Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-04-01 / 13. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY szabású fellendüléssel a melyet az ország az utolsó évtizedekben minden más téren produkált, az ipari feljődés ma is alig vehető számba. Okot erre mi is mondhatnánk eleget. A magyar nem iparüző nép. Földje, szokásai, erkölcse elsősorban mind az agrár foglalkozások felé terelték. És ha reá is fanyalodik valami mesterségre megelékszik vele, hogy szűk körben, csekély eszközökkel űzze. Hiányzik belőle az üzleti szellem, áz élelmesség; e tényezők nélkül pedig az ipar igazi felpezs- dülése nem képzelhető. Klasszikus példa erre Szirákynak, a nagyhírű fehérvári bicskakészitőnek esete, a melyből anekdota vált immár. Pompás, feltétlenül versenyképes készítményeinek a messze külföldön is hire ment és egy angol czég fényes rendelést tett nála: egyszerre 200,000 darab csillagos bicskára. Az öreg fejcsóválva fogadta az ajánlatot. — Nincs jobb dolga az angolnak, mint hogy rossz vicczeket faragjon! . . . És ad acta tette a rendelést. Sohasem bírták neki megmagyarázni, hogy egy fényes üzletet szalasztott el, a melyhez a tőkét bármely nagy pénzintézet szívesen bocsátotta volna rendelkezésére. Az ilyen Szirákyak ma is számosán vannak a magyar iparosok között; többen, mint sem gondolnók. Gyáraink már vannak, de hihetetlen az az aggodalmásság, s vállalkozási kedv és bátorság teljes hiánya, a melylyel kevés kivétellel ügyeiket kezelik. Egyik legszembetűnőbb példa erre az a mód a hogyan a magyar iparczikkeknek reklámot csinálnak. Ma a reklám fontosságát magyarázni felesleges. Ez a motora mindennek: a szárny, a mely merész röpüléssel viszi a vállalkozásokat sikerre. Nélküle béna minden ipari, vagy kereskedelmi kezdeményezés, erejét veszíti a legértékesebb idea is. A ki okosan tudja felhasználni, silányabb czikkével is jobban boldogul vele mint nélküle a legjobb, legtökéletesebb produktum készítője. A külföld régtől fogva és teljes mértékben felismerte ennek a nagy forgalmi értéknek a fontosságát. Tudatára jött annak, hogy a modern élet lázában a legnagyobb hatalom a nyomtatott betű, a mely nem ismer akadályt, áthat hegy—völgyen, tengereken hozzá fér mindenüvé és mindenkihez. És a külföldi iparosok és kereskedők élnek is ezzel a nagyhatalmi fegyverrel. Készítményeiket belezugják, harsogják fülünkbe, elárasztják azok hírével házaink falát, újságainkat,' a szinlapot, gyújtó- szerszámot, mindent a mi körülöttünk van, a mi kezünkbe kerül. Akaratunk ellenére hozzászoktatnak bennünket azok nevéhez, védjegyéhez, csomagolási módjához. — Tapintatos módon lehet. Már azzal, hogy öthat kártyát nem viszonoznak, ki van fejezve az, hogy nem óhajtjuk a folytatást. Személyes találkozásnál nem említjük, annál kevésbbé köszönjük meg a képes kártyákat s ha az illető maga hozná fel, alkalmat veszünk kifejteni nézeteinket e tárgy fölött, vagy ha esetleg arra méltatni nem akarjuk elég a mama tilalmára vagy a férj kifogásolására hivatkozni. A társaságnak egy tagja, a ki eddig csak hallgatta az eszmecserét, szólott most a tárgyhoz : S ha legalább a képes, kártyák külső alakja mindig szép és érdekes volna! Maga az eszme kedves volt Németországban a hol ez a szokás kezdődött, előbb csak szép tájak, városok, épületek és egyéb építészeti műemlékek apró képeit vitték a levelezőlapokra. Ha jó barátunk, a ki az illető városban vagy vidéken ■megfordult, küldött onnan egy ilyen üdvözletei az olyan kedves, gyöngéd figyelem, a mely ellen alig juthatott, eszébe bárkinek is kifogást emelni, ha mindjárt a legszigorúbb erkölcsbiró gyanánt erigálja is magát. Persze, hogy nevetséges, egy Tátra-vidéki kártyát Nagy-Károlyban adni fel, vagy kolozsvári postabélyeg alatt kapni a pozsonyi Mária-Terézia s,:obrot, de hát ez csak nevetséges. Egyenesen ostoba azonban a többi virág, lepke, bogár, ballerina s a legvadabb képzelet egyéb balfogásai. Ismerjük a jelszót, a melynek orvé alatt mindezt elkövetik. Mintha bizony a fiatal müipar — kivált a magyar — már annyira kimerítette volna a classicus irányt, hogy rászorult a szeszessióra! Igaz, hogy amott még vissza- tetszőbb a szellem nélküli izetlen verseny. „Műremekek reprodoktiója“ czim alatt nem átalják a fájdalmas Madonnát, sőt a Veronika kendőjét producálni. így lett a „látképes“ vagy „tájképes levelezőlap“ igazán csak „képes kártya.“ Egy városban lakó ismerősök küldözgetik egymásnak halommal, mint a nyolezvanas években De itt következik az a momentum, a melyre czikkelyünkben különösen reá kívántunk mutatni. Újabban a magyar iparos is mindinkább számol a reklám fontosságával. Ha nem is erejéhez képest, vagy a szükséghez mérten de mégis hasonlíthatatlanul többet áldoz hirdetésre, plakátra, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. De ha bemegyünk akár a főváros, akár valamely nagyobb vidéki város üzletébe, vájjon megtaláljuk-e a magyar iparczikkek eme hirdetőit? Lehet hogy igen, de csak eldugva, mellőzötten, mint a mostohát. A kirakatban, vagy a szembeötlőbb helyeken külföldi produktumok tolakodó szószólói tűnnek elénk. Azok csábítanak vételre, csinos, sokszinü- képen ajánlva mindent. Ily képen kereskedőink a kölföldi ipar czikkeknek öntudatlan terjesztőivé és a hazaiaknak elnyomóivá válnak. A helyett hogy a magyar áruért lépnének sorompóba, mégha az valamivel gyengébb is, szívesebben istápolják még a selejtesebb külföldi czikket is. Nem csoda hát, ha rajtunk az utolsó gomb is idegen készítmény, és hogy iparunk szemben anynyi áldozattal, igaz és becsületes törekvéssel a pangás stádiumában van. Első sorban kereskedőinknek, az iparczikkek természetes közvetítőinek kell felkarolniok a magyar ipar termékeit. Gyárosainkat iparosainkat segiteniök kell a becsületes terjesztés, a tisztességes reklám munkájában. Aldozniok kell a hirdetésekre, reklámokra, hogy a nagyközönség figyelme felhivassék és ismerje, tudja, hol mit. és hogyan vásárolhat. Ma már ez amúgy sem nehéz. A parlament egyik legközelebbi intézkedése a hirdetési bélyegnek, a mely eddig nagy sulylyal nehezedett az iparczikkek hírének továbbítására, eltörlése lesz. Az az áldozat a melylyel a reklám ezután járni fog, módot nyújt reá, hogy nagyobb. mértékben vegyük fel a külföldéi a versenyt. És ez a csodaszer, némi ötle- tességgel, okosan es rendszeresen alkalmazva, nem vart fellendülést fog okozni iparunk terén. A gyümölcsfák ápolása. A gyümölcsfákról azt hiszi az emberek többsége, hogy azok ápolásra nein .szorulnak, s ép azéit ha már egyszer elültették, azokkal édes keveset törődnek. —- Meghozza az a gyümölcsét amúgy is! gondolják az emberek. Pedig ez nem áll. — A gyümölcsfa a gondos ápolás iránt ép oly háládatos mint bármely növény, s egy jól gondozott s ápolt fa mindenesetre több és jobb gyümölcsöt fog teremni, mint egy olyan, melyet kizárólag a természet gondozó kezére bíztunk. Az a kérdés már most, hogy miben álljon a gyümölcsfa ápolása? E tekintetben az első teendő az, hogy a fa törzsét ,és vastagabb ágait ellepő mohoktól megszabaduljon, mert ezek alatt jó tanyát lelnek a külömböző káros rovarok, melyek egész termésünket tönkre tehetik, ennek kikerülése czéljából azokat a czifra üdvözlő kártyákat a melyeket ma olyan ízléstelennek találunk. Mint a fényképek és emlék versek gyűjtése, úgy elmúlik ez a hóbort is, ha nem lesz többé divatos. Kevésbbe szellemes, kevésbbé érdekes és sokkal kevésbbé ártatlan szenvedély ez mint azok voltak. A háziasszony jelt adott az asztaltól fölállásra. A tárgyat kimeritettnek találtuk. A ki nem találja: szóljon hozzá bővebben és több szellemei mint a mennyire képes volt Somossy Miklósné. ~'*>ú§h:ír Virágillat és kőszénfüst (Folytatása és vége) De én ma színésznő vagyok, maga pedig városi főpénztáros. Nos? Nem veszi észre a külömhséget5 Bujdosó Ferencz észrevette. Hidegen köszönve távozott, de érezte hogy szivében föltámadt a halottnak hitt szerelem, ha mindjárt bűnös vágy formájában is. És más nap már ismét ott volt a primadonna öltözőjében, ott harmadnap is és azután is. Három hónapig udvarolt a primadonnának. A kis városban sokan megszólták érte. A harmadik hónap utolsóján elment a színtársulat. Rákövetkező nap reggel halotthalványan jött be hivatalába a főpénztáros számolt, számolt és akkor látta, hogy a kölcsönt a melyet önkényesen vett ki a város pénztárából az udvarlás költségeire, nem tudja visszatéríteni a saját kis maradék vagyonából. Pedig ma rovancsolnak. Már jön is a bizottság. Három galambősz tanácsos lép be. — No fiam, Tamás beteg vagy ? kérdi az egyik. Mindjárt készen leszünk a rovancsolással, hiszen tudjuk, hogy te nálad fölösleges, de hát a hivatalos rend a fő. a fa törzsét és vastagabb ágait őszszel bekell meszelni egy vízből, mészből és trágyaléből álló keverékkel.— Ha ezen meszelést évenként ismételjük, gyümölcsfánk meg fog szabadulni az állati és növényi élősdiektől, a felcserepesedett héjréteget leveti és fényes sima héjat nyer. Egy további ápolás teendő a fa törzse alatti korona szélességében — elterülő földnek megporha- nyitása és trágyázása által. — A porhanyitás czélja az, hogy a téli csapadék behatolásának ezáltal utat nyissunk, földünket szellőztessük, a légköri tényezőknek nagyobb támadópontot nyújtsunk, s ez által a földben végbemenő elmállási és felbomlási folyamatokat gyorsítsuk, - továbbá czélja az, hogy a föld mélyében áttelelni szokott rovarok és külömböző álezák a fagynak kitéve elpusztuljanak. A trágyázás czélja: a növény tápanyagainak visszapótlása részint istálló, részint műtrágyák segélyével. Végrehajtási ideje a tél dereka. Az ápolási munkálatokhoz tartozik az is, hogy a külerőszak folytán beállott sérüléseket gondozzuk úgy, hogy a zuzódást, a sebet kenöcscsel bemázoljuk. —- Ha ezt tenni elmulasztanánk a seb az eső, nap stb. behatása folytán korhadásnak indul, mely azután az egész fára is áterjedhet. Egyik legfontosabb művelet a kártékony állatok elleni védekezés. Nem ritkán látható pl. hogy a fa vastagabb s vékonyabb gályáin, sőt néha : a törzsén is paizs szerű dudorodások keletkeznek. — E dudo- rodások tulajdonképen állatok az u. n. paizstetük, s a mely fán elszaporodnak, óriási pusztítást okoznak az által hogy szívó szervüket a fába eresztvén, a fa nedvéből táplálkoznak, s a fának a héjjon keresz- tülvaló légzését megakadályozzák. — A paizstetü ellen igen jó szolgálatot tesz a kellő időben, rendesen végzett meszelés; továbbá jó, ha a paizsszerü dudorodásokat egy aczéldrótból készült kefével le vakarjuk. Az elősoroltak eléggé bizonyítják a gyümölcsfa ápolásának szükségességét. HIRE k. — Meghívás. A képviselőtestület tagjait az 1900. év április ho 1-ső napján' délelőtt 10 órakor kezdődő délután 3 órakor folytatólag a városháza tanácstermében tartandó évnegyedes rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy-Károly, 1900. évi márcziuS hó 27-én. DebreczeniIstván polgármester. T á rg y s o ro.ro- zat: 1. Polgármester évi jelentése. 2. A nagykárolyi 962 sz tjkv. 2249. hrsz. a. felvett külső földnek, földhordó helyül megvételére kiállított szerződés jóváhagyása. 3. A nagykárolyi 303. sz. tjkv. 414. hrsz. 348. népszorszám ház és teleknek özv. Biró Károlyné részére eszközölt eladásáról kiállított szerződés jóváhagyása. 4. A nagykárolyi 467. sz. tjkv. 559 hrsz. 539. népsorszámu háznak Nagy Lajos részére eszközölt eladásáról kiállított szerződés jóváhagyása. 5. A nagykárolyi 2550. sz. tjkvi birtokhoz utczarészletből eladott 164 négyszögöl területnek tkvi átíratására kiállított szerződés jóváhagyása. 6. A közvetvám terhére felveendő 300.000 korona kölcsönről kiállított szerződés jóváhagyása. 7. A közvetvám terhére építendő utak, hidak és átereszek készítésére s földmunka teljesítésére beérkezett ajánlatok tárgyalása. 8. Bunda Miklós nagykárolyi lakossal homok szállításra kötött szerződés jóváhagyása. 9. Városi kezelés alatt levő pénzek elhelyezésé iránti határozat. 10. Az 1899. évi házipénztári számadás, kapcsolatosan a városközelése alatt levő alapok. 11. Az 1899. évi gyámpénztári számadás. 12. Árvaszék jelentése a gyáhioltak és gondnokoltak részére 1900. évben adható kamatról. 13. Kovács Józsefné elleni kisajátítási perben hozott jogerős Ítélet s kapcsolatos intézkedések megtétele. 14. A És vizsgálják a könyveket, Bujdosó Tamás pedig némán, halványán számoljam perczeket, hogy meddig látszik ő még becsületes embernek. A tanácsbeli urak egyszerre maguk is elsápadtan néznek össze. Nem hisznek a szemüknek újra megvizsgálják a rovancsokat, a kaszszát, de az eredmény ugyanaz: négyezer forint hiányzik. — Tamás fiam, hol ez a pénz? kérdik reszkető hangon. Bujdosó Tamás csak áll sápadtan némán. A három öreg tanácsos most már ért mindent. Egymásra néznek. Aztán kiveszi mindegyik a bugyellárisát és összeadják a pénzt, beteszik a kasszába. Mikor ez megtörtént, oda fordulnak Bujdosóhoz. — Bujdosó Tamás, tudod-e te azt, hogy ennek a városnak a kishivatalában ilyesmi még nem történt soha. Te voltál az első, a ki sikkasztottál. Nekünk drágább a te famíliád, meg a város becsülete, a melyet beszennyeztél, mint neked. Ezért hát nem jelentünk föl. De menj el ebből a városból és ne térj vissza többé soha ide. Bujdosó Tamás elhagyta szülővárosát. Hova menjen állást keresni. Feljött Budapestre. Hamarjában nem talált más lakást, hát beköltözködött vissza jogász^ korabeli hónapos szobájába. ... Itt van hát ismét újra kell kezdenie az életet. De a mint ott az ablakban ülve kibámul a szürke kis utczára úgy elszorul a szive. Tekintete végig siklik az utczán, az ég is borult, csönd van, olyan szürke minden, és ott szemközt, az egykor virágos ablakból rémes fellegként száll ki a kőszénfüst a nagy kietlen szürkeségbe. És ez a szürkeség lassankint egyre sötétül, végre pedig egybeolvad a füsttel s lassan sötét éjjel, gyászos, félelmes feketesége, halotti csöndje borul a kis utczára, a hol nem változott semmi, csak az ablakban kőszénfüst váltotta föl a virágillatot. yemeskéri Kiss ./.
