Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-10-07 / 41. szám
SZATMARMEGYEI TT ív 0 Z L Ö N Y magunk erejéből megtudjunk lenni akkor, midőn erre a lehető legkedvezőbb alkalom kínálkozik. Ne tagadjuk, a honi ipar pártolásának jelszava nemcsak a papíripart, de egyéb iparágakat is ily készületlenül találta. Elismerjük, hogy ilyen körülmények között tettekre nehezen határozzák el magukat az intéző körök. S mialatt igy csak tovább teng a magyar ipar, édes testvére a kereskedelem is áldatlan helyzet súlya alatt nyög. Az ipar pangása természetszerűleg maga után vonja a kereskedelemét is. Hogy e váltság enyhítéséhez némi- képen hozzájáruljanak az intéző körök, most törvényjavaslatot terveznek a tisztességtelen verseny ellen és sokat várnak az uj törvény- javaslattól. Hogy milyen lesz az uj törvényjavaslat, azt még nem tudjuk, de már a nyilvánosságra került egy tervezet, melynek egyik-másik pontját aggodalmas íejcsóválással fogadták egyikmásik kereskedői körökben. Azt tartják, hogy a tervezet néhány pontja túllő a czélon, mert nem csak a tisztességtelen versenyt teszi lehetetlenné, hanem nehéz akadályokat gördít a tisztességesé elé is, sőt sok esetben tönkre fogja tenni. Nem osztjuk teljesen az aggodalmat, de kívánatosnak tartjuk, hogy a törvény alkotói jól fontolják meg a javaslat minden egyes paszszusát, mert a mi gyenge lábon álló kereskedelmünk jogainak minden szükségtelen megszorítása súlyos következményekkel járhat. — Rendkívül gondosan vonják meg a határvonalat a tisztességes és tisztességtelen verseny között! A kereskedelmi életbe való beavatkozási jogát a hatóságoknak csak annyira terjeszszék ki, amennyi épenséggel szükséges, nehogy minden csekélységért zaklatni lehessen a kereskedőt. S gondoljanak az uj törvény pontos és helyes betartásáról, gondoskodjanak jobban mint most. A tisztességtelen verseny soha nem provokált volna külön törvényhozási intézkedést, ha a jelenleg érvényben levő törvényeinket pontosan végrehajtották volna hatóságaink. A mindjobban erősbödő agráriusok immár minden oldalról kezdik szorongatni a kereskedelmet s az iparost. Miskolczról panaszos jajszó ütötte meg az ország fülét, a kereskedők kongresszusán elkeseredetten keltek ki az agráriusok ellen. És bizony bármennyire rokonszenvezünk azokkal, a kik a magyar föld értékét s jövedelmezőségét emelni s terhein könnyíteni igyekszenek, nem hallgatjuk el, hogy van valami igazság a panaszokban. Határozottan elitélendő és nagy gazdasági veszedelmet rejt méhében az a tendenczia, mely úgy akar használni a mezőgazdaságnak, hogy a kereskedelemtől és ipartól megvonja az életfeltételeket. Ez nem gazdasági politika, ez rombolás, a mely nagyon megboszulhatja magát. Hallgassanak agráriusaink a hazafiság, a higgadt belátás szavára, gondolják meg, hogy szorosan egymásra vannak utalva a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem. Csak igy fognak tudni boldogulni és lesznek hasznára a közérdeknek. meghívó Van szerencsém Szatmár vármegye egészségügyi bizottsági tagjait a magán orvoslás díjazása legkissebb mértékének megállapítása tárgyában a vm. főorvosi hivatalba 1900. évi okt. hó 9-én d. u. 3 órakor tartandó gyűlésre tisztelettel meghívni. Nagy-Károly, 1900. okt. hó 1-én. Nemestóthi Szabó Antal, a vm, egészségügyi bizottság elnöke. meghívó. Van szerencsém a „Nagykárolyi Kölcsey-Egylet“ választmányának tagjait, a f. hó 7-én vasárnap d. e. 4 órakor a vármegyei székház emeleti kistermében tartandó ülésre tisztelettel meghivnj. Az ülés tárgya: irodalmi szakosztályi elnök választása. Nagy-Károly, 1900. okt. 6. Nagy László, elnök. HÍREK. — Személyi hir. Gr. Hugonuai Béla vármegyénk főispánja szabadság idejét megszakítva f. hó 3-án városunkban érkezett a folyóügyek elintézése végett és más nap délben visszautazott a fővárosba. — Ö felsége a király névnapjának évfordulóján f. hó 4-én d. e. 9 órakor isteni tisztelet volt a helybeli róm. kath. templomban. A misét Palczer Ernő házfőnök, kegyesrendi kormánytanácsos mondta fényes segédlet mellett. A misén gr. Hugonnai Béla főispán vezetése alatt megjelentek az összes hatóságok tisztikara és az iskolák növendékei. — Október hatodikán, az aradi vértanuk lelki üdvéért, gyász isteni tiszteletet tartottak a helybeli róm. kath. templomban. A gyászmisét Palczer Ernő házfőnök, kormánytanácsos mondta. A gyászmisén megjelent a megyei tisztikar Nagy László alispán vezetése alatt, a járásbíróság és a város tisztikara. Ott voltak az összes fi és leány iskolák növendékei és a főgymnasium ifjúsága, tanáraik vezetése alatt. — Kinevezés. Főispán urő méltósága a lemondás folytán megüresedett f.-bányai rendőrkapitányi állásra Lux Ödön kassai honvédhuszár századost nevezte ki. — Primicza. Brém Lőrincz, Brém György fényi volt közgyám fia múlt hó 30-án mutatta be első miséjét szülőfalujában Fényen. A manudoktori tisztet dr. Csánk István fényi plébános, szentszéki ülnök végezte. Az egyházi szertartás után az uj áldozár szüleinek házánál ebéd volt, a melyen városunkból is többen részt vettek és számos felköszöntőt mondtak. — Katonai kinevezés. Steiner Gábor m. kir. honvéd alezredest, a ki mini őrnagy pár évvel ezelőtt a helybeli houvédzászlóalj parancsnoka volt, ő felsége a király a trencsénl 15-ik honvédgyalogezred parancsnokának nevezte ki. Gratulálunk a derék katonának. 25265—1900. sz. Folyó hó 25-én elveszett a szatmári barom vásártérről Monus József szatmári lakos tulajdonát képező 1 darab 2 és fél éves, fehér ökör tinó, melynek szarva csákó, fülébe sárga szőr van, orra kesely, farka alja kesely, balfarán pedig M. G. bélyeg van besütve. Nagy-Károly, 1900. szept. 18. Nagy László alispán. Hanyatlás. Tetteket, tetteket kérünk önöktől, intézői a magyar iparnak és kereskedelemnek, a jelszavakból elég volt már! Súlyos válságban nyög az ipar és kereskedelem ebben az országban. Drága a pénz, s ami van a közönség kezében, annak tekintélyes része külföldre vándorol. Az egyéb gazdasági ágak hanyatló állapota folytán mind lanyhább lesz a forgalom és kereslet. A verseny tisztességtelen. — Aki szolid kereskedő, még tudna boldogulni, annak a tisztességtelen verseny gördít akadályokat az útjába. Kiadtak egy hatalmas jelszót: a hazai ipar pártolását. Nagy volt a lelkesedés országszerte. A haza összes lapjai vezérczikkeztek, közgyűlésen és népgyülésen egyaránt tüzesen hirdették, hogy a magyar közönségnek most mindent el kell követnie a magyar ipar pártolása dolgában. Nem régen, alig náhány hét előtt történt. Nos, és van-e valami szemmellátható eredménye a hatalmasan kezdeményezett mozgalomnak ? Bízvást rá mondhatjuk, hogy nem sok. Szalmatüz nálunk az ilyen közgazdasági czélért való lelkesedés. Az emberek határozati javaslatokat nyújtottak be és fogadtak el, dik- czióztak, éljeneztek, aztán hogy elmúlt a lármás szereplés, elhalt a közönség pusztaságában minden. A szalmaláng kialudt és a honi ipar ismét abban a homályban teng, melyben annak előtte. Szavakkal nem lehet a honi ipart támogatni. Csakis cselekedetekkel. Ezek pedig hiányzanak úgy a közönség mint az intéző körök részéről. A mikor a kereskedelmi miniszter a közoktatásügyi miniszterrel egyetértőleg rendeletet adtak ki, melyben a legdicséretre méltóbb határozottsággal keltek védelmére a magyar papíriparnak, nagy volt az öröm a papirgyárosok és kereskedők között. A rendelet legszebb reményekre jogosította fel őket. S mi történt ? A magyar papirgyárosok és kereskedők között nem volt meg az egyetértés, hogy eleget tudjanak tenni a miniszteri rendelet kívánalmainak. Emiatt aztán az iskolai év elején óriási zűrzavar támadt, ugyannyira, hogy a közoktatásügyi miniszter jónak látta rendeletét egy esztendőre visszavonni s ismét megengedni a külföld versenyét. Elszomorodva konstatáljuk e tényt, Tehát még mindig nem értünk meg annyira, hogy a T Á R Z C A. A múlt. Azt mondtad mindig: nem szerettél, Ha esdekeltem, kinevettél, Nem bántad, mikor elvesztettél, Mégsem hiszem, hogy elfeledtél. Néha, mikor magamba szállók, Megszállnak régi tiszta álmok És ámbátor nem értem őket, Szivemre tündér fátyolt szőnek. És látlak újra, érzek újra, És nézlek égő lángra gyulvä Emésztő vágygyal, tiszta lánggal, Ó, sose voltam igy leánnyal! Május volt akkor. Lent a kertben Álltunk egymással szemtől szembe Rossz voltál hozzám, rossz az égre S én sóhajtottam: vége, vége. S vége lett. Elmúlt, elszállott S ha a néha visszatérő álmok, Elém varázsolják a múltat, Szememből titkos könyek hullnak. Erdőst Dezső. i Utolsó találka. Nem volt jukker asszony. Minta hitves és minta anya volt Radvánszky Ella. Szerelemből ment férjhez Miklós Elekhez és a szerelem ösztönözte, hogy teljesítse a kötelességeket, mik reá, a hitvesre és az anyára hárultak. Három szép gyermeke volt a fiatal bájos teremtésnek és mindhárman magukon viselték édes anyjuk arczának bájos körvonalait. De apjuk markáns vonásaiból nem örököltek egyetlen egyet sem a két fiú, meg a leány. Mindhármuknak aranyszőke haja volt, mint édes anyjuknak és a kis Miklós Ellácska szakasztott mása volt, az ő jó kis anyjának. Felismerte mindenki, hogy az a kis baba az egykori Radvánszky Ella gyermeke. Boldog volt a család, mig a családfő szerelme el nem párolgott. De Miklós Elek kezde elhanyagolni a feleségét. Viszonya volt egy katonatiszt özvegyével, sugtak-bugtak azok, kik a város pletykáit szokták kikaparni a társaságok számára. És Radvánszky Ella is kezdte észrevenni, hogy ura elhanyagolja. Nem is képzelte, hitte, hogy ez valaha lehetséges lessz. Hogy is ne! mikor annyit kellett rimánkodni könyörögni a szüleinek, — édes anyja született grófnő volt — hogy Miklós Elekhez hozzá mehessen feleségül. Hogy fogadta akkor Miklós Elek, hogy kitartásáért, hűségéért egy egy egész emberélet hűsége és odaadó szeretete lessz a jutalom. Mikor a szilárd lelkű és szeplőtlen lelkű nő meghallotta, hogy ura őt voltaképen megcsalja, az első perezben ketségbeesett és magába zárkózva kisírta magát, de azután arra gondolt, hogy mitévő legyen. Ha férjének szemébe mondja, hogy megcsalta őt, akkor önérzete azt is parancsolja, miszerint rögtön hagyja el gyermekeivel férje házát és visszamenjen szüleihez. De ezt ép gyermekei miatt, kiket apjuktól meg nem foszthatott és szülei miatt, kiknek beleegyezését házasságához úgy is alig bírta elnyerni, nem tehette. A fiatal asszony tehát kisírta magát és úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre ura elváltozásából. A szép kis Ellácska hirtelen nagy beteg lett, roncsoló toroklobot hozott haza valahonnan és a fiukat hamar a nagymamáékhoz küldték, mig a szép szőke anya magára maradt beteg magzatjával, kinek állapottá hirtelen válságos lett. Miklós Elek még nem tudta, hogy mi az a veszély, e szót: halál, kimondani sem merte, sohasem kellett még elföldelnie egy hozzátartozóját, szülei is éltek s igy a kis leány betegségét nem tudta komolyan venni, minthogyha lehetetlen lenne, hogy a végzet az ő házát utolérje. Járt tehát tovább az özvegy asszonyhoz és neje kisirt szemekkel, de szemrehányás nélkül fogadta. De leánya betegsége iszonyatosan megviselte. Mikor a leányka élet-halál harezot vívott a a betegséggel, akkor kapott a szerencsétlen anya egy jól ismert kéztől névtelen levelet, melyben csak ennyi állott: Asszonyom! Ha tudni akarja, hogy férje ura hol szokta tölteni a legválságosabb időben is a délutánjait, vegye magának a fáradtságot és menjen el, lepje meg őket a Nagyfasor-utczai özvegyi házban . . Egy jóakaró. Miklós Elekné undorral hajtá el a szenyes papír lapot s ezután ismét vissza ült helyére, mely most beteg gyermeke ágyához volt kötve. De a kis Ellácska mind roszabbul lett. Fuldokolni kezdett, mialatt arcza rettenetes lázban égett. — Két orvos is jött és ott maradt a betegnél az egész délután. A szegény beteg pedig mintha már deliriumban lenne, úgy nyögte fuldokolva : — Papa, hol a papa ? Látni akarom apát.
