fizetésének ideje tolatik ki több évre. Lehetnek sokan olyanok, a kik ezen javaslattal szemben azt vetik fel, hogy úgy is pár év alatt bekövetkezik a közigazgatás államosítása, minek menjen tehát bele a vármegye ilyen kötelezettségbe. Ez az ellenvetés meg nem állhat, először azért, mert az államosításról már jó ideje beszélnek és fognak még beszélni egyszerűen azért, mert erre nem egyhamar lesz a magyar államnak pénze. Másodszor azért, mert ha be is jön pár év alatt az államosítás, nem teheti ki a vármegye volt tisztviselőit annak, hogy esetleg az állam csak a meglevő csekély nyugdij alaphoz képest adjon nekik csekély nyugdijat, alamizsna kenyeret. Ezt ha valaki, az uathonomikus élet barátjai nem kívánhatják, nem akarhatják. Hisz a megyei tisztviselők helyzete mai napság a legmostohább. A mai állapotot a kormány és a vármegye, tekintettel az államosításra, ideiglenesnek tartja s igy a mai keretben egyik sem akarja összhangba hozni az állami tisztviselők fizetési, előléptetési és nyugdij viszonyaival. Legyen e tekintetben vármegyénk örvendetes kivétel s legalább a mostoha jelent édesítse meg azon kecsegtető reménynyel, hogy ha a tisztviselő elaggott, nem fog szorulni alamizsna kenyérre. HÍREK. — Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja f. hó 20-án Budapestre utazott, a honnét 24-én este érkezik vissza székhelyére. — Közgyűlés. Folyó hó 26-án d. e. 11 órakor rendkívüli vármegyei közgyűlés lesz. A tavaszi rendes közgyűlést május 10-én tartják meg. — A helybeli játéktársaság f. hó 16-án gyűlést tartott, a melyet minthogy a társaság egyik alapitója a helybeli Kölcsey-EgyeSület, Nagy László egyesületi elnök vezetett. Dr. Kőszeghy Andor, a társaság pénztárosa számolt be a múlt év bevételei és kiadásairól. A számadás szerint a múlt évben 84 korona fedezetlen kiadása volt a társaságnak, a mely összeget a Kölcsey-Egyesület fog megtéríteni. A volt tisztikart újból megválasztották s csak is a gyásza miatt lemondott Ilosvay Aladárné úrnő helyett választották meg alelnöknek Barkóczy Ferenczné úrnőt. A játékot május havában a régi kaszinó udvarán levő játéktéren megkezdik. A pártoló tagok beiratkozás czéljából jelentkezhetnek az elnökségnél vagy Kőszeghy Andor pénztárosnál. — Ifjúsági ünnepély. A helybeli főgymnasium ifjúsága az 1848.évi törvények szentesítésének évfordulóját a tegnapi napon ünnepelte meg. Az istenitisztelet után az ifjúság a városi tornacsarnokba vonult, a hol kezdetét vette az ünnepély, sajnos kis számú közönség jelenlétében. Pedig a műsor változatos és élvezetes volt. Megnyitotta azt a főgimnázium zenekara, szépen adva eiő nyitányként Wagner Richárd „Költő és paraszt“ czimü müvének egy részletét. Majd a Hymnuszt énekelte az ifjúsági énekkar. Ezután a mellett a pirosparolis lovasok, színesek, frissek és üdék, szép és kedves hely és főhadnagy ur v. Eschen- bachnak voltaképen öröme telhetnék benne. De főhadnagy ur v. Eschenbach szigorú férfiú és ő mindezeket a dolgokat: a rájtsult, a lóvizitet, a rukkolásokat és a többi kötelességbe vágó ügyet alapjában már igen-igen megunta. Mert e kötelességek esztendőről-esztendőre, hónapokról-hónapokra, napról-napra, sőt óráról-órára és mindig változatlanul, kérlethetetlenül ugyanazok. Az ország gondoskodik emberről, a nagytekintetü Remonten-Assent-Gomission gondoskodik lóról, és ezek évről-évre változnak is; — azonban a többi mind egyforma marad ; — és ha extraló, továbbá sör nem volna; valóban nem lenne érdemes élni ez unalmas világon. Ma mindezeket a szokottnál is jobban érzi a főhadnagy ur. Az elmúlt éjjel a kantin a rendesnél jóval tovább volt nyitva és ez időt főhadnagy ur v. Eschenbach nem töltötte hiába. Így hát ma főfájással ébredt. És most a mint ostorát pattogtatva a rájtsul közepén áll, mig szeme előtt vékony ködfátyolt von a még mindig felszálló szesz, igen mord a nevezetes férfiú. Puffadt arcza komoly ránezokba huzva, sapkája, az idő vas fogától szürkészöldre nyütt dinszt- sapka a fejebubján, mig hatalmas vörös bajusza zord rendetlenségbe hull borostás áliára. így áll ott, a kopottas blúzban, mely megfeszül hatalmas ámbonpoén- ján, szarvasbőr lovaglónadrágjában, csattos sarkantyúkkal diszitett roppant csizmáit szétterpesztve, mint maga a komor tekintély. Az ostort pattogtatja és nagy szeplős kezének csuklóján olyan sajátságos ellentét a tömör arany karkötők, Tódor főherczeg, az akadémiai bajtárs ajándéka — a melyen szikrázva játszik a május napsugara. De a rájtsul im kezdődik. Az ostor magasra emelkedik és elhangzik az első, rekedthangu komandó : — Wendung rechts ! Schritt marrrrs ! A kis remondák megindulnak. Elől tűzmester ur Traun az első rangú lovas teljes biztonságával irányítva az ifjú kis állatot. Nyomában a két ezugszfü- rer, majd rendben rang szerint káplár Zombory, Maybőhm, az egész kiváló altiszti kar. Az ő feladatuk, a kik kiképzett lovasok immár, e fiatal kezdő paripákból jó lovakat nevelni a hadsereg számára. Azonban ez nem olyan könnyű feladat. Különösön nem az ily napokon, mint a mai, a midőn főhadnagy ur v. Eschenbach hasonló kuruez kedvet mutat. A hiba ilyenkor millió. És noha a főhadnagy ur szeme fátyolos, babonás biztonsággal meglát minden kicsiny fogyatkozást. A bűnösnek pedig jaj. A rájtsul- ban nincs kímélet, mert tudni kell, hogy lovat és lovast nem lehet kesztyűs kézzel nevelni. A főhadnagy ur tehát leteszi a kesztyűt és korlátlanul hagyja zord kedvét csapongani. A kommandók egymást érik; keserű gúny és gyilkos szatíra vegyül az elejtett megjegyzésekbe. A rekedt hang rikoltoz, az ostor pattog, a lovak nyerítnek. Egyik másik ló kitör. A főhadnagy felemelt ostorral, dühöngő szitkok közt rohan a szerencsétlen lovasra és az ostor a ló szügyén kívül bizony néha a lovas ikráját is éri . . . lázas izgalom ejti hatalmába a békés helyet. A dühöngő alak pedig a középen, most kezdi magát jól érezni. — Gálopp 1 Vezérli nyújtott hangon. A ficzánkoló, tapasztalatlan állatok nem akarnak a galopp szabályos tempóiba beugrani. Néhány nádpáleza csattog ; de sarkantyú nincs, feszitő szabla nincs és ezek nélkül a lovas állapota igen bajos. Mégis lassan minden meghajlik gazdája akarata előtt és a siker teljes volna, ha Tasso nem volna jelen. Tasso egy tüzesvérü kis bestia, a kinek semmi érzéke sincs a fegyelem iránt. Zombory káplárnak a szomorú sorsa, hogy belovagolja és a kis gonosz most sem engedelmeskedik. Hol a fals lábbal ugrik be, hol hihetetlen ficzánkolással teszi csúffá a lovaglás nemes művészetét. A főhadnagy tajtékzik dühében. — Tasso fals! Pariren, pariren, pariren ! zúgja harsogja, de mindez hasztalan. Tasso felkapja a fejét, hosszút nyerit és kirúg. Zombory káplár hihetetlen erőfeszítéseket tesz, az ostor suhogva csap le, Tasso annál rakonczátlanabb. — Hja, a hitvány lovas 1 bömböli főhadnagy ur V. Eschenbach. Tönkreteszi a legjobb lovamat. No, majd mindjárt megtanitlak én lovagolni. A többi rut! Tassó, Bügel hinauf! Zombori káplár hangtalanul engedelmeskedik, a két kengyelvasat a ló nyakára fektetve. És most kezdődik az ördögtáncz. Az ostorcsapások égyínásutár) hullanak, a főhadnagy káromkodik, a ló méteres ugrásokat tesz. Sürü por kavarodik a rájtsulba. Egyszerre halk jaj hallik — káplár ur Zombory nagy Ívben bukik le a nyeregből. Éeje estében súlyosan ütő- dik a korláthoz, ő pedig mozdulatlanul fekve marad a porban. . . . — Fogjátok meg azt a gebét! . . . káplár Zombory felülni! ordítja főhadnagy ur v. Eschenbach. Azonban a káplár Zombory ez egyszer nem engedelmeskedik. Halálravált arczczal fekszik a rájtsul finom homokján és fejéből lasssan, lassan vér szivárog. . . . — Na, es scheint, hogy kicsit megütötte magát, szól főhadnagy ur Eschenbach közelebb lépve. Verfluchte Geschichte! ha valami baja lesz nem tudom kinek adjam a bestiát. . . . Mert alapjában jó lovas volt. . . teszi hozzá gondolkodva. Immer müssen solche Unannemlichkeiten pas- siren. . . Araun, jelentse a dolgot a kapitánynak, folytatta nyújtózkodva. Azután az órájára néz. A rájtsul- nak vége. . . A ficzkót fel kell vinni a maródiszobába . . . Talán még össze lehet foldozni. . . Halló kadét! jösz a menázsiba ?. . . Lusta léptekkel indul a menázsi felé. Zombory káplárt pedig befektetik a hordágyba. Két kanonir viszi csendesen, csendesen, a maródiszoba felé. Haloványan fekszik ott, szeme csukva; haja a vértől csappottan borul sápadt homlokára. Szelíd májusi szellő hullatja reá csókját. Arról jön, a hol széles fekete barázdákba most vetik az aczélos magot. A lányok dalolnak, a tücsök csiripel, nyúl bukkan fel a távolban . . . Szabadság, mélységes nyugalom uralkodik ott, nincs rájtsul, se kommandó . . . Itt pedig szomorú, hallgató alakok haladnak, rendben be a konyhába mennek, kezükben a bádogcsajka. Dél van a kaszárnyában! Báttaszékg Lajos.
