Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-16 / 16. szám
Nagy-Károly, 1899. április 16. 10. szám. XXV. évfolyam. SzatiíiáríMvei Közlöny-.i-SUl] 03'! í] |I 0 ■ TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ós VEGYESTARTALMU HETILAP. ^ SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. > MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. i^SZERKESZTOSEG ós KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: . í yagy-Károlyban, megyeház-utcza 40. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 4 frt. Félévre 2 Irt. Negyedévre I frt. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 2 frt 50 kr.-=#( ügyes szám ára 10 kr. *sHirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ 8ora 20 kr Bólyegdij minden beigtatásórt 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ 785 — 1899. sz. Szatmár vármegye főispánja. Meghívó. Van szerencsém a vármegye törvényhatóságának bizottsági tagjait a május Í1Ó 4-én délelőtt IOV2 órakor kezdődő es esetleg a következő napokon is folytatandó tavaszi rendes közgyűlésre a vármegye székházának nagytermébe tisztelettel meghívni. Nagy-Károly, 1899. ápril 13. Gróf Hugotinai Béla, főispán. 784—1899. sz. Szatmár vármegye főispánja. Meghívó. Van szerencsém az állandó választmány tagjait a mái US 2-án délelőtt 10 órakor kezdődő lé s i e a vármegye székházának kis tanácstermébe tisztelettel meghivni. Nagy-Károly, 1899. ápril 13. Gróf Hugounai Béla, főispán. 12035 . t-yg()t sz. Szatmá.r varmegye alispánétól. DtfCéíijen tiszteli vm. bizottsági tag url Főispán ur Öméltósága folyó évi ápril hó 13-án 785. sz. a. kelt intézkedésével a f. é. tavaszi rendes vármegyei bizottsági közgyűlés határidejéül í. évi május hó 4-ik és következő napjait tűzvén ki: az 1883. XV. t.-cz. 10. §-a értelmében van szerencsém értesíteni a vármegyei bizottsági tag urakat, hogy a f. évi ápril hó 1-én 4674. szám alatt a tek. vármegyei bizottsági közgyűléshez jelentést tettem, hogy az 1875. évi III. t.-cz. 3. §-a értelmében létesített vármegyei betegápolási alap terheinek az 1898. évi XXI. t.-cz. 15. §-a értelmében leendő rendezésére a folyó évre 4°/o vármegyei betegápolási pótadó vettessék ki s igy a tavaszi közgyűlés egyik tárgyát fogja képezni a megszavazni kért betegápolási pótadó ügyében való határozathozatal is. Fogadja a mélyen tisztelt vármegyei bizottsági tag ur tiszteletem nyilvánítását. Nagy-Károly, 1899. ápril 14. Nagy László alispán. 11701 —1899 szám. Vármegyei állandó választmány kiadja az 1886 évi XX t ez. 17 §-a értelmében letárgyalt 1898 évi házi pénztári zárszámadást további eljárás végett. Határozat: A vármegyei házi pénztár 1898 évi zárszámadása az állandó választmány véle- ményes jelentésével együtt folyó hó 15-től a vármegyei-főszám vevő hivatalos helyiségében 15 napra közszemlére azzal téteiik ki, hogy a hivatalos órák alatt az érdeklődők által megtekinthető s az esetleges felszólamlások ezen határidőn belől az állandó választmányhoz adhatók be. Miről vármegyei főszámvevő az ösz- szes iratok kiadása mellett oly utasítással értesitteiik, hogy a közszemlére kitétel alatt az érdeklődőknek a kellő felvilágosításokat adja meg s a 15 napi határidő elteltével az összes iratokat terjessze vissza. Kell Szatmár vármegye állandó választmányának Nagy-Károlyban 1899. évi április hó 12-én tartott üléséből. Gróf Hugonnai Béla, főispán mint elnök. 1775—1899 szám. Börvely község határán egy drb 3 hónapos szőke szőrű kan sertés bitagságban találtatott. Nagy-Károly 1899 április hó 8-án. Doma- hidy Elemér, főszolgabiró. 8421—1899 szám. Veisz Dezső tyukodi lakos tanyáján 6 drb csikó elveszett: két drb pej, kancza, 2 éves; egy drb pej, kancza, 2 éves ; 1 drb sárga, csődör, 1 éves; és egy drb vasderes, csődör 1 éves; ezek közzül a 2 évesek a baloldalon nyereg alatt W. J. bélyeggel vannak ellátva. Nagy-Károly 1899. évi márczius hó 15-én Nagy László, alispán. A mivelödés deczentralizácziója. Wlasics miniszter a mivelödés deczentra- lizáczióját tűzte ki czélul s erre nézve a társadalom közreműködését hívta segítőül. Szat- mármegye úgy látom fegyvertársává szegődött, mert a megyeben föllendült Kölcsey-kultusz s a Szatmár-városi és nagykárolyi Kölcsey-egye- sületek dicséretes működése a mellett szól. Öröm volt múlt kedden a nagykárolyi egyesület Kölcsey-egyesületének 2-ik évi közgyűlésén jelen lenni; öröm t. i. annak, ki az élet közönséges küzdelmeiben még el nem veszítette fogékonyságát magasabb kulturális és ethikai eszmék iránt, k> ' iszen az emberi lélek, az emberiség fejlődésének jobb, nemesebb alakú jövőjébe. Nagy László alispán lendületes beszéde épp ezt a teladatot íejtegette a Kölcsey-, s egyáltalán a vidéki kulturális egyesületek életében. Oly rohamosan halad a technika, tudomány, történelem fejlődése, oly ezerszeres elágazása van manapság minden egyes ismereti ágnak, hogy szinte lehetetlen egyes embernek áttekinteni a szellemi haladás egész térséget. Ezért kell egyesülnie az intelligen- cziának, hogy intensive es extensive lépést tarthasson más művelt nemzetek értelmi, művészi és erkölcsi haladásával, mert önmagára hagyatva ébresztés nélkül marad szelleme, s aprólékosságokban elforgácsolódik energiája. Különösen ethikai tekintetben sok a re- parálni való, s igen helyesen vonta e kört Nagy László az ily kulturális egyesületek felolvasó asztala elé. A század természettudományi iránya, positiv philosophiája, a közgazdasági élet vagyonosodásra való túlzott hajlandósága, az egyéni önzés, lukarság, a nagy társadalom szenvedő osztályainak gyámolitása körül, a pauperizmusz ijedelmes térfoglalása a milliárdosok kartelljei mellett, a vallási ideálok elhalványulása, a vallási érzelmeknek alakisággá való törpülése, az igazi characterek, nagy emberek hiánya, s a tömegek uralmával járó gyászos opportunizmus, hitvány alkalmazkodás az élet, a politika, társadalom bárminemű keretébe, — mindez tárgyát teheti az eszmélő- désnek s megbeszélésnek ilyen körökben, minők a tudományos és szépművészeti akadémiák Budepesten, a Kazinczy kör Kassán, a Szigligeti kör Nagy-Váradon, Dayka kör Ung- váron, Dugonics társaság Szegeden, a három Kölcsey kör Aradon, Szatmáron és Nagy- Károlyban. Örömmel kell minden jóravaló hazafinak ezt a mozgalmat üdvözölnie, s örömmel kell konstatálnunk, hogy megyénk nem maradt utolsónak a sorban; örülni kell e mozgalomnak már csak azért is, mert az intelligencziának tömörülnie és erősödnie kell az oklokracziának, a könnyen félrevezető és elámitható, elégület- lenkedő tömegek helyes és igazságos kormányzatára és nem iliuziókon, hanem tudáson, műveltségen alapuló fevilágositására és kapaczi- tácziójára. Ezért legyen üdvözölt megyénk e mozgalma, a nemzeti és emberi művelődésnek vidéki deczentralizácziója és általánositása. Dr. Cz. G. A Kölcsey-Egyesület közgyűlése. A Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület az idén április ll-én tartotta évi rendes közgyűlését s jövőre mindig e napon lesz a közgyűlés, mivel a helybeli Kölcsey szobor leleplezési napjának évfordulója egyik-másik évben oly napra esik, a mikor a közgyűlés és ünnepély megtartása nem czélszerü s igy jövőre az egyesület ünnepe, mindig össze fog esni a nemzeti ünnep napjával. A Kölcsey-Egyesület tagjai délelőtt megkoszorúzták a szobrot. Déli fél 12 órakor vonultak a tagok élükön gróf Hugonnai Béla főispánnal és Nagy László alispánnal a Kölcsey szoborhoz a hol minden beszéd nélkül helyezték el a szép koszorút a szobor talapzatára. Itt megkell említenünk az ünnepély azt a kedves részletét, a mely abból állott, hogy ugyanekkor a helybeli főgymnasium ifjúsága is kivonulta szoborhoz, hogy tanúja legyen a hazafias kegyeletnek. A gimnázium 8-ik osztálya koszorút is tett a szoborra. Nagyon helyes intézkedése volt ez az igazgatónak s kívánatos hogy állandósittassék az ifjúság kegyeletes részvétele a szobor megkoszorúzásánál. Az évi közgyűlés este 6 órakor volt a megyeház nagytermében, szép számú közönség jelenlétében. Az elnöki emelvényen a tisztikar soraiban ott volt gr. Hugonnai Béla főispán is, mint diszelnök. A közgyűlést megnyitotta a helybeli dalárda által szépen előadott Hymnus. Ezután Nagy László elnök megnyitva a közgyűlést, köszönetét mondott a közönségnek azért, hogy az egyesületet fenállása első évében oly meleg érdeklődésben és pártolásban részesítette, a mely bár nem áll arányban a kezdet nehézségeivel küzködő működéssel, de erőt fog adni ahhoz, hogy a következő években az egyesület annál nagyobb tevékenységet fejtsen ki. E rövid kijelentésben kivánja adni a folyó év programmját. Ezután dr. Schönpflug Béla az egyesület titkára olvasta fel évi jelentését az egyesület működéséről. Tisztelt közgyűlés! Minden munka, melyet tisztességes czélból, megengedett eszközökkel, bár saját hasznára végez valaki, nemes, tiszteletre és becsülésre méltó, — sőt mindenkinek kötelessége is a hasznos munkából, képességei s körülményei szerint kivenni a maga részét. Kétségtelen, hogy ha az okát keressük annak a manapság szinte megfeszített munkálkodásnak, a melyet közülünk a legtöbb végez,, azt fogjuk találni, hogy azt mindenki a saját érdekében, a maga és családja fentartásáért vivott nagy harczból kifolyólag teszi. Ösztönéből fejlődött kötelessége, de egyúttal érdeke is a családfőnek, hogy hozzátartozóiról gondoskodjék, mert embertársaitól becsülést, családja körében nyugalmat s megelégedést csak igy várhat. A kinek nem kell a mindennapiért küzdeni, mert meg van az neki anélkül is bőven, s mégis kitartással fárad, vagyonát még növeli, talán hogy magának, családjának jövőjét, befolyását még jobban biztosítva, szintén becsületes munkát végez, bár ezt az embert is érdeke vezérli. Egy harmadiknak, ki anyagilag szintén független, de dolgozik, mert vagyont akar alkotni, mert hírnévre vágyik, szintén megengedett törekvések aczélozzák tetterejét, de ezt az embert is, saját, bár másféle érdeke sarkalja. S ha ilyen elismerőleg kell, hogy szóljunk mindenkiről, a ki akár önfenntartásból izzad, akár vagyonát növeli munkássága által, akár hírnévért küzd, de mégis egyéni érdekszempontok szerint irányítja tetteit, hogy úgy mondjam egy bizonyos fokú egoizmus készteti, milyen elismerésre, becsülésre méltók azok, a kik menten saját hasznuknak még csak lehetőségétől is, teljesen önzetlenül, ideális czélok eléréséért küzdenek a mások javára, mások, egy egész város társadalma erkölcsi tőkéjének emeléséért dolgoznak, önzetlenségükben talán odáig menve: saját egyéni érdekeik ellen. Ilyen nemes idalismus sarkalta t. közgyűlés azokat a férfiakat, kik daczolva azzal a sokak által
