Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-01-14 / 2. szám
s z ATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY ményi Sándor, Domahidy Sándor, Jékey Zsig- mond és Luby Béla. VII. Éves jelentest előkészítő bizottság. Nemestóthi Szabó Antal, Domahidy Sándor és ifj. Böszörményi Sándor. VIII. Börtön vizsgáló bizottság: Kacsó Károly, Kemény Alajos, Szuhányi Ödön, Luby Géza és hivatalból a kir. ügyész és főorvos. Az alispán havi jelentése szerint a múlt évben beérkezett alispáni ügydarab 37979, közigazgatási bizottsági 3684, kihágási 1014, erdészeti 1181, ujoncz 452, központi bizottsági 209, vizi 162, közig, bírósági 2, munkásügy 8. összesen 44691, a melyből az év végén 523 maradt hátrálékban. Az alispán felhívja a bizottság figyelmét a havi jelentés egy pontjára, nevezetesen arra, hogy az úti törvény életbe lépte óta először jelentheti azt, hogy a kiadás teljesen fedezve van a bevétel által. Minthogy pedig ezen szép eredmény elérésében nagy része van Kacsó Károlynak a kir. államépitészeti hivatal főnökének, a kinek takarékossága és odaadó munkássága idézte azt elő, indítványozza, hogy az államépitészeti hivatal főnökének a bizottság mondjon jegyzőkönyvi köszönetét. A bizottság az indítványt egyhangúlag elfogadta. Kende Zsigmond szóba hozta a jánki vasúti állomáshoz vezető ut kiépítésének kérdését. Felszólaló azon felvilágosítást nyerte, hogy ezen ut kiépítése iránt már intézkedett a miniszter. Luby Géza két ügyben tett kérdést az alispánhoz. Az első volt azon közgyűlési határozat foganatosítása, hogy jövőre évenkénti 4 közgyűlés tartassék. Minthogy szóló szerint ha a szabályrendeletnek ez iránybani módosítása csak a májusi közgyűlésen kerül tárgyalás alá, akkor ez a határozat ez évben foganatosítható nem lesz, azon kérdést intézi az alispánhoz, hogy e tekintetben intézkedett-e már ? Az alispán megígérte, hogy ez ügyet a legközelebbi rendkívüli közgyűlés elé viszi. A Luby Géza által felhozott második ügy a matolcsi hid volt. Ugyanis szerinte, minthogy a deczember 14-iki közgyűlés azon határozatot hozta, hogy a közúti hálózat kiépítése tárgyában hozott határozat jóváhagyása czéljából küldöttséggel járul a miniszterhez, czélszerü volna ugyanekkor azt a kérelmet is előterjeszteni, hogy a mennyiben a kiépítendő győrtelek—gyarmati ut ezt megkívánja, a miniszter a matolcsi hidra kilátásba helyezett 35 ezer fit segély összeget emelje fel. Az alispán azon választ adta, hogy ha az úthálózat kiépítése ténynyé válik, sokkal czélszerübb lesz ezen kéréssel — Tegnapelőtt későn mentem haza. Sokat ittam s olyankor mindig álmodom. Alig aludtam el, sűrű erdőben láttam magam. Éjjel volt s a csillagok fénye is alig látszott a lomboktól. Vad állatok üvöltése hallatszott mindenfelől s én — képzelheted Zebath — iszonyúan megijedtem.Egyszerre megrecscsent mellettem a bozót. Nem állhattam tovább s meglepő gyorsasággal másztam föl a legközelebbi fa derekán. Meg sem álltam a mig a tetejére értem. Csak akkor mertem alápillantani. Hát szentséges Alah! mit látok. Egy hatalmas tigris állt a fa tövében. A tüzes szemei rám meredtek, hogy majd le szédültem a rémülettől s úgy vicsorgatta rám a fogait, de úgy! Aztán meglapult s hatalmas szökéssel elakart fogni. A harmadik szökésnél a ruhámat érték a karmai s éreztem a forró lehelletét. Itt nem maradhatok gondoltam, el kell bújnom a lombok közzé. Átakartam kúszni egy vékony ágon a szomszéd fára. Már az ágon voltam. Ekkor iszonyút ropogott alattam az ág. Ketté tört. Alá zuhantam, de még nem értem a földre, a mikor hála Allahnak fölébredtem. Az effendi szemei kimeredtek a rémülettől. Zebath a fejét rázogatta csöndesen. — Ez biz komoly történet, mondá végigsimitva ezüstös szakállát. Derbent bólintott rá, Pierre pedig ravasz pillantással nézett a bölcsre. Kis szünet után megszólalt. Igen ám Zebath, komoly egy történet, de most már azt mond meg, mi történt volna, ha én a nagy zuhanásra véletlenül nem ébredtem volna föl. Derbent effendiben elhült a vér, a fogas kérdésre. Giovanni pedig az egész zsebkendőjét a szájába tömte, hogy tiszteletlen nevetésbe ne törjön ki. Zebath csöndesen mosolygott. Álidólag terjesztette ránczos tenyerét a festő fölé s minden szót, miként egy égi szózatot megnyomva mondá: — Tudatlan gyaur, tovább álmodtál volna. Azzal nyugodtan felvette a tiz aranyat s méltóságteljesen a fal felé fordult. Az effendi elégülten bó- lintgatott. — Látod Peirre, látod, ugy-e megmondtam, hogy ő mindent tud. És délben már Pierréhez küldött a festményért, a melyet hála a Zebath végtelen bölcsességének megnyert. Halász Zsigmond. előállani, a mikor a miniszter e tekintetben nem adhat kitérő választ, mert a kérdés időszerűvé lett. N. Szabó Antal bejelenti a bizottságnak, hogy a belügyminiszter megtagadta az ő kérelmét, mint az alispán elleni fegyelmi ügyben kiküldött vizsgáló biztos kérelmét, hogy a ricsei tüzkárosultaknak adott 200 frtos segélyről szóló nyugtát küldje le a miniszter eredetben, hogy e tekintetben megejthesse a vizsgálatot. S daczára annak, hogy olyan óvatos volt, miszerint arra kérte a belügyminisztériumot, hogy a leküldés előtt lássa el a nyugtát valami hitelesítési záradékkal, hogy a visszaküldéskor is conslatálható legyen a nyugta azonossága, a kérelem teljesítése' helyett azon választ nyerte, hogy a nyugtát a minisztériumban megtekintheti. Minthogy pedig ez az eljárás, a szükséges kihallgatások miatt, czélra nem vezetne, de különben is ő nem kényszeríthető a felutazásra, Írjon fel a bizottság a miniszterhez az eredeti nyugta leküldése iránt. Mert az ő nézete szerint, a fegyelmi vizsgálat foganatosításával megbízott követelheti mindenkivel szemben azon adatok rendelkezésére bocsátását, a melyek az igazság és tényállás kiderítése czéljából szükségesek. Egyúttal mondja ki a bizottság azt is, hogy ha kérelme nem teljesittetik, minthogy e nyugta nélkül a vizsgálat ez irányban meg nem tartható, úgy tekinti a bizottság a miniszter ezen eljárását, hogy a vád e pontját a miniszter is elejti. A bizottság ily értelemben irt fel a belügyminiszterhez. A kir. államépitészeti hivatal főnöke, a múlt ülésen hozzá intézett kérdések folytán bejelenti, hogy a kir. postaigazgató értesítése szerint az ombódi postamester már ki is neveztetett, a panyolai és nábrádi postahivatalok felállítása iiánt a kir. postaigazgató felterjesztést tett a miniszterhez s ezen ügyek befejezése után a szamosszegi postahivatal felállítása iránt is javaslatot fog tenni. Az árvaszéki elnök havi jelentése szerint a múlt évben beérkezett 32608 ügydarab, a melyből hátrálékban maradt 3639 ügydarab. A kir. államépitészeti hivatal főnökének havi jelentése szerint útadó befolyt a múlt hóban 23278 frt 11 kr, hátrálékban maradt 62723 frt 75 kr. A bizottság a géresi postahival felállítását javasolja és Ó-Huta helyett Uj-Hutára javasolja a postahivatal felállítását. Sok időt vett igénybe a mátészalkai auth. ortodoksz izraelita hitközség alakulásának kérdése. Nehány család ugyan is kiakar válni a jelenlegi statuspuo ante alapon szervezett egyházból. A közigazgatási bizottság, tekintettel a megejtett vizsgálat adataira, a mely szerint a jelenlegi hitközség fenállása veszélyeztetve lenne, az engedély visszavonását javasolta. Nyárády László a kir. folyammérnöki hivatal főnöke jelentésében részletesen kiterjeszkedett a vármegyében a vizszabályozás terén a lefolyt évben történtekről. E jelentést lapunk jövő számában egész terjedelmében közöljük. A kir. pénzügy igazgató havi jelentése szerint befolyt deczember hóban 133613 frt 11 kr egyenes adó. Hátralékban maradt az év végén 648990 frt 7672 kr egyenes adó és 62921 frt 15 kr hadmentességi adó. Válasz a Nagy-Károly és Vidéke „Városi érdekek“ czimü czikkére. E czim alatt a Nagy-Károly és Vidéke legutóbbi számában közölt czikkely vádat emel ellenem, hogy hol voltam én, mint az Ecsedi-láp társulat igazgatófőmérnöke akkor, amikor a nagykároly—mátészalkai vasút czéljaira a közgyűlés megtagadta a védtöltések átengedését, miért nem védtem a választmány javaslatát és végül kijelenti, hogy a város közönsége megkövetelheti az itt lakóktól azt, hogy a város érdekeit szivükön viseljék. Ezzel szemben kijelentem azt, hogy az ez iránybani kérvény beadásától kezdve, a társulat intéző köreinek kívánságához képest indifferensül kívántam magamat viselni, bár sohasem voltam ellene a védtöltések átengedésének s igy jónak láttam a váasztmány bizottsági tárgyalásán való részvételre is más szakértő bevonását kérni. Minthogy állásomból kifolyólag a bizottság felhívására nyilatkoznom kellett, javaslatom az volt, hogy a védtöltések az árvédelem szempontjából szokásos és szükséges kikötésekkel a vasút czéljaira átengedtessenek, amit igazol a közgyűlési jegyzőkönyvben szószerint közölt javaslatom. Hogy a közgyűlésen nem ment keresztül ez a kérdés, az rám nézve is épp oly meglepő volti mint a közgyűlés egy részére. Ez magyarázatát találja a társulati szavazási kulcs természetében, a hol 100 ártéri hold jogosit egy szavazatra, s igy megtörténhetik, hogy egyik résztvevőnek egy szavazata van, holott a másik 80—100 szavazatot is beadhat. A megtagadó határozat abban leli fő indokát, hogy mig a Kraszna- töltés által érintett községek N.-Károlytól V.-Naményig 521 szavazattal rendelkeznek, a töltés átengedésére csak 334 szavazat adatott be s igy az érdekeltek nem jelentek meg kellő számban. Különben az első közgyűlésen, ha az határozatképes lett volna, a kérdés keresztül ment volna, s a második közgyűlésen is csak az 50 részvény jegyzése iránti javaslat kavarta fel a kedélyeket és hozta be a nemmel szavazókat, a mire szintén semmi befolyást nem gyakoroltam. Végül megjegyzem: igaza van czikkirónak abban, hogy a varos közönsége megkövetelheti azt, hogy az itt lakók szivükön viseljék a város érdekeit, de azzal szemben, a ki a helybeli irányadó köröktől eltérő véleményt alkotott magának a város érdekeiről, és más utón akarja azt elérni, a szabad vélemény nyilvánítás korszakában, mig az ellenkezőkről tényekben meg nem győződnek, e tekintetben vádat emelni nem indokolt. Az oda vetett vádakkal szemben, ezen tárgyilagos nyilatkozatomat megtenni, a város közönsége iránti tiszteletemből kifolyólag kötelességemnek tartottam. Nagy-Károly, 1900. január hó 13. Péchy László. 954—1900. sz Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy Szatmár vármegye közönségének az 1900. évi közúti költségelőirányzatot megállapító 1082—99. Bjkv. közgyűlési határozatát közhírré tevő hirdetményben a felebbezések beadására kitűzött 15 napi határidőn, miután a határozat az úthálózat megváltoztatását is tartalmazza az 1890. I. t.-cz. 10. §-a értelmében a közhirrétételtől számított 30 napra terjed. Nagy-Károly. 1900. január 3-án. Nagy László, alispán. HÍREK. — Kaszinói közgyűlés. A helybeli régi kaszinó f. hó 6-án tartotta évi rendes közgyűlését. Gróf Hugonnai Béla elnök távollétében Kacsó Károly igazgató elnökölt a népes közgyűlésen. A inait gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása után, a könyvtári választmány jelentését tárgyalták a hírlapok megrendelése tárgyában. Ezután a pénztárnok múlt évi számadását kiadták megvizsgálás végett a számvevőnek. Elfogadták a költségelőirányzatot 37214 korona és 40 fillér bevétellel és 34794 korona 18 fillér kiadással. A választmány az egylet pénzügyeinek rendezése czéljából szükséges 14 ezer korona beszerzése tárgyában azon javaslatot tette, hogy ezen összeg magán kölcsön utján szereztessék be, akként, hogy egyenként 3500 korona erejéig 10 egyleti tag vállaljon jótállást és ha egyes tagok 370 korona önkéntes kölcsönt nyújtanának, joguk lesz ennek kamatait tagsági dijaik fejében elszámolni. Ezen pénzügyi művelet keresztül vitelére az igazgató elnöklete alatt a következő tagokból álló bizottságot választotta a közgyűlés: Debreczeni István, Vetzák Ede, Nonn Gyula, Jeney Géza, Róth Károly, Csipkés András, dr. Serly Gusztáv, és dr. Adler Adolf. Nonn Ferencz építész azon ajánlatot tette, hogy az egyesülettel szemben fennálló követelésébe betudólag hajlandó a kaszinó által Jelinek Rozália hagyatékából örökölt félházat 5000 korona értékben átvállalni. A közgyűlés az ajánlatot elfogadta s a jogügylet keresztül vitelével megbízta az igazgatót, ügyészt és pénztárost. Kacsó Károly igazgató e tisztet tovább elvállalni hajlandó nem lévén, dr. Kovács Dezső indítványára Kacsó Károlynak az egyesület helyiségének létesítése és felépítése körül kifejtett odaadó fáradozásaiért és hervadhatlan érdemeiért a közgyűlés jegyzőkönyvileg köszönetét és hálát szavazott. Miután az igazgató a maga és tiszttársai nevében lemondott volna, kezdetét vette nagy érdeklődés mellett a szavazás. A szavazatszedő küldöttség tagjai lettek Nemestóthi Szabó Antal elnöklete alatt, Jeney Géza és Róth Lajos István, jegyzője dr. Kőszeghy Andor. Uj igazgatónak Papp Béla ügyvédet, helybeli laptársunk szerkesztőjét választották meg és a választmányba is több uj tag jött be. Egy kis szeszélyesség is volt a szavazás esélyeiben. így a távozáskor nagy óváczóba részesített volt igazgatót Kacsó Károlyt csak póttagnak vállasztották meg, a mi méltán feltűnést keltett. Pedig csak az történt, hogy az uj igazgató csak a szavazás előtt volt rábírható a jelöltség elvállalására s igy a volt igazgató nevét sókan kihúzták a nyomtatott szavazat lapokról s elfelejtették beírni választmányi tagnak. A tisztikart és választmányt a következőleg alakították meg: Elnök : Gróf Hugonnai Béla, igazgató Papp Béla, jegyző : Dr. Kőszeghy Andor, ügyész : Dr. Kovács Dezső, pénztárnok: Nagy Sándor, számvevő: Maresch Emil, gazda: Szoboszlay József, könyvtárnok : Erdőhegyi Gyula. Választmány: Dr. Aáron Sándor, Dr., Adler Adolf, Balogh Kálmán, Bauer Lajos, Berger Ármin, Bródy Lajos, dr.Brán FelicziánCsilléryDávid,dr.Czukor, Lajos Csipkés András, Domahidy Elemér, Debreczeni István, Farkas Rezső, Gőnyey István, Ilosvay Aladár, Jeney Géza, Dr. Jékel László, Kaufmann Ignácz. Kemény Alajos, Killer Nándor, Kőszeghy Gyula,
