Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-12-30 / 53. szám
Nagy-Károly, 1900. deczember 30. 53. szám. XXVI. évfolyam. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.- MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagy-Kár oly ban, Megyeház-utcza 4 fi. sz. HIVATALOS RÉSZ. 2780—1900. sz. Szatmár vármegye főispánjától. Meghivó. Van szerencsém a vármegye törvényhatóságának bizottsági tagjait az 1901. évi január hó 10-én d. e. fél 11 órakor kezdődő rendes közgyűlés re a vármegye székházának nagytermébe tisztelettel meghívni. Nagy-Károly, 1900. deczember 19. Gróf Hugonnai Béla, főispán. 2778—1900. szám. Szatmár vármegye főispánja. Meghívó. Van szerencsém az állandó választmány tagjait az 1901. évi január hó 9-én d. e. 9 órakor kezdődő-CÜ 1 é s x @ a vármegye székházának kis tanácstermébe tisztelettel meghívni. Nagy-Károly, 1900. deczember 19. Gróf Hugonnai Béla, főispán. 35147—1900. sz. Kaak-Szent-Mártonban a Papp Gyula tanyáján 1 drb 6—8 éves daru szőrű, fenn álló szarvú, jegytelen tehén felfogatott. Nagy-Károly, 1900. deczember 20. 34758—1900. sz. Folyó hó 26-án Aranyos-Me- gyes község határán egy darab 2 éves, fehér szőrű sugár szarvú, jegynélküli ökör borjú bitangságból felfogatott s az gondozás végett a községi bírónak lett átadva. Nagy-Károly, 1900. deczember 19. Nagy László, alispán. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 nor. Negyedévre 2 kor. Megyoi községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-5# Egyes szám ára. 20 fillér. ne=Előflzetési felhívás. A „SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY“ XXVII-ik évfolyamára. A szokáshoz képest mi is megújítjuk az az újév küszöbén előfizetési felhívásunkat. Lapunk iránya marad a régi. Igyekszik jövőre is megfelelni kettős feladatának. Mint a vármegye hivatalos lapja, a hivatalos részen kívül jövőre is részletes leírását fogja adni a közgyűléseknek és szakosztály üléseknek, hogy igy hűképét nyújthassa a vármegye közéletének. De ezenkívül mint társadalmi lap is megfelelni igyekszik hivatásának s Nagy-Károly város és vidéke érdekeit is mindig szemelőtt tartja. Ezekben akartuk egész rövidséggel jelezni lapunk czélját és irányát, mert azt tartjuk, hogy egy több mint negyedszázados eletü lapnak nincs szüksége hangzatos Ígéretekre és programmra. Bizalommal fordulunk azért az újév közeledtével előfizetési felhivL/.nkka! azon nagyérdemű közönséghez, a mely e lapot 26 éven át támogatására méltatta. Nagy-Károly, 1900. deczember 30. A Szatmármegyei Közlöny szerkesztősége és kiadóhivatala. A „Szatmármegyei Közlöny“ előfizetési ára : Egész évre . . . 8 K Félévre . . . . 4 K Negyedévre . . . 2 K Megyebeli községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Újévkor. Még csak két nap és lepereg az 1900-ik év is a mindenségés végtelenség óráján, hogy helyet adjon az újévnek. A véges halandóba, parányi létének tudata bele öltötte azt a boldogító érzést, a melyet a reménykedés kelt benne, szebb, jobb napok jövetele iránt. A reménység boldogító vágyát a földöntúli hatalom adta e földgolyó szellemi vándorának, hogy fentartsa magát az élet nehéz küzdelmeiben. A reménység a legnagyobb földi kincs, mert közkincse az egész emberiségnek, s nem a gazdagság és hatalom, de ellenkezőleg a szegénység és a jelentéktelenség nyomán nő nagyra, ez ad neki kiirthatlan életet. Igen a teljesületlen vágyak és remények nyomán díszük a reménység szép virága a legszebben, mert ez a szegény és elhagyatottak egyedüli vagyona és boldogsága. És mert a reménység velünk születik s csak a sírnál hagy el bennünket, ez az örök emberi természet nem csoda ha az idő forduló pontjához, az újévhez, uj és kedves reménységeket fűz s ennek az udvariasság törvényei szerint jókívánságokban is kifejezést ad. És napjainkban kétszeres ok van a reménykedésre, az őszinte jó kívánságok kifejezésére és elfogadására. Mert a lepergett ó század sok bajt és küzdelmet hagyott fenn az uj századnak. A létéit való küzdelem, az anyagiságsoha nem fejlődött úgy ki, mint a letűnt XIX-ik században. Megszűnt hazánk a tejjel és mézzel bővelkedő Kanaán lenni, mint csak még a század elején is volt és beálltak a véresverejték- kes kenyérkereset nehéz napjai. Az elmúlt félszázad alatt a magyar nemzetnek századok mulasztását kellett pótolni s T Á R C Z A. Kr. sz. u. Előttünk az uj év, előttünk az uj század. A nagy színpadon készül legördülni a föggöny, de csak ezért hogy azonnal felgördüljön ismét, s megkezdődjék az uj felvonás. Hogy fog tovább fejlődni a darab nem tudjuk. Dráma lesz e az vagy tán épen tragédia; avagy csak puszta komédia ? Ki tudná megmondani, a mikor még csak czime sem ismeretes. Legfőlebb sejtünk, legfőlebb következtetünk az eddigiekből. De a sejtés mily sokszor nem teljesült már be, a következtetés hányszor vallott már kudarczot. Mindig bizonyosságra vágyunk, s mindig bizonytalanság előtt állunk. Bizonyosnak csak annyi látszik, hogy az uj év, az uj század kezdete határkő kíván lenni az idők végtelen mezején, felállítva az ember által, de csak is az ember számára, mert kívüle azt senki és semmi a nagy természetben nem ismeri. És bizonyos e csak ez is ? Bizonyos e hogy a határkő a kellő helyen áll ? Annyira egy másik valódi vagy képzelt határidőtől, a mennyire azt közönségesen hisszük és mondjuk. Olvasóink még élénken emlékezhetnek, hogy ezelőtt egy évvel mennyit emlegették az uj századot, mennyit vitatkoztak úgy a lapok mint az egyesek arról, hogy az voltaképen mikor is kezdődik. 1900. január 1-vel e, vagy 1901. január 1-vel. A türelmetlenek minden áron 1900-al akarták kezdeni, minden áron beakartak lépni az uj századba. Sokan, igen sokan mit nyertek volna vele ? Ma már erről nem beszél senki. Úgy látszik köztudattá lett, hogy a XX. század nem kezdődhetik máskor, csak 1901. január 1-én. Hiszen ha az utolsó századnegyed 1876. január 1 -el kezdődve, huszonöt év múlva, tehát 1900. deczember 3l-én ér véget akkor kell végződnie a XIX. századnak is, s az uj a XX. csak annak elmúlása után, 1901. január 1-vel kezdődhetik. Igaz, csak akkor, ha az uj év is január 1-vel kezdődik. És ugyan akkor kezdődik e valóban ? Kinek hogyan. Még csak nem is minden embernek; sőt az emberiség legnagyobb részének nem, mert nem keresztény sokkal több van, mint keresztény, a nem keresztények pedig más időszámítással élnek, ha élnek, mint a keresztények. Sőt még csak minden kereszténynek sem, mert az úgy nevezett keleti keresztények, mikor mi január l ét írjuk még csak deczember 19-én tartanak. Eddigelé ugyanis a keleti keresztények a nyugatiaktól tizenkét nappal voltak elmaradva, de az 1900-ik év leteltével már tizenhárom nappal lesznek. Igen mert nekik az 1900-ik év, 366 napos szökő év, mig nekünk nyugatiaknak meg rendes 365 napos esztendő. Láthatjuk ebből, hogy mit kelljen gondolnunk az ilyetén kifejezésről: „a keresztény időszámítás szerint 1901. január 1.“ Hiszen a keletiek is keresztények, ugyancsak azoknak tartják magukat, a nyugatiakat pedig újítóknak, szakadároknak. Ők is január 1 -el kezdik az uj évet, de nem azon a nápon a mikor mi, mert amikor náluk január 1 -je van, minálunk már január 14-én harangoznak a templomba. Mikor kezdődik tehát az uj év, s vele az uj század ? Azt mondják igazság csak egy lehet, de hát ime van több féle is. Ilyen az idők határkőhelyének a megbízhatósága. Vitás, mint annyi más határkőé. De hát ha a keletiek nem engednek, miért engednénk mi ? Legfőlebb nem mondjuk, hogy a keresztény időszámítás szerint, hanem Krisztus születése után, (Kr. sz. u.) 1901. január 1. Váljon helyes-e ez a kifejezés ? Bizonyos-e hogy Krisztus ezen időszámítás első évének első napján született ? Egy általában meg van-e biztosan állapítva Krisztus születésének ideje, biztosan ismert-e ezen időbeli nagy fontosságú határkő helye ? A mit erről mondhatunk az felette érdekes, mert belőle megérthetjük, miért kívánták már a régiek, még inkább mint mi ismerni nemcsak Krisztus, hanem más nevezetes történeti személyiségek születésének is pontos idejét, s látni foghatjuk, hogy az általunk feltett kérdést tekintve, minő eredményekre jutottak. Ha azokat a helyeket az égen, a melyeken a Nap épen délben, s nap-nap után az egész év folytán elfoglal, megfigyeljük s képzeletben vonallal kötjük össze, egy az eget körülövező nagy kört kapunk, a mit ekliptikának, naputnak hívnak, mert a nap látszólag évről-évre azon halad. Az ekliptika nem esik össze az ég egyenlítőjével. Ahhoz ferdén áll, azt két pontban huszonhárom fok huszonhét percznyi szöggel metszi s azért az ekliptika egyik fele az egyenlítőtől északra, a másik fele attól délre húzódik. Az előbbin láthatjuk a Napot márczius 21-től szeptember 23-áig, az utóbbin szeptember 23-ától márczius 2l-ig, a mely két napon a Nap épen az egyenlitőben van, s a napszaka olyan hosszú, mint az éjszaka; mig a tél kezdetén deczember 22-én a Nap leginkább délre áll az egyenlítőtől, a leghoszszabb éjszakával és a legrövidebb napszakával, junius 22-én pedig attól leginkább északra, a leghoszszabb napszakával és legrövidebb éjszakával. Az ekliptikát szokás volt már a legrégibb időkben tizenkét egyenlő harmincz-harmincz foknyi részre felosztani, s az ezen részek körül állandóan látható csillagokat, mint egymáshoz tartozókat tekinteni. Ezen csillagcsoportokat a régiek képzelődése állat- és ember képeknek látta és nevezte el. Ezek a kos, bika, kettős, rák, oroszlány, szűz, mérleg, nyilas, skorpió, bak, vízöntő, halak. így nevezik azokat ma is ; azt a negyvenhét foknyi széles övét pedig az égen, a melyen ezek a csillagképek láthatók, állatövnek, zodiakusnak.
