Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-15 / 42. szám
következő szép beszéddel nyitotta meg a közgyűlést : Igen tisztelt közgyűlés! Valahányszor e terembe lépve az elnöki széket elfoglalom, mindannyiszor az öröm érzete hatja át keblemet, mert jól esik magam előtt látnom azokat, akikkel karöltve együtt működnöm, legkedvesebb hivatásom és kötelességem. Ezen öröm érzet oly mérvben fokozódik nálam, mint a milyen mérvben látom az igen tisztelt bizottsági tag uraknál a közügyek iránti érdeklődést és buzgólkodást. Mai napon tehát méltán nagy az örömöm, mert az igen tisztelt bizottsági tag urak nagy számban megjelenvén, újabb jelét adják annak, hogy a megye érdekét szivükön hordják, higgadt tanácskozásuk és bölcs határozataikkal a megye javát erejükből telhetőleg előmozdítani kedves kötelességüknek tartják. Vissza pillantva a tavaszi közgyűlésünk óta történtekre a közigazgatás terén nevezetesebb mozzanatot nem emlithetek föl, csakis azon kecsegtető hir- rel lephetem meg az igen tisztelt bizottsági tag urakat, hogy a magas kormány által kilátásba helyezett támogatás folytán közúti miseriáink valószínűleg megfognak szűnni. A helyesen tervezendő közúti és ezzel kapcsolatosan a helyesen kijelölendő vasúti hálózattal, kedvelt megyénk gazdasági viszonyai nagy lendületet fognak nyerni. A társadalmi téren, ott a hol a hazafiság nyilvánításáról volt szó — értem a lezajlott Petőfi-ünne- pélyt, méltó volt a megye jelenben is régi hírnevéhez, készséggel hozzá járulván a kiadások födözéséhez valamint tevékeny részt vevén az ünnepély fényes sikerében, mely ünnepély büszkeségünkre legyen mondva, országos ünnepély volt. Melegen üdvözlöm az igen tisztelt bizottsági tag urakat és van szerencsém a közgyűlést megnyitni. Az alispán féléves jelentése. Az alispán féléves jelentését a vármegye közállapotairól és a közigazgatás menetéről, minthogy az már kinyomatva, a bizottsági tagoknak megküldetett, felolvasottnak vette a közgyűlés. Az alispáni jelentés kapcsán szóvá tette Luby Géza a matolcsi révátjáró szabályellenes áthelyezésének kérdését és másodsorban azon eljárást, hogy a kisajátított területek adóját még most sem Írták le. Az alispán kétségbe vonta azt, hogy a matolcsi rév átjáró áthelyeztetnék, sőt, hogy már e tekintetben a tárgyalás is kitüzetett volna. Mindazonáltal megígérte azt, hogy még ma távirati kérdést intéz e tekintetben a kir. folyammérnöki hivatalhoz s a kisajátított területek adómentesítése iránt megkeresi a kir. pénzügyigazgatóságot. Szakbizottságok kiegészítése. Az állandó választmányban üresedésbe jött tagsági helyekre megválasztotta a közgyűlés: Domahidy Viktort, Gellért Endrét és Róth Károlyt. Az igazoló választmány tagjai lettek : Elnök : dr. Serly Gusztáv, választottak: dr. Serly Gusztáv, Balázsy József, Cservenyák Antal, Luby Géza, dr Adler Adolf Debreczeni István, kinevezettek: dr. Áldor Adolf, Róth Károly, Papp Béla. Ezután a közigazgatási bizottság és központi választmány tagjainak választása következett titkos szavazással. A szavazatszedő küldöttség elnöke volt: Kölcsey Antal, tagjai: Domahidy Sándor és Luby Zsigmond Megválasztották közigazgatási bizottsági tagoknak azokat, a kiknek mandátuma lejárt u. m.: Balázsy József, Domahidy Sándor, id. Isaák Dezső, N. Szabó Antal és Szuhányi Ödönt. Központi választmányi tagoknak : Gellért Endrét és Madarassy Gyulát. A pótadók. A közgyűlés háromrendbeli pótadó kérdésével is foglalkozott és a javaslatba hozott pótadókat mind megszavazta. így a tisztviselői nyugdíj alapra az 1% pótadót minden vita nélkül 65 szavazattal 13 ellen megszavazták. A közművelődési l°/o pótadó megszavazását akként javasolta az áll.vállasztmány, hogy 500 frt abból a levéltárban létesített könyvtár költségeire fordittassék. Bródy Lajos felszólalt e kérdésnél s az 500 forintot nem volt hajlandó megszavazni a könyvtárra, a mikor a nemzetiségi üzelmekkel szemben oly nagy szükség van a gyermekmenházak szaporítására. Miután Nagy László alispán kimutatta a levéltárban szervezett könyvtár szükségét, a melynek javára olyan könyvek szereztetnének be p. o. a képviselőház naplói, heraldikai müvek, a melyek a vidéki úgy is szegény könyvtárakban fel nem találhatók, a közgyűlés 63 szavazattal 1 ellenében ezt a pótadót is megszavazta. A betegápolási tartozások fedezésére szolgáló pótadó kérdésénél nagyobb vita fejlődött ki. Ugyanis a közgyűlés már három Ízben megtagadta a betegápolási költségek czimén a 30000 frtra felszaporodott hátraléknak kiegyenlítését, miért is leirt a belügyminiszter a vármegye közönségéhez, hogy a törvény értelmében az év végéig fizesse ki ebbeli tartozását, különben kénytelen lesz a hátralékos összeget a vármegye költségvetésébe beilleszteni. Azért az állandó választmány véleménye az volt, hogy a hátralékos összeg kiegyenlítése czéljából megfelelő kölcsönt vesz fel a vármegye az országos betegápolási alapból s ezt 4°|o-tóli pótadóval fizeti vissza. Az első felszólaló Nagy László alispán volt. Reá ez a kérdés azt a benyomást tette, hogy ennél a betegápolási adónál bizonyos sportszerűség honosuk meg nálunk. Ugyanis valahányszor szőnyegre került ez ügy, a rendes szükségletből lealkudott a közgyűlés legalább egy perczentet a javasolt pótadóból s igy állt elő a 30 ezer frtot meghaladó hátrálék. Mintha csak az a nézet kapott volna lábra, hogy ha most is megtagadjuk, időt nyerünk, mert vagy 5 évig nem hajtják be a tartozást s utoljára is elengedi a kormány az egész tartozást. Ez nagy tévedés. Mert ma van az utolsó órája annak, hogy e kérdési rendezzük az év végéig, a mennyiben ez az utolsó rendes közgyűlés ez évben. És ha nem rendezzük, mi fog történni ? A belügyminiszter a 30 ezer frt tartozást egyszerűen beilleszti a költségvetésbe és levonja a dotáczióból. Hogy ez esetre minő képe lesz a közigazgatásnak, ellehet képzelni. Ha nem megyünk azért bele a megszavazásba két dolog történhetik, vagy beilleszti a költségvetésbe a kormány ezt az összeget, vagy ő veti ki az erre szükséges pótadót. Azért szerinte kötelessége az önkormányzatban résztvevőknek megfontolni azt, hogy kitérhetnek-e e kérdés elől. Ha ezt most is sportszerüleg leszavazzuk, megszűnik az a kedvezményhogy 4 évenát fizethessük meg. Isaák Dezső minthogy a kormány belehajtotta a vármegyét a betegápolási törvénynyel egy adósságba, a méltányosság azt hozza magával, hogy a kormány gondoskodjék a kivezető útról is. Azért ha megszavazza a közgyűlés ezt a pótadót, egyben írjon is fel oly irányban, hogy a kormány védje meg a gazdaközönség érdekeit a kereskedelmi szerződéseknél, hogy legyen miből ezen összeget fizetni. Miután Nagy Sándor aljegyző ismertette volna a i ügy állását, előadói tisztéhez képest is, Isaák Dezsőnek kifogása volt az oktató hang ellen, az alispán kijelentette, hogy az előadónak nem volt még gondolatában sem az, hogy prelekcziót tartson e kérdésről. O mint alispán különben érzi a kérdés súlyát, a mely reánk hárul ebből s ép azért köszönetét mond Isaák Dezsőnek azért, hogy kész ezt a pótadót is megszavazni. Ismételten azt a kérést intézi a közgyűléshez, hogy ne vegye a kérdést könnyen, mert különben bekövetkezhetik az, hogy az alispán kénytelen lesz adminisztrálni a csonka költségvetés mellett. Ma van az utolsó alkalma a vármegyének ezt a kérdést rendezni. Luby Géza azon aggodalmának ad kifejezést, hogy ha megszavazzák a 4°|o-tóli pótadót e czélra, akkor a betegápolási költségek fedezésére a közadók módjára kivetendő 3°|o-tóli adóval együtt 7°|o tóli adót fognak fizetni e czimen. Nagy László alispán felvilágosítja előtte szólót, hogy ellenkezőleg ha meg nem szavazza a közgyűlés e pótadót, akkor áll be a terhesebb helyzet, mert az egész hátralékos összeget egy év alatt ki kell fizetni. Miután gr. Hugonnai Béla főispán a vita berekesztése gyanánt reflektált arra elnöki tisztéből kifolyólag, hogy nem észlelte azt, hogy az ügy előadója olyan hangon beszélt volna, a mely valakit sérthetett volna, s a maga részéről is ajánlotta a pótadó megszavazását, a közgyűlés 55 szóval megszavazta a 4°|o-tóli pótadót is. Ellene csak 7-en szavaztak. A jövő évi költségvetés. A jövő 1900. évi költségvetés 123389 frt 09 kr bevétellel, 130148 frt 90 kr kiadással s igy 6759 frt 87 kr hiánynyal van előirányozva. Az állandó választmány a hiányra nézve azt javasolta, hogy kéressék fel a belügyminiszter az iránt, miszerint a hiányt saját tárczája terhére pótjavadalmazással fedezze. Jékey Mórt csak az az aggodalom szólaltatja fel, hogy ha most 6 ezer frt deficzitet mutat fel a költségvetés, egyszer csak be fog állani a fizetés tekintetében a non possumus. Ha megadja a kormány a hiány fedezését, helyes, de ha megtagadja miből fogunk fizetni. Nagy László alispán részletesen ismerteti a költségvetést s kimutatja, hogy az másként nem volt összeállítható. Ugyanis már 1898.1 évben helyre állt az egyensúly a papiroson, de már 1899. évben ismét deficzit volt. Mert megtörtént az, hogy a vármegyei uj szárnyépület 17 ezer frt építési költségének kamatait is felvették a költségvetésbe, s a miniszter az egyensúly kedvéért azt törölte s e tekintetben külön költségvetés előterjesztésére utasította a vármegye közönségét. Hogy tehát ez ne ismétlődjék, nincs más hátra, mint a deficzitet felvenni a költségvetésbe és ennek pótjavadalmazással leendő fedezését kérni. Kende Zsigmond elfogadja az állandó választmány indítványát annyival is inkább, mert szerinte mikor elfogadta a miniszter a szárnyépület költségvetését, akkor csak tévedésből törölhette a költségvetésből az építési költség fedezésére szolgáló tételt. Ezután az alispán és Ilosvay Aladár főjegyző észrevételei után elfogadta a közgyűlés a jövő évi költségvetést. A vármegye 25 éves lapja. A költségvetés kapcsán szóvá tette N. Szabó Antal azon körülményt, hogy a „Szat már megyei Közlöny“, a vármegye hivatalos lapja, az idén töltötte be pályafutása 25-ik évét, s a vármegye érdekében tett szolgálataiért elismerést indítványozott szavazni. Ezen indítványát a következő beszéd kíséretében tette meg: Mélyen tisztelt közgyűlés! Vármegyei költségvetésünknek tárgyalása alkalmából időszerűnek találom megemlékezni azon mozzanatról, hogy a vármegye által szerény mértékben támogatott hivatalos orgánumunk a „Szatmármegyei Közlöny“ a jelen évben pályafutásának negyed százados idejét tölti be. Ha nagy fontosságú jelenségnek tekintjük az egyesek életében egy negyed századnak békés és érdemes átélését, nézetem szerint hasonló helyzetben sokkal nagyobb elismerés illeti meg egy lap vezetőségét azért mivel annak nem az egyéni gondolat szabad megnyilatkozása szerint, hanem mindenkor az általa képviselt közhangulat szigorú megfigyelése és ahhoz való tárgyilagyos alkalkalmazkodás után szabad az igazi közvélemény tolmácsául szolgálni. Mint a ki e lap keletkezésének ideje óta annak 25 éves munkálkodását minden részleteiben ismerem, teljes elismeréssel emlékezhetek meg e lap összes vezetőiről, a kik hivatalos közlönyünket a megfelelő szellemi színvonalon igazi érdekességgel és kifogástalan tárgyilagossággal vezették. Vármegyei közdolgaink nyilvántartására hivatott ezen lap vezetésének egyik nagy érdeméül számítom be azt is, hogy a mai világban annyira elfajult és igazán émelygőssé vált személyi kultusz szolgálatába soha bele nem lépett, s a lehetőségig megőrizte azon tárgyilagosságot, melyet egy vármegyei orgánumnak a közvélemény tekintete okából mindenkor megtartani kötelessége. — A mennyiben tehát nézetem szerint hivatalos közlönyünk negyed százados pályafutását kifogástalanul teljesítette, és bárkinek is egy jól elvégzett munka után illő dolog az elismerést megadni, szerény indítványom az lenne, hogy a Szatmármegyei Közlöny szerkesztője Baudisz Jenő urnák első sorban, és azután egyidejűleg az egész vezetőségnek jegyzőkönyvileg fejezzük ki a lap helyes irányú vezetéséért elismerésünket. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta s a főispán is ily értelemben mondta ki a határozatot. (Lapunk szerkesztősége és kiadóhivatala megragadja itt az alkalmat, hogy a vármegye közönségének ezen előzékenységével szemben hálás köszönetét nyilvánítsa.) A Henczi-ügy. Az ismeretes Henczi-ügyben Luby Géza a következő indítványt terjesztette elő: Mondja ki Szatmár vármegye közönsége, hogy az 1899. év aug. 12-én Budapesten rendezett Hentzi-féle katonaiünnep felett megbotránkozását fejezi ki; mert a nemzetáltalgyülöltHentzitahazafiui kötelesség, becsület, tisztesség példány képéül állítják a magyar ifjúság elé ; mert a hazaárulás emléke előtt tisztelgésre kényszeri- tették a magyar zászlót, és ez ellen feliratot rendel intéztetni az országgyűléshez. Luby Géza indítványát szóbelileg is megindokolta. Tekintettel, hogy bár Henczi magyar születésű volt, esküt tett a magyar alkotmányra, Kossuthnak szavát adta, még is elfogadta Budavár védelmét, lövette a védtelen Pestet, sőt a lánczhidat is levegőbe akarta röpíteni. Természetes az, hogy az elnyomatás korszakában szobrot emeltek Henczinek. De azt kérdi, melyik nemzet tűrte volna el ezt? Most aztán, mikor átszállították a szobrot a hadapród iskola udvarára, még nagyobb sértést követtek el a nemzettel szemben. Mert ha igy ünnepeljük a hazaárulók emlékét, akkor megbecstelenitjük azokat, a kik meghaltak a hazáért. Még növelte a sérelmet az, hogy a honvédséget is kirendelték az ünnepélyre, pedig a honvédség a régi honvédség folytatása s igy kiteszik a honvédséget a beolvadás veszélyének. Ajánlja indítványát elfogadásra. Nagy László alispán, minthogy indítványozó részletesen foglalkozott Henczivel, ő is kénytelen részletesen kitérj eszked ni e tárgyra. Ezután részletesen kifejti, hogy a katonai ünnepélynek nem volt semmi sértő intencziója s ép azért, mert a törvényhozás már kétszer is, a tegnapi napon is napirendre tért e kérdés felett, az indítvány elfogadása csak bizalmatlanság volna a miniszterelnökkel szemben. Kéri azért az indítványt mellőzni. Az a fő, hogy a szobrot elvitték a Szt.-György térről. Most már ott fog az nyugodni a hadapród iskola udvarán mindörökre, ha csak mi nem háborgatjuk. Jékey Mór: Szerette volna, ha az alispán nem bocsátkozott volna a kérdés részleteibe, hanem csak mint a képviselőházban befejezett ügyet kérte volna levenni a napirendről, mert ha a részletekre kiterjeszkedünk, akkor el kell ítélnünk az ünnepélyen történteket. A legfőbb forum befejezte ez ügyet, vegyük mi is befejezettnek. A közgyűlések száma. Ugyancsak Luby Géza tett indítványt az iránt, hogy jövőre ne két, hanem négy rendes közgyűlés tartassék. Hozzá szóltak az indítványhoz Luby Géza, Stoll Béla, Kende Zsigmond, Jékey Mór, Böszörményi Sándor, Isaák Dezső és miután az alispán, a ki gyakorlati szempontból ellenezte az indítványt, utólag hozzá járult, a közgyűlés is elfogadta. Jövőre február, május, augusztus és október havában lesznek közgyűlések, ha előzetesen ekként módosítják a szabályrendeletet. Indítvány a községi költségvetések és számadások tárgyában. Vállyi Árpád biz. tag a következő indítványt terjesztette be a közgyűléshez : A községi adók évről évre rohamosan emelkednek, úgy hogy rövid időn elviselhetetlen terhet fognak képezni. Azt is tudjuk, hogy a községi pénzkezelés közigazgatásunknak egyik leggyarlóbb része. A községi bírók és képviselőlestületek ami kisebb községeinkben legtöbbször nem bírnak elég értelmi képességgel az ellenőrzés gyakorlására, a községi és körjegyzők köz- zül pedig igen sokan ezen sajnos körülményt kihasználják, sőt igen gyakran visszaélésekre is felhasználják. Bizonyítja ezt az is, hogy körülbelül 40—50 községi és körjegyző van rendesen fegyelmi vizsgálat alatt — tehát az egész testületnek csaknem fele. Nagyon elérkezett már az ideje, hogy a tisztelt közgyűlés ezen kérdéssel foglalkozzék, hogy részletesen és behatóan foglalkozhassék — indítványozom—mondja ki a tisztelt közgyűlés első lépés gyanánt, miszerint fölhivatik a -tisztelt alispán ur először, hogy egy szigorú rendeletben utasítsa az összes főszolgabirákat a községi költségvetések, számadások és pénztárak éber szemmel tartására, minél gyakoribb megvizsgálására és szigorú ellenőrzésére, másodszor fölhivatik a tisztelt alispán ur, hogy terjesszen a jövő közgyűlés elé egy részletes és pontos kimutatást a megye összes községeiről névszerint felsorolva, hogy az állami adó hány száztólijával (vagyis hány perczenttel) volt a községi pótadó kivetve 1896-ban ? — és mennyivel lett kivetve a folyó 1899. évben? Az indítványt elfogadták és további eljárás végett kiadták az alispánnak. A pénzügyminiszter üdvözlése. Nagy Lásztó alispán a következő indítványt tette : Indítvány•: Szatmár vármegye közgyűlése fejezze ki Lukács László pénzügyminiszter urnák elismerését az adó ügyi reform megindításáért s ezt felirat S Z A TMARMEGY El KÖZLÖNY
