Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-09-16 / 38. szám

Xagy-Károly, 1900. szeptember 16. 3S. szám. XXVI. évfolyam

SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.

^ MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL

hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők:

Nagy-Károlyban, megyeház-utcza 46. sz.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-5* Egyes szám ára 20 fillér, *sHirdetósek jutányos áron közöltéinek.

„Nyilttér" sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levels zőktől fogadtatnak el.

HIVATALOS RÉSZ.

Királyi kézirat.

0 császári és apostoli királyi Felsége a közetkező legfelsőbb kéziratot méltóztatott kibocsátani :

Kedves Széli! Hetvenedik születésnapom alkalmából a magyar korona országainak összes lakosságától oly számos szerencse és üdvkivánat érkezett Hozzám és a hűség is oly sokféle alakban nyilvánult, hogy a Személyem iránt való általános ragaszkodás lélekemelő módon nyert kifejezést. — Mélyen meghatottan utasítom Önt, hogy legmelegebb és legbensőbb köszönetemet, mely meg a legtávolabbi kunyhóba is eljusson, országszerte hirdesse. Tudják meg Magyar- ország népei, hogy életemet javuknak szenteltem, hogy boldognak érzem Magamat jólétüket előmozdítani, hogy a hűség, hazafiaság és kölcsönös bizalomban látom azon erős támaszokat, melyeken a haza jövője nyugszik. A mindenható Isten áldja meg és oltalmazza azon kapcsot, mely Engemet népeimmel összeköt.

Kelt Ischlben, 1900. évi augusztus hó

19-én.

Ferencz József’ s. k.

Széli Kálmán, s. k.

A mi demokracziánk.

Nagyobb hazugságot, mint a magyar démokraczia, alig találunk Európa legújabb történetében. Mert mig intézményeink és törvényeink évtizedek óta egytől egyig a demok- raczia jegye alatt születtek meg, nélkülözik a démokraczia szellemét, de még inkább nélkülözik a társadalmi felfogást. A mi demokracziánk csupa felületes külsőségekben nyilatkozik meg, nincs benne semmi tartalom, tehát nem démokraczia. Sőt! Leplezésül szolgál annak az uralkodó közszellemnek, mely halálos ellensége a demokracziának.

Bizony úgy van, hogy sokkal inkább voltunk demokraták ötvenkét esztendő előtt, sőt 1867-ben is, mint most, amikor fennen hirdetjük mindenfelé, hogy előre haladottak és müveitek vagyunk. A szabad szellem vissza fejlődött nálunk hatalmasan és ha ez a visszafejlődés még sokáig tart, a jövő generáczió még csak megérteni sem fogja tudni, hogy miképpen történhetett az, hogy valaha országok népei ezzel a jelszóval indultak véres csatába:

— Szabadság, egyenlőség, testvériség.

A szabadság mostanában abban nyilatkozik meg legeklatánsabban, hogy az újságok haragosan kikelnek a rendőri brutálitások ellen, a testvériség úgy nyilvánul leghatásosabban, hogy előkelő hölgyeink jótékonysági bazárt rendeznek és ezukorkákat visznek a kórházakba, egyenlőség pedig nincsen. Csak a templomban hirdetik s ott is ígérik, hogy majd itthagyván e siralom völgyét, az Ur színe előtt egyenlők leszünk. Ezért, hát ezért folyt annyi vér 1790-től csaknem egy századon keresztül mindenfelé ezen a világon ! ?

Nálunk, Magyarországon egy főoka van a közszellem ezen sülyedésének. Mágnásaink soha nem voltak demokraták és a magyar müveit közönségnek nincs forróbb vágya, minthogy a mágnások nyomában járhasson. — A grófi és bárói czimert éppen úgy mint hajdanában, most is ugyanaz a glóriás fény ragyogja körül, mely előtt hasra vágódott a burger és szent borzalom fogta el a jobbágyot. Mint minden másban, a társadalmi felfogásban is a mágnások vezetnek nálunk most is, a diplomás, a hivatalnok, a kereskedő és

r Á R C Z A.

Finish.

A tribünök tömve emberrel. Komoly, látcsöves urak, utolsó divat szerint öltözködve sürögnek-forog- nak a totalizator bódék és a bukmakerek elrekesztett páholyai körül. Gyönyörűséges szép asszonyok-csupa világos, habos, könnyű toelett, selyemből és csipkéből szőtt szimfóniái a tavasznak- nyüzsögnek, mint habjai egy színes vízesésnek le-fel a tribünök lépcsőin. Katona tisztek gazdagdiszü uniformjai tarkázzák színes foltjaikkal az élénk, pezsgő életű tömeget. Egy szép tavaszi versenynap egész mozgalmassága ömlik el a versenypályán, mely téli álmából im mily pompásan ébredett.

A láz és élénkség most érte el tetőfokát. Épen megcsendült a nyergelésre szólító kis harang : A szezon eseménye, a hadsereg nagy akadály versenye következik. Izgalommal telik meg a levegő. A szép asszonyok karjukra kapják uszájukat és sietnek a nyergeié felé, gavallérjaiktól követve. Mindenki látni akarja a krekkeket, mielőtt a küzdés terére ki lépnének. Jelöltje mindenkinek van; de meg kell őt vizsgálni: vájjon milyen az állapota, készen e a nagy mérkőzésre, nem történt e valami baja ? A bírói páholy előtt is sürü a csoportosulás. Nézik a győző tiszteletdiját. A remek tömör szobrot a finisht lovagló zsokét. A szobor mesteri. A nemesformáju paripa szinte megelevenedik galopjpa közben és lovasa, amint az állat nyakára hajtott testtel viszi előre, csupa természetes valóság. A szobor tiszta ezüstjén szikrázik a meleg napsugár, vidám, gondtalan derüs^ élet hullámzik körülötte. Az pedig áll mozdulatlan. Érczalakja oly nyugodt és mégis jelképezi e vidám tömeg életét, mely csupa lázas küzdés, egy nagy finish az élet nagy czélja: A szerencse,

nyugalom, boldogság — vagy kitudná meg mondani mely czél felé ? . .

A mázsáiéban előkelő kis csoport gyűlt egy fényesszőrü paripa köré. My dear volt ez, a verseny kikiáltott favoritja; remek állat. Hosszú testét vékony lábak hordták és karcsú nyakán finom, száraz fejecske ült. Teljesen késznek látszott és türelmetlen toporzékolással mintha jelezni akarta volna, hogy nehezen várja a pillanatot, a melyben gazdáját győzelemre viheti.

Ez mellette állott. Szentmarjay Pista, a délezeg ulánus-főhadnagy, szép kevélytartásu barna legény, karcsú és izmos. A piros szegélyű fehér dreszsz, mely fölé hanyagyul volt reávetve a bő katona köpeny, pompásan festett rajta. Félkönyökével a lova nyakára támaszkodott és azzal foglalatoskodott, hogy lovaglóostora ezüst karikájába betűzzön egy égő piros rózsaszálat.

— Ez lesz a talizmánom, Márta, súgta egy ba- tisztruhás szőke lánynak, a ki büszke örömmel ver- deste My dear domború szügyét.

Mártha boldogan mosolygott.

— Talán nincs is iá szükség. My dear pompás kondiczióban van. Úgy látom egészen fit.

A lóhoz szokott leány szakértő szemmel vizsgál- gatta az állatot. Majd a főhadnagyra emelte meleg tekintetét és aggódó hangon tette hozzá :

— Csak vigyázon Pista. Maga oly vakmerő . . . Inkább veszítse el a versenyt, semhogy valami történjék.

Szentmarjay arcza hirtelen komorrá vált.

— A versenyt meg kell nyerni Mártha. Tudja meg, karrierem, boldogságom, becsületem, minden e vérsenytől függ — vagy mondja, tudna maga szeretni egy embert a kitől kifizethetlen versenytartozások miatt elveszik a kardbojtját . . .

A leány elsáppadt. Idegesen nézett a főhadnagy arczába, a mely komoly elszántságot tükrözött. Egy

iparos polgárság, melyet a szocziálista burzso- ának nevez, igen találóan, vakon indul utánuk. Vakon, mert mig a mágnás világ tudatosan, a saját előnyeinek megoltalmazása és kivételes pozitiójuk föntartása végett tiporja lábbal a démokraczia elveit, tehát a maga önző szempontjából‘igen okosan csinálja a dolgokat: addig a polgárságot a majmolás politikájában semmi okos czél nem sarkalja. Majmol, nem azért, mintha nem volna benne intelligenczia, önállóság, hanem azért mert hiú és hiányzik benne az érzék a nagy eszmék átértésére, melyek mostanában a világot mozgatják.

A legtöbb vidéki kaszinó, vagy úri társaskör en miniature a Nemzeti kaszinó. Mint a Kossuth-Lajos czai dotában, a vidéki kaszinók,, i : »•:. s, vagyon és

felekezet az, meiy '• /agy nem kvalifikál, no meg aztán mi. Are a párbajképesség.

A kis és nagyobb városok lakossága kasztokra oszlik, melyeket társadalmi érintkezés dolgában áthidalhatatlan örvény választ el egymástól. Hallgatólag megegyezik mindegyik kaszt abban, hogy meddig terjed az ő köre s ezt a határvonalat óvatos érzékenységgel respektálják. A templomban, színházban vendéglőben külön helyen ülnek, egymás mulatságaira el nem járnak s amikor a közélet fórumain találkoznak, ott is tudatában van és érezteti mindegyik, hogy nem a másik szférájából való. Még a temetőben is egymástól elkülönített helyeken borul rájuk a sir földje. Az élet megszűnik, de a kaszt nem.

De büszke, dölyfös mágnáson, dzsentrin és gőgös tekintetes uron, vagy asszonyon messze túltesz a parvenü. A ki szegény volt és gazdag lett. A ki szolga volt, úrrá lett. Ezek az emberek, akiknek a démokraczia intézményei és vívmányai tették lehetővé, hogy nyomott helyzetéből kiemelkedjenek a parvepillanat múlva azonban Szentmarjay ismét az előbbi vidám kifejezést öltötte fel.

— Kis bohó, hiszen csak tréfáltam, szólt. Nem olyan komoly az eset. Igaz csak annyi, hogy megakarom nyerni a versenyt és meg is fogom. Ha csak egy kicsit segít a huszárok Istene. Pá, kis Mártha, csengetnek. Menjen a mamához már türelmetlen lesz.

A főhadnagy kezébe vette a kisleány kezét és megcsókolta azt a piczi helyet, belül a tenyér felé, a hol a nyersselyem kesztyükék az édes, fehér bőrt fedetlenül hagyták. A csók úgy tűnt fel Mártának, mintha hosszabb és forróbb lett volna a szokottnál. Olyan volt, mint a melyet bucsuzóra adnak hosszú ut előtt . .

Éles csengetés ... Az indító fehér zászlója lecsapódik . . . Start.

A tömegen a nagy szenzácziók delejes izgalma vesz erőt. Reáragad ez mindenkire, attól a komoly, blazirt nagy szakállu úrtól kezdve, a ki a bírói páholyból már ezer tureseményt nézett végig előkelőén mint ezt, egész a kereskedő segédig, a ki ma van először lóversenyen.

Mindenki látni igyekszik. A legtöbben a fehér korláthoz iparkodnak, mások a toronyhoz, vagy a tribünök legmagassabb lépcsőire futnak fel, hogy minél jobban láthassák az izgalmas futás lefolyását. Az izgatottság a mely az embert minden versenyzés láttára elfogja, melynek elemei az örök emberi kíváncsiság és küzdésben, a győzelem és verességben való szinte perversz gyönyörűség, mint egy forró áram terjed el a levegőben.

Legizgatottabbak az asszonyok. Az ő finom idegeik legfogékonyabbak a hasonló szenzácziók iránt .A szép szemek csillognak, a finom nyakak előre nyúlnak, a kicsi kezek görcsösen összeszorulnak, hogy legteljesebben vegyék ki részüket a küzdés gyönyörű részéből, a finish mámorából.