Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-12-02 / 49. szám

SZATMARMEGYEI Tr ív Ö Z L Ö N Y kezések történjenek, azonfelül a minisztériumnak több rendbeli megfelelő felhatalmazás adassék. Mielőtt a központban folyamatban levő tárgya­lások befejeztével mindkét irányban a szükséges lépéseket megtenném: a külső közigazgatás gyakor­lati munkásainak is módot kivánok nyújtani arra, hogy. ebben a kiválóan gyakorlati jellegű kérdésben nyilat­kozhassanak, a közigazgatási életben szerzett tapasz­talataik alapján indokolt javaslatokkal előállhassanak. Felkérem tehát (czimedet), hogy a kormányzatára bízott törvényhatóságban az 1886: XXI. t.-cz. 57. §. B. a) pontja szerint esetleg még ez év folyamán tar­tandó számonkérőszék alkalmával, vagy pedig a ki­zárólag e czélból összehívandó tisztviselői értekezleten a közigazgatási eljárás egyszerűsítésének kérdését a meghívott tisztviselőkkel tüzetes megbeszélés tárgyává tenni szíveskedjék. Midőn ekként a közigazgatási eljárás egyszerű­sítésére irányuló bárhonnan jövő egészséges és gyakor­latias eszme érvényesülhetésére utat nyitok: meg­jegyezni kívánom, hogy az országszerte tartandó tár­gyalásoktól csak az esetben várok megfelelő ered­ményt, ha a tárgyalások s az ezek eredményekép hozzám bemutatandó javaslatok nem általánosságban mozognak, nem közismeretü bajokat és hiányosságo­kat bizonyítgatnak, nem a felsorolt irányelvek ismét­lésére szorítkoznak, hanem a részletkérdésekre mutat­nak rá s a megoldásra, javításra vonatkozó érdemleges, konkrét javaslatokat tartalmaznak. E tekintetben megfelelő tárgyalási és feldolgo­zási módozatnak tartom azt, mely ti vármegyei köz­ségi közigazgatási eljárás egyszerűsítésének helyszíni tanulmányozásával megbízott kiküldöttömnek egyik vármegye tisztviselői karával folytatott tárgyalásain követtetett. E tárgyalások képe röviden a következő: a vármegye székhelyén a főispán, az összes központi tisztviselők, főszolgabirák és szolgabirák, járási orvosok, r. t. városi polgármester, nehány körjegyző, továbbá a pénzügyigazgató, az államépitészeti hivatal főnöke és a tanfelügyelő közreműködésével beható értekezlet tartatott. Az értekezlet rendén be lettek mutatva és részletesen meg lettek vitatva a közigazgatási eljárás egyszerűsítése czéljából a vármegyében eddig tett és a gyakorlatban bevált intézkedések, továbbá az e téren újabban tett kísérletek, végül az értekezlet tagjai által kidolgozott mindazok a különféle tervezetek és javaslatok, melyek keresztülviteléről egyszerűsítések várhatók. E szóbeli tárgyalások után a vonatkozó adatok és iratok bemutathatása végett a vármegye központi irattárának és pénztárának, majd a r. t. város, több főszolgabirói és körjegyzői iroda levéltárának, ügy- és pénzkezelésének megtekintése, az értekezleten szóba hozott kérdéseknek a helyszínén is megbeszélése kö­vetkezett. A tárgyalások eredménye pedig akként dol­goztatott fel, hogy minden egyes terv és javaslat a benyújtó által készített, többnyire számszerű adatokkal is megvilágított rövid indokolás, valamint az értekez­let véleményének kíséretében külön-külön összeállítva küldetett fel hozzám. Minthogy a fent leirt tárgyalási és feldolgozási módozat követése a többi törvényhatóságoktól be­mutatandó javaslatok további tárgyalását nagyban megkönnyíti: az illető vármegyei javaslatok sorából egy nehányat közelebbi tájékozásul idemellékelek. Ezeknek előrebocsátása után felkérem (czimedet), hogy a fentiekhez képest a közigazgatási eljárás egy­szerűsítése, kölönösen a törvényhatósági, városi ügy- és pénzkezelés egyszerűsítésének alapelvei tekintetében felmerült s figyelemre méltónak mutatkozó észrevé­T Á R C Z A. Emma. Emma ma ismét makranczoskodott és ez nagy fejfájást szerzett a mi öreg barátunknak. Emma ugyanis egy akaratos gyermek a ki folyvást csínyeken töri a fejét. Kiáll a folyosóra, néha beszélgetést kezd a különböző gyermekekkel és úgy kaczag, de úgy, hogy Lőrincz bácsi földhöz csapja a tollat és kirohan a szobából. Nagy könyörgést intéz Emmához, mig végre ráveszi, hogy ismét a szobába lépjen és elfoglalja trónusát. Azonkívül fejére teszi a kalapot. A kalapot ugyanis ő viseli. És tizenhét éves, egy piruló rózsabimbóhoz hasonló. * * * Emmának ez a története : Ő valahol az erdőben született, hasonlóan a tündérleányokhoz. Többet talán nem is kellene mondani. Hogy fel­nőtt és hosszú ruhát kapott ? A tündérleányok is hosz- szu ruhát kapnak. Nagy hársak alatt lakott Emma a babáival, Tiszával a szép, erős kutyával, Mátyással a fényestollu, biczegő madárial és Czirmával, a cziczá- val. Szellők szálltak az erdőből, rengő fejecskéjü vad­virágok néztek a tisztásokból, párázatok repültek tova. Mint a mesében. Aztán mindez elmúlt. Emma tizenhat esztendős lön és meghalt az édesanyja. így elkerült az erdőből. Egyedül maradt Emma, egészen egyedül. Utra- kelt tehát a nagyváros felé. S mikor már második nap barangolt az utczákon fáradtan, éhesen a bácsi fel fedezte. * * * Ez igen különös történet. A mai mesékben ugya­nis a hősök mind rosszakat tesznek. De a bácsi jó ember volt és ép ez a valószínűtlen. A bácsi egy bozontos kis fekete ember ; ragyogó a szeme, mint az egéré, talán vén már, de gyönyörű feje van. És ha néha bezárkózik, akkor igen komoly lesz. Papirost keres elő a bácsi és szól is : teleket, különösen az érdemleges javaslatokat és pedig a könnyebb tárgyalhatás érdekében pontonkint külön lapokon saját indítványai kíséretében hozzám ez év végéig felterjeszteni szíveskedjék. A jelen rendeletből a végett, hogy az egyidejű­leg többek által legyen tanulmányozható, még további 5 példányt bocsátók rendelkezésre. Meg vagyok győződve, hogy úgy czimed, mint a kormányzatára bizott törvényhatóság tisztikara a kitűzött nagy czél előmozdításánál buzgón és ered­ményesen közremunkálni kíván. Budapesten, 1900. évi november hó 15-én. Széli s. k. Midőn a körrendeletét a fentiekben közöltük, itt megjegyezzük azt, hogy a körrendelethez mellékelt javaslati minták közlését, terjedelmességük miatt, mel­lőzni voltunk kénytelenek. Azért általánosságban tájékozásul megjegyezzük itt azt, hogy a javaslatoknak nem szabad általános­ságban mozogni, hanem mindeniknek egy-egy concrét esetre, részletkérdésre kell vonatkozniok. A mi az érte­kezleten benyújtandó javaslat formáját illeti, minden egyes kérdés külön lapon nyújtandó be Írásban az értekezleten és czimmel ellátandó, hogy miről szól. Például: Az utadókivetési lajstromoknak két példány­ban való készitése. Az értekezlet röviden megbeszéli a javaslatot, röviden reávezeti saját véleményét. A kér. betegsegélyzö-pénztárakról. Mint fontos társadalmi tényezőkről, a kerületi betegsegélyzö-pénztárakról sem feledkezett meg a kereskedelemügyi miniszter, s egy jól kidolgozott tör­vény tervezettel, illetve annak törvényerőre emelésé­vel óhajtana segíteni a hazai kerületi betegsegélyző- pénztárak már-már tarthatatlan állapotán; mert való­ban megfoghatatlan az a rideg közöny, a melylyel ezek az igazi humánizmust szolgáló intézmények találkoznak. Az 1891. évi XIV. t.-cz. alapján a kerületi be­osztás szerint Szatmár vármegyére is két kerületi betegsegélyző-pénztár esett, egyik Szatmár, a másik Nagy-Károly székhelylyel, az utóbbi sok vajúdás után 1893. évi november 6-án a törvény kényszerítő súlya folytán végre is megalakult. A sok küzdelem közt le­folyt 7 év után is csak azt a szomorú tapasztalatot kell észlelnünk, hogy még itt is, ott is akadnak ellen­szenvesei a kerületi betegsegélyző-pénztárnak és még mai napig sem tudott az intézmény humánus szelleme a közönség jóindulatába beférkőzni, aminek oka főkép­pen abban rejlik, hogy a társadalom mai napság sem ismeri a kerületi betegsegélyző-pénztárnak magasztos érdemeket szolgáló nemes feladatait, s igy nem érhe­tik el azt a czélt, amit a törvényhozás a kerületi betegsegélyző-pénztárak felállításával elérni vélt és elérni kívánt. A törvényhozás már a kerületi betegsegélyző pénztárnak megalakítását kimondó törvény meghozata­lával tisztába lehetett azzal a rideg közönynyel, amely- lyel a kerületi betegsegélyző-pénztáraknak megküzde- niök kell. E mellett bizonyít a be- és kijelentésnéli kény­szer kimondása, melyből kifolyólag 40 koronáig ter­jedhető pénzbüntetés, s esetleg a bejelentés előtt be­következett megbetegedésből felmerülő és az eljárási költségek megfizetésére kötelezi étik az a kereskedő, iparos vagy gyáros, aki alkalmazottját 8 nap alatt be nem jelenti. Eltekintve a törvény szigorú intézkedésétől, min­den jobb érzésű munkaadónak a saját és alkalmazottja — Emma, magának kellene már egy pár uj czipő. Emma nevetve ugrik fel és már a bácsi nyaká­ban van és mondja : — Te édes, te jó ember . . . Mert a kis Emma könnyen lelkesedik. A bácsi döczögve nevet és megmártja pennáját a kalamárisban. — Jó, jó . . . Tehát ma tárcza-czikket Írunk. És már rakosgatja is a betűket egymás mellé. Ez a bácsi. Hát ő már csak ilyen. O már nem arra való, hogy szerelmi ügyeket szövögessen. És ezt a „kicsi kölköt“ nagyon szereti. Hát ez a kicsi kölök ur ma a fogadóban. Mert úri fogadóban lakunk. A dolog ugyanis igy áll. A bácsi lakik az egyik szobában, a másikban Emma. Mi körül a folyosón és vigyázunk Emmára. Ő az ősz­szel az énekesnői pályára lép. A bácsi intézkedik eb­ben ; és nem telik bele egy esztendő, Emma a lámpák elé lép és meglássák, mily szépen fog énekelni. így telnek-mulnak a napok csendesen. A kis fekete Lőrincz nem igen dolgozik mostanában, leg- lolebb, ha Emma czipője nagyon is enni kér. Emma pedig a kanapén hever. Olyan ilyenkor, mint egy selymes, szép czicza. Szemét félig lehunyja. így kék­lenek, méláznak azok, a csillagok a melyekben a bol­dog emberek laknak. Gesztenyebarna feje elpihen a vánkoson. Itt ül Lőrincz és erősen szívja kicsi szivar­ját. De a füstöt godosan más felé fújja. Emma im egyszerre elalszik. A bácsi csendesen mozdulatlanul ül. Legyenek a kis Emma álmai tiszták, virágosak és boldogok. Mindig. * * * Elmentek. Nem is messze. Csak el innen a fogadóból, a hol mi laktunk, vigyázva a kis Emmára A bácsi fészket épit. A Lőrincz, az öreg Lőrincz, az aggastyán Lőrincz. Ah, epésen kaczaglunk, ter­mészetesen. Mert a kis Emma szép mint a hajnal, karcsú len­gő napsugár és ő maga az ifjúság . . . Báttaszéky Lajos. érdekében, minden kényszer nyomása nélkül be kel­lene jelentenie alkalmazottját; s daczára a törvény szigorú megtorló intézkedésének, szomorú dolog, hogy a munkaadók nagy része még ma is kísérletezik alkalmazottjaiknak be nem jelentésével, nem okulnak azon, hogy egyik-másik főnöknek 100 meg 200 koro­nájába került egy körmére égett be nem jelentés. Mi sem természetesebb, hogy akire a bejelentés elmulasztása miatt a törvény szigora alkalmaztatott, azelőtt sohasem lesz többé rokonszenves intézmény a kerületi betegsegélyző-pénztár, s átkozza bizonyára azt is, aki megteremtette. Pedig hát nem egészen úgy áll a dolog! Csak úgy bírálhatjuk meg a helyzetet, ha ki­emelkedünk kissé az elfogultság sötétségéből és széle­sebb látókörrel tekintünk végig az országon, hogy hány 100,000 szegény munkás érdeke követeli meg a kerü­leti betegsegélyző-pénztárak fenállását és boldogulását, kiket a sors csapása munkaképtelen betegséggel súlyt, s ezáltal a mindennapi kenyér megkeresésétől vonja el a tisztességes és becsületes munkást, néha csak magát a munkást, sokszor pedig az egész családot. Ilyenkor kizárólag csak a kerületi betegsegélyző-pénz­tárnak jótevő segélyére van utalva, ez elég indok arra, hogy ne sajnálja a munkaadó a befizetendő járulék­hoz egyharmadrészbeni hozzájárulását; mert éppen arról a munkaadóról tételezhető fel beteg munkásá­nak segély nélküli hagyása, aki jelenleg is azért nem jelenti be alkalmazottait a kerületi betegsegélyző-pénz- tárba, hogy azok rovására azt a hetenként fizetendő 2 vagy 4 krajczár hozzájárulást saját részére meg­takaríthassa. Vannak akik a betegsegélyző-pénztári 1/3-ad részbeni hozzájárulásban jogtalan megadóztatásu­kat látják, pedig mig a kerületi betegsegélyző-pénztá­rak nem létesittettek addig is tartozott a munkaadó az ipar törvény szerint alkalmazottját betegség esetén 30 napi gyógykezeltetésben részesíteni. Akkor is voltak akik ezen kötelességüket nem teljesítették, hanem könnyebb munkakeresésre utasították az illetőt. A mun­kás nem ismerte jogát, nem tudta azt megvédeni; de meg nem is perlekedett, igy aztán sok munkás elsiny- lődött és nyomorba jutott. Ma pedig a munkaadó a befizetendő dij 1/3-rész- beni hozzájárulásával, ami egy alkalmazottnál heten­ként 2—4 krajczár, a fent elősorolt kötelezettség alól felmentetik. így a hozzájárulás kötelezettsége nem jogtalan megadóztatás, ennélfogva nagy tévedésben leledeznek azok, akik ebből kiindulva kárhoztatják a kerületi betegsegélyző pénztárakat. Az elősoroltak után szánjanak magukba ez intéz­mény ellenlábassai, s ahelyett, hogy elfogultságukba zúgolódnak és kárhoztatják a kerületi betegsegélyző- pénztárak alkotóit, elsősorban keressék önmagukba a hibát, amit a legtöbb esetben mégis találhatnak ; mert elég a kerületi betegsegélyző-pénztáraknak azokkal az elemekkel küzdeni, kik jogosulatlan követelésük nem teljesítéséért ellene fondorkodnak; mert ha 100 munkásnak megadja a pénztár az őt megillető segé­lyezést, ellenben ha a 101 -ik spekuláns, nem aknáz­hatja ki tetszése szerint a pénztárt, az már aztán kiá- bál, lázit ellene és szívesen csatlakozik azokhoz a munkaadókhoz, kik a pénztár temetésére fáklyás­menetben rukkolnának ki. Nem akarom bizonyitgatni azt, hogy egyes ma­gánjellegű betegsegélyző-pénztárak nem értek-e meg eléggé a közvélemény ellenszenvére: de az ilyenek­kel a kerületi betegsegélyző-pénztárakat összetévesz­tenünk nem szabad és hogy a jelenlegi körülmények közt boldogulni nem tudnak, annak legnagyobb rész­Megcsalt az----édes! Az elnök: Tehát nem akar kibékülni ? . . . A fölperes : Nem ? Az elnök: És ön, asszonyom ! Hajlandó visz- szatérni férje házához ? Az alperes: Igen ! hiszen imádom férjemet! A fölperes: Egy szót se, mert tüstént megpuk­kadok ! Még azt mondja, hogy imád! Ne higyjenek neki, tekintetes törvényszéki urak. Hazudik, a mikor olyan szemérmetesen lesüti a szemeit, hazudik amikor sóhajt, amikor beszél és még akkor is hazudik, ami­kor hallgat 1 . . . Az elnök: No, no, csak ne ragadtassa el magát! . . . Hát aztán mi teszi önt olyan kérlelhetet­lenné ? A fölperes: Mi ? . . Hát nem tetszik látni a szar­vaimat ? Megcsalt az édes ! Házasságtörést követett el és már most kérem a bíróságot, hogy a válóper be­fejeztével tegye át az iratokat a büntető törvényszék­hez. Azt akarom, hogy becsukják! Az alperes : Náczi! Édes Náczi! A fölperes: Hallgass, vipera! . . . Úgy történt a dolog, kérem, hogy üzleti ügyeimben Kisvárdára utaz­tam. Hazajövet — esti 11 órakor — egyenesen laká­somba mentem. Félórai czengetés után nagy nehezen bejutottam az előszobába. Téli kabátomat a fogasra akasztván, a hálószobába siettem . . . Feleségem ott feküdt az ágyban és rettenetesen nyögdécselt. Arcza tüzes volt, szemei lázban égtek s csak úgy kapkodott a levegő után. — Mi az, mi történt ? — Jaj, Náczi, meghalok ! . . . Levegőt ! . . . Levegőt! . . . Halálra ijedtem. Kirohantam az előszobába, bele ugrottam a téli kabátba és futottam az orvoshoz. Már otthon volt; épen akkor jött haza a kaszinóból. — Doktor ur! Az istenre kérem, jöjjön azonnal. — Hová ? — A feleségemhez. — Mi baja ? — Halálán van. Fuldoklik [Negyvenegy fokú láz!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom