Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-29 / 44. szám

SZATMARMEGYEI

T r ív

0 Z L 0 N Y

gr. Teleky Sándor, Papp Sándor, Kazay Gyula, Tóth Kálmán, Fényes Elek, Nagy Imre, Böszörményi Endre, Ilosvay Endre, Kovács Gedeon és Kardos Lipót vármegyei bizottsági tagoknak az állandó választmányi javaslatot elfogadó „igen“ szavazatával, Bródy Lajos, Szilágyi Dénes, Serly Ferencz, Lucz György, Madarassy Dezső, Kozák János és Luby Géza vármegyei bizottsági tagoknak az állandó választmányi javaslatot ellenző „nem“ szavazata ellenében, tehát 55 szavazattal 7 szavazat ellen az állandó választmányi javaslat elfogadtatott ; mihez képest utasittatik az alispán, hogy ezen határozatot szabályszerűen hirdesse ki, s azt a kihirdetési határidő lejártával az esetleg beérkezendő felebbezések kapcsán jóváhagyás illetve a kölcsön engedélyezése és utalványozása végeit a nagyméltó- ságu m. kir. belügyminiszter úrhoz terjessze fel, az utalványozott kölcsönből a vármegyei betegápolási alapot terhelő kórházi számlákat egyenlítse ki a pótadó kivetésének jóváhagyása után pedig intézkedjék, hogy az, úgy a folyó évre, mint annak idején az 1900., 1901. és 1902-ik évekre kivettessék és behajtassák, a folyó évre 1900., 1901. és 1902. évekre kivetendő 1—l°/o vármegyei betegápolási pótadóból pedig a kölcsön visszafizetése iránt intézkedjék. Miről Nagy László vármegyei alispán további eljárás végett az összes iratok kapcsán jegyzőkönyvi kivonaton értesit- tetni rendeltetik. Kelt mint fent. Jegyzetté: Nagy Sándor, vm. aljegyző. Nagy László, alispán.

Tisztességtelen verseny.

A legszebb elvek sajnos az életben gyakran hasznavehetetleneknek bizonyulnak. Theóriában, elméletben egy-egy elv, egy-egy tétel oly egyszerűnek, világosnak és természetesnek látszik, hogy azt hisszük, a gyakorlat csak megerősítheti ezt a véleményt. A mikor azonban arra kerül a dolog, hogy testet öltsön az ige akkor jönnek zavarok. Emberi gonoszság, természeti erők mind közre játszanak ebben és ilyenkor szomorúan konstatáljuk, hogy az elméletek — akármilyen szépek is — nagyon keveset érnek. És ilyenkor azután kelletlenül bár, de megalkuszunk a körülményekkel, ilyenkor az opportunizmus szerepel és engedve az elvekből annyit, a mennyit kénytelenek vagyunk, igyekszünk belőlük fentartani annyit, amennyit lehet.

Minden nemzet-gazdának ideálja a szabad kereskedelem rendszere. És ime mégis azt látjuk, hogy minden állam vámvonalakkal korlátozza ezt, minden ország valóságos kínai fallal veszi körül magát és féltékenyen óvja iparának, mezőgazdaságának gyenge fáját a szabad kereskedelem hatalmas, viharos szelétől. És jól van ez igy. Valamint jól van az is, hogy újabban a szabad versenyt igyekeznek némileg korlátozni. Tulajdonképen nem is a szabad versenynek a korlátozása az, csak elpusztítása a szabad verseny kinövéseinek.

Kétségtelen dolog, hogy egyedül a szabad verseny biztosítja a kereskedelem és az ipar virágzását. A czéheknek, a középkori előjogoknak a megszüntetése lenditetette fel a gazdasági életet és a fejlődés csakis ezen alapon maradhat állandó. Mindenkinek jogában van iparának vagy kereskedésének fellendítésére olyan eszközöket használni, a milyent neki

A nyúl még összébb huzza magát fekhelyén, melyet a szél irányának ellenében keres. A róka besompolyog föld alatti lakába. A kis madarak a bokrok alján húzódnak meg. A vadgalamb és a gerlepár, a fák tetejéről, védett helyen, az alsóbb ágak között talál menedéket. Félelmükben egymáshoz simulnak. Testükkel egymást fedik a veszély ellen; ha lehet — ellenkező esetben, hogy együtt pusztuljanak. Csak a szemtelen szarka kerepel tovább, mint ha semmi sem történt volna; mig az ölyv megmarad a magas fák csonka koronáján, mint igazi ragadozó madár dörmög- vén: Én csak kitartok! Kettőjükre nem hatott az elterjedett pánik és felindulás. Az egyikre daczból, a másikra haszontalanságból.

Magam valék a harmadik. Ki kitartottam az elemek ezen csatájában. Csakhogy nekem könnyebb volt a sorom, mert messziről, a hegynek gerinczéről néztem a harcz lefolyását, mely a völgyben dúlt. A felsőmbe beburkolózva, védtem magam a szél kikapásai ellen és vártam végét.

Midőn az bekövetkezett és az újra feltűnő nap sugarainál, mely az egész tájat bevilágitá, láttam a pusztulást, rombolást, melyet a vihar okozott. A koronájától megfosztott szálerdőt megtisztulva, megtördelt, eléktelenitett ágaival komoran, csupaszon, mely megszégyenülve, elismeri legyezője fensőbbségét, mert kénytelen vele, mintha mondaná „Én megtettem a magamét csak a túlerőnek engedtem“ elgondolám, mily fenséges szép voltál csak most is, mily nyomorulttá lettél, ily rövid idő alatt.

A mi napjainkban is sokan nagyra törnek, azt képzelik, hogy nincsen a mi megakadályozza az akarat érvényesülését; nem számítanak a beálló viharra, mely jöhet és eljön, mert az anyag folyton képződik hozzá: és akkor vége minden emberi számitásnak.

K. Ö.

tetszik, a milyent ő jónak lát: ezt megköveteli a szabad verseny elve.

És jogában van bárkinek felhasználni, a modern kereskedés leghatalmasabb fegyverének : a reklámnak bármilyen formáját. Ha valáki az egész gyalog járót beragaszja vörös hirdetésekkel : jól van. Ha valaki a felhőkre vetíti áruinak a dicséretét: jól van. Ez ellen senkinek sem lehet kifogása. De ha valaki valótlan dolgot mond hirdetésében, ha —- magyarán megmondva hazudik a reklámjában — az már nem jól van. Itt igenis jogában áll az államnak, a társadalomnak közbelépnie.

Jól tette tehát a kereskedelemügyi miniszter, a mikor rövid idővel ezelőtt elrendelte, hogy a valótlanságot tartalmazó hirdetéseket az ipartörvény értelmében a tisztességtelen verseny - körébe tartozónak kell tekinteni, és büntetéssel kell sújtani. Helyes ez az intézkedés és pedig mind a kereskedők, a tisztességes kereskedők, mind a közönség szempontjából.

Mert igenis a közönségnek szüksége van arra, hogy megvédjék a becsapások ellen. A közönség hiszékeny, nem jár utána annak, hogy igaz e az a mit olvas, nem tudakozódik, olyan e tényleg az a mit vesz, mint a milyennek hirdették, hanem vásárol jámbor hivéssel és csak mikor már elköltötte a pénzét, akkor látja, hogy becsapták.

De még a közegészség szempontjából is szükséges ez a megszorítás. Az élelmi szerek, ruházati czikkek esetleg rosszak, hamisítottak és a közönség megveszi őket drága pénzen, mert jónak, hasznosnak olvasta. Már pedig ez nem maradhat igy. Jogos és helyes dolog, hogy az a ki be akarja csapni a közönséget, az bűnhődjék. És viszont boldoguljanak a tisztességes kereskedők.'

Mert ezt a rendeletet bizonyára senki sem fogja a kereskedők ellen irányulóknak tekinteni. Hiszen valamennyi kereskedelmi kamra üdvösnek és kívánatosnak mondotta és valóban a tisztességes kereskedők érdeke kívánja meg első sorban ezt az intézkedést.

Mert a szemérmetlen, hazug reklám leginkább a tisztességes-' kereskedőknek árt, a kiknek az üzlete esetleg pang, mert nehány kon- kurrens hazug hirdetésével elvonja a vásárló közönséget. És mig ők jó áruikon nem tudnak túladni, addig amazok vigan sózzák a közönség nyakába silány portékájukat. A tisztességes kereskedők érdeke tehát, hogy az ilyen tisztességtelen verseny megakadályoztassék. Épen igy büntetni kellene azokat a hirdetéseket, a melyek a konkurrens áruit becsmérlik, rosznak mondják. Ez azonban kényes kérdés, mert itt a perfidia néha burkult, nem világos, és lelki- ismeretes vizsgálat után szabad csak a vétkességet kimondani.

Annyi bizonyos, hogy a tisztességtelen verseny büntetéséről szóló rendeletet épen a kereskedők érdekében adta ki a miniszter és hogy tisztességes kereskedőinknek hasznára válik ez az intézkedés.

A szabad versenyt nem korlátozza lényegében, legfeljebb egy kinövését metszi le. A szabad verseny ezután is ép úgy pezseghet, mint eddig és a hatóságok oktalanul bizonyára senkit sem fognak zaklatni.

Ha azonban a tisztességtelen versenyt ekként büntetik, annál inkább kívánatos, hogy a tisztességes verseny meginduljon. A mi kereskedőink nem elég élelmesek, nem elég mozgékonyak. Az egész Balkán nyitva áll előttünk és ime magyar kereskedő alig teszi be a lábát oda. Pedig óriási nyereséggel járna, ha ott sikerülne magyar termékeknek piaczot szerezni.

És itthon is, Magyarországban van a kereskedésnek néhány ága, a melyben csupa külföldi ér el sikert és szerez pénzt és magyar kereskedőink szorulnak.

Magyarország most földművelő állam, rövid idő múlva talán iparállam lesz, de csak úgy lehet, ha kereskedőink ügyesek, vállalkozó szelleműek és megküzdenek az akadályokkal. Mert akadály sok van, az igaz, de ha az angol kereskedők meg tudták hódítani Indiát hazájuknak, akkor a magyar kereskedők legalább elősegíthetik Magyarország fejlődését. Hiszen a körülmények, a viszonyok sok tekintetben segítségükre vannak és hazánk gazdasági jövője biztató.

Csak élelmesek legyenek a kereskedőink. Fel lehet használni minden eszközt — a mely

tisztességes. A tisztességtelen versenyt megvetjük és bünteti a törvény, a tisztességes versenynek, akármilyen pezsgő, akármilyen magyszabásu is, örülünk és benne látjuk azt az eszközt, a mely Magyarország gazdasági függetlenségét meg' fogja szerezni.

A gőzerő atalajmivelés szolgálatában.

Talajmivelésünk évtizedeken keresztül nem részesült sem a gazdasági elmélet mezején buzgólkodó szakférfiak, sem a gyakorlati gazdák részéről oly figyelemben, mint mezőgazdaságunk egyéb ágazatai. Időközönként akadt ugyan egy-egy lelkes mezőgazda, ki a talajmüvelés fontosságát nem szűnt meg hangoztatni s ki a talaj művelést mezőgazdasági haladásunk első feltételének s mint olyan tényezőnek tekintette, mely a jövedelem emelésének legbiztosabb segédeszköze, de ez egyes embereknek tevékenysége oly szűk térre szorítkozott, hogy az általánosabb érvényű eredményeket előidézni nem volt képes. Mióta azonban mezőgazdasági üzletvitelünk intensivebb és okszerűbb jellegű átalakulást öltött, a talajmivelés terén is nagyobb haladást észlelhetünk, sőt mi töbh ez átalakulás ma már helyet adott a mezőgazdaságban egy oly mozgató erőnek is, melynek igénybevétele, kihasználása hosszú ideig kétségesnek tartatott, nevezetesen a gőzerőnek.

Munkásviszonyaink kedvezőtlen alakulása, egyrészt az igáserő tartási költségének emelkedése s magának az igaerőnek drágasága másrészt, mindinkább szembetűnővé teszi a kézi és fogatos művelésnek árnyoldalait s előtérbe helyezi azon kérdés fejtegetésének szükségességét, vájjon nem volna kívánatos a jelzett mozgató erőket —- legalább részben — a gőzerővel helyettesíteni, illetve talajmivelésünknél a gőzerőre berendezett gépek alkalmazásának nagyobb teret juttatni. A gőzerőre berendezett gépeknek — mint tudjuk — általános ismérvei abban összpontosulnak, hogy: 1. azok a legnagyobb erő kifejtésére képesek, 2. a fáradtság minden jele, következménye nélkül használhatók, 3. egynemű és szabatos munkát végeznek s 4. alkalmazásuknál ugyanazon erővel többet lehet előállítani, vagyis ugyanazon munka kevesebb munkaerő felhasználását veszi igénybe.

Kérdés, vájjon ez általános ismérvek elegendően jutnak-e érvényre a mezőgazdaság, jelesül a talajmivelés szolgálatában s vájjon a gőzerőre berendezett talajmivelő eszközök előnye eclatánsan nyilvánul-e a fogatos eszközökkel szemben.

A jelzett általános ismérvek első két pontja részletesebb taglalást nem kíván, mert hisz minden kétségen felül áll, hogy a gőzekével sokkal nagyobb erőt vagyunk képesek kifejteni, sokkal kevesebb fáradtsággal mint a fogatos eszközökkel. A mi a harmadig és negyedik pontot illeti, arra nézve álljanak itt a következők.

A munka egyneműsége és szabatossága s különösen tökéletessége legjobban érvényesül a gőzeke javára ott, hol közép kötöttségű vagy kötött talajoknak középmély vagy mély szántása foganatosittatik, s e tekintetben igazi objectiv bírálatot csak az képes mondani, kinek alkalma volt már a gőzeke munkáját a fogatos eke munkájával összehasonlítani. A különbség a két eke munkájánál annál nagyobb, minél kö- töttebb a talaj s minél mélyebben szántjuk.

Gőzekével sokkal tökéletesebb a porhanyitás, mert a gőzeke gyorsabban haladhat s egynemübb és sza- batosabb a munka, mert a gyorsabb haladás következtében a már megszántott földnek összetiporása teljesen ki van kerülve, s végül ugyanazon erővel több munkát is lehet végezni, mert mig az igáserő másodperczenként 0.5 m. sebeséggel halad, addig a gőzeke 1.5 méter sebeséggel. A gőzekék ezen felsorolt előnyei természetesen egyéb eszközöket is maguk után vonnak, a mely előnyök a terméstöbbletben nyilvánulnak. A terméstöbblet azonban csak akkor állandósítható, ha egyúttal a tápanyag visszapótlásáról is kellő mértékben gondoskodunk, s e gondoskodás nélkülözhetlen feltétele a gőzeke alkalmazásának, mert a gözekével a mélyebb s rendszerint nyersebb talajréteget vonjuk bele a termelésbe, a melynek szeliditése feltétlenül szükséges.

A gőzekék alkalmazása nem szorítja le az állattartást, sőt ellenkezőleg annak emelését teszi szükségessé, csakhogy a költségesebb igás állatok helyett a jövedelmezőbb haszonállatok tartásával. Az ezek által produkált trágya, kapcsolatban az azok hatásának kiegészítésére feltétlenül szükséges műtrágyák alkalmazásával a talaj erejét a tápanyag kivonással egyensúlyban tartja s igy a terméstöbblet állandósítása biztosítva van.

HÍREK.

— Egyházi ének. A múlt vasárnap a 11 órás misén igen szép egyházi énekben gyönyörködhetett az ájtatoskodó közönség. Király Józsefné gimnáziumi tanár neje, Tóth Kálmán helybeli vasúti állomás főnök sógornéja és Demidor Ignácz rendőrkapitány énekeltek három egyházi éneket. Király Józsefné őnagysága szép alt hangján a Nagyasszonyunk hazánk reménye czimü régi magyar egyházi éneket adta elő.

— A főispáni pár Nagy-Bányán. Gr. Hugonnai Béla főispán és kedves neje f. hó 22-én Nagy-Bányára utaztak, a hol Kováts Géza házánál szálltak meg. A főispán f. hó 23-án megvizsgálta Steinkogler János titkárja segédlete mellett a város és a főszolgabirói hivatalt és másnap F.-Bánya város ügymenetét és mindent rendben talált. A főispánnál nagybányai tartózkodása alatt Schveiczer Ilka úrnő, a nagybányai