Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-04-15 / 15. szám
Nagy-Károly, 1900. ápril 15. IS- szám. XXYI. évfolyam. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és VEGYESTARTALMU HETILAP. SZATMAR VARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. '-m MEGJELEN NDEN VASARNAP. SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nayy-Kürolyban, meyyeház-utcza 46. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-es« Egyes szám ára 20 fillér, «sHirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Bólyegdij minden beigtatásórt 60 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. fizetést 11 és fél százalékkal emelte, e határozat azonban nem jogerős. Nagy-Károly, 1900. márczius 26. Gróf Jlugonnai Béla, 2—2 főispán, 673 - 1900. sz. Szatmár vármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. Szatmár vármegye törvényhatóságánál kinevezés utján betöltendő várnagyi állásra pályázatot hirdetek. Minősítés tekintetében az 1883.: I. t.-cz. 1. és 19. §-ai irányadók. Javadalmazás : 1000 korona évi fizetés, természetbeni lakás és fűtés. Pályázati kérvényeket május 1-ig átveszek. Nagy-Károly, 1900. márczius 31. Gróf Hugonnai Béla, 2—2 főispán. 700—1900. sz. Szatmár vármegye főispánja Pályázati hirdetmény. Szatmár vármegye törvényhatóságánál kinevezés utján betöltendő szatmári járási irnoki állásra pályázatot hirdetek. Minősítés tekintetében az 1883.: 1. t.-cz. 1. és 19. §-ai irányadók. A kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló 1873. II. t.-cz. 5. §-a értelmében az $§>etre, ha ez állásra kebelbeli hivatalnok nem jelentkeznék, teljes képességüket igazolt igénynyel biró altiszteknek más pályázókkal^ szemben előnyt adok. Évi javadalmazás : 1000 korona fizetés és 200 korona lakpénz. Pályázati kérvényeket május 10-ig átveszek. Megjegyzem, 4hogy a törvényhatóság márczius hó 23-án tartott rendkívüli közgyűlésében a járási Írnok fizetését 11 és fél százalékkal emelte, e határozat azonban nem jogerős. Nagy-Károly, 1900. ápril 4. Gróf Hugonnai Béla, 2—2 főispán. A foltámadás ünnepén. (P.) Valahonnan a hegyek mélyéből, a völgyek öléből sebes szárnyú szellők szakadnak ki ma, virágillat, madárének száll az égnek, ragyogó sugár bontja szárnyát ... — Tavasz fakadás van. A rügybomlásnak mintha hangja volna, a föld lehelletét mintha hallanék. Ez a természet föltámadása. Uj, uj élet köszönt felénk, a dermesztő, halálos álom fölszakad a föld kebléről. Föltámadás! És immár kétezeresztendőkkel ezelőtt szintén igy nyíltak a virágok. Az illatukkal a szabad szellők szárnyán egy dicsőséges kiáltás tört az égnek; — Resurrexit! Az a nap volt az igazság föltámadása. Nagy, szent, magasztos ünnep! Az örökké való eszme mithoszi szent ünnepe. — Az erkölcs, a felebaráti szeretet, a változatlan igazságok s az örökélet vallásának diadalmi napja. És miként ő föltámadott, azonkep támadt föl az általa hirdetett örök igazság. És e nappal a rabszolgaláncz, a zsarnoki önkény durva hivalkodását mindannyiszor elhalni látjuk, valahányszor a pusztulás sírjához jutottak a népek milliói. A megváltó eszme föltámadása volt az a jövök méhébe bevillanó sugár, mely virágot fakaszt a pusztulás talaján. Mert föltámadás mindig lesz. Tegnap vigasztalanság, kétségbeesés, sivár pusztulás mindenütt. És ime ma ragyogó világosság árad szerte. Ez a világ rendje. Ezer éves hazánk változatos históriája bizonyítja ezt leginkább. Sodorna és Gomorra képét öltötte nem egyszer magára a négy HIVATALOS R J S Z. 666—1900. sz. Szatmár vármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. Szatmár vármegye törvényhatóságánál választás utján betöltendő tiszti alügyészi állásiba pályázatot hirdetek. A törvényhatóság a tiszti alügyészt tavaszi közgyűlésében fogja megválasztani. Évi javadalmazás 1800 korona fizetés s 400 korona lakpénz. Minősítés tekintetében az 1883.: I. t.-cz. 1. és 5. §-ai irányadók. Pályázati kérvényeket május 1-ig átveszek. Megjegyzem, hogy a törvényhatóság márczius hó 23-án tartott rendkívüli közgyűlésében a tiszti al- ügyész fizetését 11 és fél százalékkal emelte, e határozat azonban még nem jogerős. Nagy-Károly, 1900. márczius 31. Gróf Hugonnai Béla, 2—2 főispán. 639 1900. sz. Szatmár vármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. Szatmár vármegye törvényhatóságánál kinevezés utján betöltendő alszámvevői állásra pályázatot hirdetek. Évi javadalmazás : 1800 korona fizetés és 400 korona lakpénz. Figyelemmel arra, hogy ez állást ’ esetleg alacsonyabb fizetési fokozatban levő alszámvevő nyerheti el, egyidejűleg egy 1600 korona évi fizetéssel és 300 korona lakpénzzel javadalmazott alszámvevői állásra is pályázatot nyitok. Minősítés, tekintetében az 1883. L t.-cz. l.és 17. §-ai irányadók. Pályázati kérvényeket május 1-ig átveszek. Megjegyzem, hogy a törvényhatóság márczius 23fán tartott rendkívüli közgyűlésében az alszámvevői T Á K C Z A. Délelőtt a kaszárnyában. A kapitány ur jön. Tűzmester ur Ecker ijedten sülyeszti kicsi madár fejét az előtte fekvő Írásokba és vizszinü szemeivel szaporán pislogva adja meg a vészjelt: A kapitány ur jön ! Perez alatt üres lesz a sivár kis szoba,a mely az üteg kanzeleiának pompázó és félelmetes nevét viselő helyiségéből Traun, a másik tűzmester, a Bespannung ura kettőzve szedi a lépcsőket és csakhamar eltűnik birodalmának, az iskolánák homályában. Szapora léptekkel követi önkéntes Zimay. Ő ugyanis a kaszárnya áristom kétes gyönyörűségeit élvezi és nagyon jól tudja, hogy noha a Dienstreglement erről említést sem teszen, az önkéntes legnagyobb vétke, ha felebb- vaiói előtt parancs nélkül mutatkozik. Ezért eltűnik nem sokára, szomorú társalgásba bocsátkozik Knáttal és Rankóval, a kiknek ugyan sokkal jobb dolguk van mint neki, — de ők legalább altiszti lovak. És a villáméhoz hasonló sebességgel tűnnek el a kanzeleiból Kreit és Treitler a két ezugsz- fürerek — a kiket mindenki összetéveszt, mert mindegyik cseh, mindegyik kérhetetlénül ázigoru és mindkettőjük módfelett szereti a sört — a depó körül találván némely halaszthatatlan teendőt. A ki teheti menekül tehát. A láz szét csap az egész dislokáczion, nem hagyva érintetlenül senkit, hiszen semminek sincs oly gyors lába, mint a rossz hírnek. A nagy, kopár termekben az ágyak, a melyek az előbb még egy-egy nagyhatalmú altiszt urnák szolgáltak nyugvóhelyül, boszorkányos gyorsasággal jönnek forsriftos rendbe. Az egész beterrie: lovak emberek és kutyamosók érzik ama varázsos szó hatását, a melyet Ecker tűzmester az imént suttogva kimondott. " ............ . . 1 11 J És lenn a föld mélyében, a pinczehelyiségben, a szakács, ő is tüzetesebben kavarja a bográcsokban a sárgásbarna lét, érezvén, hogy a kapitány ur jön . . . Flóra hol van ? O maga pedig, a hatalmas, mind e rettegés félelmetes okozója ezenközben jön. Zajjal és sötéten, mint egy vihar felhő. A lépcsőkön hallik már sarkantyújának pengése és a lárma, a melyet kardjának csörgése okoz. Mindezeken felül kicsiny ezüstvégü botjával csapkodja a csizmaszárát és fütyül hozzá. A „Mily gall is a highborne Lady“ kezdetű angol dalt fütyöli, de nem kisebb komolysággal, mintha az valamely templomi ének, vagy harczi induló volna. A kapitány ur egyáltalán mindig fütyül. Fütyül ha vidám és fütyül ha borús indulatok háborognak szorosan összegombolt kabátja alatt. Mert a fütyülés nála nem valamely indulat kifejezése, óh nem! ... A kapitány ur fütyül, mert érzi, hogy ő itt a korlátlan egyedül való ur, a ki előtt remegve húzódnak meg mindenek, és ez érzést nézete szerint legjobban mutatja meg a fütty . . . A napos káplár merev haptákban áll a lépcső mellett és hangtalanul rebegi el megszokott mondó- kaját : Kapitány ur előtt alázattal jelentem magam, mint napos káplár ! . . . A három csillagos kényurat azonban a fontos jelentés nem igen látszik érdekelni. Még néhány taktus a highborne lady-ból, még pár erőteljes csapás a tükörfényes csizmaszárra, — és az ajtó hatalmas dör- dülése jelzi, hogy az üteg korlátalan ura megérkezett szentélyébe, a kanzeleiba. Ecker ur és adjutánsa, a czingár és horgasorru Bátor i tiszteletteljes lármával ugrálnak fel, vetekedve kapván el a nagyhatalmú ur suhogó eső köpenyegét, kardját és lovagló pálezáját. Tűzmester ur Ecker apró szemeiből mélységes alázat sugárzik és a fakó arcza világosan tükrözi azt az egy gondolatot, a mely most egész valóságát betölti : — Csak jó kedve legyen az öregnek . . . Egyelőre azonban még semmit sem lehet tudni. A kapitány ur arcza kifürkészhetetlen. Szótlanul foglal helyet a nagy karosszékben asztala mellett. Egymásután veszi kezébe a nagy gonddal előkészített iratokat Egyik jelentés arról, hogy Zugspferd Negrin influenzában maródinak találtatott; a másik kérelem az ezredhez néhány uj istráng iránt; a harmadik egy elveszett ostorról számol be. Ezek megjegyzés nélkül aláíródnak. Tűzmester Ecker, a ki félszemmel folyvást oda pislog, megkönyebbülten sóhajt fel. Ez írások szerzősége ugyanis nagyobb részt őt terheli és minthogy a tűzmester ur mozgalmas katonai pályája eddig az ágyu- parkban és a gyakorló téren folyt le, csak mióta a számvevő az áristomba került, fortsrittolt az irodába, ő kevéssé otthonos azok szerkesztésében. Így van hát oka bőven az örömre, amidőn a vihar, mely Írásainak átnézésekor fejefölé gyűlt, kitörés nélkül, tovább haladt. Ah ne örüljünk soha előre. A kapitány ur hirtelelen abban hagyta az Írások tanulmányozását és — mint a kinek valami mindennél fontosabb jut eszébe — Eckerhez fordul. — Holvan van Flóra ? kérdezi szigorúan. — A kérdés váratlan. — Flóra ? . . . Flóra ? . . . Dadogja a szerencsétlen Ecker sápadtan. Igazán nem tudom . . . Azaz tegnap óta nem láttam . . . Vésztjosló csend. A horgasorru Bátori a sarokasztalnál oly kicsinyre huzza össze vékony valóságát, mintha beakarna olvadni a körülötte levő atmoszféra szürkeségébe. Egy picziny légy ereszkedik végig a csillogó arany-hidon, melyet a tavaszi nap sugara a nyitott ablakon át bocsát . . . Zümögése úgy hallik a mély csendben, mintha soksok nehéz üteg robogna dübörögve az ellenségre . . . És hirtelen sivitva, szakgatottan mint egy harczi riadó hangzik fel a highborne lady ismert melódiája,
