Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-11-18 / 47. szám

SZATMÁR VARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. * MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, i^­SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Kár olybán, Megyeház-utcza éti. sz. HIVATALOS RÉSZ. 30248—1900. sz. Hadady Gábor csekei lakos tulajdonát képező egy darab két éves, kesely szarvú, fehérszőrü ökörtinó, folyó hó 20-án a gulyából el- bitangolt, az óta meg nem került. Nagy-Károly, 1900. november 6. 29667—1900. Felcser Farkas örökösei av.-újvárosi tagjában egy koros, fakó szőrű, félszemü ló bitangló­ból felfogatván, az f. évi deczember hó 1-én d. e. 8 órakor Av.-Ujváros községházánál nyilvános árverés utján elfog adatni. Nagy-Károly, 1900. okt. 30. 30578—1900. Özv. Sonkodi Györgyné Madarászi lakos kárára okt. hó 27. és 28-ika közötti éjjelen, a a kertjében legelt 1 drb fekete, 8 éves, hajtott hátú, hátulsó jobb czombján vágási sebhely, melyen a szőr felfelé áll, kancza lova; 1 drb pej, 5 éves, csikós kancza lova elbitangolt, körözése elrendeltetik. Nagy-Károly, 1900. nov. 9. Nagy László, alispán. 27525—1900. sz. A nagyméltóságu kereskedelem­ügyi m. kir. miniszter ur f. évi 67987. sz. a. kelt le­iratával, a Nagy-Bánya város által gyakorolt kövezet- vám-szedési-jog engedélyének meghosszabbítása, s a kövezetvám-szedési-jognak, a zsibó—nagybányai h. é. vasút Nagy-Bánya állomására való kiterjesztése ügyé­ben kiállított engedélyokiratot megküldi. Határozat: A vámszedési-jogositvány engedélyezése ügyében kelt 67987. sz. kereskedelemügyi miniszteri határozat N.- Bán 3’a várossal közöltetni rendeltetvén, egyúttal a ki­állított engedélyokirat csatolmányai kapcsán azzal kül­detik meg Nagy-Bánya város polgármesterének, hogy az engedélyokirat II—IV. pontja értelmében, a vám­jövedelmekről vezetett számadást minden évben ide pontosan terjessze be. — Utasittatik továbbá Nagy- Bánya város polgármestere, hogy a zsibó—nagybányai vasúton engedélyezett vámszedési-jog megkezdésének időpontját ide mielőbb jelentse be. — Az engedély- okirat a vármegyei kir. államépitészeti hivatallal tudo­másvétel és ellenőrzés végett, a járási főszolgabírákkal és városi polgármesterekkel közhírré tétel végett közöl­ELŐPIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyoi községek, egyházak, iskolák részéve egész évi előfizetés be­küldése mellett 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. *§=­tetni rendeltetik, s egyúttal az 1890. I. t.-cz. 86. §-a értelmében a Szatmármegyei Közlöny hivatalos lapban közhírré tétetik. Nagy-Károly, 1900. november 2. Nagy László, alispán. 27525—1900. sz. — Másolat. — Kereskedelem­ügyi m. kir. miniszter. 67987—1. sz. Engedélyokirat. A közutak és vámokról szóló 1890. évi I. törvényczikk 81. és 86. §§-ai alapján kiállított ezen engedélyokirat szerint Nagy-Bánya r. t. város részére, a jelen enge­délyokirathoz fűzött, s annak kiegészítő részét képező helyszinrajzon veres vonalakkal körülzárt belterületén lévő, s az ugyancsak ide fűzött műszaki leírásban körülirt utczák és közterek fokozatos kiépítése és fen- tartása czéljából, továbbá a nagybányai—pusztahideg- kuti—nagysomkuti t. h. közút Nagy-Bánya r. t. város főterétől a vasúti állomásig terjedő 1120. m. szakaszá­nak kezelése, fentartása és esetleges újból építése czéljából, a belügyminisztérium vezetésével megbízott Miniszterelnök Úrral egyetértőleg kövezetvám-szedési- jogot engedélyezek, illetőleg az 1896. évi 71320. itteni sz. a. kelt rendelettel engedélyezett kövezetvám- szedési jogot, annak gyakorlását a zsibó—nagybányai h. é. vasút nagybányai állomására is kiterjesztve meg hosszabbítom. — Ezen vámszedési-jog gyakorolhatá- sát a következő feltételekhez kötöm. I. Feljogosítom a város közönségét arra, hogy az 1890. évi 1. t.-cz. 93. §-a értelmében, a szamosvölgyi vasút nagybányai állomására 1899. évi április hó 1-től számítandó egymásután következő öt (5) éven át, a zsibó—nagybányai h. é. vasút nagybányai állomására pedig a tényleges megkezdéstől egészen 1904. évi márczius hó 30-áig bezárólag vászeuési-jogoí gyako­rolhasson és a nevezett állomásokon fel és leadott áruk minden métermázsája után 2 (két) fillér vámot szedhessen. II. Engedélyesnek a vámszedési-jog gyakorolha- tásával járó felelősségét, kötelességeit és feladatát, a következőkben határozom meg: 1. Az engedélyes az 1890. évi I. t.-cz.-ben foglalt határozatok szerint és büntetések terhe alatt senkitől és semmi oly dologért, a ki és a melyre, a vámdijak fentebbi jegyzékében kötelezettséget nem állapítottam meg, úgy szintén azoktól sem, a kik az alábbi pont szerint vámmentesek, sem pénzt sem pénzértéket nem követelhet és nem fogadhat el. 2. Az 1890. évi I. t.-cz. értelmében köte­Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen lev lek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. les az engedélyes a vámtárgyat állandóan jókarban tartani, szükség esetén felépíteni, ellenkező esetben ellene az idézett törvény határozatai fognak alkalmaz­tatni. 3. Minthogy a vámszedést, a közforgalom érde­kéből engedélyezem, feladatává teszem az engedélyes­nek, hogy a vámtárgy fentartása által ezt az érdeket szolgálja, e végből kötelesége lesz: a) A közforgalom akadálytalan gyakorolhatása czéljából, a vámtárgyat mindég kifogástalan, jó és forgalomképes állapotban tartani, b) A közbiztonság szempontjából mindenkor szükséges intézkedéseket megtenni. 4. A befolyó vám­jövedelem másra, mint a vámtárgy fentartására és helyreállítására vagy esetleges újból való felépítésének költségeire, nem fordítható, azért a vámbevételekről vezetett zárszámadás minden év végén Szatmár vár­megye törvényhatósági bizottságának közgyűléséhez bemutatandó, mely szükség esetén a vámdijak leszál­lítása illetve újbóli megállapítása iránti s2'ffi?ÉSges intéz­kedéseket megteszi. III. Az engedélyezett vámszedés érvényesítésénél, a vámmentességet az 1890. évi I. t.-cz. 99. §-a alap­ján következőleg állapítom meg. A vámdijak fizetése alól mentesek : 1. A kir. uralkodóház minden tagjának és udvartartásaiknak szállítmányai. 2. A kir. udvarhoz, annak közvetlen kíséretéhez tartozó szállítmányok. 3. Az idegen hatalmasságok követeinek, képviselőinek szállítmányai. 4. A fegyveres erő szükségleteire, vala­mint hadi és honvédelmi czélokra szolgáló összes szállítmányok. Ha a szállítmányok katonai minősége illetve vámmentes jellege külsőleg felismerhető nem lenne, megfelelő hatósági bizonyitványnyal kell birniok. 5. Az állami javak általában só, dohány stb. 6. A m. kir. posta-, távirda (távbes^Hő) összes szállítmányai 7. Az államvasutak, állami, törv.hatósági, vasúti állo­máshoz vezető községi közlekedési vagy községi köz­dűlő közutak és azokon levő műtárgyak építésére és fentartására továbbá az árvédelem biztositására, nem különben az állami vagy középületek építésére, helyre­állítására szükséges anyagok, szállítmányok. 8. A tem­plom, iskola és papiak építésére, helyreállítására szük­séges anyagok, szállítmányok. 9. Közveszély (hófúvás, árvíz, tűz stb) esetében az elöljáróság által az 1886. évi XXII. t.-cz. 136. §-a alapján kirendelt közerő; tűzvész, árvíz, vagy háború idején, a mentők, mene­külők szállítmányai. 10. A vaspályák saját szükségle­teikre szolgáló szállítmányai. 11. Emberi hullák. 12. T A R C Z A. Fráter Erzsébet. Fenn Nógrádmegyében, a Madáchok ősi fészké­ben sokat beszéltek az ötvenes években Fráter Erzsi­ről, Madách Imié nejéről. Az alsósztregovai kastélyból szomorú legendák keltek szárnyra. A nemes magyar udvarház tiszta világát elsötétítette egy könnyelmű asszony, aki elfeledkezett arról, hogy ura jó hazafi voltáért szenvedi börtönét, tehát kétszeresen megadás­sal illik elviselnie sorsát. Madách egy honvéd mene­kültnek adott vendégfogadó szállást a maga házában. Több sem kellett a Bach embereinek. Éjnek idejében zavarták fel nyugalmából a költőt és börtönbe hur- czolták, hogy két esztendeig egye a rabság kenyerét. Hiába vetették latba minden befolyásukat Madáchék előkelő ösmerősei, hiába az édes anya minden áldo­zata, Madách Imrének lakolnia kellett bűnéért, melynél nagyobbat ez időben elkövetni nem lehetett. És mit tesz Fráter Erzsébet ? A helyett, hogy tű­réssel, megadással viselné sorsát, hamarosan megfe­ledkezik hitvesi és anyai kötelességeiről. Pedig micsoda mintakép lebegett előtte Majthényi Zsófiában, a költő édesanyjában ! — Az özvegy régóta élte egyedül való szomorú napjait. Még javakorában volt és szép asszony hírében, mikor férje meghalt. Három gyermek nevelé­sének és egy nagy gazdaság vezetésének gondja sza­kadt rá. A gyermekek közül a legidősebb Imre. Őt elküldi az anya Pestre, öcscsével, Pállal egyetemben úri nevelésben részesitteti, igy a fiatal Madách kora leg­előkelőbb ifjaival, Lónyay Menyhérttel, a két Andrássy fiúval Gyulával (a későbbi miniszterelnökkel) és Ma­nóval, Beniczky Ödönnel és másokkal köthet barátsá­got. Itt forr ki a fiatal Madách egyénisége. Milyen finom kedélyvilága van, hogy mindenki a ki és a mi őt körülveszi, lelkületáben nyomot hagy. A barátok, az ifjúkori szerelem, a csalódások és örömök, a bol­dogság és a szenvedés. Még maga sincs tisztába maga­magával. Hivatása, rendeltetése van-e a körben, melybe sorsa állította ? Drámát ir, verseket ad ki, majd más irányban keresi becsvágya kielégítését. A milyen állha­tatlan itt, olyan a szerelmében is. Mert Fráter Erzsi távolról sem volt az egyetlen, a ki a fiatal Madách szivét lángra lobbantotta. De az utolsó ! Etelka, Amália, Ida, mir.d mélyebb nyomot szántanak szivében és fiatalkori költészetében, amikorra Fráter Erzsi annyira leköti érzékeit, hogy elhatározza: feleségévé teszi, még nagykorúságát sem érte meg. Tíz esztendő következik ezután, a legboldogabb, vagy talán egyseden boldog korszak a költő életében. Mert úgy tetszik, semmi becsvágya sem teljesedett oly mértékben, mint óhajtotta. A közpályára lép: megyé­jében lesz szószólója a küzdelmeknek, melyek a negy­venes évek nemzeti érzését izgatták. De csakhamar ott hagyja a küzdő teret, melyre kevesen léptek ki a szó és műveltség olyan hatalmas fegyverzetével, mint a fiatal Madách. Mi kedvetlenítette el, nem tudjuk. Drá­mát ir, akadémiai babérra vágyik, müvét figyelemre se méltatják. A házas élet nyugalmas réve boldogságot Ígér. Ott hagyja régi ideáljait és szivvel-lélekkel veszi magára a férj és később az apa kötelességeit. Fráter Erzsi lénye, bármily egyszerűnek is lássék, kitanulhat- lan. Mielőtt a költő feleségévé lesz, nagyon rövid volt köztük az ismeretség. Majthényi Zsófia, a ki féltéke­nyen őrzi a Madách család puritán szentélyét, nem igen szívesen látja a házasságot. Mintha balsejtelmek kelnének már akkor mélyen érző anyai szivében és előre látná a gyász árnyékát, mely fiának családi éle­tére fog majdan borulni. Valóságos idyll az a tiz esztendő, melyben Fráter Erzsi megaranyozza a költő életét. — Lírájának sötét hangulatát verőfény váltja fel, kedélyének komor zár­kózottsága a megelégedés derűjében oszlik fel. Gyer­mekein boldogan pihen meg tekintete és növekvő anyagi jólétében nagy tervek fogamzanak meg agyá­ban családját, jövendő működését illetőleg. Csodálatos, hogy Majthényi Zsófia még mindig bizonyos idegen­kedéssel tekinti menyét. Megbékült már a gondolattal, hogy tán ő csalódott Fráter Erzsiben, de lelke mélyén ott maradt a kétség. Nem tudta sehogy kiirtani. Ma- dáchné sem nagyon ragaszkodott hozzá. Érezte, női szivével éreznie kellett, hogy az a szeretet, melylyel fogadja, nem neki, hanem csak a fia feleségének, unokái anyjának szól. Milyen igaza volt az anyának! A kétségek csakhamar igazra váltak. Alig, hogy Ma- dáchot kiragadták otthonából, Fráter Érzsi igazolja azokat. A fogoly férj szeretettel, gyöngédséggel teli leveleket ir börtönéből nejének. Gondoskodik minden­ről, hogy ne érezze helyzete szomorú voltát; ellátja bőven anyagiakkal, édesanyját kéri: legyen mellette, tapasztalásaival segítse, tanácsaival támogassa. — Ám Fráter Erzsi ugylátszik ugyancsak rossz gazdasszony. Sohase elég neki a pénz, melyet kap. Madáchhoz irt leveleiben egyre panaszkodik.De leginkább kikel anyósa ellen, aki nem tud sehogy megbékülni menyével. Ő, aki özvegyi voltával mindig megtudott derekasan állani az élet küzdelmeiben, önállóságot, tűrést kívánt menyétől is. De Fráter Erzsi a dolog könnyebbik végét fogta. Röviddel azután, hogy magára maradt, csakhamar vi­gasztalót keresett, a ki bus özvegyi magányának szo­morúságait feledtesse. Meg is találta egy környékbeli jómódú földesurban, a ki gazdag is volt, fiatal is, csi­nos is. A fáma azt beszélte, hogy ez a földesur nem is az egyetlen vigasztaló. Az édesanya vérző szívvel látta fia családi tűzhelyének bomlását, megszakít min­den összeköttetést menyével, hallani sem akar többé róla. — Az egész felső vidék beszél már Fráter Erzsi botrányos viselkedéséről, s mikor egy losonczi mulat­ságon megjelenik, rövidesen kitánczolják a teremből. A botrány ilyetén nyilvánosságra kerülése bete­tőzi a Fráter Erzsiről keringett híreket. A költő pedig börtöne szomorú magányában álmodik az ő szabadu­lása örömeiről, szétdult fészke újra felépítésén, felesége gyászos martiromságának megváltásáról. Milyen volt az ébredése ? Nagyszerűen felel meg reá az Émber Tragédiájában. Róna Béla.

Next

/
Oldalképek
Tartalom