Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-02 / 14. szám

SZATMAR MEGYEI

t r ív

0 Z L 0 N Y

— Morzsa-estély. Stern Emil kávés, f. hó 2-án vagyis ma este sikerültnek igerkező morzsa estélyt rendez Fátyol József zenekara közreműködése mellett a Magyar Király kávéházban.

— Adóügy. Mindazon adófizetők, kik a múlt évről hátralékban maradtak és a folyó év 1-ső negyedére esedékessé vált állami adó, illeték és hadmentességi, vagy más egyéb közadó tartozásaikat be nem fizették, figyelmeztetnek, miszerint az indemnitási törvények kihirdetése napjától számított 10 (tiz) nap alatt a városi adópénztárba annál is inkább befizetni el ne mulaszszák, mert ellen esetben az összes esedékes tartozás 1883-ik 44. törvényczikk 55. és következő §§-ai értelmében azonnal végrehajtás utján fog beszedetni. Nagy-Károly, 1899. márczius 29. Kirilla, adóügyi tanácsos.

— Az ombódi hitelszövetkezet, a mint a lapok már előbb többször foglalkoztak vele f. hó 26-án vegre 20 tag és 48 üzletrészvénynyel megalakult. Az alakulásnál Gyö'gy Endre mint a központi hitelszövetkezet igazgatója és Poszvék Nándor a Szatmárme- gyei Gazdasági-Egyesület titkára voltak jelen. Ugyanaz nap az udvariit is meg lehetett volna alakítani, az alsó gazdaosztály azonban eléggé előkészítve még nem lévén egyelőre a megalakulás el lett halasztva. Az ombödi lakosság már rég elő volt készítve a szövetkezeti eszméknek, a mint arról a Szatmát megyei Gazdasági-Egyesület erre irányuló törekvéséből már régebben tudomással bírtunk. Az igazgatóság elnöke Soltész János ottani ev. ref. lelkész, a felügyelő-bizottság elnöke ifj. Böszörményi Sándor pettyéni földbirtokos lett.

— Szak-iskola. 1899. évi május hó 1-én nyílik meg a nagy-szécsényi tejszövetkezetnél (Nógrád megyében) létesített állami tejgazdasági munkásnőket képző iskolának újabb — félévre terjedő — tanfolyama.- Az ide valö felvételért kifogástalan előéletű és legalább is 16 évet betöltött nők pályázhatnak, kik teljes ellátásban (esetleg e helyett havonta 15 frt ellátási díjban) és 4 frt havi bérben részesülnek. Az ez iskolára való felvételért a kérvények, kereszt- levél, iskolai és erkölcsi bizonyítványokkal felszerelve a nagy-szécsényi tejszövetkezet igazgatóságához intézendők április hó 20-ig.

— Nyilvános nyugtázás. A nagybobróczi (Liptó vármegye), tüzkárosultak javára, Papp János, a nagykárolyi főszolgabírói hivatal végrehajtója a következő adományokat gyűjtötte. Nagy-Károlyban: Wéber István 10 kr, Gruber Józsefné 05 kr, Lőrincz György né 10 kr, Orosz György 10 kr, Vajda György 05 kr, Vajda Sámuel 05 kr, Kínál József 05 kr, Kiss János 10 kr, Szepessy Sándor 10 kr, Kocsorva László 15 kr, Preka Ferenczné 10 kr, Kocsorva Mihály 10 kr, Sindler János 05 kr, Bense Lajos 10 kr, Napkori György 20 kr, Poszeth Márton 20 kr, Leitner János 05 kr, Leitner István 20 kr, Girászi János 10 kr, Marián Mihály 20 kr, Rencz István 04 kr, Halhober István 10 kr, Péter Ferencz 10 kr, Szabados István 30 kr, Leitner Ferencz 05 kr, Tóth Ferencz 30 kr, Merkli Lajos 10 kr, Jakab József 20 kr, Kuszka Lajos 10 kr, Liebhauzer Lajos 20 kr, Papp Cyörgy 05 kr, Demeter Ede 05 kr, Szűcs Dániel 10 kr, Rápp Mihály 10 kr, Leitner Antal 10 kr, Krisfalusi Mihály 02 kr, Csirbuj Demeter 20 kr, Angyal Vilmos 20 kr. Mező-Teremről.- N. N. 20 kr, Dömötör Elek 50 kr, Vida Ferencz 20 kr, Koncz Jakab 10 kr, Poszet Márton 05 kr, Müller Jakab 05 kr, Pfeifer Mátyás 20 kr, Szabó Ferencz 05 kr. Vezendről: Sziegler Antal 10 kr, Konnok Demeter 10 kr, Botorcsán László 10 kr, Kondi György 10 kr, özv. Veres Lajosné 10 kr, Bicy Demeter biró 20 kr. Portelekről: Luputs Lászlóné 20 kr. Endrédről: Nagy István 20 kr, Nagy Istvánné 50 kr, Uray András 50 kr. Szaniszlóról: Kozmucza István 50 kr, N. N. 10 kr, Veisz Herman 10 kr, Pfeifer János 10 kr. Csomaközről: Rácz Sándor 20 kr, Jobbágy Sándor 10 kr, Sajtos László 1 frt. Balogh Dénes (N.-Károly) 10 kr. Penészlekről: Molnár János 20 kr, Kiss Péter 30 kr, Szabó Mihály 20 kr, Krivács Mihály 20 kr, Erkörtvélyesről: N. N. 20 kr, ifj. Kufmann Adolf 50 kr, Rosenfeld Dezső 50 kr. Domahidáról: Veres Ferencz 50 kr. Nagy-Majtény- ból N. N. 30 kr, N. N. 20 kr, Torna Vendel 30 kr, Bodoky Kálmán 40 kr. Szent-Miklósról: Romocsa Ferencz 20 kr. Esztróröl: D. Szabó 10 kr. Börvely- ből: Bodoky Géza 20 kr. Béréből: Bartha Gábor 20 kr. Csanálosról: Szabó Dezső 50 kr. Nagykárolyból : Papp János j. végrehajtó 20 kr, Hermán Antal járási írnok 30 kr. Csomaközről: Buttyán Mihály 2 frt, Börvelyből : Bodoky Gyula 20 krt adakoztak, összesen 16 frt 01 krt, mely összeget szerkesztőségünk Nagy-Bobrócz község elöljáróságához postai utón elküldött.

— A Biztosítási és Közgazdasági Lapok“ rövid

idő alatt tízezer előfizetőre tett szert, mert e lap miden előfizetője 8000 koronára van biztosítva a Nemzetközi baleset biztositó r.-társaságnál (Adria bizt. társ. által alapítva). A ki csak negyed évre fizet is elő, megkapja a névre kiállított nyolczezer koronáról szóló kötvényt. E kitűnő szaklap előfizetési ára: 1 évre

10, fél évre 5 frt, XU évre 2 frt 50 kr, mely a laphoz, Bpest, Aradi-utcza 40. küldendő. 3—3

— Sömör betegséget száraz, vizenyős, pikkelyes sömört (flechten) s az e bajjal együtt járó, kiállha- tatlan „bőrviszketeget“ jótállás mellett gyógyít, sőt azokat is, kik gyógyulást sehol sem találtak a „Dr. Hebra sörnörirtó“-ja. Külső használatra való, nem ártalmas. Ara 6 frt o. é. vám- és postadijmentesen (levéljegyekben is) utánvéttel 50 krral több. Kapható: St. Marien-Drogueril Danzig. (Deutschland.^—5

— Figyelmeztetés. A kéményseprők részéről panasz tétetvén, hogy egyes háztulajdonosok nem engedik a kijelölt kéményseprővel a munkát végeztetni. Figyelmeztetem a város közönségét, hogy azon háztulajdonosok, a kik a kéményseprő nevét f. évi

január 15-ig hivatalomban be nem jelentették, azok részére hatóságilag lett a kéményseprő kijelölve s igy szabad választási jogukat csakis a jövő évben gyakorolhatják, addig pedig a kijelölt iparost engedjék dolgozni, mert ellen esetben a következményeket önmaguknak tulajdonítsák. Idegen kerületbeli vagy ki nem jelölt kéményseprő a háztulajdonos által igénybe nem vehető. Nagy-Károly, 1899. márczius 22. Kisfaludy József, rendőrkapitány.- A sárga dominó A világhírű fiatal franczia mester, Prévost Marcel regényei gyors népszerűségre tettek szert a magyar közönség körében is. A fél szüzek, A nazaréthi szűz, Juliette házasága stb. szerzőjének uj regénye, A sárga dominó most jelenik meg magyar nyelven először. Ez a regény azokat is meg fogja lepni, akik már régen meghódoltak a fiatal mester zsenijének. Mintha könnyüvérü, kissé czinikus világfelfogását a naiv érzések lágy hullámaiban fürösztötte volna meg, melankolikus, gyöngéd, poétikus a regény hangja. A sárga dominó egy fiatal párizsi diplomata első szerelmének a regénye. Egy álarczos-bálon megismeri a sárga dominós, bűvös asszonyt, aki az első találkozásra az övé lesz — félig. A romlatlan fiúban szilaj lázzal lobog fel a szenvedélye mely azonban kielégítetlen marad. A sárga dominó eltűnik előle, hogy a másé legyen, s hogy az első szerelem bűbájosán szép romantikus emlékeit hagyja hátra a regény hősében. A mindvégig érdekes s élvezetes regényben ott van Prévost Marcel minden kiválósága. A mosolygó szavak mögé rejtett mélyebb tartalom, a pikantéria, mely sokszor már a vért korbácsolja fel, hogy a következő pillanatban busongó, melankolikus sóhajba fúljon, a tömérdek szellemes apereue, a mely csillogó köntösben örök életigazságokat mond, az eddigieknél is értékesebbé teszi ezt a munkát, melyet dr. Bethlen Oszkár fordított pompás magyarsággal. A sárga dominó 8° alakban, művészi kivitelű czimlappal Sachs és Pollák budapesti könyvkereskedő-ezég kiadásában jelent meg, bolti ára 50 kr.

— Az „Első magyar“ mérlege. Lapunk mai számában veszik olvasóink az „Első magyar általános bisztositó társaság, múlt évi mérlegét. Ez a hatalmas magyar intézet, mely tisztán magyar tőkékkel alakult és dolgozik, a súlyos elemi csapásteli elmúlt évben, — mint minden más biztositó intézet, az elemi biztosítási ágazatokban; veszteséget szenvedett. De a kiváló jó eredményű élet- biztosítási üzlet mégis lehetővé tette, hogy az összes tartalékok csorbítatlan megtartása mellett a társaság részvényenként 12 4 korona osztalékot fizessen. A mérleget behatóan átnézve a következő hatalmas számokkal találkozunk. Díjbevételek voltak: a tűz osztályban 5.566,563.21 frt, a jég osztályban 645,097.40 frt, a szállítmány osztályban 117,899.24 frt, a betörés osztályban 10,520.43 frt, az élet osztályban 7.227,912.89 frt. Károk czimén kifizetésre került: a tiizosztályban 5.772,727 frt 11 kr, a jégosztályban 1417,275 frt 78 kr., a szállítmány osztályban 110,425 frt 99 kr, a betörés osztályban 10,308 frt 76 kr, az életosztályban 4,891,225 frt 84 kr, így a társaság jelenlegi összes vagyona korona 87,026,247.36 fillér, ami a következően oszlik meg: Részvény tőke 3,000,000 frt, Tartalék alap 3,000,000 frt, Külön tartalék alap 637,528,54 frt, Tűz dij tartalék 2,000,000 frt, Élet dij tartalék 33,999,607 frt 01 kr, Betörés tartalék 6,500 frt, Szállítmány tartalék 20,000 frt, — Nyugdíjalap 527,176.78 frt. Az elaggott ügynököket segítő „Lévay“ alap immár 88,113 frtra szaporodott, mig az „Ormody“ alap

10,000 frt, az Ezredévi alap pedig 31,031 frt. Ezek a számok hangosan beszélnek s más kommentár nem kell. A társaság részvényesei f. hó 22-én tartották 42. közgyűlésüket Budapesten. Ez alkalommal az igazgatóság részére a felmentvény minden irányban megadatott. A választmányba újonnan Darier Henrik és budai Goldberger Berthold választattak be.

CSARNOK,

Rossz perezekben.

Irta: Szomaházy István.

Kedves, jó uram ! Köszönet szives soraiért, melyekből egy jó barát melegsége árad felém, sok száz kilométernyi messzeségből. Ön gyöngéd és jó, ez kétségtelen. Finoman a szememre lobbantja, hogy nincs velem megelégedve, aggodalmas szemrehányásokkal illet, a miért az inspiráczió költői hevét nem érzi mostanában a munkálataimban. Hanyatlóm Ön szerint s ihlet nélkül dolgozom. Bocsássam meg az okozott fájdalmat, írja levelében, de ez a gyötrelem alig lesz hiábavaló. A tépelődés kitűnő kúra s Ön elég kegyes azt hinni, hogv még nincs minden elveszve. Köszönet kedves, jó uram, ezért a nemes vádért, de én azt hiszem, hogy a dolog igazán nem áll a legjobban.

Itt válaszolok Önnek, a nyilvánosság színe előtt, mert a kérdés nincs minden érdek nélkül. Van benne néhány motívum, mely mindannyiunkat érdekel, írókat és publikumot egyaránt. És ha egy kevés melan- cholikus érzelmet hajlandó lesz inspiráczió gyanánt elfogadni, ez a czikkely valóban nem szűkölködik ihletben.

Óh kedves uram, milyen régen érezzük mi azt, amit Ön a szememre vet! Nincs mandátumom ahhoz, hogy ilyen kijelentéseket tegyek, de azt hiszem, még mások is ilyenformán vannak azok közül, kik tollal és tintával keresik a kenyerüket.

Őszinte leszek Önhöz, mert ez a legkevesebb, a mivel jóságáért tartozom.

Igen uram, az inspiráczió veszendőben van. Mi epigonok csak híréből ismerjük már az ihletet, mely szentekké és rejtelmesekké tette a letűnt korszak poétáit. Hol van a mámor, a múzsa csókja ? Furfangosan dolgozunk, költői hév nélkül, sőt számítással, mint egy becsületes hivatalnok. Alig hevülünK föl jobban, mint egy ambicziózus aranyműves, holott régen, hiszen tudja Ön a legendákból! A poéták kerülték az embereket és falusi házakba, magányos malmokba bújtak, ha a múzsa közeledését érezték. Ott, a természet szent ölén, csurgott ki szivükből a poézis, holott mi, istenem, mi? Talán meghalnánk a dunaparti kioszk nélkül s elveszettnek tekintjük azt a napot, amelyen egy kis franczia kalap rózsaszín szalagja nem akadt az utunkba. A szegény múzsa pórul járt. Ma már csak a legjámborabb gimnázisták hisznek benne, akik a lant édes pöngését is készpénznek veszik.

Mindenki a hangulatról beszél, de hangulat vol- taképen nincs is. Az életünk a Szilveszteréj ismert álarezosbáljaihoz hasonlít, hol szegényes Pierot-k, éhes Pierette-ek sürögnek a fényes parketten, de a régi álarezosbálok könnyelmű szelleme, pajkossága mindörökre oda van. Mindez közönséges és unalmas. A tarka jelmezek alatt egy becsületes tűzoltó szive dobog s a kopott dominókon belül szegény varróleányok unatkoznak. De a varróleányok is mennyire távol állanak ma már a Quartier Latin grizett- jeitől.

Milyen szegényes, kopott hangulatok azok, melyek a mi szivünket betöltik! Szinte kedvem volna azt mondani, hogy uraságoktól levetett hangulatok, szin, változatosság és hevület nélkül. Annyira érezzük ezt, hogy sokszor sírva szeretnénk fakadni, de a könyek, fájdalom, aligha segítenének a bajunkon.

Nem rajongok a bohémségért, de a mi egyforma életünknél, azt hiszem még a bohémség is többet ér. Mit látunk, miben van részünk? Jóformán semmiben. Megöl bennünket az aranyközépszer, melyről himnuszt zengtek valaha a klasszikus kor poétái. Nincs benne változatosság, érzelmeink ugyanazok. Mennyivel többet érez az a szegény fiú, aki batyujával könnyedén kóborol erdőről-erdőre, tenyerével merítve ki a forrás tiszta vizét. Ha már nem lehetünk milliomosok, kik a saját yachtjukon csavarognak, talán még inkább ez az élet volna a valódi. De a chablon, a chablon ? A megunt ebéd, a megunt udvarlások, a megunt színház! Szójátékok, szellemességek, udvarlások. Oh, kedves uram, nem öl-e ez meg minden hangulatot, akár a czitromsav a veszedelmes baczillusokat ?

A boltos, a ki divatos portékáját forgaja, havon- kint uj czikkekkel frissíti föl a kiürült polezokat. De honnan vesszük mi az uj hangulatokat, az uj hevet ? Busan, elhagyatva tengődünk a régiből, mely nem divatos, nem is kelendő többé. Akként vagyunk, mint a falusi kalmár, a ki régi, megfakult rongyait viszi a vásárra, a közönség elé.

* *

*

Lehet, hogy túlzás mindez, mert levele melan- cholikussá tett kissé. De mily őszintén érzem, mily igaz fájdalommal! A szivemben hosszan siratom elveszett hangulataimat, mert kérdés, hogy visszatérnek-e megint, mint ifjúságom elején.

Oh, kedves uram, milyen keserves perez eket szerez néha az irás, milyen keserves, vigasztalan per- ezeket ! Érezheti-e más ezt a fájdalmat, mely az önbizalom elvesztését kiséri? Ez az igazi pokol és nem az, amelyről Dante, a mi boldog kollegánk, énekelt.

Mily elhagyatottnak, mily szerencsétlennek érezzük magunkat abban a rettenetes perezben, mely olykor hirtelen fölénk borul! Nincs bátorságunk arra, hogy egy uj sort papírra vessünk, szánalmas véleményeket olvasunk ki az emberek közönyös arczából. Azt hisszük, minden el van veszve, hitünknek, tehetségünknek, bizalmunknak örökre, visszahozhatatlanul végük van.

Mily szegényeseknek, mily szánalmasaknak találjuk ilyenkor ügyetlen kis történeteinket. Mennyire chablonosak a szók, a jelzők, a gondolatfüzések ! Azt hiszük, végkép kimerült az agyvelőnk és rémülettel gondolunk egy-egy kollegánkra, akivel a publi- kom már egészen leszámolt! Egyre több és több hasonló vonást födözünk fel magunkban ezzel a ki- hamvadt lélekkel, melyből a tehetség utolsó szikrája is elpusztult már.

Hogy ragaszkodunk a legutolsó reményhez, mint kapunk egy-egy szegényes elhullajtott morzsa után! Mint emel föl egy konvenczionális bók, micsoda sulylyal bírnak előttünk a legegyügyübb emberek véleményei! Otthon nehéz sirás fojtogat bennünket s érezzük, hogy fantáziánk kimerült, hangulataink elpusztultak, színeink kifogytak a tégelyekből. A tikkasztó, poros országúton járunk, a chablon rémületes ország-utján.

Csodálkozik-e kedves, jó uram, hogy az ilyen perczekben — kényszerítve a rideg kötelesség által — lelohadt, elfagyott szárnyakkal ülünk le Íróasztalunk mellé ? Ne ítéljen meg bennünket e gyarló munkálatok révén, melyek egy félénk, megrémült lélek nyilatkozásai. Ah, hogy fölengednénk mi a sikerben, a napsugárban !

* *

*

Ne vegye rossz néven e szentimentalizmust, melynek az Ön gyöngéd levele oldotta meg lánczait. Végre, ez is hangulat és ez is szokszorta jótékonyabb, mint a közöny hidegsége !

Ne szomorkodjék el kedves uram, mert hisz még mindig többet ér az a kételkedés, mint a hülye emberek nevetséges önbizalma. Sőt tán nem is re-