Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-09 / 28. szám

Nagy-Károly, 1899. julius 9.

se. szám.

XXY. évfolyam.

t>%

tsí>

ATMAR VARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNY]

< MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. *sSZERKESZTŐSÉG és KIAD HIVATAL

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők:

Nagykárolyban, megyeház-utcza 40. sz.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 4 írt. Félévre 2 írt. Negyedévre I frt. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 2 frt 50 kr.-=#l ügyes szám ára lO kr. #=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttór“ sora 20 kr Bólyegdij minden beigtatásórt 30 kr.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el.

H I V A T A L 0^ RÉS Z

17792—1899. sz.

Hirdetmény

A vármegye közönségének folyó évi 376. bjkvi szám alatt kelt közgyűlési határozatával alkotott szabály- rendeletét azzal teszem közhírré, hogy az ellen 30 napon belől hozzám a felebbezés beadható.

Nagy-Károly, 1899. julius hó 4.

Nagy László, alispán.

Szabályrendelet

a kovási révnél a gázlón és jégen való átkelésnél fizetendő dijakról.

1. §•

Kovás község határában engedélyezett révnél a gázlón és jégen való átkelésért, átkelési dij fizetendő.

2. §•

Az átkelési dijak a következők :

a) egy lovas emberért 2 kr,

b) egy igavonó marháért 2 kr,

c) egy szabadon hajtott szarvas marha, ló, szamárért, ha egy éven felüli 2 kr,

d) ha egy éven alóli 1 kr,

e) egy üres szekér vagy taligáért 4 kr,

f) egy terhes szekér vagy taligáért 6 kr,

g) egy anyasertés, juh vagy kecskéért, 1 kr,

h) szekeren menő emberért, a kocsist és a gazdát kivéve személyenként 1 kr,

i) egy éven aluli sertés, juh a vagy kecskének 1 darabjáért semmi, párjáért 1 kr, páron felüli darabért 1 kr

3. §.

Kovás község határában birtokosok, a járási első fokú hatóság közegei s szakközegei, továbbá hivatalos járatban ott átkelni kénytelen egyéb hatóságok tagjai igazolvány felmutatása mellett, s ezek szekerei s állatjai részére a gázlón és jégen való átkelés díjmentes.

4- §•

Révjog tulajdonos úgy a gázlón mint jégén átkelés lehetőségét figyelni, átkelni szándékozókat az átkelés lehetőségéről vagy veszélyes voltáról, a viz mindkét oldali iejáróinál alkalmazandó, éjjel is láthatóan teendő jelző táblákkal, s egyéb szokásos módon tudomásba helyezni köteles.

T Á R C Z A.

Vihar után

A dús erdőfáin kettős szivárvány Rezg át nagy Ívben fénylőn, reszketőn.

Fönn felhő száll sötétlő, barna szárnyán,

Még köd borong a szirtes hegytetőn.

De már kék ég is csillan a magasban, Napfény szegélyezi csipkés rongyait,

Minden felhőrojt csillog, lángra lobban Vad tábortűzben reszket és vakít.

Gyémántos csepp rezg minden kis levélen, Folyó ezüstként siklik és remeg Lágy zugás kél s a gyorsjárásu szélben Lepergenek a ringó gyöngyszemek.

Jer kedvesem ! . . . Vágjunk hát át a réten, Fü harmatján, forró napfényen át.

Add kis kezed én rózsás, s ifjú szépem,

Jer.. . Hadd lásson a természet csodát.

Csókolj meg lágyan. Örvendj a sugárnak, Mint rokonod, az illatos virág.

S átkát ne tudd. . . Hogy villámok czikáztak S vihar után lesz szép csak a világ.

P. Á.

5- §•

A 4. §-ban irt kötelesség mulasztása kihágást képez, 150 forintig terjedhető, megfelelően az 1890. évi I. t.-cz. 152. §-ában irt czélra fordítandó pénzbüntetés, behajthatatlanság esetében, megfelelő elzárással büntetendő

6- §.

Úgy a tulajdonos mint a felek által elkövetett egyéb cselekmények vagy mulasztások az 1890. évi I. t.-cz. 140—145 §§-ai súlya alá esnek s azok körüli eljárás az 1890. évi I. t.-cz. 146 —151 §§-aiban előírtakkal ugyanazonosok.

376—1899. bjkv. szám. Jóváhagyatott Szatmár vármegye törvényhatósági bizottságának 1899. évi május hó 4-én tartott ülésében. Jegyzetté Ilosvay Aladár, megyei főjegyző. Nagy László, alispán.

2398—1899. kig. sz. Sima község sertés nyájába, egy drb egy éves szőke kocza sertés, bal füle lyukas jobb füle csonka, becsapódott. Igazolt tulajdonosa f. évi julius 16-ig, a tartási költségek megtérítése mellett átveheti, ellenesetben f. évi julius 16-án d. u. 5 órakor Sima község házánál nyilvános árverésen el fog adatni.

3170—1899. sz. Merk György szaniszlói lakos szőke szőrű két első lábán térdig fekete szőrű, csaj la szarvú fejős tehene elbitangolt.

3115—1899. kig. sz. Az a’ább leirt csanálosi lakosok tulajdonát képező lovak Csanálos község közlegelőjéről folyó évi ápril 29-én elbitangoltak : Tempfli József tulajdonát képező egy drb 4 éves, sötét pej heréit lova, homlokán csillag, két hátsó lába kesely. — Linzenbold János tulajdonát képező 1 drb 4 éves pej kancza lova, melynek homlokán csillag van, bal lábán L. bélyegü jegygyei. — Ludescher Márton tulajdonát képező 1 drb 9 éves lova homlokán csillag, pej kancza. — Schönberger Mihály tulajdonát képező 1 drb 9 éves lova szügyéngöb, pej kancza. —Tempfli Pál tulajdonát képező egy drb 13 éves jegytelen pej kancza lova és Vinkler Mihály tulajdonát képező egy drb 9 éves lova homlokán kis csillag, jegytelen világos pej.

Nagy-Károly, 1899. julius hó 2.

Domahidy,

főszolgabiró.

Nyár Budapesten

A nyáron, úgy tetszik nékem, mindig bizonyos nembánomság vesz erőt a mi fővárosunkon. Az emberek ugv mennek el egymás mellett, mintha egyik félne a másikától, szótlanok, durczások. S ez a kép az én szemeim előtt minden évben ismétlődik. Régi dal, régi szép időkről. A dal mindig szép, de az idő nem mindig az. A főváros külszine (szeczessziós világunkban a szin igen fontos) nyaranta ugyanaz. Kihalt utczák, végesvégig a körutakon leeresztett redőnyök, igen sok férfi s nagyon kevés nő az utczákon : ez jellemzi Budapestet nyáron. Ép az ellentéte más fővárosnak. Innen Budapestről, a rossz kigőzölgés, a semmi árny e magasztos metropolisából mindenki elsiet a nyárra, s az a lakó, ki bármely oknál fogva nem mehetett el, szégyenkezve bocsátja le ablakredőit nemcsak, hogy képzeletben ne legyen otthon, hanem hogy a távollevő szomszéd is úgy legyen értesülve, hogy biz én is messze nyaralok. Hja, a hiúság ! Ő nagysága beteg, amig fürdőbe avagy nyaralóba nem mehet, de rögtön egészséges, mihelyt nyaralóban van.

S most az otthon maradt férjek uralják ismét a fővárost. Politikával senki sem törődik. Széli Kálmánnak udvarol ma nem csak Tolna, Baranya de az egész „Hon és Vidéke“. Úgy megy a Házban minden, mint a karikacsapás. Az a néhány ellenzéki, ki a régi regime után sem hajtotta meg fejét — térdig Széli előtt, azzal mulattatja magát, hogy egymást olvassák össze. Négyen vagyunk, nem, öten vagyunk ! S ezzel megy minden tovább, sem Polónyi, sem Kossuth, sem Ra- kovszky Istvánnak nem akad dolga. Pedig mily sziKözigazgatási bizottsági ülés.

Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 7-én tartotta julius havi ülését.

Jelen voltak : gr. Hugonnai Béla főispán, mint elnök, Nagy László alispán, Ilosvay Aladár főjegyző, Kende Zsigmond, Luby Géza, N. Szabó Antal, ifj. Böszörményi Sándor, Ba- lázsy József bizottsági tagok, — dr. Fekete Sámuel, Kováts Béla, Ilosvay Ferencz, Kacsó Károly, Kemény Alajos, Luby Béla, dr. Schönp- flug Richárd, Dénes Lajos szakelőadók — Szuhányi Ödön, Nagy Béla, Isaák Dezső, és Jékey Zsigmond elmaradásukat kimentették.

Az alispán havi jelentése szerint május hóról átjött 521, junius hóban beérkezett 3276 összesen 3797 ügydarab. Ebből a múlt hóban elintéztek 2673 ügydarabot.

Nagyobb vitara adott okot az alispánnak, a íehérgyarmat—tiszabecsi vicinális ut ügyében hozott határozataellen az érdekelt községek részéről beadott felebbezés tárgyalása. Kende Zsigmond azon nézetének adott kifejezést,hogy sokkal czél- szerübb volna az úti bizottságok elnöki tisztével a főszolgabiró helyett az érdekeltség valamelyik tagjál megbízni. Miután hozzászólott a kérdéshez Nagy László alispán a ki elismerte az észrevétel helyességét, de e tekintetben a főszolga- róktól várja a javaslatba hozást, továbbá Kacsó Károly, Ilosvay Aladár, dr. Schönpflug Richárd, elfogadták a határozati javastatot. E szerint tekintettel arra, hogy a fehérgyarmat—tiszabecsi vicinális útvonal a vármegyei vicinális úthálózatba jogerős határozattal felvéve van, s a hozzájárulási összeg is meg lett állapítva, s midőn az úti bizottság az ut kiépítése és fen- tartása körül előirt kötelezettségének az alispán ismételt felszólítása daczára sem tett eleget, a kereskedelmi miniszter által követelt műtárgyak helyreállítására vonatkozó részében az alispán határozatát jóváhagyták, ellenben az ut kiépítésére vonatkozó részében teloldták, s az úti érdekeltséget arra kötelezték, hogy a művesen „dolgoznának“. És ha már letárgyalják a kong- rua-javaslatot, a szeszkonzingens megszavazását, úgy beáll a nyári szünet, s csak Ős-Budavárában fog a festett érczkakas élesen csikorogni s csábítani. A festett világ e bájtalan tanyáján folyik az élet a nyáron át, legjobb jele annak, mily kevés a pesti nép szórakozási helye, s mily csekély az emberek igénye is. Ide dől a világ, bár nem tudom megmondani miért. Azaz, hogy megtudnám mondani, ha a fehér papiros tisztasága arányban állana Ős feketeségével! De hát úgy mondják, hogy ez egy szükséges rossz. Legyen meg a te akaratod.

Jövő héten lesz ötven éve, hogy hazánk legnagyobb költőjét Petőfi Sándort elvesztettük. Őt a szabadság lánglelkü dalnokát, a magyar szabadság elő- harczosát, egyik megteremtőjét, a mi örökön élő szellemünket. S mig más nemzet nagy fiait országos ünnepekben dicsőíti, (mint az oroszok Puskint legutóbb) addig nálunk minden utazik s Ős-Budázik. Lehet-e erről a nemtörődésről eléggé gáncsolólag nj’ilat- kozni ?! Nincs erre szó, nincs erre fogalom. S amig ezt a tunyaságot telkemből siratom, addig szemem hasonló tájon tévelyeg. Oda pillantok ismét csak Ős- Budába, (hisz e körül forog a világ) s ott látom, amint a mi másik nagyságunk, a magyar nótakirály szomorúan huzza daltársulatával az örökké fenmaradó, szebbnél-szebb szerzeményeit . . . Alig hallgatják. Biz : a pezsgő-pavillonokban pezsg az élet! S az, aki a magyar dalt fényes diadallal vitte be a magyarság . szivébe, betegen, sárga arczczal, beesett szemekkel játszta a nótáját: „Eltörött a hegedűm“. S könyet ojtva, azt mondja alig érthető hangon : Ez volt a legszebb nótám, ilyet se irok többet. Nem tudta, mily