Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-02-25 / 8. szám

Nagy-Kár oly, 1900. február 25.

S- szám.

XXVI. évfolyam.

Szatmármegyei

TÁUOJTUT.MT ö I7T?T>TT3 OTI 4 T 1UTT óo ¥TíaVl

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI

és VEGYESTARTALMU HETILAP.

SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.

^ MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. NisSZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők:

Nagy-Kár olybán, megyeház-utcza 46. sz.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-es* Egyes szám ára 20 fillér. *=Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

„Nyilttér“ sora 40 fillér.

Bólyegdij minden beigtatásórt 60 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele- zőktői fogadtatnak el.

HIVATALOS RÉSZ.

Másolat: Kereskedelemügyi m. kir. miniszter 84955—8./99. sz. Rendelet a vendéglőkben, korcsmákban és egyéb nyilvános helyeken a bor és sör kimérésére használt üveg palaczkok és üveg poharak korona bélyeggel hitelesítetten való kötelező használatának a pálinka, azaz az égetett szeszes italok kimérésére használt üveg palaczkok és üvegpoharakra való kiterjesztése tárgyában 1899. évi már- czius hó 15-én 6523. szám alatt kiadott rendeletem- ben kötelezővé tettem, hogy vendéglőkben, korcsmákban s egyéb nyilvános helyeken a bor és sör kimérésénél mértékként használt üveg palaczkok és üveg poharak kizárólag korona bélyeggel hitelesítetten használhatók s egyáltalán megállapítottam a hitelesíthető üveg palaczkok és üveg poharak általános kellékeit. Tekintettel a közönség, nemkülönben az állami italmérési jövedék érdekére, szükségesnek találom, hogy a fent jelzett rendelet hatályát a pálinka azaz az égetett szeszes italok kimérésénél mértékként használt üveg palaczkokra és üvegpoharakra is kiter- jeszszem, minélfogva ezennel elrendelem, hogy 1900. évi julius hó 1-től kezdődőleg a pálinka azaz az égetett szeszes italoknak nyílt edényekben, avagy poharakban való kimérése kizárólag korona bélyeggel hitelesített üvegpalaczkok és üvegpoharakban eszközöltessék. Egyebekben fentidézett rendeletem intézkedései nem változnak és ennek büntető határozmá- nyai a jelen rendeletben foglaltak elen vétőkre is alkalmazást nyernek. Budapesten, 1900. február hó

1-én. Hegedűs s. k.

64—1900. ein. sz. Az 1898. évi XIX. t.-cz. végrehajtása illetőleg az állami kezelés alá tartozó, és az idézett törvényczikk végrehajtására kiadott m. é. 15,217. számú rendeletnek 24. §-a e) illetve a 25. §. második pontjában említett erdők és kopár területek végleges besorozása tekintetében a debreczeni kir. erdőfelügyelő 1900. 100/440—1899. szám alatt határozati javaslatát előterjeszti. Határozat: Szatmár vármegye területén levő és az 1898. évi XIX. t.-cz. értelmében feltételesen az állami kezelés alá tartozóknak összeirt erdők és kopár területek közül mindazok, melyekre 1899. év végéig az összeírás ellen felszólamlás beadva nem lett, illetve a kimondott állami kezelést a birtokos elfogadta, az állami kezelésbe véglegesen besorozottaknak ki mondandók lévén, az 1899. évi 15,217. számú végrehajtási rendelet 25. §. második bekezdése, illetve a 24. §. c) pontjai alapján, valamennyi alább megnevezett birtokosok erdei és kopár területei, melyek az 1899. évi 450. e. b. számú határozatban részletesen összeírva és a birtokosokkal már közölve is lettek, az állami kezelésbe adandó területek közzé véglegesen besorozottaknak ezennel kimondatik. Miről: LA nagybányai járás főszolgabiró- ságban: 1. felsőbányái ev. ref. egyház felsőbányái erdejére, 2. nagybányai minoritarend tótfalusi érdjére,

3. tőkési gör. kath. egyház tőkési erdejére. II.A nagy- somkuti járás főszolgabiróságban: 1. berkeszpataki gör. kath. lelkész berkeszpataki erdejére, 2. berkeszpataki gör. kath. tanító berkeszpataki erdejére, 3. berkeszpataki kisebb nemesi közbirtokosság erdejére,

4. kolozsvári magyar nemzeti színház buttyászai erdejére, 5. jederi kisebb nemesi közbirtokosság jederi,

6. jederi gör. kath. egyház jederi erdejére, 7. karulyai gör. kath. egyház karulyai erdejére, 8. karulyai kisebb nemesi közbirtokosság karulyai erdejére, 9. kisfentősí gör. kath. egyház kisfentősi erdejére, 10. kovási gör. kath. egyház kovási erdejére, 11. kovási gör. kath. lelkész kovási erdejére, 12. kovási gör. kath. tanító kovási erdejére, 13. kovási nemesi közbirtokosság kovási erdejére, 14. kővárremetei kisebb nemesi köz- bitokosság kővárremetei erdejére, 15. nagysomkuti közbirtokosság nagysomkuti .Tdejére, 16. nagysomkuti gör. kath. egyház nagyso'mkuti erdejére, r7. puszta- fentősi nemesi közbirtokosság pusztafentősi erdejére, 18. szappanpataki gör. kath. egyház szappanpataki erdejére, 19. törökfalvi gör. kath. egyház törökfalvi erdejére. III. A szinérváraljai járás főszolgabiróságban :

1. avasfelsőfalusi gör. kath. egyház saját határbeli mindkét erdejére, 8. matolcsi gubás társulat avasfelsőfalusi erdejére, 3. avasujfalusi gör. kath. iskola avas- ujfalui erdejére, 4. Br. Haynau Gyula hitbizományá- nak avasujfalui erdejére, 5. bikszádi gör. kath. egyháznak bikszádi erdejére, 6. bikszádi sz. Bazil zárda,

7. terepi gör. kath. egyház bikszádi erdejére, 8. bujánházai gör. kath. egyház bujánházi erdejére, 9. komor- záni gör. kath. egyház komorzáni erdejére, 10. leken- czei gör. kath. egyház lekenczei erdejére, 11. buján- házai gör. kath. egyház bujánházai erdejére, 12. kányaházi gör. kath. egyház kányaházai erdejére, 13. mózes- falui gör. kath. egyház mózesfalui erdejére, 14. rákosi gör. kath. egyház rákosi erdejére, 15. rózsa- pallagi gör. kath. egyház rózsapallagi erdejére, 16. nagybányai minoritarend szinérváraljai erdejére, 17. szinérváraljai ev. ref. egyház szinérváraljai erdejére, 18. szinérváraljai gör. kath. egyház szinérvárajlai erdejére, 19. szinérváraljai róm. kath. egyház szinérváraljai erdejére, 20. bikszádi sz. Bazil Zárda tartolczi erdejére, 21. tarolczi gör. kath. egyház tartolczi erdejére, í2. terepi gör. kath. egyház terepi erdejére,

23. turvékonyai gör. kath. egyház turvékonyai erdejére. IV. Az erdődi járás főszolgabiróságban : 1. erdődi róm. kath. egyház erdődi erdejére, 2. hiripi ref. lelkész, gör. kath. tanító, a közös iskola és jegyző hiripi erdejükre. V. A csengeri járás főszolgabiróságban : 1. Br. Haynau Gyula hitbizományának nagy- géczi erdejére. VI. A szatmári járás főszolgabiróságban: 1. szárazbereki ev. ref. egyház szárazbereki erdejére, 2. szárazbereki lelkész, tanító, szárazbereki erdejére, 3. szatmári Jézus társaság szatmárzsadányi erdejére. VII. A fehérgyarmati járás főszolgabiróságban: 1. kisari ev. ref. egyház kisari erdejére, 2. Br. Haynau Gyula hitbizományának kisszekeresi erdejére, VIII. A mátészalkai járás főszolgabiróságban : 1. sza- mosszegi ev. ref. egyház szamosszegi erdejére vonatkozólag mint birtokosok azon hozzáadással rendeltetnek vétiv mellett kézbesítendő jelen határozattal értesittetni, hogy &z összeirt és velük már múlt év 450. e. b. számú határozattal közlött területeket a végrehajtási rendelet 26. 27. §§-ai alapján, a mennyiben t. i. ez szükséges lenne a nagykárolyi m. kir. erdőhivatalnak haladéktalanul adják át. A határozat 3 példányban a nagykárolyi m. kir. áll. erdőhivatalnak azzal rendeltetik kiadatni, hogy fenti erdőbirtokosoknak az összeirt és vele is már közlött területeit vegye át, és a végrehajtási rendelet 25—29. §§-aiban előirt nyilvántartásba vezesse be. A járási főszolgabírók egy példány határozat kapcsán felhivatni rendeltetnek, hogy ezen harározatot ennek vételétől számiT Á R C Z A.

Petyi kadét.

Irta : Báttaszéky Lajos.

A nagy, komor épületben csend volt. Az idő éjszakára hajlott, és itt, hol katonaéletre készitik elő a kicsiny harczosokat, kilenczkor nyugalomra kell térni már. Mert rendhez és fegyelemhez kell szoknia annak, ki e nehéz és kötelességekkel teljes pályát választotta. Kilenczkor egész „retré“ van és aludni is kell, mert im az előírás ezt parancsolja.

Azonban előírás nélkül is aludnék itt, a sötét termekben mindenki. A nap súlyos és pihenés nélküli munkája nehezedik e kicsiny emberekre, a kiknek megrubrikázott életében, mely csupa nehéz gond, kínos kötelesség, emésztő testi-lelki fáradság, az alvásnak szánt emez órák a legkedvesebbek. Az elméleti és gyakorlati tárgyak egész tömegei a rajtsul, ekszer- czirozás, dintszreglement és ki tudná felsorolni, hogy mi minden, állnak résen, őrködve folyvást, hogy ifjú életüket megkeserítsék. Azonfelül álmában az ember nem ütközik semmiféle szabályzatba, semmi vétket el nem követhet. Nincs rapport, kaszárnya fogság és áristom. Mindenképen jó tehát az álom, a melyben a 15 éves férfiú nem katona, hanem ember csupán.

így alszanak a szűk vaságyakban, a kemény szalmazsákon az apró vitézek. A lámpák ki vannak oltva, a tűz nemkülönben. A függönytelen ablakon halaványan tör keresztül a téli hold sápadt, hideg fénye, megvilágítva a szőke és barna fejeket, a szabályosan egyberakott ruhadarabokat, a bakkancsokat, a melyek mereven őrködve állanak az ágyak végén. Gazdáik most messze járnak innen, otthon vannak, meleg, barátságos, szőnyeges szobában, melyekben vidám kályhatüz pattog, édes, meleg asszonyszemek szeretettel tekintenek reájuk és puha, fehér anyai kezek simogatják homlokukat.

Csak Petyi, a kadét nem alszik.

Ő ma rossz fát tett a tűzre, s holnapra rapportra van jegyezve az iroda félelmetes nagy könyvében.

Ezért nyugtalanul hánykolódik a kemény fekhelyen és sokkal aggodalmasabb, semhogy ez katonához illenék.

Igaz, Petyi semmiképen sem jó katona. Sem testének, sem lelkének nem kell ez a szép és különös pálya. Nem is vágyakozott reá. De sokkal fiatalabb legény, sem hogy módjában lett volna sorsa felől magának határoznia.

Otthon, a magas rangú hivatalnok famíliájában, mikor ő hívatlanul, harmadik gyerekképen betoppant, elhatároztatott felőle, hogy katona lesz. Szegény fiú, kinek a predikátumán és az apa fizetésén kívül egyebe nincs, mi legyen más ? Itt szorgalommal és a mi fontosabb jó megjelenéssel, ügyes modorral lehet szerencsét csinálni. Katonatiszt előtt nyitva a társaság. Egyik fiú pap, másik hivatalnok, harmadik katona: a bölcs apai előrelátás igy rendezte be a három Sziráky testvér jövendő életét. Hajlandóság, tehetség itt nem jöhettek számba. Az öreg tanácsos a néha feltámadt aggodalmakat egy szóval vágta ketté.

— Majd megszokja! A mesterségébe még senki sem halt belé!

Petyiről tehát elvégeztetett, hogy katona lészen. Ő nem mondott ellen; kicsiny kora óta tudta, hogy számára ez van rendelve. És noha álmodozó természetű volt, komoly és gyengéd, semmiképen sem e pályára való, sőt inkább kedves és gyenge kicsi, leányhoz hasonló a megmásithatatlanba beletörődött mégis. Egyáltalán nem is sokat gondolkozott felőle, kis agyvelejében nem igen tudván mérlegelni azt a jót és rosszat, a mely e sorsban majdan reá vár. Ézt hallotta mindig és époly természetesnek találta, mint magát az életet, vagy az elkerülhetetlen halált. Ha kérdezték, komolyan válaszolta.

— Katona leszek!

Mindenki tudta ezt felőle. A gyerektársadalomban e valóság bizonyos tekintélyt is kölcsönzött kicsi személyének. De vannak dolgok, melyekre a gyermekek szeme élesebb, mint egy egész tudományos akadémiáé. így kis pajtásai az iskolában gyorsan felismerték az ellentétet, a mely meg volt Petyi és a pálya között, a melyre szánták. Beczézve tehát, de csufon- dározva is nevet adtak neki, és irigykedvén is kissé, ezen szóllitották mindig :

— Petyi kadét, gyere játszani! Petyi kadét, gyere fészket szedni !

Azonban Petyi kadét nem ment. A könyvet bújta ő mindig szerényen, illedelmesen, gyáva és magának való kicsi fiú létére. A mamája szoknyája mellett találta magát jól csupán és nem vágyakozott egyéb fiuk vad és féktelen mulatozásaira.

De katona lett mégis Petyi kadét; letevőn a vizsgát, október óta itt volt már a stiftben, holott most deczembert írunk és közeledik már ünnepe, a Jézuska születésének, a szépséges karácsonynak, a mikor va- káczió szokott lenni. Mivel pedig most rossz fát tett a tűzre és neve rapportra volt jegyezve az iroda ama félelmetes nagy könyvében, Petyi a kadét szorongva hánykolódott keskeny ágyában ezen a szomorú és hideg téli éjszakán.

Igen szomorú volt a kis katona és noha szégyen bevallani, nagyokat sirt is ő a kemény párnán, kuczo- rogván a lószőrpokrócz alatt. Mert sorsa sehogy sem volt irigylendőnek mondható.

E három hónap keservesen telt eddig is. Petyi kadét idegen és kezdő lévén a katonáskodás terén fölöttébb nehezen találta bele magát ez uj állapotba. Itt nem volt elég semmikép, ha hibátlanul megtanulta a leczkét. Katona magatartást, mit követeltek, mely dolgok egészen hiányoztak a szegény kicsi fiúból. Ő nyitva felejtette a szekrényét, idomtalanul szalutált és — oh borzalom! — megtörtént vele az is, hogy egy negyedórában háromszor trüszentett hapták közben. Azonkívül a rajtsulban és ekszeczirozáson szerfölött ügyetlen volt. Vasárnap délután pedig, a mikor haza lehetett menni, gombjai halaványak voltak és csákóján a rozette sem fénylett. Mindezek következtében lovag Lorheim, a rettenetes vörösbajuszu főhadnagy, az első heten kimondta reá a szentencziát:

— Den Kerl werd ich mir ausborgen . . .

És a főhadnagy ur beváltotta a szavát. Petyit különös figyelmébe fogadta. A tehetetlen kis poronty sorsának irányzására egész rettentő hatalmú egyéniségével vetette reá magát. Elhatározta, hogy azt, a mit benne dacznak és roszakaratnak nevezett, a pedagógia minden félelmes eszközével fogja kiirtani.