Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-26 / 9. szám
Nagy-Károly. 1899. február 26. 0. szám. XXY. évfolyam-m MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, *=SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL liuvu a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők:-V<i(/1/-Károly ban, meyyeház-uteza 4(i. sz. Megint a megyei múzeumról. „On revient toujours a ses premiers amours“. Visszatereli én is minduntalan a szatmár- megyei muzeum-ra, mig megvalósítva nem látom. A Kölcsey-Egyesület felvette programm- jába, de aztán le is vette a napirendről. Pedig ha a Kölcsey Egyesület kulturális egyesület, be nem érheti egyes-egyedül felolvasások, szavalások tartásával, hanem követnie kell más egyesületek példáját, hol az aesthetikai gyönyörködtetésen kívül komoly munkának és tudománynak is engednek tért a működésre. A konkrét tény az, hogy nincsen Szat- már vármegyének történeti, régészeti, természeti, gazdasági viszonyait bemutató megyei múzeuma; nincs megyei m o n o g- raphi áj a sem, mert a Szirmay-é rég idejét múlta. Mindkettőre szükségünk van. Hiszen a megyei élet nem állhat merő politizálásból és pártoskodásból; szellemi életének és e szellemi élet megörökitőjének is kell lennie, hadd készítsen elő egy jobb jövőt az utánunk következő nemzedéknek és lássa ez a nemzedék, hogy mi sem néztük ölbe tett kezekkel a világ folyását, haladását, hanem ki ki erejéhez s tehetségéhez képest megtette kötelességét ott, a hol kellett és lehetett Meg kell alapítanunk ezt a múzeumot, még pedig a következő módon : '. A felolvasások jövedelmét és tagsági dijak egy részét gyűjtésekre és a gyűjtemények konzerválására kell fordítanunk. 2. Felszólítás inléztessék a megye nemes családjaihoz, hogy ha értékes képük, okleveELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 4 frt. Félévre 2 írt. Negyedévre I írt. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 3 frt 50 kr.-s® JiyJ/e.s szánt ára lO hr. nsHirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 20 kr Bólyegdij minden beigtatásért 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. lük, könyvük, régiségük van, szíveskedjenek azt megőrzés végett a megyei múzeumnak átengedni. 3. Felszólítás küldendő a megye javadal masiahoz, hogy örökhagyásoknál meg ne feledkezzenek a megyei múzeumról sem. 4. Meg kell kérni a megye területén levő közép és polgári iskolák tanárait, uradalmak tisztviselőit és mindenkit, a ki gyűjtéssel és természeti tárgyak csoportosításával szeret foglalkozni, állítson össze vidékéről fa, növény, madár s ásvány gyűjteményt és küldje be a központba, hol a gyűjteményét illő áron megveszik. 5. Föl kell szólítani a körjegyzőket, plébánosokat, tanítókat, kisdedóvókat stb., hogy a nép házi iparát jellemző tárgyakat, régi tálakat, kosarakat, faragott kulacsokat, hímzéseket, kivarottasokat,viganókat, rokolyát s egyéb népies ruhanemüeket adjanak ajándékba, vagy adják el pénzért a múzeumnak. Ha meg lesz a muzeum, mert helyisége volna már Nagy László fenkölt lelkű alispán urunk szives jóvoltából: úgy hozzáláthatunk a monographia megírásához, melynek, miként Arad városa s az oda való Kölcsey-Egyesület tette, ki kell terjednie a megye minden rendű viszonyaira, nem csupán a megye politikai történél .ere A megyei társadalom történelmét meg sem lehet Írni muzi- alis gyűjtések nélkül s a megye természeti állapotát feltüntető geographiai, statisztikai, nép. növény, állatrajzolati, geológiai, agrono- miai és industriaiis részt rendszeresen összegyűjtött és tud. feldolgozott adatok nélkül. A rövidesen vázolt módok persze még tüzetesen megbeszélendők lennének, mert a helyi viszonyok és emberek ismerete feltétlenül szükséges az ajánlott módozatok keresztülviteléhez. Azután meg jóakarat és hazafias nemes lelkesedés. Ebben látom én a hazafiasságot, ha kiki munkaerejét, istentől kapott talentumát és vagyonát annak a körnek, városnak, népének hasznára, előbbvitelére fordítja, hova az isteni Gondviselés állította. A 48 as évek divatja volt az általánoskodó hazaszeretet, ma az szereti legjobban hazáját, ki környezetét szereti lelkesülten, önfeláldozóan. Nagy szabású, nagy körökre kiterjedő hazafias tettek csak kiváló tehetségeknek kiváltsága, de városának, megyéjének mindenki tehet némi jó szolgálatot ha, akar. Megyei múzeumot kérek tehát megyénk hazafias közönségétől. Dr. Cz. G. Hogyan gazdálkodjunk. A mai nehéz gazdasági viszonyok között, a midőn a gazda nap-nap mellett a legválságosabb helyzetbe sodortatik, nem könnyű feladat, úgy gazdálkodni, hogy ama példabeszéd „jut is, marad is“ érvényre jusson ; sőt mi több, ha a minden oldalról nyakunk közé zuduló csapások nem fognak enj'hülni, csakhamar el jő az az idő, midőn kimondhatjuk, hogy a gazda jövedelmi forrása teljesen meg van semmisítve. Itt a sertés vész üti fel tanyáját, amott a marhaállományt tizedeli meg valamely ragályos betegség, majd a gabonafélék számtalan ellenségeivel kell harezot folytatnunk, ismét a burgonya termelésnél mutatkozik akadály, egyszóval olyan a helyzet, hogy annál rosszabat már el sem képzelhetünk. Szabad-e ilyen körülmények között a szerencsés véletlentől várni helyzetünk javulását ? Nézhetjük-e tétlenül a pusztító elemek munkáT Á r< C Z A. Ne hig-yj neki. Vak éj borult egész világra, Vagy egyedül csak rám szakadt ? A néma, rejtelmes homályba Syrenhang csábit, von, ragad. Követném! oh, de minden lépten Szivemet újabb nyil szegi ............ S egy jós hang zengi fenn a légben: Oh, menekülj, ne higyj neki! Oh, nincs erőm, hogy visszatérjek S előre menni sincs erőm, Szemem busán szegem az éjnek, Kutatva, félve és merőn. Az édes dallam zseng fülemben, Tova sodor, mámorba ejt; Megyek utána önfeledten, Bár vissza az ut soh’se lejt. E dal szivemen rezg keresztül, E dalra jól emlékezem, A szép emlékek raja pezsdül S köröttem zsong rejtelmesen. Ah, ott hallottam ezt a bus dalt Szerelmem édes, lágy ölén, Szemembe akkor könyeket csalt, S most is zokogok, oh syren. Van az a dal ismét körödbe, Mint rejtélyes, nagy hatalom. Úgy szomjuzom, a tűnt gyönyörre, Csábit a régi fájdalom. Az intő szó hiába támad: Oh, menekülj, ne higyj neki! Szivemen a múlt újra áthat, A syrent nem felejtheti. Varsányi Gyula. A szegény Kispál Imre története. Száll a varjú a viz felett . . . Ismét itt van a tél, a csúf, dermesztő, hideg tél, a mitől elfagynak a virágok, a mitől minden meghal, kipusztul. A falu csendes, az utczák néptelenek, mintha kivesztek volna az emberek, csupán csak a fonó hangos. Ott vannak most a lányok, a legények és a mécses világánál mesélgetnek, tréfálóznak. Pörög a rokka vigan, sebesen, egj-egy sötét sarokból olykor olykor felcsendül a visszafojtott kaczagás. Minden leánynak meg van a maga párja, a kivel elmulat, csupán szegény Fehér Anna ül árván és nem tud kaczagni a nevetőkkel. Hej, pedig neki is meg volt a szeretője a daliás Kispál Imre, ámde szegényt besorozták katonának az őszszel, s csak a jó Isten tudja, mikor fogják egymást viszontlátni .... Szili a varjú a viz felett ... A komáromi várban rég alszanak már a legények. Egyedül Kispál Imre szemeire nem jő az álom. Kínosan forgolódik ágyában, torkát úgy szorítja, úgy égeti valami mond- hatatlan keserűség, hogy szeretne sírni, de visszafojtja, csak a párnáját rágja keservesen. Hej, a komisz kenyér keserű kenyér, könynyel van dagasztva ; hej, a káplár gonosz ember. A szegény katonának egész nap kell egzecziroznia künn a nagy hidegben és ha valamit eltéveszt, ha valami piczinyke hibát követel, akkor ott terem a káplár és üti, pofozza. Szegény Kispál Imrének is sokat kellett szenvednie. Kínozták, verték, majd panaszkodni ment a kapitány úrhoz és ennek az lett a vége, hogy nehéz kurta-vasra verték. A legény nyugtalanul forgolódik fekhelyén, az ablakon keresztül látni, mint hull alá egyre nagy szemekben a hó . . . Hej, szegény Kispál Imre, emlékezel-e mostan nagy nyomorúságodban, milyen ur voltál még egy pár hónap előtt. Vigan voltál, nem parancsolt neked senki, irigykedtek rád a legények és szerettek a lányok. Emlékezel-e a csillagos nyári éjszakákra, jut-e még az eszedbe, az a szép rozmaringszál, a kis Fehér Anna, a kivel annyiszor elbeszélgettél estenként a kapu alatt ?! Vájjon most mit csinál szegény! Nincsen-e még más szeretője? . . . A hó szakadatlanul hull alá, s a legény nyitott szemekkel álmodozik tovább. . . . Elmúlik hosszú három év, a mig kiszabadulok innen; addig talán kedvesemet elcsábítja valaki. Három keserves esztendő . . . mikor még három hónap is olyan rettenetesen nagy idő, ezen a helyen. Elszöknék, elbujdosnék, de megtalálnak, visszahoznak. . . . Hej, a komisz kenyér keserű kenyér, könynyel van dagasztva, hej, a káplár gonosz ember. A múltkor is főbe lőtte magát miatta egyik pajtásunk; szegény édesanyja sirhatott utána; Ha én meghalnék, nem sima senki, csak a szegény Fehér Anna ejtene egy pár könyet ... Ha meghalnék ?! Milyen különösen hangzik, pedig olyan könnyen meg van az egész. Egy kis nyomás a fegyver ravaszán és vége mindennek . . . Talán még a kapitány ur is megszánna, ha látná véres, összeroncsolt testemet. A káplárom pedig lelkifurdalást érezne és szemrehányóan mondogatná magában : Ezt a szegény fiút én üldöztem a halálba, oh miért is kínoztam annyit . . . Pajtásaim pedig busán gondolnak majd az árva Kispál Imrére, a ki olyan jó gyerek volt, mégis olyan szomorú lett a vége. Milyen szép is volna ez ... . Lábujjhegyen oson végig a padlón a legény . . Leakasztja puskáját, belenéz sötét csövébe és összerázkódik. Társai édesen alusznak. Ki falujával álmodik, ki szeretőjével, mikor hirtelen egy dörrenés kiugrasztja őket ágyukból . . . Pedig kár volt félbeszakítanak álmukat, nem történt nagy dolog — csak egy katonával lett kevesebb a kaszárnyában ... Száll a varjú a viz felett ... A fonóban mécses fénynél vigadnak a lányok a legényekkel. Csak szegény Fehér Anna ül árván elhagyottan és nem tud kaczagni a nevetőkkel . . . Szekula Jenő. Az örök élvezetek városa. Paris, február hó. A Place de la Concordetól, a világ legfelségesebb terétől ki a diadalívig és onnan a boulogni erdőig, délutánonkint pezsg az élet. A gyönyörű tavaszi nap-
