Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-03 / 49. szám
6 SZATMARMEGYEI Tr ív Ö Z L 0 N Y az előzmények után a főispán gavalléros viselkedése a jubileummal szemben, észrevehető jó hatással volt. Majes Károly az alis- pánnéra emelte poharát és pedig ékes versekben, a mint a következő sorok is mutatják: Tisztelt Társaság ! Jól tudom: alispánunk vas lélek ! A közelébe hogy férjek ? Pedig nekem hozzá keli férkőznöm, Hogy elmondhassam köszöntőm. Dehogy? . . . Megvan! Egy csupán a módom! Hogy ámulva hallgasson ; Én a prózai, versben támadom. Soha ennél jobb alkalom! Közülünk vélik sokan: ismerik; De ez nem más — csak puszta hit! Minden dicséret ellenében állítom : Ahogy látják őt: csak álom! Ünnepelt, jubilánsunk Ur de Nagy; Ha jól megnézed nemhogy nagy; Sőt egésznek sem teljesen egész, Bár ezt mutatni mindig kész! Sőt önmagának is csak a fele, Mely inkább rosszal van tele ; Lényének a jobbik, szebbik felét Teszi az asszony, feleség! Hogy a felet láthatod mint egészt, Ezt versem igazolni kész! Hogy a csalódás miként áll elő? Ebben leszek én leplező. Házas Ember ! hiába tagadod : Van egy fényes kiváltságod : A feleséged tolla ékesít. Csodál a tömeg, mindé nik. De ha leszedjük aranyos tollad, Nálad csak ész, erő marad! így asszonyod ha hágy védtelenül, Szived, kedélyed elröpül. Elméd és elődnek ridegségét Az asszonysziv aprózta szét; Érdességén a szeretet gyalul. Bevál a kő tüz-gyémántul! De a drága köven gonosz világ Uj csorbát üt, meg horpadást; Ezért örök dolga az asszonynak; Rendezgetni a sok rosszat. Asszonyszivnek titkos mestersége: Boldogságunk köszörülje; Ráspolyozza lelkünk baját, buját, Nem is tudja azt a gyémánt. Asszony! Csodás műszer! minden fogad Naponként más hölgyet mutat; Ma hü, alázatos szolgáló vagy; Holnap? Merő parancsolat! Mikor csupán szeretődnek véled, Titkon munkatársad néked ; Öröm helyett aggódást is mutat, Ha győzelmed olykor elkap. Mikor édes mosolya közt ölel, Búdat leledteti el; Biztatva bátorít, ha csüggedel, Fékez, ha féktelenkedel. Nem érezteti, hogy tanácsosod, Pedig azért szive dobog; Büszke parancsolás csak a tiéd ; Ő akarta, neki elég ! Inspirál, ha vénád olvadni kezd, Szavára másul regényed. Szónoklatodra tapsol a tömeg, De nőd intése becsesebb! Politikus! itt lelsz uj erőre! Ez szerelmed puha fészke ! Örömödet leikével fokozza, Bánatodnak osztályosa I Úrnő, hitves, anya, titkár, barát, Megírja élted románját! Hitvesi hitével tartja ébren Gyér hitedet jövendődben. Kiegészít titkon, észrevétlen, így lesz összhang a lényedben ; Bemutat igy büszkén egy egésznek ; Nem kell neki a dicsének! Boldog lesz, ha igy megtarthat, Világ előtt légy te csak nag y ! Megvonul ő nagy szerényen, Tollaival férje éljen ! Tudom alispán ur rossz a versem, De mentségem: szavam érzem. Sőt fogadok: kiderül az arcza, Ha mondásom végét hallja: Föl a pohár! Úrnő ! légy te készen Hozzád szól a szives éljen ! Élted boldogságban teljen ! Alispánnénk soká éljen ! Az eredeti és szokatlanságánál fogva is vonzó pohárköszöntő köztetszéssel találkozott s mindenki sietett az alispán kedves nejét üdvözölni és éltetni. Valóságos ováczióban részesítették. Majd N. Szabó Antal, a jubileumi rendező bizottság elnöke mondta a következőket: Mélyen tisztelt ünnepi társaság! Azon megtisztelő megbízás, a melyet Szatmár vármegye bizottsági tagjai részéről a mai jubiláris ünnepélyt rendező bizottság nyert, egyedül a jelen pillanatok körében adja meg nekem, mint azon bizottság elnökének a lehetőséget arra. hogy áttekintve a velünk együtt ünneplők fényben és számban kitűnő tömegét és átérezve az itt megjelentek őszinte tiszteletének megnyilatkozásait, Szatmár vármegye velünk együtt érző közönsége nevében az itt egybegyült ünnepi társaságot üdvözöljem, s megjelenésükért és érzelmeiknek ily lelkes megnyilatkozásáért köszönete- met kifejezzem. A jelen jubiláris ünnepélyt kezdeményező bizottsági tagok, valamint az itt megjelent ünnepi társaság a mai eseményekben megnyilatkozó ovatiók által nem csak az ünnepelt alispánt tisztelték meg, de még nagyobb jelentőségű tiszteletet és elismerést szereztek meg a vármegye részére az országos közvélemény előtt azért, mivel elhatározásukat nem az ilyen alkalommal mindig nagy sulylyal jelentkező hivatalos beavatkozásra hanem egyedül és kizárólag az ünnepelt közszolgálati és társadalmi érdemei elismeréséül végeredményében, tehát a maguk által is mindenkor elismerni tudó polgári erények erkölcsi jutalmául tették meg. Felette szerencsésnek érzem magamat, hogy Szatmár vármegye önkormányzati életének azon szabadabb és önérzetesebb gondolkozást kifejező időszakában adta meg az isteni gondviselés nekem a vármegye ténykedéseiben való résztvételt, a midőn a vármegyei közvélemény megnyilatkozása úgy a közdolgokban, mint a társadalmi kérdésekben a hivatalos beavatkozótól magát mindig függetleníteni tudta s a mint más egyéb közkérdések elbírálásánál, úgy a jelen ünnepély rendezésében is a hivatali állás súlyának tekintete nélkül leginkább azon törekvés vezérli, hogy az alispán személyében felismert kiváló egyéni tulajdonokat mentői erősebb kifejezésre juttassa s ez által példát is nyújtson azon igen elfajult s már-már faji tulajdonná minősített nemzeti gyengeségünk ellen, hogy az elismerést nem a hivatalnak, a mely bármily magas állásában is csak egy függő közszolgálatot képvisel, hanem mindenkor és csak egyedül a hivatali állást betöltő egyén emberi és közszolgálati erényeinek adja meg. De felette szerencsés mozzanatnak tartom Szatmár vármegye független gondolkozásának a mai helyzetünkben végrehajtott ilyen ünnepélyes megnyilatkozását azért is, mivel az alispán személyével kapcsolatban félre ismert Szatmár vármegyei közvélemény a közszolgálati és társadalmi érdemek ily imposans módon kifejezett elismerése által az országos közvélemény előtt erkölcsi súlyában csak emelheti magát s alkalmas módon példát adhat az országos törvényhatóságoknak arra, hogy saját közvéleményük önérzetesebb megnyilatkozásai által az országos nemzeti érdekeket jobban előtérbe tolhassák s úgy azoknak, mint a kőzkivánalmaknak teljesülését mind jobban biztosíthassák. Az egészségesebb nemzeti közérzés fejlesztésének érdekében tehát egyrészről, de különösen pedig, hogy az elismerésre kizárólag érdemes alispánunk iránti tiszteletet ily szép és nagy számban való megjelenésük által kiválólag emelni szívesek voltak, fogadják köszönetünket és azon kívánságunkat, hogy az isteni gondviselés az itt megjelenteket sokáig éltesse. A rendező bizottság elnöke, a ki a sikerült ünnepségek intézője volt, nagy tetszést aratott felszólalásával. Ezután Nagy László alispán emelkedett fel és meghatottan emelte poharát Szatmár vármegye közönségére, a mely őt ilyen ritka és impozáns ünneplésben részesítette. A beszéd után kitört az éljenzés és taps. Nagy tetszést aratott Poór Jánosnak, a nagykárolyi Kölcsey-Egyesület irodalmi szakosztálya elnökének pohárköszöntője is, amelyben Nagy Lászlóról, mint az egyesület érdemes alapitójáról és elnökéről emlékezett meg. Dr. Kovács Dezső, mint mindig ez úttal is szellemesen a nőket éltette. Különösen beszéde vége tett nagy hatást, a hol „Az alispán kalapjára rózsát tett“ dalra czélozva, azt mondotta, hogy vármegyénk alispánja nem egy rózsával, de egy egész rózsabokorral ékesítette fel kalapját jubileuma alkalmával. Kerekes Mihály N. Szabó Antalért, mint a rendező bizottság elnökéért ivott, Dr. Adler Adolf pedig a fővárosi és vidéki sajtóért. Berekesztette a pohárköszöntők sorát Baudisz Jenő, a ki Gellért Endrét, a vármegye diszszó- nokát éltette névnapja alkalmából és Brán Dénes, a ki a vármegye krónikására Baudisz Jenőre emelte poharát. Ebéd alatt Fátyol Józsi zenekara játszott. Az ebéd, tekintettel arra, hogy a terítékek ára mérsékelten volt megállapítva, elég jó volt csakis a kiszolgálás ellen lehetett kifogást tenni, amennyiben a nagyközönségnek kevés pinczér állott rendelkezésére. üdvözlő sürgönyök. A jubileum a vármegye határain kívül is élénk visszhangot keltett, s a küldött nagy számú üdvözlő táviratok igazolják szeretett alispánunk népszerűségét. A miniszterek közül báró Fejérváry Géza és dr. Darányi Ignácz üdvözölték a jubilánst. Báró Fejérváry Géza a következő sürgönyt küldte: „Nagyságos Nagy László alispán urnák Nagy-Károly. Mint Szatmár város díszpolgára élénk figyelemmel kisérve a megyei eseményeket is, engedje meg, hogy a midőn Nagy-Ká- rolyban egybegyült tisztelői alispáni eredmény- dus működésének tizedik évfordulója alkalmával üdvözlik, én is csatlakozzam hozzájuk, őszinte szivemből kívánva, hogy üdvös működését jó egészségben még számtalan évig folytathassa. Báró Fejérváry Géza. Dr. Darányi távirata igy szól: „A mai ünnep alkalmából őszinte üdvözletét és szerencse ki- vánatait küldi Darányi Ignácz“. Meszlényi Gyula püspök a következő táviratot küldte : „A vármegye örömében osztozva sietek nagyságod üdvözlésére. A boldogság, melyet lelkének a mai ünnep szerez, adjon újabb erőt a köztevékenység sikeres folytatására. Meszlényi püspök“. Bartók Lajos a Petőfi-Társaság ügyvezető alelnöke a Petőfi-Társaság részéről a következő sürgönynyel üdvözölte a jubilánst: „Szatmár megyénkkel együtt ünnepeljük tiz évi vezérkedésedet szellemi haladásunk terén bajtársaid az irodalomban. Szolgáljon büszkeségedre, — bár csak szerénységedet öregbiti, •— hogy a Kölcsey-Egyesületnek lefolyt Petőfi- ünnepélyével e két dicsőj nevet örökre megyénkhez kapcsoltad. Petőfi-társaság nevében üdvözöllek Szatmár megye legjobbjaival, sajnálva, hogy személyesen részt nem vehetünk ünneplésedben, de ott leszünk ha ismét nemzeti közérdekünk szolgálatára hívsz. Bartók Lajos“. Üdvözlő táviratokat küldtek továbbá dr. Láng Lajos és dr. Chorin Ferencz vármegyei képviselők. Chorin Ferencz sürgönye igy szól: „Pártkülönbség nélkül átnyújtja ma neked az elismerés cserkoszoruját, melyhez egy szerény levéllel én is járulok. Ünneplésed méltó független férfiakhoz, mert nem a hatalomnak hanem az értelem és akarat erőnek szól, fogadd a téged ünheplőkkel együtt üdvözletemet, szerencse kivánatomat. Chorin Ferencz“. Táviratilag és levélben üdvözölték a jubilánst Bartók Lajos, gróf Teleki Sándor, gróf Teleki János, báró Perényi Péter, Bernáth Elemér debreczeni kir. táblai elnök, Hérmán Mihály, dr. Lenk Gusztáv, Becsky Emil, Jasz- trabszky Kálmán, Desewffy Marczel és neje, Fogarassy Zsigmond és neje, Cholnoky Imre és neje, Berenczei Kováts Jenő, Galgóczy Zsigmond, Földváry Sándor, özv. Turmann Olivérné, Csáusz István, Süssner Antal, Schönherr Antal és^ családja, Dr. Szerdahelyi Jenő, özv. Hidegh Árpádné, Némethy János, Nyárády László, Smit Sándor, Gerber Ödön, Német Lajos, Füleky Pál és neje, Vályi László, Volánt főhadnagy, Dr. Kelemen Samu, özv. Nagy Ödönné, őzv. Dobos Kálmánné, Péchy Mariska, Berenczei Kováts Géza és neje, Vida Aladár, Virág Lajos, Újhelyi Hugó és neje, id. Péchy István, Dr. Gondos Mór, Sziberth Bertalan, Dr. Takács Sándor, Nyilván Miklós, Dr. Márk Géza, Hirsch Náthán, Dr. Krasznay Gábor, Mán Lajos, Rényi Árpád, Péchy Imre és neje, Komoróczy Jenő, Weisz Mózes, Eötvös Róbert, Mándy Ignácz, Kisfaludy József. Kovalik József szolnoki tanár a következő szép sürgönynyel gratulált: „Szatmármegye bizalma ragyogóbb a gyémántnál, drágább az aranynál, a mely csak emelni tud, de hatalmával, ha kell, porba fojthat minden intrikát“. Bertalan Lajos miniszteri osztálytanácsos következő üdvözletei küldte : „Midőn Szatmár- vármegye közönsége eredménydus működésedért elismerésének kifejezést ád, engedd meg, hogy én is az üdvözlőkhöz sorakozva a vízépítés terén kifejtett hathatós támogatásidért köszönetét, tevékenységedhez hosszú életet és jó egészséget kívánjak“. Az ünneplő közönség az ünnepély behatása alatt szükségét érezte annak, hogy az ország miniszterelnökét mint belügyminisztert is értesítse az ünnepélyről s tiszteletének és ragaszkodásának kifejezést adjon. A miniszterelnökhöz intézett távirat igy szól : Nagyméltóságu Széli Kálmán ministerelnök urnák Bécs Magyar ministerium. Nagy László szeretett alispánunk jubileuma alkalmából összegyűlt 500 megyebizottsági tag megbízásából őszinte ragaszkodásunkat és bizalmunkat kifejezve kérjük a mindenhatót, exel- lentiádat s a bölcs vezetése alatt fáradhatlanul működő kormány minden tagját árassza el áldásaival. Legyen működésűk sikerdus, hogy szeretett hazánk minden polgára boldog s megelégedett legyen, ifj. Böszörményi Sándor, Kende Zsigmond, Kölcsey Antal, Nemestóthi Szabó Antal, Szuhányi Ferencz, Nagy Béla.
