Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-29 / 5. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

ikkel, s igy méltán megvárhatják, hogy társulatunk működése feléjük is irányittassék.

A menhelyek elhelyezését rendezni kívánjuk, mert ez rendezésre szorul. A 3°/o-ot óvodai pótadóból az eddig segélyezett községek közül többen lesznek képesek a menhelyet önerejükből fentartani; a felszabadulandó fedezetet tehát odaadjuk segélykép ott, hol a men- hely rendszeres elhelyezéséről gondoskodni kívánnak és a hol arról gondoskodni kell.

Jutalmazzuk a magyar nyelv és beszéd tanításában kiváló sikereket felmutatott tanítókat. Megfogjuk látogatni fentartott menhelye- inket, esti tanfolyamainkat. Vándor könyvtárakat állítunk, és az idegen ajkú tanulókat magyar tankönyvekkel segélyezni fogjuk.

Említettem, hogy rendkívüli közgyűlés tartása is vált szükségessé az alapszabályok módosítása végett. Mert ismeretes az igen tisztelt választmány előtt hogy a megye és társulatunk közötti viszony rendezve lett, melyből folyólag az alapszabályok módosítása s a megye és tárulat közötti pénzviszonyt szabályozó megyei szabályrendelettel összhangba hozása szükségessé vált. De mert a szabály- rendelet, még nem nyert belügyminiszteri jóváhagyást, ennek leérkeztéig, ennek megtörténtéig, módosított alapszabályaink miniszteri jóváhagyatását függőben tartjuk.

Társulatunk irodája nagyságos Kováts Béla kir. tanfelügyelő ur szívességéből a kir. tanfelügyelőségnél nyert elhelyezést.

Folyamodni fogunk, mivel most van ideje a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz is államsegélyért s hiszszük, nem eredménytelenül.

És, hogy a társulat anyagi ereje és különösen, hogy a vármegye intelligentiájának érdeklődőse a társulat iránt erősitessék es felkeltessék, a tél folyamán egy tánczvigalom rendezése iránt intézkedtünk.

És most szomuru, de kegyeles kötelességet teljesítek midőn megemlítem, hogy áldott emlékű Erzsébet királynénk elhunyta folytán ért nagy csapás súlya alatt, mély fájdalmunk nak és pótolhatatlan veszteségünknek egyik választmányi ülésünkön kifejezést adtunk, áldott emlékét jegyzőkönyvben megörökítettük s szobrára a „Pesti Hírlap“ szerkesztősége utján 50 forintot küldöttünk.

A halál különben társulatunk köréből is megkívánta áldozatát. Elődöm az igazgatói székben, Kováts Eduárd is elhunyt ez évben; fájdalmas érzéssel vettük e szomorú veszteséget s kegyeletes kötelességnek tartottuk vég- tisztességtéielén részt venni, a családhoz részvétiratot intézni, ravatalára koszorút helyezni.

Elhunyt továbbá Fésős András társulatunk tevékeny és buzgó tagja is.

Midőn megemlítem, hogy irodánk 407 ügydarabot dolgozott fel, s hogy pérnztarunk a múlt évben 8461 írt 57 kr bevétel, 7572 trt

Hozászoktam itthon, hogy a mi bérkocsisainknak illő alázattal nyújtok át szerény egy korona borravalót, a mit az előbb megvetően forgatja az ujjai közt, lekivánja a hetvenhetedik nagyapámat a pokol fenekére, s csak aztán csap nagy dühösen a lovai közzé, hogy elkotródjék. Hát gondoltam, adok ennek a jámbor németnek 2 márkát, legfeljebbazt hiszi, hogy „smuczig“ vagyok. A kocsis visszaakar adni 70 pfenniget, (40 kr) mikor mondom neki, hogy csak tartsa meg. Csodálkozó pofával néz reám. Még megrökönyödtem, hogy honi mintára most jön a káromkodás. Már ijedten nyúltam a zsebembe, a mikor látom, hogy a kocsis még mindig csodálkozik, vállait vonogatja, s végül pedig roppant köszöngetés közt indul útnak.

Hm! Hiszen ez egy mintaország. Se fináncz, se goromba bérkocsis. Ugyan mire bukkanok még ? Haj, az volt még csak az öröm, a mikor itt is, ott is, (biz elég sűrűn) láttam kiírva a külömböző dohánygyárak gyártmányainak eladását. No jó magyarom, még csak az hiányzott, hogy németnek menjünk, ha szüzdohányt akarunk szívni. Nincs máskép. Nem hiába szálllóige, hogy hunczut a német, bizony ez a náczió ugyan alaposan kiokoskodta, mi jó, mi nem.

Pedig szeretnek minket, magyarokat. Ahol csak megtudták magyar voltomat, mindjárt szivesebbek lettek. Nagyot mondok, s ha magam nem láttam volna, el se hinném, sok közös vonása van a nagy német nemzet fiainak a magyarokéval. Ugyanaz a vendéglátás, szívesség, nyíltság, lovagiasság, a mit nálunk is lépten-nyomon tapasztalhat az ember. Hanem higgadtabbak, rendszeretőbbek és békésebb hajlamúak, a mi aligha válik hátrányukra. Általában eszes és becsületes nép.

Nemcsak jellemükben, hanem a mi első pillanatban feltűnt, még ízlésükben is láttam a hozzánk való hasonlatosságot. Valami csodálatosan egyforma levegőt

6772 kr kiadás, 888 frt 90 kr maradványnyal zárult, bezárom jelentésemet és magamat s igazgató társaimat továbbra is a tek. választmány nagybecsű támogatásába ajánlva annak kijelentése mellett, hogy a társulat czél- jait legjobb erőnk és tehetségünk szerint igyekszünk szolgálni. Szatmár 1899 január 11.

Bál a vármegyeház nagytermében.

A helybeli ev. ref. egyház, iskolája javára f. hó 21-én bált rendezett a vármegyeház nagytermében.

Kezdetben a mulatságot a régi kaszinó dísztér mében akarták megtartani, s a meghívókon is igy volt jelezve, azonban később belátta a rendezőség, hogy ez a helyiség esetleg elégtelen lesz a közönség befogadására s az alispán engedélyével, a közgyűlési teremben tartotta meg a mulatságot. És ez szerencsés eszme volt a rendezőség részéről, mert az eredmény be- bebizonyitotta azt, hogy még a közgyűlési terem is alig volt elég mint bálterem, a nagy és intelligens közönség részére.

Hogy ez a jótékonyczélu mulatság ilyen látogatott és fényes volt, első sorban vármegyénk főispánja, gróf Hugonnai Béla kedves nejének az érdeme, a ki szives volt a védnökséget elfogadni és a bálnak a vármegyében is propagandát csinálni, minek folytán a helyi mulatságnak vármegyei színezetet kölcsönzött. Másodsorban nagy érdeme van a sikerben Domahidy Elemér főszolgabírónak, mint a rendező-bizottság elnökének, a ki mint uj egyházmegyei főgondnok ambicziót csinált abból, hogy a ref. iskola javára rendezett mulatság,úgy erkölcsileg, mint anyagilag is sikerüljön.

És sikerült is a bál elannyira, hogy minden nagyítás nélkül elmondhatjuk, hogy ilyen fényes és nagy bál rég nem volt városunkban, s emlékeztet arra az elite bálra, a melyet évekkel ezelőtt a Széchényi Társulat javára rendeztek a nagyteremben.

A mulatság színhelye igen kedves és szép képet nyújtott. A terem, a karzat fenyőgalyakkal, drapériákkal és zászlókkal voltak feldíszítve. A közgyűlés elnöki emelvényén volt a bálanya udvara elhelyezve, délszaki növények között. A háttérben, a közgyűlési terem nagy képei a fényes világításban jól néztek ki. Szóval a díszes, fényárban úszó terem százakra menő intelligens közönséggel, változatos és fényes toilettü szépeinkkel, a karzat díszes hölgyközönséggel elragadó képet nyújtott. Ennyi embert együtt a közgyűlési terem csak általános tisztujitáskor szokott látni, de mig a tisztujitáskor zajos és viharos jelenetek játszódnak le néha, most a jókedv, a táncz vágya hevitette a közönséget, úgy, hogy a táncz csak reggel 7 órakor ért véget.

A közgyűlési teremnek a főispán! lakosztály felé nyíló ajtaja 9 órakor nyílt meg, hogy bevonuljon a bálanya, fényes udvarával. A Rákóczy-induló hagjaival fogadták a védnöknőt, a ki mihelyt elfoglalta helyét, megkezdődött a táncz. Tánczos fiatalság annyi volt, hogy csak az a nő nem tánczolt, aki nem akart. Ez pedig feljegyzésre méltó esemény, a nagy károlyi báli krónikákban. Emelte a jókedvet az a tudat is, hogy a bálanya, a grófné sem indegenkedett a táncztól, ki ezenkívül is szeretetreméltó előzékenységével igazi, gondos és figyelmes bálanyja volt a mulatságnak.

A szünóra alatt a főispáni és alispáni melléktermekben és a nagyteremben hordták fel a vacsorát a Kudla-Testvérek, a melynek végezte után Fátyol Józsi jó zenéje mellett megújuló kedvvel vette ismét kezdetét a táncz.

A vármegyei előkelőségek közül, a főispánon kívül, ott voltak : Nagy László alispán, Kende Zsig- mond, Ilosvay Aladár főjegyző, Jékey Sándor főszolgaérez az ember Berlinben, mint Budapesten. Oly^fel- tünő a két város közti hasonlatosság, különösen építkezése és utczáinak elrendezése tekintetében, hogy már az első pillanatban szinte tájékozni tudtam magamat. Fővárosunk fekvése természetesen sokkal szebb, de bizony semmikép sincs ez a páratlan előny kiaknázva.

Ha Budapest és Berlin külsőleg hasonlítanak is egymáshoz, ennél elütőbb a két város forgalma. Szinte elszontyolodva nézem az utczákon hömpölygő sokaságot, a villamfényben fürdő utakat, a villanyos és lóvasúti kocsik, a magánfogatok és droskék szertelen számát, a ragyogó üzleteket, hatalmas világczégek büszke czégtábláit, az óriási hoteleket, a színházak, látványosságok, mulatóhelyek és a fényes berendezésű vendéglők tömegét, s igy látom csak külsőségekben is a mi kicsiny voltunkat.

Elkeseredve nyitok be az Unter den Linden egyik kávéházba (egész Berlinben alig van 8—10 számbavehető kávéház) s már szinte megszokásból morgok jóestét. Az egyik pinczér örömmel siet felém, s nagy hangosan mondja rá az „Aláz’ szolgájáét. Megkapom a fiú kezét és úgy szorongatom. Hej, hogy egymáshoz kergeti az embert idegenbe a haza.

Pár perez múlva már néhány berlini magyar társaságában „vigasztalódtam“ jóféle rüdesheimi mellett, az otthon hagyott haza sorsán.

Vándor.

biró, Kováts Géza, Stróbencz Péter és a szomszédos Szilágy- és Máramaros vármegyék több előkelő fia.

Az első négyest körülbelül 80 pár tánczolta. Sajnos, a hölgyek névsorát nem sikerült tudósítónknak teljesen összeállítani. Ugyanis annyian voltak, hogy a névsor összeállítása közben mindég bekövetkeztek a négyes utolsó figurái, a mikor összebonyolódott a kólón.

A kiknek nevét feljegyeztük, a következők:

Asszonyok: Asztalos Györgyné, Barkóczy Fe- renezné, Báthory Istvánná, Brandsch Mihályné, Bodoky Gyuláné (Börvely,) Busky Germánná (Dengeleg,) Csőkör Ferenczné, Csipkés Ferenczné, Domahidy Elemérné, Erdőhegyi Gyuláné, Fitos Ferenczné, Fiók Antalné, Gróf Hugonnai Béláné, Gőnyei Istvánná, Hen- ter Zoltánná, Jékey Sándorné (F.-Gyarmat) Jobbágy Lajosné, Ilosvay Aladárné, Koricsánszky Lászlóné, Kis Béláné, Kende Zigmondné (Isvándi), Kubinyi Bertalanné, Kovács Gézáné (N. Bánya), Korányi Já- nosné (Dobra), Lucz Ignáczné, Márkus Ilona (Debre- czen), Makay Józsefné, Moson Györgyné, Nagy Lászlóné, N. Szabó Pálné, Nyusztay Lajosné, Oláh Sándorné, Pap Lajosné, Pallay Péterné, Péchy Lászlóné, Pogány Zsigmondné (Rahó), Róth Károlyné, Serli Gusztávné, Sántha Dezsőné (Tasnád), Szalay Bálintné, Szabó Kálmánné, Stróbentz Péterné (Endréd), Sarkady Zsigmondné, Svaitzer Aladárné (Tasnád), Szoboszlay Józsefné, Solymossy Istvánná, Szabó Józsefné, Simkó Józsefné, Szabó Jánosné, Torner Antalné, Torner Béláné.

Leányok: Asztalos Birike, Brandsch Hermin, Bodoky Szeréna (Börvely), Bajnóczy nővérek (Sz. váralja), Barancsy nővérek, Csanády Luisa, Csánk Auguszta, Csőkör Róza, Henter Zsuzsa (Nyíregyháza), Érdőhegyi Irma, Fiók Irén, Jeney Margit, Korányi Irma (Dobra), Lucz Berta, Makai nővérek, N. Szabó Hedvig, Mikolits Szeréna (D.-Apáti), Nábróczky Erzsiké, Nyusztay Róza, Oláh Ilona, Pap Ilona, Ptyánk Auguszta, Ruttkay Jolán és Erzsiké, Szabó Bella, Sántha Evelin (Tasnád), Tóth Lálika, Ujfalussy Zulima.

A karzaton láttuk: dr. Áldor Adolfné, dr. Adler Adolfné Asztay Antalné, Balogh Bertalanné, Bordás Imréné, Bródy Lajosné, Bekker Orbánné, Czukor Lajosné, Czilli Györgyné, Csőkör Zsigmodné, Csőkör Istvánné, Görgey Józsefné, Hansits Illésné, Jászy Ferenczné, Ilosvay Ferenczné, Igaz Károlyné, Janitzky Albertné, Jasztrabszky Irma, Kovács Józsefné, Latinovics Anna, báró Luzsinczky Lajosné, Lukács Mihályné, Nagy Antalné, ifj. Nagy Antalné, Lázár Elemérné, Prépostfy Lajosné, Reszler Simonné, Sternberg Gézáné, Sternberg Jenőné, Szikszay Kálmánné, Tőtős Jánosné, Asztay nővérek, Balogh Erzsiké, Margit, Beniczky Milus, Csőkör Erzsiké és Juliska, Görgey Erzsiké, Hadál Etelka, Jászy Alicze, Ilosvay Bella, Medvev Ilona, Nagy Irén, Sikolya Róza és Érzsike, Tőtős Helén.

A minden tekintetben fényesen sikerült mulatság bevétele meghaladja az 560 frtot, a mi mai napság ritkája párját a vidéki bálok történetében.

HÍREK.

— Kinevezés. A pénzügyminisztérium Szent- andrássy Antal pénzügyi titkárt a helybeli pénzügyigazgatósághoz helyettes pénzügyigazgatóvá nevezte ki. Ez a kinevezés nemcsak a pénzügyigazgatóság körében, de a városban is megelégedéssel találkozott.

Előléptetés. A pénzügyminiszter Barthos Zsig- mond pénzügyi titkárt magasabb fizetési fokozatba léptette elő.

— Pénztár vizsgálat. Gróf Hngonnai Béla, vármegyénk főispánja, a belügyminiszter ismeretes általános körrendeleté folytán a napokban pénztárvizsgálatot tartott, titkárja, Steinkogler János kíséretében, a megyénél. A főispán tüzetesen megvizsgálta a házi, valamint a gyám pénztárt és a tapasztalt rend- és pontosság felett teljes megelégedését nyilvánította.

— A pöspöki udvarból. A szatmári püspök Öméltósága dr. Irinyi Tamás theologiai tanárt és Szabó István pöspöki titkárt szentszéki ülnöknek nevezte ki.

— A Nemzeti színház tagjai városunkban. Érdekes terv merült fel a helybeli Kölcsey-Egyesület körében. Ugyanis az egyesület elnöke a nemzeti színház több tagjának Ígéretét bírja, hogy időnként lejönnek városunkba, egy-két előadásra. így legközelebb Csillag Teréz, Nádai és Dezső jönnek le két estére. Az érdekes előadás körülbelül február 4. és 7-ike közt lesz meg a vármegyei székház nagytermében.

— Uj orvos. Madzsar József, Madzsar Béla m. kir. postafelügyelőnek, a helybeli kir. postahivatal köz- tiszteletben álló főnökének fia, a napokban a budapesti egyetemen az orvosi szigorlatot jó sikerrel letette s doktorrá avattatott. Gratulálunk.

— A legényegylet bálja f. hó 22-én úgy erkölcsileg, mint anyagilag, kitünően sikerült. A főérdem ebben a bálanyát, Friedl Jánosné szül Hénel Terézia úrnőt illeti, a ki odaadó tevékenységet fejtett ki a bál sikere érdekében. Az ifjúság érezte is azt, mert lelkes ováczióval fogadta a védnöknőt megjelenésekor. De különösen akkor volt a fiatalság elragadtatva, mikor hire jött annak, hogy a főispáni pár megjelenésével szerencsélteti tánczmulatságukat. Gróf Hugonnai Béla és neje majdnem 3 óra hosszáig időzött a teremben és a grófné szeretetreméltóságával mindenkit lekötelezett. A szünóra alatt Guba Pál az egylet elnöke a védnöknőre és családjára emelte poharát, Friedl János pedig az egylet felvirágozására ürített poharat. Csóti Márk a hölgyeket és Guba Pál az egyesület pártfogóit és vendégeit éltette. A táncz jókedvvel reggelig tartott.

— Lovarda. Egy hete működik már a téli czirkuszszá átalakított színkörben báró Kotics Pál és Weisz Zsigmond lovardatársulata. Szép lovai vannak, a műsor mindég változatos, s a közreműködők kitűnő