Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-07 / 19. szám

SZATMARMEGYEI

rr

ív

Ö Z L 0 N Y

A lápon létesítendő úthálózat tervezetét kiadták az alispánnak, oly felhívással, hogy az érdekeltekkel tartson tárgyalást s végjavaslatát a legközelebbi közgyűléshez terjessze be.

A közgyűlés elhatározta, hogy felír a belügyminiszterhez az iránt, miszerint a nagykárolyi főszolgabíró mellé még egy szolgabirót rendszeresítsen a saját tárczája terhére.

A közgyűlés tudomásul vette azon bejelentést, hogy a központban a hivatalos órák a nyári időszak alatt 8- 1 óráig fognak tartani.

Ezenkívül a közgyűlés letárgyalta a tárgy- sorozatba felvett többi tárgyakat is, úgy hogy a közgyűlés még aznap délután 2 órakor véget ért.

A felsőbányái nemzeti szövetség megalakulása.

Folyó év ápril 30-án, lélekemelő ünnepély folyt le Felső-Bányán. A Felső-Bánya és Kapnik-Bánya vidéki nemzeti szövetség zászlóbontása volt ez. A délelőtti vonatnál a nagybányai indóházban egy felsőbányái küldöttség fogadta az illustris vendégeket, kiket Farkas Jenő felső-bányai polgármester néhány szóval fogadott; dr. Herczegh Mihály egyetemi r. tanár s prorektor rövid válasza után a kocsik felhajtattak a díszesen fellobogózott Felső-Bánya városába. Itten Süssner Ferencz bányatanácsos vendégszerető házánál értekezlet volt, a melyen a megalakuló közgyűlés ügymenetét a következőkben véglegesen megállapították.

1. Kölcsey Hymnusa, 2. Farkas Jenő megnyitó beszéde, 3. Dr. Herczeg Mihály beszéde, 4. Farkas Jenő üzdvözli a Széchenyi társulatot, 5 A központ kiküldöttének üdvözlete, 6. A szövetség megalakulása,

7. Tisztikar és választmány választása, 8. Gróf Hu- gonnai Béla zárbeszéde, 9. Vörösmarty szózata.

Délután pont 4 órakor a Hunyadi Mátyás téren, hol egy emelvényen megyénk szeretett főispánja, a központi kiküldött, a Széchenyi társulat kiküldöttjei, a kapniki küldöttség, a nagybányai főgymnasium igazgatója és a helybeli mozgalom kezdeményezői helyt foglaltak, és hol a három templomból kiözönlő nép az előre idejött nemzeti szövetség uj tagjait körülvette, Farkas Jenő szokott ékesszólással üdvözölte a főispánt, a küldöttségeket és a jelenlevőket s felkérte gróf Hugonnai Béla Öméltóságát, hogy szíveskedjék Felső-Bánya és Kapnik-Bánya vidéki nemzeti szövetség alakuló közgyűlésének elnökségét elfogadni. O méltósága lelkesült éljenek közt elfoglalta az elnöki széket, és Kovács Pált jegyzőnek ajánlva, megnyitódnak nyilvánította a közgyűlést. Most dr. Herczegh Mihály hatalmas beszédben fejtegette a nemzeti szövetség czéljait, törekvéseit, eszközeit és osztályait; éles logikájával fejtegette, hogy a vagyonos osztály és munkások érdeke azonos, és gyönyörűen kimutatta, hogy kitartással, komoly munkássággal, de főleg egyetértéssel el is érhető a nemzeti szövetség által kitűzött nemes czél. A nagy számmal összegyűlt közönség figyelemmel követte előadását és még a legegyszerűbb munkás is megérthette szavait és gondolat menetét.

Azután Farkas Jenő az alakuló közgyűlés nevében felkérte a Széchenyi társulat jelenlevő tagjait, hogy miután egy czél felé törekednek, támogassák

meg e vidék igyekezetét, mire Majos Károly a Széchenyi társulat elnöke, egy lendületes beszédben válaszolva, méltányolta a magyarság e végvárának szívós munkásságát.

Miután az alakuló közgyűlés elnöke a Felső- Bánya és Kapnik-Bánya vidéki nemzeti szövetség megalakulását kimondta volt, elfogadásra ajánlotta a tisztikar és választmány következő névsorát:

Elnök: Farkas Jenő, társelnök: Bradofka Frigyes, igazgató: Delhányi Zsigmond, titkár: Kovács Pál, jegyző: Spáczav r yula, pénztárnok: Háder Ferencz, ellenőr: Benins Emil.

Hölrífoizottság : elnök Süssner Ferenczné, jegyző Prohászka Antalné, választmányi tagok : Farkas Jenőné, Gábor <ízsefné, Münnich Sándorné, Jánki Roxán, Szüts lésné, Veress Józsefné, Kovács Pálné, Nyisz- tor Istvánná, Delhányi Zsigmondné, Hámori Nándorné, Harant Gyuláné, Zwikler Francziska, Szmik Gusztika, Jerebi Gábor Istvánná.

Választmány: Baltai János, Gábor József, Kerekes Sándor, Miskolczy Márton, Münnich Sándor, Nagy Lajos, Pap Márton, Pemp Antal, Prohászka Antal, Süssner Ferencz, dr. Szokol Pál, Veress József, Len- gyák Péter, Mikola Antal Gyula, Tanczer György, Maktai Lajos, Lévay Károly, Adámcsik Péter, Túri Ferencz, Almásy János, Smillár Mihály, Szabó Károly, Jerebi Gábor István, Roth Lázár, Kremniczky Albert, Papp János, Raffay András, Gallov Géza, Papp Sándor, Imre Károly, Vagányi Kálmán, mely névsort a közgyűlés el is fogadta. Tiszteletbeli elnöknek pedig gróf Hugonnai Béla Öméltósága lett egyhangúlag megválasztva.

Az elnök indítványára a következő sürgönyt menesztette a közgyűlés: Széli Kálmán miniszterelnök őnagyméltóságának Budapesten. „A felsőbányái nemzeti szövetség és hölgy bizottsága legmélyebb alattvalói hódolattal üdvözli az országos nemzeti szövetség első alapitóját, Felséges királyunkat. Kérjük exellen- tiádat, hogy tántorithatlan hűségűnket a trón zsámolyánál tolmácsolni méltóztassék“.

A második sürgöny szövege:

„József kir. herczeg ő Fenségének Alcsut. A felsőbányái nemzeti szövetség és hölgybizottság a legmélyebb tisztelettel üdvözli fenségedet, mint az országos nemzeti szövetség alapitó tagját és kéri a magyarok Istenét, éltesse fenségedet sokáig imádott hazánk javára“.

Végül a főispán záróbeszédében szólt a közönséghez. így csak egy valódi nemes szív, mely a néppel őszintén érez, melynek minden dobbanása a nép javának előmozdítására szól, beszélhet. A jelenlevő hölgykoszoru nem egy tagjának szemében a meghatottság könye csillogott és még a legridegebb munkás arczán is felvillant a lelkesültség lángja, mikor a főispán felszólította szívhez szóló beszédjében a közönséget, hogy mindenét föláldozni az Istenért, a királyért, a hazáért kész legyen.

Még ezen szép ünnepély hatása alatt gyűlt össze a közönség a korona vendégfogadóban tartott 60 terítékű bankethez, és ezen ünnepélyes hangulatot csak fokozta a főispánnak a királyra, Pemp Antal czimz. kanonok a főispánra mondott toasztja; a többi toasz- tok is (főispán, Herczeg, Farkas, Nagy, Majos, Pap s még többen felszólaltak) mind végig kifejezést adtak az ünnepély lelkesült hangulatának.

31. S.

HÍREK.

— Jubileum. Szép és megható óvácziót rendeztek a magyar államvasutak helybeli állomásának tisztviselői, főnökjük Tóth Kálmán állomás főnök mellett

f. hó 1-én, 25 éves szolgálati jubileuma alkalmából.

Társas vacsorával ülték meg a jubileumot az indóház ebédlőjében, a melyen nem csak a vasúti tisztviselők és alkalmazottak, de városunk intelligencziája is szép számban vett részt. A főispán, a ki szintén elakart menni, közbejött akadály miatt kimentette magát. A vacsorán a vasúti tisztviselők nejei is részt vettek, kedvessé téve az asztal képét. Mikor belépett a terembe Tóth Kálmán, az ünnepelt és neje, lelkes és szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták. A társaság a mely körülbelül 80 főből állott, igen kellemesen töltötte az időt, a jó vacsora és Fátyol Józsi zenéje mellett. A vasúti vendéglősné, Winklerné kitünően össze állított vacsorával tett ki magáért. Igen megható volt az, rr.ikorjaz első fogás után Szem erédy Béla vasúti hivatalnok szép beszédet intézett társai nevében a jubilánshoz, éltetve a szeretett főnököt. Egyben a szónok átnyújtotta az állomás személyzetének arczképét, a mely igen díszes keretben volt foglalva. Ezután Tóth Kálmán az ünnepelt szólalt fel, igyekezvén magáról minden érdemet elhárítani, mert szerinte sikereit, ha ilyenek vannak, csak is tisztviselő társai odaadó támogatásainak kiszöntheti. Végül megköszönte tisztr viselő társai óváczióját és a nagy közönség megjelenését. Ezután Czobel Károly, a debreczeni üzletvezetőség ellenőre éltette az ünnepeltet és pedig a felsőbb hatóságok nevében is, a mely azon rendkívüli kitüntetésben részesítette a jubilánst, hogy jubileuma alkalmával a maga részéről is üdvözletét küldte. Ezután megeredtek a pohárköszöntők. Merk Albert a vendégért, dr. Jékel László a pályaorvosok nevében az ünnepeltért, Baudisz Jenő ugyanezért ürített poharat. Tímár Péter mint régi jó barátját éltette Tóth Kálmánt, Simkó Géza az ünnepelt leányát, Csóti Márk a családot éltette. Koritsánszky László is Tóth Kálmánért ivott, valamint Bródy Lajos is. Brichta Miksa Debreczeni István polgármestert éltette. Vacsora alatt felolvasták a sok üdvözlő táviratot. Vacsora után a fiatalság tánczra perdült és jókedvvel járta egész reggelig. Ilyen családias, fesztelen jókedvű mulatságot csak a vasutasok képesek rendezni. Meglátszott rajtuk, hogy szeretik főnöküket, de meglátszott ez az egész társaságon is. Mert Tóth Kálmán olyan kedves alakja társadalmi életünknek, olyan előzékeny hivatalnok, állomásfőnök, hogy ezért mindenki tisztelni és becsülni tanulta őt. Szivünkből kívánjuk azért azt, hogy erőben, egészségben még arany jubileumát is érje el!

— Ebéd. A főispán ur ő méltósága a közgyűlés napján f. hó 4-én ebédet adott, a melyen részt vettek: Nagy László, Jékey Mór, Jékey Zsigmond, Papp Béla, Thoma László, Szuhányi Lajos, llosvay Aladár, Dienes Lajos, dr. Böszörményi Emil, Majos Károly, Farkas Jenő, dr. Fekete Sámuel, dr. Képessy László, dr. Komoróczy Iván, Luby Géza, Luby Béla, Jesenczky Sándor, dr. Csánk István, Galba Lajos, Domahidy Elemér. Ebéd alatt számos pohárköszöntőt mondtak. így a főispán elsőnek poharat emelve vendégeiért ivott. Az alispán a főispánt, Domahidy István a főispánnét, a főispán az alispánnét éltette. Továbbá Berey József a békére, Domahidy István a papokra, dr. Csánk a főispánra és alispánra, Nagy László alispán a függetlenségi bizottsági tagokra és Jékey Zsigmond a barátságra emelte poharát.

T A R C Z A.

Zsursaison végén.

Az utolsó zsuron reggel 4 óráig mulatott a társaság, de végre aztán oszladozni kezdtek. A lányok felszedték prémes kabátkáikat, tarka selyem shwalja- ikat, az urak felhajtották felsőjük gallérját és vig zajjal megindult á társaság a lépcsőkön lefelé. Odalenn még bolondoztak kissé, egy pár tréfás fiú hol meg- gyujtotta, hol eloltotta a villamos lámpát, mig a házmester előkerült. De végre megjelent a háromemeletes körúti bérház nagytekintélyű czerberusa, ki ezúttal minden ősi házmesteri tradicziók ellenére, az elegáns társaság busás kapupénzei reményétől felvillanyozva, egész jókedvűen nyitott ajtót. Aztán megindult a társaság kifelé kettesével, hármasával és csakhamar eltűntek az utcza szegletén — a nedves, ködös télvégi éjszakában.

Fenn a másodemeleti lakás ekkor már sötét volt. Csak a szalonban égett még két szál lefogyott gyertya. Az össze-vissza tolt bútorok, széthányt nippek, felnyitott zongora, felszedett szőnyeg, mendenfelé elszórt czigaretta hamu, tépett papír foszlányok, eltaposott virágok meglehetős rendetlen látványt nyújtottak, a szalonok rendes zsurutáni képét, mikor reggel felé eloszlik a társaság és üresek lesznek a szobák.

A nagy chaoszhoz oly különösen illik a beállott csend. Hallgat minden, pedig mennyit tudnának beszélni a bútorok egy ilyen este után ellesett párbeszédekről, elhangzott kaczagásról . . . elszállt sóhajokról is talán . . .

A levegő még meleg; még benne van a tánezoló párok fórró lehellete, egy pár csepp parfüm elvegyül a szállongó kékes czigaretta füsttel, kissé hódítóvá titokzatosan izgatóvá téve az estély utáni atmoszférát, melyben mintha még ott rezegne a fiirt modern tündérének csengő kaczagása.

Csak az ezernippes, lányos kis íróasztal felől szállong valami üde, egészséges illat, nyíló szegfűk,

friss márcziusi ibolyáknak édes tavaszi illata. A szec- czesziós rajzu selyem levélpapír doboz tetejéről pedig egy aranyhaju, kék porczellán szemű franczia baba naivan mosolyog le fin-de-siéele kisasszonyra, a ki szőke fejét lehajtva ül az íróasztal mellett és elgondolkozik.

És a mint elgondolkozik, egy könycsepp is gördül le szempilláin. Olyan különös igy ez a szőke froufrous pikáns arczu leány, az örökké pajkos, snájdig kissé czinikusan könnyelmű fin-de-siéele kisasszony, a kit csak az imént láttunk kissé kihívó mosolyával, kaczér tánczával, szellemesen kötekedő modorával, fesztelen, kissé tán merész könnyedséggel mozogni a parketten. Már a zsur-saison végén voltak, hát kissé tán túl is csapongott a jókedv; fin-de-siéele kisasszony képtelen heczczeket produkált nagyobbrészt jogász és huszárönkéntes udvarával, és adta erősen a jukkerlányt. Ki is jelentette, hogy világéletében mindig fiús volt, és ki nem állhatta a sok lányoknak való nyim-nyám komédiát.

Jaj de megharagudott aztán a Bandi gyerek cou- sinjára az enfant terribble 8-ik gimnazistára . , . a ki a nagymondást azzal czáfolta meg rögtönösen, hogy előhalászta egy skatulyából fin-de-siéele kisasszony egy elfelejtett, gyermekkori babáját, az aranyhaju Tündér Ilonát. No volt erre heczczelődés! Diszmenetben vitték neki a babát és selypítve megkérdezték tőle mit főzött ma a bubuskájának ebédre és mikor varr neki uj ruhát? Aztán mikor megunták vele boszan- tani, szépen odatették az íróasztalra és végül szerencsésen el is felejtkeztek róla.

De fin-de-siéele kisasszony még soká dühös maradt. Rögtön el is határozta, hogy a babát másnap el is pusztítja a lakásból és haragudott magára, hogy itt tartotta ezt a haszontalan lim-lomot és nem adta már rég oda a házmester gyermekeinek.

Hanem aztán valami felebaráti jósziv odaült a zongora mellé és elkezdődött újra a táncz, a flirt, a kaczérkodás ... s erre ő is elfelejtette a szegfüs frakkok, csillogó huszár-uniformisok között a szegény, örökös száműzetésre Ítélt Tündér Ilonát.

Fin-de-siécle kisasszony nem volt cseppet sem szép leány. De kicsit szeplős arcza, szabálytalan vonásai, kissé tulfitos orra daczára meglehetősen fölkapott lány volt a zsur-társaságban.

— Átkozottul érdekes, snájdig kis lány, — mondták rá a férfiak és szívesen elflirteltek, elléhás- kodtak a sikkes szőke leánynyal; aki a maga részéről is elkövetett mindent, hogy foglalkozzanak vele.

Keskeny, összeszoritott ajkai, kihívóan mosolygó csillogó szürke szeme, mintha daczosan hangoztatták volna, hogy: „csak azért is jól fogok mulatni mindig“.

És merészen ügyes modorával kis is vívta magának a táncsosokat, udvarlókat, virágcsokrokat . . . A lányok irigykedtek rá, a mamák egyszerűen ki nem állhatták, de a fiatalemberek mulattatták s ő erre vágyott csak. Hanem azért komolyan nem vonzott senkit, hiányzott nála a szépség, vagy a szívből jövő természetes kedvesség elbűvölő, lebillincselő ereje. Ha foglalkoztak is vele, igen könnyen el'is pártoltak tőle... és ő érezte is néha a sok mulatságon, udvarláson, flirten át, hogy igazán nem szereti senki .... Különösen egy zsur végén. — Mikor letűnnek a szegfüs frakkok, csillogó uniformisok és hetekig alig néz feléjük valaki. Csak mikor újból megjelenik az athleta tenniszpályán, jogászmajálison az ő snájdig kaczér mosolya, akkor veszik újra észre, s csodálkoznak, hogy hogyan is tudtak erről a sikkes leányról úgy elfelejtkezni.

De most az utolsó zsur ködös hajnalán oly egyedül érzi magát, és megtörténik, a mi még talán soha, hogy előveszi az örökké pajkos, jókedvű jukker- kisasszonyt valami elegikus hangulat és kaczér froufrous fejét oly kimondhatatlan busán hajtja le az Íróasztalra.

Egyedül van, olyan egyedül . . . s oly üres az egész világ s oly elhagyatva érzi magát . . . Dehallga, mi az ?

Mintha egy kis vékony ezüstös hangocska hallatszana az ibolyák közül, hol az aranyhaju Tündér Ilona mosolyog le édes kis kék porczellán-szemével a