Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-07-08 / 28. szám

s z

első évben, később a gyűjtemények szaporodásáról # szóló jelentését évenkint felterjeszti.

5. Gyűjteménye s tárgyainak szakszerű meghatározása, osztályozása, elhelyezése és leltározása iránt gondoskodik.

6. Rendelkezik a vármegye tisztviselőivel, azok- . kai közvetlenül levelez, ugyancsak rendelkezik a vármegye központi kezelő személyzetével és a szolgaszemélyzettel.

7. Utalványoz múzeumi pénzalap pénztárára a költségvetés keretén belül.

8. Nyilvános gyűléseket, felovasásokat é6 régészeti ásatásokat rendez.

9. Köz- és magán levéltárakat felkutat, tanulmányoz és ismertet.

10. A vármegye levéltárát rendezi, szervezi, kiegészíti, selejtezi, leltározza, közérdekű adatait feldolgozza és közismeretnek adatja.

11. A vármegye hatóságának történeti és régészeti kérdésekben szakközege.

12. Működéséről és annak eredményéről évkönyvében beszámol; alispáni jelentésben feltétlenül, az esetre azonban, ha az évkönyv kiadható nem lenne, a múzeumi bizottság működéséről és eredményéről a tavaszi évnegyedes vármegyei bizottsági közgyűléshez jelentés teendő.

(Folyt, köv.)

A trónörökös házassága.

Legyetek boldogok! Te leendő királyunk, aki nőddé tetted szived királynéját és te grófkisasszony, aki szerelmeddel győzni tudtál az évszázados és örökidőkre alkotott királyi törvények felett. Olyan diadal ez, melylyel nemcsak egy szerető férfi szivét, örök hűségét, a király szerelmét, vívtad ki magadnak, hanem a népek millióinak szivét is meghódítottad a magad számára. Korona nem fog fejeden ragyogni, Zsófia grófnő, hanem a szerelem rózsakoszoruja. Nincs az a fényes földi korona, amely szebben ékesítene. Ennek a jelvénynek nincsenek törvénybe iktatva jogai, tekintélyét nem őrzik szuronyok százezrei, mégis szivünkben lelkes szeretettel hajiunk meg előtte mi, köznapi emberek, akik talán hivebben tudunk szeretni, mint a magas régiókban.

Ősz királyunk, te nemes férfi, akit talán azért ért oly gyakran a balsors villáma, mert oly magas helyen állasz: te kiismered, hogy a szív jogait el kell ismerni az uralkodó család jogai felett.

Mert a te szived megvérezte az a tapasztalat, hogy a szerelem katasztrófáját nem hárítja el sem a törvény betűje, sem a korona méltósága. Nincs nagyobb demokrata a szerelmes szívnél és te, legősibb nemzetségü királya Európának: nem élsz a hagyomány által meg- szentesitett, a diplomácziai érdek által sürgetett és a törvény által meghatározott jogoddal,

tévő legyen. Cascart újból felkereste és ajánlotta hogy szakítson Dufresnevel és menjen vele, hogy felejtsen : talál ő még más, külömb boldogságot is annál. Zaza már—már ingadozik a mikor sürgönyt hoznak. Sürgönyt Dufresnetől, a melyben értesíti Zazát jöttéről. Cascart újra távozik; Zaza még mindig rajong Dufresneért talán jobban mint azelőtt s küzd önmagával, hogy el ne árulja valamiképen Dufresne előtt mind azt, amit időközben megtudott. Dufresne megérkezik, forró ölelés szerelmi vallomások. Bármint is szeretné és erőlködik Zaza, nem tud ellentállani s kitörő keserűséggel lassan, lassan elmond mindent. Dufresne abban a hitben, hogy feleségének el is árulta Zaza visszonyukat felugrik és dühös kifakadások közepette elrohan.

így múlt el néhány év. Zaza ez alatt Páris egyik legünnepeltebb csillaga lett, imádták, körülrajongták, mint kívüle senki mást. Dufresne pedig egy valahogyan kimagyarázott családi jelenet után végkép Amerikába költözött, ő is felejteni akart.

Üzleti ügyei azonban ismét Párisba szólították, a hová ezúttal egész hónap kötötte. Első dolga volt, hogy meghallotta Zaza milyen ünnepelt csillag lett mig ő távol élt, őt felkeresni. Nem juthatott hozzá senki sem, igy hát, mint a kis diákok szokták, megvárta Zazát a színpadi kijárónál. Szívesen fogadta megint, Dufresne beszélt szerelméről, mely még mindig lángol és azt az ajánlatot tette, hogy legyenek megint jó barátok —• egy hónapig, amig ő Párizsban marad. Zaza azonban sok szeretettel vissza utasította Dufresne ajánlatát és azt mondta : sokkal nagyobb volt a szerelme és inkább csak emlékeinek akar élni. Akarom hogy barátok legyünk, — szólt — és semmi egyéb. E szavakkal fejeződik be az ötödik felvonás, s vele a darab.

Mint már elébb említettem, a „Zaza“ szerepét nem lehet jobban megjátszani, mint ezt Rejane asz- szony tette; s ez is csak hosszas tanulmányozás és megfigyelés eredménye lehet.

t \ A. darab a Vaudevillében pompás kiállításban képűit színre és hosszú időn keresztül kasszadarabja volt e színháznak; mint halljuk közelébb a Vígszínház is színre hozza „Zazát“ kíváncsian várom a magyar Rejane alakítását, kire nagy feladat vár.

D’ Amant Leó.

hogy vétót kiálts a trónörökös demokrata szerelme elé.

Hanem áldásodat adod a frigyre, mely egy alattvalód leányát köti össze trónod örökösével. Bölcs cselekedet! Mondhatnak, súghatnak, búghatnak akármit odabent a magas és legmagasabb körök: mi, a nép milliói örömtől repeső szivvel rebegjük el veled együtt azt az áldást, melyet az ifjú párra adtál.

Alattvalói bizalommal tekintünk a jövő elé, mikor majdan a férfi, ki most üli boldog nászát, vállára veszi két nagy ország kormányzásának gondját. Meleg érzésű, fenkölt gondol- kozásu nagy látkörü és aczél kitartásu embernek kell lennie annak, aki mint Ferencz Ferdinánd e házaságra elhatározta magát és elhatározását meg is valósította. Ferencz Ferdinánd nemcsak szerelmes, de egyúttal megérti is a kor szavát, az egyenlőség tanát. A trónörökös tanult és levonta a következtetést a szabadságért való küzdelmek történetéből, amely az egyenlőség bibliája.

A trónörökös magába szívta a biblia tanulságait — igy kell, hogy legyen, mert különben nem tudta volna magát elhatározni erre a lépésre, mely csodálatosan rokonszenves érzést ébreszt iránta a müveit világ minden polgári társadalmában.

Egy modern úri ember fog a magyar trónra kerülni, aki meg fogja becsülni a szabadság vívmányait és támogatni fog bennünket azon törekvésünkben, hogy a középkor végső maradványait is kiküszöböljük közéletünkből és társadalmi felfogásunkból.

Ünnepeljük a szerelem diadalát. Ünnepeljük nemcsak azért, mert királyi szívben boldogságot fakasztott, hanem azért is mert a királyi paloták elzárt borongós hűvös csarnokaiba világosságot vitt be és melegséget. Azt a világosságot, melyben mi köznapi emberek fürdünk, azt a meleget, mely a mi kebleinket melengeti. Hatalmas lépéssel közeledtek egymáshoz azok, akik fölött uralkodnak. És nagy ami örömünk efölött.

Jó öreg királyunk annyi átélt szomorúság után igy teremt örömet és boldogságot maga körül. Előbb Seefried báró, azután Stefánia, most Ferencz Ferdinánd.

Olyan preczedensek ezek, különösen a trónörökös házassága, melyek eddig azért voltak csak olyan ritkák, mert nem akadt a legmagasabb körökben, aki lemerje győzni az előítéleteket. A mi uralkodó házunké a diadal dicsősége, hogy legyőzte őket

Világhistóriai esemény ez, melyet bizonyos, hogy Európában szerte hasonló példák fognak követni. Az amúgy is kétes értékű diplomácziai házasságok helyét a szivházassá- gok foglalják el, a királyok a maguk szemével és szivével választják feleségeiket és tiszta szerelemben fogamzanak a királyfiak.

Korona nélkül, czim nélkül is a király felesége lesz nekünk mindvégig Chotek Zsófia. Azzal a tisztelettel és hódolattal említjük nevét, amely a magyar királynét megilleti és azzal a szeretettel vesszük őt körül, amely csak magyar szívből tud oly lelkesen megnyilatkozni a melyet mindenha éreztünk az iránt, akit a sors a trón ura mellé rendelt. De nemcsak a nálunk hagyományos érzés lesz a szeretet, hanem közvetlen és meleg, olyan, aminőt csak az iránt tudunk érezni, aki ha másvilágról is, ha más nemzetségből is, de mégis közülünk való.

Szerelmes párok ideálja, Ferencz Ferdinánd és felesége: két nagy ország népének egy forró óhajtásban dobban össze a szive, hogy érjétek el azt, ami után egyedül törekedtetek : Legyetek boldogok !

És ti őseitekre vagy gazdagságtokra gőgös szülők, hajoljatok meg a gyönyörű példa előtt, melyet a király nyújt nektek!

Meghívó.

A helybeli nőegylet folyó évi július hó 15-én vasárnau délután fél 4 órakor a városháza nagytermében

rendes évi közgyűlést

és közvetlen ezután választmányi ülést tart, melyre a tisztelt egyesületi tagokat, illetve a választmány t. tagjait van szerencsém meghívni.

I. A közgyűlés tárgysorozata:

1. Elnöki jelentés.

2. A megvizsgált pénztári számadások bemutatása s a pénztárnoknak a felmentvény megadása.

Y

3. Esetleges indítványok.

II. A választmányi ülés tárgya:

A „Melinda“-árvaházban üresedésben levő egy árva alapítványi hely betöltése.

Kelt Nagy-Károlyban, 1900. julius 5.

Gróf Károlyi Istvánná,

nőegyleti elnök.

HÍREK.

— Kinevezés. Főispán ur Öméltósága Kovács Dezső gyámpénztári könyvelőt pénztári másodellenőrnek nevezte ki.

— Hivatalvizsgálat. Gróf Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja f. hó 6-án a szokásos hivatalvizsgálatot eszközölte a sz.-váraljai főszolgabírói hivatalnál, titkárja Steinkogler János segédlete mellett.

— A helybeli régi kaszinó f. hó 1-én közgyűlést tartott Papp Béla igazgató elnöklete alatt. A közgyűlés összehívását az tette szükségessé, hogy a kaszinó rendezetlen anyagi bajai orvosoltassanak. — A kaszinót a telek vételárán és a pénzintézeti kölcsö- nökön kívül 6500 frt függő adóság terheli, a mely sürgős kiegyenlítést igényelne. A választmány azt javasolta a közgyűlésnek, hogy apelláljon a tagok áldozatkészségére az egyesület s minden egyes egyleti tag 15 frt segélyt nyújtson az egyletnek. Minthogy azonban ezen segély részletekben könnyebben fizethető, de ezenkívül a kaszinó saját tagjaitól segélyt más czimen is kérhet, a választmány azt indítványozta, hogy a 15 frt segély f. évi julius 1-től 1901. év végéig félévenként 5 frtos részletekben fizettessék, vagyis a tagsági dij e segély czimen félévenkint 5 írttal emeltessék. A közgyűlés élénk eszmecsere után egyhangúlag elfogadta a választmány javaslatát.

— Meghívás. A képviselőtestület tagjait az 1900. évi julius hó 8. napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy-Károly, 1900. évi julius hó 3-án. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. A kéményseprési szabályrendelet módosítása. 2. A kövezetvám terhére eszközölt építkezések felülvizsgálatára és átvételére bizottság kiküldése. 3. A Löveldekert bérbeadására vonatkozólag árverési feltételek megállapítása. 4. A vásárvám és piacztisztitási jövedelem bérbeadására vonatkozólag árverési feltételek megállapítása. 5. Rosenberg Bernát és társa kérelme a korcsmák, sörházak és pálinka-mérésekről alkotott szabályrendelet módosítása iránt. 6. Herman János volt városi írnok kérelme felvett fizetési részletének elengedése iránt. 7. Asztay József és társai kérelme a Somosköz-utczának uj névvel ellátása tárgyában. 8. Junius havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. 9. Az 1899. évi gyámpénztári számadás megvizsgálása tárgyában hozott vármegyei közgyűlési határozat. 10. Weisz Samu kérelme 40 korona mutat- ványdij elengedése iránt. 11. Deutsh Herman nagykárolyi lakos tulajdonát képező a Kaplony utcza végén levő földhordó helynek a város részére átvétele tárgyában a tárgyalásra határnap kitűzése.

— A szatmári dalünnepély. A Tiszavidéki Dalszövetség a szatmári dalegylet 25 éves jubiliuma keretében tartotta meg a múlt hó 29—30. és f. hó i-én Szat- máron első összejövetelét. A szövetség tagjai az egyes dalegyletek, köztük a nagykárolyi dalegylet is, junius 29-én az esteli vonattal érkezett meg Szatmárra. Dalárdánk 32 tagja rándult át Szatmárra, a hol igen nagy előzékenység környezte egész ott léte alkalmával. Városunkból átment a dalár ünnepélyre gróf Hugonnai Béla főispán is, kedves neje társaságában. A megérkezett és a perronon sorakozott dalegyleteket Hármán Mihály polgármester szívélyes szavakban üdvözölte. A polgármester beszédére Lengyel Imre a „Tiszavidéki-Szövetség“ elnöke mondott pár szóban köszönetét a meghívásért és szívélyes fogadtatásért, mire a dalegyesületek tagjai zászlóik alatt sorakozva, a közönség lelkes éljenzése között a piacztérre vonultak, Itt az elszállásolás történt meg. Este 9 órakor a kies- fekvésű Kossuth-kertben,a kioszkban volt ismerkedési estély. Itt ének és zene mellett a daltestvérek ismerkedése igen szívélyes volt. Másnap d. e. 10 órakor vette kezdetét a Szatmári-Dalegyesület jubiláris díszközgyűlése. A közgyűlés vezetésére mint diszelnököt, gr. Hugonnai Bélát, vármegyénk főispánját kérték fel, a ki a következő eszmegazdag beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: T. díszközgyűlés 1 Megnyitó beszédemet egyébbel nem kezdhetem, mint hála érzelmekkel, köszönetem nyilvánításával azért, hogy a „Sz.-N. Dalegylet“ 25 éves fenállása alkalmával mai napon egybehjvott díszközgyűlés elnöklésével engem bíztak meg. (Éljenzés.) Nagy örömömre szolgál, hogy enge- met felkerestek ezen elnöki szék elfoglalására, de ezen örömet még fokozza az, hogy az önök felhívása folytán oly légkörbe hozattam, mely légkör mindennapi szórakozásomnak el nem engedhető, testemet és lelkemet felvillanyozó része és igy szivem vágyát követve lelkes hive lévén a zenének, jelen alkalommal eszményileg foglalkozhatom a zenével és dallal karöltve járó varázshatásokkal. Igen, varázshatásu a dal, a mely a legközvetlenebb és legmaradandóbb hatást gyakorolja a kedély világára, mert mig az olvasmány munka, foglalkozás, addig a dal szórakozás, pihenés, a mi ottan az olvasmánynál képzelet, itt a dalnál valóság. És hogy ha ez igy van, a mint igy van, akkor igaz, hogy a dal szivünk húrjait mozgásba hozza, az öröm, a bu, a vigság és bánat emeltyűje, szóval közvetlen hatásával kedélyünk átalakítója és a kulturális emelkedés egyik fő tényezője. (Úgy van.) A dal ritmusai a nemzeteknek sajátságait, egyediségét, azoknak énjét tükröztetík vissza, s ezt a legpraegnán- sabbul ép hazánknál látjuk. Hazánk legelső lantosai Balassa Bálint, Tinódi Sebestyén dalai a bizonyság,