Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-05 / 10. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

Jávorfalu, Tölgyes, Gyökeres, Nagy-Nyires, Duruzsa, Derzs, Iklód, Kántor-Jánosi, Gebe, Nyir-Megyes, Parasz- nya, Ó-Pályi, Nagy-Dobos, Keér, Szamosszeg, Nyir- Csaholy, Fábiánháza, Lippó, Krassó, Sz,-Zsadány, Pettyén, Ombód, Amacz, Pálfalva, Saár, Berencze, Aranyosmegyes, Patóháza, Görbéd, Avas-Újfalu, Vámfalu, Kis-Fentős, Hosszufalu, Magosfalu, Puszta-Hideg- kut, Jóháza, Csőit, Butyásza, Nagy-Somkut, Pribékfalva, Fehérszék, Dánfalu, Lukácsfalu, S.-M.-Berkesz, Berkesz- pataka, Nagy-Fentős, Pusztafentős, Szappanpataka, Szakállasfalu, Ó-Bozinta, Kis-Bozinta, Hagymás-Lápos, Fericse, Jeder, Nagy-Körtvélyes, Somkutpataka, Koltó- Katalin, Kolczér, Patóháza község 1899. évi háztartási költségelőirányzata. Avas-Újváros község 1899. évi háztartási költségelőirányzata. Máté-Szalka, S.-M.- Berkesz és Mikola községek 1898. évi pótköltségvetési előirányzata. Felső-Bánya város 1899. évi közmunka költségelőirányzata. Nagy-Dobos község potadó kivetési százalékának felemelése iránti kérvénye. Remete 189G., Vitka 1897., Válaszút 1896.. O.-Mogyorós 1896., Pap- bikó 1896., Gebe 1897., Jóháza 1897., Nagy-Ecsed

1896., Kántor-Jánosi 1897., Uj-Huta 1896., Csőit

1897., Jávorfalu 1897., Tölgyes 1897., Tunyog 1897., Berkeszpataka 1897., Törökfalu 1896., Szappanpataka

1897., Barlafalu 1896., Kocsord 1897., Veresmart 1896., Olcsva 1897., Hodász 1897., Nagy-Fentős 1897., Nyir-Császári 1897., Derzs 1897., Nyir-Vasvári 1897., Jármi 1897. llk 1897. és Borhid községek 1896. évi háztartási zárszámadása.

321. A szentesi 48-as népkör üdvözlő irata a csongrádmegyei felirat ügyében hozott közgyűlési határozatért Fj.

322. Eötvös Róbert szolgabiró kérvénye 50 frt költözködési költség kiutalása iránt. Fj.

323. Szépe László vármegyei írnok kérvénye 100 frt jutalomdij kiutalása iránt. Fj.

324. Keresztes Gyula vármegyei Írnok kérvénye 50 frt kölcsön tartozásának elengedése iránt. 11.

325. Osváth Mór vármegyei Írnok kérvénye kölcsön engedélyezése iránt. Fj.

326. Dr. Kornreich Miksa orvostudori oklevelének kihirdetése. 111.

327. Dr. Székely Kornél orvostudori oklevelének kihirdetése. 111.

Nagy-Károly, 1899. febrruár hó 28-án.

Összeállította:

llosvay Aladár,

várm. főjegyző.

A Kölcsey kaszinója.

Ezt a hangzatos czimet adtuk felszólalásunknak, hogy a figyel net arra tereljük,

Igen, ez az ország egyik legrégibb kaszinója jut válságos pénzügyi helyzetbe, helyesebben pillanatnyi pénzzavarba, ha a kaszinói tagok áldozatkészsége nem segít rajta.

Ugyanis a helybeli régi kaszinónak, a mely a múlt őszszel jutott először kényelmes otthonhoz, az építkezésből kifolyólag 7000 frt olyan tartozása van, a melynek ez időszerint nincs fedezete.

Sokat törte az eszét a választmány azon, hogy a mostani rossz pénzügyi helyzetben, mikor törlesztéses kölcsönhöz nem juthatott, miként egyenlítse ki ezt az épitési számlát,

hogy ugymondjuk függő adóságot. Mert arról meg volt győződve mindenki, hogy még ezt a terhet is képes lesz az egyesület rendes bevételeiből fedezni s igy a hitelező nem koczkáz- tat semmit.

Végre abban állapodott meg a választmány hogy a hiányzó 7000 frtot a tagok közt elhelyezendő 120 darab 60 frtos részvény értékével fedezi illetve ezt fogja a közgyűlésnek kibontakozási módul javasolni.

Az újabb 7000 frtos kölcsönt pedig a 10 év alatt kisorsolandó részvények beváltása utján fogják letörleszteni s ezzel szemben csakis a kártya pénz némi felemelését javasolják.

Ám lássuk a számadatokat, a melyek meggyőznek mindenkit arról, hogy még 60 frtot kölcsön adhatnak a tagok saját egyesületüknek.

Előre bocsátva azt, hogy a kaszinónak a múlt évben 160 tagja volt s ezen szám az idén 220-ra szaporodott, tehát 60 taggal emelkedett ez a szám, reménység van arra, hogy a tagsági dijak czimén befolyandó összeg évről- évre emelkedni fog.

Lássuk tehát a jövő évi költségvetést :

Bevételek:

1. Tagsági dijakból csak a mostani szám

arányt véve, befoly

........................................

2. Hírlapok eladásából..............................

3. Kártya és billiárd jövedelemből (a felemelt kártyapénz mellett)..............................

4. Vendéglőstől bér....................................

5. Mulatságokból, színkörből (tekintetbe

véve azt, hogy e czimen az uj épület fennállása óta 460 frt folyt be).........................

Ös

szesen ;

1980 frt

1950 „ 900 „

500 ,

5440 frt

Kiadások:

1. Hírlapokért és könyvekért .... 500 frt

2. A felveendő 26 ezer frtos törlesztéses

kölcsön törlesztési részlete.............. 1300 „

3. A helybeli pénzintézeteknél a kölcsön

felvétele után fennmaradó 9000 frt és az önkéntes 7000 frt kölcsön 6°/o-tóli kamatja . 960 „

4. Fűtés világítás ........................................1000 „

5. Különfélékre............................. 460 „

6. Fizetések és tiszteletdijakra .... 560 „

Összesen: 4780 frt

Vagyis levonva a 4780 frt kiadást az 5440 frt bevételből 660 frt felesleg marad, a mi majdnem teljesen fedezi az időnként kisorsolandó 32 részvény beváltását. De nem szabad felednünk azt sem, hogy az idei költség- vetés szerint 2300 frt felesleg marad, a mit egészen a 60 frtos részvények kisorsolására lehet {ordítani.

Világos tehát, hogy a tagok bátran adhatnak 60 frtot kölcsön az egyletnek, mert az hamarább mint 10 év visszafizetve lesz, s addig is 6°/o-tóli kamatot élveznek önkéntes kölcsönük után.

Az egész pénzügyi műveletnek terhes oldala pedig csak abban lesz, hogy a kártya pénzt némileg felemelik és a szaklapok megrendelését mellőzik.

Tehát a kibontakozás egyedüli útja 120 drb 60 frtos részvénynek elhelyezése a tagok között. Természetesen a vagyonosabb többet irhát alá, mint a szegényebb anyagi viszonyok közt élő tag.

Nem adunk hitelt azért azon kétkedőknek, a kik előre is azt hirdetik, hogy a részvények elhelyezhetők nem lesznek. Hisz az építkezés tervezésekor olyan nagy volt a lelkesedés, hogy sokak az egész építkezést részvények kibocsátásával akarták fedezni. Azért szomorúan nevetséges világot vetne közállapotainkra az, ha még sem akadna 120 olyan tag, a ki kisegítené a kaszinót pillanatnyi zavarából. Mert akkor igazok lesz azoknak, a kik arról suttognak, hogy a begomboltság, a rosszhangulat csinálás alatt magán érdek lappang, egyeseknek a kaszinó épületére fáj a foguk.

A helybeli polgári olvasókörért úgy tudjuk három tag kész volt ezrekre menő kezességet vállalni. Csak a Kölcsey kaszinóját nem pártolnák csekély 60 frt obligo erejéig ?

Ezt nem akarjuk hinni. Nem akarjuk hinni azt, hogy most midőn Szatmáron uj kaszinót terveznek a czélszerütlen régi helyett, akkor a megye székhelyén az alig felépült modern kaszinót dobszóra juttatja a közönyösség.

Melegen ajánljuk a választmány javaslatát a mai közgyűlésnek elfogadásra.

Aristides.

H i E K.

— Személyi hir. Nagy László vármegyénk alispánja, folyó hó 3-án a reggeli vonattal Budapestre utazott.

— Közgyűlés. Vármegyénk közönsége, mint lapunk hivatalos része is jelzi, f. hó 9-én d. e. 11 órakor rendkivüli közgyűlést tart. Az állandó választmány ülése előtte való napon lesz délután 4 és félórakor.

Kinevezés. Schuszterits Ignácz helybeli ügyvédet, a pénzügyminisztérium a fő- és székvárosi kir. pénzügyigazgatósághoz segédtitkárnak nevezte ki. Gratulálunk a kinevezéshez, mert ez igaz örömet kelt városszerte. Másrészről sajnáljuk a kedves társadalmi ember távozását városunkból, a melynek ő polgármestere és a nagykárolyi kerületnek országos képselője is volt és eddigi egész élete és működése társadilmi életünkkel oly szoros kapcsolatban állott.

— Felolvasó estély. A helybeli Kölcsey egyesület február 26-án telolvasó estélyt tartott a régi kaszinó nagytermében. Az estélyen közreműködött R. Kovács Laura recitátor is, a ki első számként Rud- nyánszky Gyulától a „Honvágy “-at szavalta. Teljes érvényre emelte a szép költemény minden egyes részletét s egészen elragadta a közönséget. Szóval R, Kovács Laura művészi szavaló, gyönyörű hanggal

T A r< C Z A.

A tréfa vége.

Várszeghy Bálint dúsgazdag agglegény volt. Daliás alakján, erőtől duzzadó tagjain meg sem látszott, hogy már az ötvenes éveket tapossa.

Háztartását Déry Mihályné, egy még javakorbeli csinos, rendszerető özvegy vezette, aki ugyancsak nagyot nézett, midőn Várszeghy születése napján, melyet eddig mindig rokonai: a takarékpénztári igazgató és a kir. tanácsosné családja körében szokott eltölteni, kijelentette, hogy : nem megy sehová, hanem otthon marad.

Várszeghy agyában egy terv érlelődött meg. Elhatározta, hogy megtréfálja rokonait. A terv az volt, hogy itthon maradva e napon, rokonait kényszeríti, hogy őt meglátogassák és ha eljönnek, Dérynét úgy fogja nekik bemutatni, mint menyasszonyát.

A terv tehát megvolt, de mit szól e tréfához a derék Déryné? A jó asszony ilyen dolgokban nem értette a tréfát.

„Legjobb az egyenes ut“ — gondolá Várszeghy és rövid kerülgetés után előadta tervét hűséges gazdasszonyának.

Déryné elhalványodott, majd sötét pir boritá el arczát, végre pedig könnyekre fakadt.

— Nagyságos ur, — mondá zokogva — ha öreg napjaira csörgő sipkát akar a fejére tenni, ám tegye, de én nem adom magam oda ily komédiához.

— De kérem, Déryné; hát olyan irtózatos dolog lenne néhány óráig az én menyasszonyomként szerepelni ? Hiszen hányszor mondotta ön, hogy még egészen tűrhetően nézek ki. . . .

— Igaz; de akkor még nem tudtam, hogy ilyen kegyetlen tréfát fog velem űzni.

— De hiszen én csak a rokonaimat akarom próbára tenni.

— És ahoz Déryné egészen jó, ugy-e ? zokogta a gazdasszony. Hát ezért ápoltam én a nagyságos urat tiz éven át.

— De lelkem, Déryné, ne fogja föl a dolgot ilyen tragikusan. Ne rontsa el a tréfámat, melyen

mindannyian szívből fogunk nevetni. Már szinte látom a hosszú arczokat, melyet eljegyzésem hírére vágni fognak. Mi pedig kedves Déryné, maradunk a régiek. Hogy végrendeletemben nem fogok magáról megfeledkezni az bizonyos, mert hiszen mindig hűséggel és odaadással viselte gondomat

............

— Ne beszéljen a nagyságos ur a halálról, hisz még oly jó erőben van. Agyon búsulnám magamat. .

Várszeghy arczára e szavak hallatára kedélyes mosoly ült. Mintha szivét hirtelen egy napsugár melegítette volna föl. Jól esett tapasztalnia, hogy mégis van egy lény, aki hozzá őszintén vonzódik és koporsójára igaz könyeket hullatna.

* *

*

A nagybácsi otthonn maradt és Déryné pompás lakomát készített. Az igazgatóék és tanácsosék azonban, látva, hogy a kedves rokon nem jön, nyugtalanok lettek és Ernő, az unokaöcscs, az igazgató ur gigerli fia, nyomban ott termett, hogy megtudja, mi történt a nagybácsival. Talán megbetegedett és szavaiban több lett volna az öröm, mint az aggodalom.

— Kutya bajom Ernő öcsém; mondd meg ezt otthon mindenkinek. Különös okom van ma itthon maradni, ugye Déryné ?

Ernő elbeszélte otthon a különös fogadtatást és csakhamar az egész rokonság ott volt a nagybácsinál.

Az igazgató ur édeskés arczczal bizonyítgatta, hogy mennyire örül, hogy a „kedves sógor“ nem beteg. Az igazgatóné elragadó mosolylyal nyújtott át egy „saját hímzésű“ papucsot. A kir. tanácsosné pedig két leányával „saját szövésű“ gyapot ujjast adott át a nagybácsinak, kérve, hogy óvakodjék a meghűléstől.

— Bella és Ilona — mondá — óhajtották volna Önt, kedves nagybácsi, egy négykezes darabbal meglepni. De Ön nem jött el, itt pedig nincs zongora. Az igaz, hogy a mienk is rozzant már, de hát meg kell elégedni olyannal, a milyen van.

— Mondd csak öreg. — szólt az igazgató — mit jelentsen Ernőnek mondott homályos czélzásod?

Várszeghy arcza kedélyes kifejezést öltött és igy szólt:

— Kedves rokonaim! Ragaszkodástok mélyen

meghat. Éppen ezért kétszeresen örvendek, hogy olyasmit közölhetek veletek, aminek ti bizonyára szívből fogtok örülni.

A rokonok feszült várakozással lesték Várszeghy szavait.

— Déryné asszony — mondá Várszeghy a teremben jelenlevő gazdasszonyának, — kérem, foglaljon helyet itt mellettem.

Déryné vonakodva engedett a kérésnek, a rokonok pedig a bámulattól megdermetten szemlélték a történteket.

— Emeljétek poharatokat, kedves rokonaim és koczíntsatok velem az én kedves menyasszonyom : Déryné asszony egészségére. Beleuntam a magános életbe. Megházasodom.

Általános rém kiáltás volt a felelet.

Az igazgatóné leöntötte a selyemruháját, a tanácsosné elájult, Ödön urfi ezt mormogta hogy : „vén bolond“. Csak az igazgató ur nem veszté el a hidegvérét és igy szólt:

Nem hihetem, hogy öreg napjaidra komolyan akarod e gyermekes lépést megtenni.

— Es ha igen ?

— Akkor gyámság alá kell hogy helyeztessünk.

— Úgy van, gyámság alá, sipiták a hölgyek.

Várszeghy megelégedetten intett Dérynének, aki

azonban nem türtőztethette tovább magát és igy szólt:

— No ugyan, szép társaság. Tudják meg hogy ez az egész dolog csak tréfa. Várszeghy ur tréfája. Eszében sincs neki a házasság. És én még ma elmegyek innét, mert nem akarok az önök gunyjának czéltáblául szolgálni. Éljen boldogul Várszeghy ur! Én azonban házában nem maradhatok tovább.

— Boldogságot kiván ön nekem ? ingerkedetf Várszeghy, Dérynét, ki menni akart visszatartva. Maradjon itt Déryné, mondá, maga mellé ültetve a nőt. Kedves jó Déryné, önnek arany szive van. Tiz évig volt a házamban és igazi értékéről csak ma győződtem meg. Önnek az enyémnek kell lennie. Ez lesz az én boldogságom. És most, tisztelt jó rokonok: ajánlom magamat — az esküvőig.

A tréfából komoly valóság lett és boldog házasság. Futó Mihály