Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-14 / 20. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Böszörményi Sándor szóvá tette azt, hogy a szatmári vásár megtartását a miniszter a város távirati kérelmére megengedte daczára, hogy a város egyik tanyáján a sertésvész dühöngött. Felhívta azért a bizottság figyelmét arra, hogy ily utón a sertésvész elterjesztetik a megyében. Isaák Dezső constatálni kéri, hogy csak egy tanyán volt sertésvész s ez a tanya le volt zárva. Nagy László alispán utalva arra, hogy másutt a miniszter, mihelyt csak a község határához tartozó tanyán jelentkezett a sertésvész, már is betiltotta a vásárt, jogosnak találja a felszólalást s felírni kíván a miniszterhez az iránt, hogy a szatmárihoz hasonló eljárás vagy mindenütt alkalmaztassák, vagy sehol, mert csak úgy van egyenlő mértékkel mérve. A bizottság elfogadta az alispán indítványát. A kir. ügyész javaslatára a bizottság a vármegye területén lévő bírósági fogházak megvizsgálására a következő bizottsági tagokat küldte ki : gr. Teleky Sándort a nagysomkutí, Domahidy Sándort a szinérváraljai, Nagy Bélát a nagybányai, Szuhányi Ödönt az erdődi, Jékey Zsigmondot a mátészalkai és Luby Gézát a fehérgyarmati járásbíróság! fogházak megvizsgálására. A kir. államépitészeti hivatal főnökének havi jelentése szerint április hó végén hátralékban volt közmunka váltság 2071 frt 14 kr, útadó 73968 frt 89 és fél kr. Ugyan ő bejelentette azt, hogy a csúcsa—nagykárolyi állami közutnak a város végén levő szakaszán Erzsébet királyné emlékére fenyőfa csoportot ültette- tett s annak megvédése czéljából azt léczkeri- téssel vétette körül. Nagy László alispán azt a kérdést intézte az államépitészeti hivatal főnökéhez, hogy az utak törzskönyvei a természeti állapot alapján, avagy a telekkönyvi állapot alapján készittet- tek-e el az utakról. Mert ha a természetbeni állapot alapján vétettek fel, észrevehetők nem lesznek az egyesek által történt foglalások, holott ha a telekkönyvi állapot szerint vétettek fel, minthogy elévülésnek itt helye nincs, köny- nyen segíteni lehet a bajon. Kacsó Károly főmérnök azon felvilágosítást adja, hogy a törzskönyvek telekkönyvi állapot szerint készültek el az utakról. — Ezzel kapcsolatosan viszont Kende Zsigmond azt kérdezte, hogy hát a községi utakat ki védelmezi meg a foglalások ellen? És mert a községi utak törzskönyve ki tudja mikor készül el, figyelmessé kellene tenni a főszolgabirákat arra, hogy ezen ügyet figyelemmel kisérjék s minden előforduló esetben tegyék meg a kellő lépéseket. Az alispán megígérte, hogy a főszolgabirákat e tekintetben kellőleg utasítani fogja, különben ezeknek az utaknak a törzskönyveit is el kell készíteni egy év alatt. Azért arra kéri a bizottsági tagokat, hogy ilyen tekintetben előforduló panaszaikkal forduljanak hozzá és ő intézkedni fog azok orvoslása iránt. A kir. tanfelügyelő havi jelentéséből kiemeljük a következőket: az 1897. év elején felterjesztést tett a miniszterhez a megye azon községeiről (120-ról), melyben az iskola tovább fejlesztendő. Ezek közül eddig 44 községnek iskolaügye rendbe jött s a többire nézve azt kérte a minisztertől, hogy velük az állami iskola szervezése iránt tárgyalásba bocsátkozhassák. A miniszter felhatalmazta a tanfelügyelőt, hogy olyan községekkel, a hol a hitközség vagy község szegénysége miatt az iskolák tovább fejlesztése felekezeti vagy községi alapon nem remélhető, az állami iskola szervezése iránt a tárgyalásokat folytassa. A múlt hóban ily irányban Farkasaszó, Oláh-Tótfalu, Lénárdfalu, Hidegkút, Zazar, Tőkés, Felső-Fernezely, Dióshalom, Laczfalu és Oláh-Kékes községekkel tárgyalt s már is teljes eredményt ért el Lénárd- faluban és Oláh-Kékesen. A hol a tárgyalások eredményre nem vezetnek s a tovább fejlesztés elodázhatlan szükség, szorgalmazni fogja az iskola tovább fejlesztését felekezeti vagy községi jelleggel. A laczfalusi iskolát, a mely a legelhagyatottabb volt, a főszolgabíró utján bezáratta. Érdekes volt a jelentés azon része, a mely az állami segélyek mennyiségéről szól. Eltekintve a még csak engedélyezett állami segélyektől, utalva van vármegyénk területén tanítói fizetések kiegészítésére a róm. katb. iskoláknál 4489 frt, a gör. kath. iskoláknál 13681 frt, az ev. ref. iskoláknál 17818 frt, az ág. ev. iskoláknál 131 frt, az izr. iskoláknál 1360 frt, a községi iskoláknál 170 frt; korpótlék czimén a róm. kath. tanítóknak 1195 frt 49 kr, a gör. kath. tanítóknak 1599 frt 16 kr, az ev. ref. tanítóknak 4012 frt 35 kr, az ág. ev. tanítóknak 95 frt 83 kr, az izr. tanítóknak 325 frt 98 kr, községi tanítónak 45 frt 33 kr, tehát az összes állami segély 44924 frt 74 krra rúg, úgyhogy örömmel mondhatja el a tanfelügyelő, hogy vármegyénk e tekintetben igen sok megyét megelőz. HIRE k. — Személyi hir. Gróf Károlyi Tibor, a főrendiház elnöke f. hó 5-én egy napig városunkban időzött s megtekintette lápi birtokát. — Gr. Károlyi Istvánná f. hó 2-án, — gr. Károlyi Gyula és neje pedig f. hó 3-án hosszabb idpzésre városunkba érkeztek. —- Közgyűlés Vármegyénk közönsége f. hó 12-én rendkívüli közgyűlést tartott a melynek csak három tárgya volt. Jóváhagyták Máté-Szalka község azon határozatát, a melyet az 50000 frt kölcsön törlesztési és kamat fizetési határidejének megváltoztatása iránt hozott. Jóváhagyták továbbá ugyancsak Máté-Szalka községnek 8000 frt kölcsön iránti kötvényét valamint a hús, bor, szesz, szeszes italok és szeszesfolyadékokra vetendő pótadó behozatala iránt alkotott szabályrendeletet, a melyet a miniszterhez terjesztenek tel. A kögyülésen kevés számú bizottsági tag volt jelen. — Bérma-körut. Meszlényi Gyula szatmári megyés püspök Öméltósága f. hó 11-én kezdte meg bérma-körutját a nagykárolyi járásban. Öméltósága egyenesen Budapestről érkezett városunkba s a vonatnál Palczer Ernő kegyesrendi házfőnök, kormánytanácsos fogadta. — Megérkezése napján áldozócsütörtökön Csornaközre ment ki bérmálni. A csomaközi bandérium, Bay Miklós vezetése alatt, a kegj’esrendiek társházáig jött elébe a püspöknek és kisérte ki a falura. Domahidy Elemér főszolgabíró is elkísérte a püspököt négyes fogatán. Csomaközön a főpap elvégezve a bérmálás szentségének kiosztását, felszentelte a Kosztra Ignácz esperes által építtetett kápolnát. A püspök pénteken a kedvelt kegyesrendiek körében pihenőt tartott s a tegnapi napon Csanáloson bérmált, a honnét szintén díszes bandérium jött elébe. Öméltósága ma Szaniszlón, 15-én Fényen. 16-án Mező-Teremen, 17-én Kálmándon, 18-án Márkén, 22-én Mező- Petriben, 23-án Kaplonyban, 25-én Vállajon osztja ki a bérmálás szentségét. A főpap itt időzése alatt a kegyesrendiek társházának vendége a honnét mindennap reggel 7 órakor indul kőrútjára és d. u. 4 órakor érkezik vissza. Nagy-Károly városban az idén bérmálás nem lesz. A püspök itt tartózkodása alatt pénteken délelőtt tisztelgett a róm. kath. egyház elöljárósága. A küldöttség vezetője Palczer Ernő egyházi elnök volt s résztvettek a küldöttségben Vetzák Ede világi elnök, id. Zanathy Mihály iskolaszéki elnök, Balogh Kálmán alelnök és Róth Károly jegyző. Ugyan ekkor adta vissza a látogatást Horváth József nyugalmazott vármegyei levéltárnok, kit a püspök előzőleg betegsége alatt meglátogatott. Meghívás. A képviselőtestület tagjait a folyó évi május hó 14-én délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli képviselőtestületi közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy-Károly 1899. május 9. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. id. Tóth Antal nagykárolyi 483. számú tjkönyvben 1553/b., 1553/c. h. r. szám, 1909. sz. telekjegyzőkönyv 1552—c. h. r.sz. alatt felvett ingatlanok megvételéről kiállított szerződés jóváhagyása. 2. Schnébli Károly Kölcsey-utcza 7/b. sz. házas telkéhez csatolt rész tjkvi átíráshoz kiállított szerződés jóváhagyása. — 3. Vetzák Ede és neje Hellermann Terézia nagykárolyi lakosok által a főgymnasium részére tett 1000 frt alapítványról kiállított oklevél jóváhagyása. 4. A szatmármegyei nőipariskolától átalvett 14018 frt 42 krból 3291 frt 22 krnak a polgári leányiskola épités költségeire leendő felhasználhatása iránt a Nagyméltóságu m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz kérvény intézésére a feshatalmazás megadása. 5. Frank Lajos kérvénye a Löveldekert bérletéből évenkint 100 frtnak elengedése vagy a szerződés felbontása iránt. — Ebéd. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja f. hó 12-én ebédet adott, a melyen résztvettek: ifj. Böszörményi Sándor, Luby Béla, Kováts Béla, Kemény Alajos, Szentandrássy Antal, dr. Adler Adolf és Steinkogler János titkár. — Városi közgyűlés volt f. hó 7-én Debreczeni István polgármester elnöklete alatt, a ki megnyitó beszédében melegszavakkal áldozott az elhunyt városi képviselő Ekker Ferencz emlékének. A közgyűlés részvétét jegyzőkönyvben igtatta. Póttagnak behívták Kallós Pált. Ezután következett a közgyűlés legérdekesebb része a Nagy-Károly-Máté-Szalka Csapi vasút kérdése. A vasút engedményessé 25 ezer frt értékű törzsrészvény jegyzését kérte a várostól. A közgyűlés napjáig többek részéről nagy ellenézsre talált a részvényjegyzés kérdése, kiindulva abból, hogy a városi lakosság máris nagy pótadót fizet. Azonban az előzetes bizottsági tárgyaláson és a közgyűlésen sikerült a vasút tervének többséget szerezni. így a polgármester a városok versenyére utalva, azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a vasút vonal előmozdítja a város központiságát s ha létesül meghozza az eddigi áldozatok gyümölcsét. Kacsó Károly is ily értelemben szólalt fel kimutatva a tervezett vasút előnyeit a Nyíren tervezett többi vonalok felett. Miután még dr. Serly Gusztáv, Dr. Adler Adolf és Csipkés Endre is hozzá szólott a kérdéshez, pártolva a részvény- jegyzést, a közgyűlés névszerirti szavazással, 64 szavazattal 23 ellen megszavazta a 25 ezer frt értékű törzsrészvény jegyzést. Több kisajátítás ügy elintézése után Makai József és dr. Adler Adolf szóvá tették a harmadosztályú keresetiadónak túlságos mérvben javasolt kivetését. A polgármester tudatta, hogy ez ügyben személyesen fog vezetni egy küldöttséget a pénzügyigazgató elé, a jogos panaszok orvoslása végett. T A R C Z A. Álom. A fehér redőnyök le voltak eresztve, hogy az ablakokon a forró napsugár be ne hatalhasson a keleti kényelemmel és pompával berendezett budoárba. Egy keskeny aranyszalag mégis belopódzik egy kis résen s épen a szép Margit arczába tűz. A még mindig szép és kívánatos asszony hófehér kezét szemei elé tartja ellenzőnek, majd megszólal: — Béla, huzza össze azt a redőnyt jobban, bántja a szemem a nap. — Minek édes ? Hajtsa a fejét a vállamra. így ni. Ugy e most már nem bántja? Miért hunyja be a szemét ? Talán álmos ? —- Fáradt vagyok. — Hát aludjék el. — Jó! Ha álmomban mosolyogni lát, akkor biztosra veheti, hogy kellemes dolgokról álmodom. De maga üljön oda a hinta székbe. Úgy ni. Közelebb ne merjen jönni! Karjait feje alá hajtja a szép asszony. A csipke lecsúszik a fehér karokról, melyeknek márványszerü fehérségét még jobban kiemelik a rájuk omló barna fürtök. Szemei be vannak hunyva. Keble a vékony ruha alatt kecsesen hullámzik s ruhája alól kis török papucsba bujtatott formás lábai hivogatólag, kaczéran integetnek. A fiatal ember lassan, csendesen felkel a hintaszékből s közeledik a pamlag felé. Egy pillanatig habozva áll meg, mint ha valamin gondolkoznék, azután lehajol, karjával átfonja a karcsú alakot s csókokkal hinti be a lehunyt szemeket, a félig nyílott ajkat. A szép ajkak pedig, mikor egy pillanatra megszabadulnak a csóközöntől, mosolyra nyilnak s halkan suttogják: — Oh mily szépet álmodtam édesem . . . * * * Éjfélre jár, a bálteremben vígan keringőznek. A terem fojtó meleg légköréből a folyosóra menekül a szép asszony. A pálmák és leanderek által képzett árnyas fülke felé közeledik, hogy ott a bóditó keringők fáradalmait kipihenje, s álmodozzék a szeretett férfiról. Fáradalmak? Bizony azok. Kezdi érezni a har- minczegy év terhét. Bizony már nem tánczol oly köny- nyen, mint még pár év előtt is. Néha ugyan nem érzi a fáradtságot. Csupa ifjúság, csupa tűz, csupa szerelem, de néha-néha, különösen úgy táncz után olyan fáradt, olyan bágyadt lesz. . . . Belenéz a remek legyezőjén levő tükörbe s egész megvigasztalódik, mert onnan egy üde női arcz mosolyog reá. Élmélázva ül pár perczig, majd a teremből kihangzó mazurka dallamos ütemei kötik le figyelmét, s arczárói egyszerre eltűnik a ború. Felkel s sietve megy a terembe. Picziny, selyem- czipős lábaival ütemszerüleg lépdel, szemei ragyognak, keble lázasan hullámzik. Eh, harminczegy év ide, harminczegy év oda, ő még mindig a legszebb asszony, nincs a ki vele versenyezne. Hallja fülébe csengeni Béla délutáni lázas vallomását. —- Legszebb asszony vagy a világon . . . Igen, igen, igy mondotta. — Imádlak! Imádom sugár termetedet, beszédes két szemedet, édesen csengő hangodat! Szeretlek végtelenül! Mi is az a harminczegy év! Csak akkor öreg az ember, ha nem tud már szeretni. Pedig ő tud. Tud, szenvedéllyel, hévvel . . tűzzel, nem úgy mint azok az ostoba bakfis lányok. Akit szeret, annak odaadja mindenét, a szivét, a becsületét, az életét. A női öltöző elé ért a szép asszony, ismerős hang ütötte meg fülét. Megállóit. A félig nyitott ajtón keresztül jól hallotta: — Esküszöm önnek, hogy nem szeretem azt az asszonyt. De mit is gondol, kis bohó, hiszen anyám lehetne. Harminczegy éves! Csak nem tart olyan bolondnak, hogy aszalt szilvát egyek, mikor üdén, hamvaskéken mosolyog rám a fáról a friss gyümölcs. Üdén, kívánatosán, mint a maga szeme édes — hamvas, mint a maga arcza, édes . . . Az ajtó előtt pedig ott áll a szép asszony roskadozva, összetörtén. Nem tud mozdulni helyéről, mintha lábai oda gyökereztek volna. Könybe lábadnak szemei s a lefutó könycsepp barázdát szánt rizsporos arczán. Hosszú idő múlik el, mig magához tér s ajkai halkan susogják: Felébredtem ! K B.
