Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-01-07 / 1. szám

SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELEN M I N D.E N VASÁRNAP.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL}

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők:

Nagy-Károlyban, megyeház-utcza 46. sz. fe

Hivatalos rész.

2971—1899. sz. Szatmár vármegye főispánja.

Pályázati hirdetmény.

Szatmár vármegye törvényhatóságánál kinevezés utján betöltendő fehérgyarmati

járási irnoüi állásra

pályázatot hirdetek.

Minősítés tekintetében az 1883. I. t.-cz.

1 s 19. §-ai irányadók. A kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló 1873. II. t.-cz. 5. §-a értelmében az esetre, ha ez állásra kebelbeli hivatalnokok nem jelentkeznek, teljes képességüket igazolt igénynyel biró altiszteknek más pályázókkal szemben előnyt adok. Évi javadalmazás 500 frt fizetés s 100 frt lakpénz.

Pályázati kérvényeket 1900. évi január 25-ig átveszek.

Nagy-Károly, 1899. deczember 21.

Gróf Hugonnai Béla, főispán.

50—1900. szám.

Hirdetmény.

Több községi elöljáró 1899. évi deczember hó 27-én 37,277 sz. a. kelt rendeletemet oda magyarázván, hogy f. évi január 1-től kezdve csakis korona értékű marhalevél űrlapok használhatók, a forint értékű marhalevél űrlapokat kicserélés végett hozzám vissza küldte. Félre értések kikerülése végett közhírré teszem, hogy a régi forint értékű marha levél űrlapok további rendeletig felhasználandók, azdnban hivatok rendeletem értelmében „Kilenczszáz“ betűvel kiírandó.

Nagy-Károly, 1900. Január 4.

Nagy László, alispán.

37583—1899. sz. A főszolgabíró és polgármester, és vármegyei fő és aljegyző, vármegyei és városi állatorvos uraknak. A nagyméltóságu földmivelésügyi

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor.

Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.

h=5* Egyes szám ára 10 kr^.^- — —rni-n.raiMM-i-r ------ - ----------m. kir. miniszter urnák az Ausztriával való állat forgalomban a marhalevelek mikénti kezelése ügyében f. év deczember hó 22-én 102,096. sz. alatt kelt figyelmeztető rendelete folytán utasítom a főszolgabirákat és polgármestereket, hogy a marhalevél kezelőket haladéktalanul ismételve szigorúan utasítsák, hogy Ausztriába szóló marhalevelek kiállítása körül a f. év szeptember hó 28-án 28762. sz. alatt kelt rendeletem- mel közölt 75,700—1899. számú földmivelésügyi miniszteri rendelet II. része 2, 3 és 4 pontjaihoz szorosan alkalmazkodjanak és különösen a marhalevelek 4 pontjában meghatározott kiegészítését el ne mulaszák. A marharakodó állomásokhoz kirendelt szakértőket pedig az idézett rendelet 5 pontjához való szoros alkalmazkodásra figyelmeztetem és szigorú kötelezettségévé teszem a törvényhatóság területén engedélyezett marharakodó állomásokhoz kirendelt szakértőknek, hogy amennyiben az Ausztriából Magyarországba irányított állatszállítmányoknak a kirakásukkor eszközölt és a 40,000—888. sz. rendelet 73. §-ának a., b. pontjai értelmében teljesítendő tüzetes vizsgálása alkalmával a szállítmányok osztrák marhalevelein bármiféle szabálytalanságot észlelnének, különösen azt tapasztalnák, hogy azok 1899. évi 75,500. számú földmivelésügyi miniszteri rendelet 4 és 5 pontjának meg nem felelnek : erről a vonatkozó marhalevelek csatlása mellett hozzám mindenkor aonnal jelentést tegyenek. Nagy-Károly, 1899. deczember 30-án Nagy László, alispán.

Előfizetési "elhívás

A „SZATMÁRMEGYEI ÖZLÖNY

XXVI-ik évfolyamára.

A Szatmármegyei Közlöny, a vármegye hivatalos lapja, az idén érte el negyedszázados pályafutását. Ritka lap éri el ezt a szép kort s ha elérte, a mellett tesz tanúságot, hogy van létjogosultsága, hivatást tölt be a vidéki zsurnalistika terén.

A vármegye közönsége szives volt jegyzőkönyvileg méltatni a vármegye lapjának negyedszázados működését s ez újabb erőt ad a lapnak hivatása betöltéséhez.

Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

„Nyilttér“ sora 40 fillér.

Bólyegdij minden beigtatásórt 60 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levelezőktől fogadtatnak el.

Midőn tehát a szokáshoz képest mi is megújítjuk az uj év beálltával előfizetésre szóló felhívásunkat, Ígérjük, hogy a jövőben is odaadással fogjuk teljesíteni feladatunkat, úgyis mint hivatalos orgánum, úgy is mint társadalmi lap.

Tehát jövőre sem fogunk visszariadni attól, hogy valahányszor a törvényhatóság önkormányzati élete, a közgyűlések részletes leírásának közlését kívánja, ezt egész odaadással teljesítsük.

Mert dicsekvés nélkül önérzetesen elmondhatjuk a negyedszázad évfordulóján azt, hogy egyetlen vidéki lap sem hozza a közgyűlések ülések olyan részletes leírását, mint a Szatmármegyei Közlöny, mely az érdekesebb vitáknak majdnem szószerinti közlését magában foglalja.

Ezen kívül a lap hivatalos része is, a közigazgatás növekvő igényei folytán, majdnem hétről-hétre annyira terjedelmes, a mi hasonló vidéki hivatalos lapnál elő nem fordul s a mely nem áll ma már arányban a vármegye anyagi támogatásával.

Jövőre is tehát hü krónikása lesz a lap vármegyei és társadalmi életünknek.

De hogy ezt tehesse, ragaszkodnia kell azon elvi álláspontjához, hogy elzárkózik minden pártszempont elől s csak az összesség érdekeit szolgálja, rideg tárgyilagossággal reprodukálva a megtörtént dolgokat.

Az újévben is szivünkön fogjuk viselni Nagy-Károly város érdekeit s a lapot úgy szépirodalmi, mint egyéb rovataiban az eddigi színvonalon óhajtjuk fentartani.

Ebbéli ígéretünk kapcsán bizalomma- ujitjuk meg a XXVI. évfolyamra szóló előfizel tési felhívásunkat.

r A JR C Z A.

Giordano Bruno.

(Lengyel József drámai költeménye).

Február 9-én lesz háromszáz éve annak, hogy Giordano Bruno, a szabad kuttatás és gondolkozás nagy vértanúja Rómában máglyán lelte halálát.

Ma már ott áll 1889. évben emelt bronz szobra e felírással: Az általa előre sejtett század emléket emelt neki azon a helyen, a hol egykor máglyája lobogott“.

Bruno dominikánus szerzetes volt abban a korban, a mikor a renesansz korszak (pedig ezt tartják az emberiség boldog korszakának) már haldoklóit, s a hitújítás folytán a katholicizmus görcsösebben kezdett ragaszkodni hitelveihez, mint valaha. Bruno, a nagy gondolkozó, elmerülve önmagában, nem a dogma de a gondolkozás fonalán keresni kezdte az istenség fogalmát, mig végre megalkotta filozófiai rendszerét. Vallása a panteismus. Szerinte isten maga a világ egyetem, a nagymindenség, ennek örök működése. Isten mindenütt jelen van. A világegyetem központjára a napot tette s fennen hirdette a világtestek létezését

Merész elvek voltak ezek 300 évvel ezelőtt s a ki ezeket hirdette, azt méltán a világ történelem egyik legnagyobb reformátorának kell tekinteni. És ő nem csak hitte az ő bölcsészeti rendszerét, de midőn elűzte az egyház a kolostorból, Párisban, Oxfordban Marburgban, Wittenbergában, Prágában és a többi egyetemeken tiz éven át a meggyőződés erejével, ékes szólása hatalmával nyíltan hirdette is. Sok üldöztetésnek volt kitéve, de rajongó lelke nem ismert félelmet. Egymaga ellentétbe helyezte magát a kereszténység alaptanaival, mert az ő filozófiai rendszere a protestantizmusnak ép úgy hadat üzent, mint a katholicismusnak, pedig az ő világnézetének a hitújítás adott közvetve létet arra, hogy nagy szelleme a hitújítás terén egy lépéssel tovább haladt s megalkotta, hogy úgy mondjuk az ész vallását. Bruno a ki hősként hirdette szóval és tollal uj vallását, végre visszatért hazájába, veszélyes tanaiért a római inquisitió kezébe került. Hat évig sinylett a szabad gondolkozás bajnoka a sötét börtönben, mig végre mint eretneket máglya halálra Ítélték. Meg kellett halnia az agyonüldözött embernek, mert nem vonja vissza tanait, inkább vértanú halált szenved.

Mint ezekből látható Bruno sorsa méltán tragikus, Bruno méltán drámai hős.

Elismerés illeti azért Lengyel József szatmári képezdei tanárt, hogy Brúnót választotta drámája hősének. Másrészről merész vállalkozás volt ez, mivel a szerző papi jellege mellett igen kényes tárgyhoz nyúlt. És ebben leli magyarázatát az ő drámai költeményének gyengesége. Az egész mü azt a benyomást teszi, hogy szerző leplezetten, a katholicismus tanait akarta megvédeni Brúnóval szemben, vagy minduntalan feszélyezve volt úgy megírni drámáját minden részleteiben, hogy hőse igazi hős legyen, a ki bukásában is részvétünkre érdemes. Másrészről be kell ismerni azt, hogy bármennyire volt önkéntelenül is tolla korlátozva, tárgya iránt annyi szeretettel viseltetett, hogy azért híven vissza tudta adni Bruno egész filozófiai rendszerét, sőt drámája csakis e nagy eszmék ecsetelésénél emelkedik költői magaslatra. így aztán a két irányzat közt vergődve, sem a vallási szempont megvédése nem sikerült annyira, hogy rálehetne fogni a drámára azi, hogy irányzatos mü, sem a drámai hős nem lett úgy megalkotva, a minő a valóságban volt, a költészet nagyitó, szépítő szemüvege nélkül.

Ismételjük, a dráma összes fogyatkozásai ebben lelik magyarázatukat.

Mert hogy bánik el szerző hősével ?

Bruno nem csak mint szerzetes, de később midőn szakított már az egyházzal, még mindig egy tépelődő szellem marad, a kieszét okolja, hogy annyi bajt csinál neki. Szóval, mintha a lelkiismeretet akarná megszólaltatni benne minduntalan a papiszerző. Pedig Bruno mikor végre megalkotta bölcsészeti rendszerét, azt merészen hirdette az egész emberiséggel szemben és ép ebben volt bukása.

Ennek a kettős törekvésnek tulajdonítható az is, hogy Bruno a drámában nem egy történelmi nagy alak, hanem csak egy kis szűkkor elitéit tévelygője. Hogy a tudományok otthonában, az egyetemek székhelyén hirdette merész tanait s ezért folytonos üldözésnek volt kitéve, élte a próféták hányt-vetett életét, nem tűnik ki a drámából. — Ha ebből a vándor élet viszontagságaiból mutat be szerző egy pár képet, alakjának világtörténeti jelentősége óriásilag kiemelkedik, kidomborodik. Látjuk ebből a nagy szellem sikertelen küzdelmeinek szomorú történetét. A szerző Brúnója csak odavetőleg felemlíti, hogy hol járt, nagy szabású szereplése még csak nem is sejthető. Pedig nem köteles minden olvasó ismerni Bruno élettörténetét.

Ebből következik aztán az is, hogy abban a szűk körben, a melyben Bruno drámája lejátszódik, nem látjuk azokat a nagy összeütközéseket, a melyek végre is a hős megsemmisülésére vezetnek. Mert az, hogy egy névnapi léha társaság tanaiért megtámadni kész, nem tárja elénk még azon szellemi nagy forradalom képét, a melyet a pantheismus apostola előidézett, azt az elseprő vihart, a mit fejére zúdított. Bukása sem hőshöz méltó, mert közvetlen oka Nerissa iránti szerelme, helyesebben Nerissának Bruno iránti szerelme. Közvetlenül nem tanai szolgáltatják a hőst az inquisitió kezébe, hanem Nerissa vőlegényének féltékenysége. Bruno szivvilágának tragédiája is rosszul van meg festve. Eltekintve attól, hogy Bruno egyáltalán nem működik közre arra, hogy a patrácius leány belészeressen, csak mintegy eltűri egy ideig a leány