Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-11-11 / 46. szám
Xagy-Károly, 1900. november 11. 4=0. szám. XXVI. évfolyam.-s* MEGJELEN BUNDES VASÁRNAP, mSZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagy-Kó-r olybán, Megyeház-utcza 40. sz. hivatalos rész. 2349—1900. sz. Szatmámrmegye főispánja. Pályázati hirdetmény. Szatmárvármegye törvényhatóságánál kinevezés utján betöltendő ■^á.rr^a.g'37-I állásba, pályázatot hirdetek. Minősítés tekintetében az 1883. I. t.-cz. 1. és 19. §-ai irányadók. Javadalmazás: Ezer korona évi fizetés, természetbeni lakás és fűtés. Pályázati kérvényeket e hó 20-ig átveszek. Nagy-Károly, 1900. nov. 6-án. Gróf Hugonnai Béla, 1—1 — főispán. 2327 —1900. sz. Szatmárvármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. Szatmár vármegye árvaszékénél kinevezés utján betöltendő irattárnoki állásra pályázatot hirdetek. Minősítés tekintetében az 1883. I. t.-cz. 1. és 19. §-ai irányadók. Évi javadalmazás: 1550 korona fizetés s 200 korona lakpénz. Pályázati kérvényeket e hó végéig átveszek. Nagy-Károly, 1900. nov. 4-én. Gróf Hugonnai Béla, 1 — 1 főispán. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyoi községek, egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér, «=Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 9-én tartotta november havi ülését. Jelen voltak : Gr. Hugonnai Béla főispán, Nagy László alispán, Ilosvay Aladár vármegyei főjegyző, — Isaák Dezső, Nagy Béla, Domahidy Sándor, N. Szabó Antal, Böszörményi Sándor, Jékey Zsigmond biz. tagok; Kovács Béla, dr. Serly Gusztáv, Kemény Alajos, Ilosvay Ferencz, Kacsó Károly, Nyárády László, Dienes Lajos, dr. Schönpfiug Richárd, Luby Béla szakelőadók; — Balázsy József, Kende Zsigmond, Luby Géza és Szuhányi Ödön biz. tag elmaradását kimentette. Az alispán havi jelentése szerint szept. hóról átjött 1114, október havában beérkezett 3185, összesen 4299 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 3663 ügydarabot. Hrabovszky István és társai mérki lakosoknak, a mérki ev. ref. templom építkezési ügyében a közigazgatási bizottság határozata ellen közvetlenül a belügyminisztériumnál beadott felebbezését a miniszter leküldte iratokkal leendő felszerelés végett. Domahidy Sándor bizottsági tag szóvá tette azt, hogy felebbezők oly sértő kifejezéseket használnak felebbczésükben, a melyet a közig, bizottság szó és megtorlás nélkül nem hagyhat. Indítványozta azért, hogy mikor felterjeszti a bizottság az iratokat, egyúttal adjon kifejezést abbeli kérelmének, hogy a belügyminiszter ez ügy elbírálása után juttassa vissza a felebbezést, hogy a bizottság ezen sértő kifejezésekért magának elégtételt vehessen. Ezen kérdéshez többen szólották hozzá és több rendbeli indítványt tettek. így Nagy László alispán szerint a bizottságnak felül kell állani az ilyen elfogultságból származó bírálaton. Nem is veszi komoHirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ spra 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. «•ri-ti,* lyan a felebbezés kifejezéseit, mert a felebbe- zők elvannak keseredve, mintha csak éreznék azt, hogy nincs igazuk, s ily utón akarnak elégtételt szerezni. Azt tartja, hogy a hol egy testületnek igaza van, ott ez az igazság nem gyengül meg az ilyen eljárás által. Indítványozza azért, hogy egyszerűen minden megjegyzés nélkül terjesszék fel az iratokat. Dr. Schönpfiug Richárd ezzel szembe azon indítványt tette, hogy a felebbezés már most vétessék ki másolatban, a felebbezők ellen a ki- hágási eljárás megindítása végett. N. Szabó Antal pedig azt indítványozta, hogy a mennyiben a Curia azt a döntvényszerü gyakorlatot honosította meg, hogy a hol a sértési szándék nem következtethető, a kifejezések a szenvedélyesség kifolyásai, ott már az a hatóság pénzbírsággal sújthatja az illetőket, a hová a beadvány érkezett, figyelmeztessék ezen körülményre a belügyminisztériumot. Miután hozzá szólott volna ezen kérdéshez a bizottság majdnem minden egyes tagja, végül a Nemestóthi Szabó Antal indítványát fogadták el s elhatározták, hogy ilyen jelentéssel terjesztik fel az iratokat. A leír. államépitészeti hivatal főnökének havi jelentése szerint a múlt hóban befolyt 33745 korona 91 fillér útadó, hátrálék- ban maradt 117,316 frt 84 kr. — Ugyancsak ezen havi jelentés alapján Nagy-Károly, Nagy-Bánya és Felső-Bánya városok polgár- mesterei, továbbá a nagykárolyi, nagybányai és a nagysomkuti járási főszolgabirák utasit- tattak, hogy az állami utak átkelési szakaszainak fentartásához megállapított hozzájárulási összeget az illetékes kir adóhivatalhoz f. évi decz. 28-ig befizettessék. Tudomásul vette a bizottság, hogy f. évi október 16-tól kezdve Nábrádon posta-hivatalt állítottak fel, a melynek kézbesítési körébe T Á R C Z A. Csalfa remény . . . Csalfa remény, csalóka álmok Távozzatok tőlem messze! Nincsen többé aki engemel Valaha forrón szeretne. Egy volt csak, egy áldott jó lélek ... Feledhetem-é a mig élek?. Feledni a tavaszt, mikor még Virág özön volt a fákon, A reménység teljes lomb díszben, A valóság mint egy álom! . . Az volt, csak az, az édes élet, Feledhetem-é a mig élek ? . . Feledni azt, midőn a ború Homlokomon elterüle — — De rám nézett egy fényes szem pár, Szivem menten felderüle. Az volt, csak az, az édes élet, Feledhetem-é a mig élek ? . . Feledni azt, mikor viharban Álltam villám, s dörgés között, S ő gyöngéden mellemre simult. Puha karral befödözött! . . Az volt, csak az, az édes élet, Feledhetem-é a mig élek? . . Feledni azt, mikor távolból Hazatértem pihenőre, S mint gerle szárnyát — karját tárva, Csókkal futott ő előmbe . . . Az volt, csak az, az édes élet, Feledhetem-é amig élek? . . Feledni ó! ama napokat Mikor kedves rózsatőmön, Ki-kifakadt egy-egy bimbócska S véle ezer bájos öröm . . . Az volt, csak az, az édes élet, Feledhetem-é a mig élek? . . Feledni azt, a hogy piczinyke Gyémántunkat nézegettük, S az ajkunkat végre mégis csak, Egymás ajkán felejtettük . . . Az volt, csak az, az édes élet, Feledhetem-é a mig élek ? . . Feledve azt, mikor pihegve Keblemre dőlt, s én érezém, Hogy Ő benne egész mennyország, Senki másé, csak az enyém . . . Az volt, csak az, az édes élet, Feledhetem-é a mig élek ? . . . Ah, feledni, dehogy feledlek, Te éltem földi szentje ! Hisz nincs többé aki engemet, Valaha forrón szeretne . . . Te voltál csak, te áldott lélek . . . Fe]edhetlek-é a mig élek ? . . Majtis, 1900. okt. 27-én. F. Varga Lajos. Ágnes. Komor Ákos, mikor négyesztendei távoliét után viszontlátta a leányt aki egyszer végtelenül boldogtalanná tette, nyugodt maradt és hideg. A szive hatalmasat dobbant, de arcza olyan volt, mint a márvány. Egy arczizma sem rándult meg, megemelte kalapját és kezével megérintette a kezet, melynek alig érezhető szorítása egykor megbüvölte. A leány alig változott. Abból a fajtából való volt, amelyen nem látszik meg öt—tiz esztendő öregedése. Az anyja őtven esztendős volt már, mégis azt mondta, mindenki rá, aki látta és nem ismerte, hogy nem léphette még túl a harminezötöt. A leány az anyjára ütött. Nagy fekete szemében soha sem lángolt fel a szenvedély, s nem pirult még akkor sem, négy év előtt, mikor Ákos szerelmet vallott neki. Se testi, se lelki betegség nem látszik meg a nőknek ezen a fajtáján. A vérük forró, egészséges, de lanyhán csörgedez az erekben s nem olyan sötét piros, mint a többi emberé. Ákost keserűség és melankólia fogta el, mikor maga előtt látta Ágnest, ugyan azzal az arczkifejezés- sel, ugyanazzal a pillantással, melylyel négy év előtt nyújtotta kezét. S mennyire megváltozott ő ! Szivében tombolt a fájdalom, mikor elment hazulról, hogy feledést keressen s uj exisztencziát teremtsen magának. Mint minden kezdő, aki erőt érez magában, ő is a fővárosba ment s folytatta tanulmányait, melyeket szerelme miatt hagyott félbe. Mérnök lett belőle. Menynyit küzködött, koplalt és nyomorgott a nagy városban ! Végre czélhoz ért. Megszerezte a diplomát, megszerezte, de a jó kedélye, a tisztasága árán. A sok keserűség és baj, melyet el kellett szenvednie, elaltatták s elmulasztatták szivének vérző sebét, de egyúttal érzéktelenné tették a lelkét, czinikus lett egy kissé s nem tisztelte a nőket. Szivéből kiveszett a Szatmármegyei Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ^ és VEGYE START ALMU HETILAP. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVAT ÁROS KÖZLÖNYE.
